Névnapok: Edvárd, Simon, Amadil, Amáta, Árpád, Dalia, Dalton, Deli, Ében, Ede, Eduárd, Ellák, Emili, Emília, Emiliána, Gáspár, Gazsó, Simeon, Sion, Talamér, Táltos
Meghalt Ligeti Antal (1823-1890) festőművész, az idealisztikus irányú tájképfestészet egyik kiváló képviselője.
Szülei a kereskedői pályára szánták, de lemondott a biztos életpálya minden kényelméről és 1845-ben Itáliába utazott itthon szerzett tanulmányait folytatni és tökéletesíteni. Leutazott egész Nápolyig, hosszabb időt töltvén különösen Firenzében, ahol id. Markó Károly nagy befolyással volt ízlésének fejlesztésére. 1848-ban tért vissza. 1855-ben hosszabb utazást tett Keleten és végül negyedfélévi vándorlás után vázlatok gazdag gyűjteményével tért vissza. Képeit, melyek a vázlatok után készültek, nagy tetszéssel fogadta a magyar közönség. Főleg romantikus hangvételű tájképei híresek. Fő művei részben a Magyar Tudományos Akadémia főépületében, részben a Magyar Nemzeti Galériában láthatók. (Visegrád, Görög templom, Öreg fatörzs).
Megszületett Friedrich Dürrenmatt (1921–1990) svájci író, drámaíró, képzőművész.
A második világháborút követő időszak német nyelvű svájci irodalmának legnagyobb hatású képviselője. Színműveit már életében számos nyelvre lefordították, és azokat mindmáig gyakran játsszák a világ színpadain. Sokan Dürrenmattot tartják a késő modern tragikomédia megteremtőjének. E tekintetben az 1950-es-60-as évek során keletkezett művei a legmeghatározóbbak. Beiratkozott a zürichi egyetem filozófia és német nyelv és irodalom szakára. Tanulmányait egy szemeszter elvégzése után a berni egyetemen folytatta, amit 1945-ben, a végzettség megszerzése nélkül otthagyott. Ekkor már egyre jobban foglalkoztatta az írói mesterség. A kezdeti évek anyagilag nem hoztak sikert a fiatal írónak. Megírta első rádiójátékát (1946), számos kabaréjelenetet írt a bázeli Cornichon kabarénak, és kiadott két regényt. 1952-re – jórészt rádiójátékainak köszönhetően – nagy nevet szerzett magának Svájcban és Németországban egyaránt. Tanulva korábbi színpadi kudarcaiból, sokat merített Brecht és mások dramaturgiai megoldásaiból. A hatvanas években íródott színművei az író legkiforrottabb, legenergikusabb munkái (A fizikusok, Az öreg hölgy látogatása, A bíró és a hóhér).
Megszületett Umberto Eco (1932-2016) olasz író.
Irodalomtörténész, esztéta, a modern európai kultúra nagy irodalmára és tréfamestere. Édesapja azt szerette volna, ha ügyvéd lesz a fiából, de ő inkább a Torinói Egyetem irodalom és középkori filozófia szakát választotta. Tudományos pályafutását középkor-kutatóként kezdte, a tudományos életben a világhírt irodalomelméleti írásaival szerezte meg, közülük a legismertebb talán A nyitott mű poétikája. Az igazi világhírt végül irodalmi munkássága, közelebbről A rózsa neve című regényével nyerte el. Az Iron Maiden nevű brit heavy metal együttes is írt egy 11 perces eposzt e mű alapján, címe Sign of the Cross. A filmipar is felfigyelt rá, és megbízták a francia Jean-Jacques Annaud-t, hogy Sean Conneryvel és Christian Slaterrel a főszerepben filmre vigye a történetet. A hírnév megnyitotta a befogadás kapuit következő regényei elött. Mindemellett jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki, napi- és hetilapokban rendszeresen jelentek meg gunyoros és humoros írásai a lehető legkülönbözőbb profán témákban (A Foucault-inga, A rútság története, A tökéletes nyelv keresése).
Ezen a napon született:
Haan Antal (1827-1888)
festőművész. Festészetet a bécsi képzőművészeti akadémián tanult 1845-től. 1848-1849 között őrmesterként harcolt a szabadságharcban, 1849 után kivándorolt Itáliába, majd 1863-ban hazatért. Végül Capri szigetén telepedett le. Vallásos tárgyú képeket, oltárképeket és portréképeket festett (Léda a hattyúval, Ujságot olvasó férfi, Judit és Holofernész).
Rudolf Christoph Eucken (1846–1926)
irodalmi Nobel-díjas német író, filozófus, az új idealizmus képviselője. Filozófiája az emberi tapasztalaton alapult, azt állítva, hogy az embereknek lelkük van, ezért a természet és szellem találkozásánál állnak. Úgy vélte, hogy az embereknek folyamatos erőfeszítéssel felül kell kerekedniük a nem-spirituális természetükön, hogy elérjék a szellemi életet. Ezt etikai aktivizmusnak nevezte (Az élet értelme és értéke, A jelenkori vallásbölcselet főkérdései).
Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij (1863-1938)
szovjet-orosz színész, rendező, iskolateremtő színészpedagógus. munkásságának újító jellege kétségtelen. Megközelítésmódjának dogmatikus alkalmazása, vagy éppen félremagyarázása ugyanakkor legalább ilyen nagy hatással volt a huszadik század színházművészetére. Írásait halála után azonban a Szovjetunióban az állami színészképző intézmények hivatalos tananyagának rangjára emelték, mellyel ugyanakkor meg is szüntették a valaha újítónak, dinamikusnak számító elvek szerves továbbfejlődésének lehetőségét (Egy színész felkészül…, Színészetika, A színész munkája).
George Reeves (1914-1959)
amerikai színész. A Pasadena Playhouse tagja lett és 18 éven keresztül a színház nélkülözhetelen tagja. Első szerepét 1939-ben kapta a legendás Elfújta a szél című filmben, amelyben Scarlett egyik udvarlóját játszotta. Később, 1951-ben, aláírt egy több éves szerződést a Superman kalandjai című sorozat 24 epizódjára. Úgy gondolta, ez átmeneti megoldás lesz, de végül a sorozatnak nem várt sikere lett.
Gyenes Magda (1925-2017?)
színésznő. Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába járt, ahol 1940-ben diplomázott. Ezután vidéken szerepelt. 1944-ben a Pécsi Nemzeti Színház tagja lett. Innen 1946 őszén a Vidám Operett Színpadhoz került, majd 1951 és 1960 között, később 1964-től 1967-ig a Fővárosi Operettszínházban szerepelt mint szubrett. Ezután 1960-tól 1964-ig a Petőfi Színházban és a Tarka Színpadon szerepelt, 1967-ben kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba.
Tusa Erzsébet (1928-2017)
Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, tanár, érdemes művész. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte felsőfokú zongoratanulmányait Zongoraművészként 1967-től az Országos Filharmónia szólistája volt, és több kontinens számos országában koncertezett. 1976-tól 1983-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított, és tizenöt évig volt a tokiói Muszasino Zeneakadémia professzora is.
Robert Duvall (1931)
Oscar-díjas amerikai színész, rendező. Első filmszerepét a Ne bántsátok a feketerigót! című filmben kapta, a lelkileg leépült Boo Radleyt kellett eljátszania. Ez meghozta számára a hírnevet. 1969-ben dolgozott először együtt Francis Ford Coppolával. Az Esőemberek című filmben kapott szerepet, majd 1972-ben, és 1974-ben is A Keresztapa című filmeposz első két részében szerepelt. 1979-től átnyergelt a főbb szerepekre: a legjobb férfi főszereplőnek jelölték A nagy Santiniben nyújtott alakításáért, a díjat végül az 1983-as, Az Úr kegyelméből című szerepéért meg is kapta (Deep Impact, Leharcolt oroszlánok, Jack Reacher).
Alfred Brendel (1931)
osztrák zongoraművész. Rendszertelenül járt ugyan zongoraórákra, de ettől eltekintve nem nagyon részesült zenei oktatásban. A világháború után zenét szerzett, festett és folytatta a zongorázást, de nem vett több hivatalos zongoraórát. Először 17 éves korában, Grazban lépett fel. A német klasszika és a korai romantika egyik legelmélyültebb előadójának tartják.
Láng József (1934)
Jászai Mari-díjas színész, szinkronszínész, a József Attila Színház örökös tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskola növendéke volt 1953–1957 között, majd a Pécsi Nemzeti Színházhoz került. Innen 1959-ben szerződött át a budapesti Vígszínházhoz. 1962 óta a József Attila Színház tagja. Szinkronszínészként és vígjátéki szerepekben dolgozik legtöbbet (Szegény gazdagok, A Pogány Madonna, Ördög vigye).
Móricz Ildikó (1938-2013)
színésznő. 1956-ban került a debreceni Dongó Színpadhoz. 1957-től a Csokonai Nemzeti Színház művésze volt, majd 1958–60-ban az egri Gárdonyi Géza Színházban, 1961 és 1965 között a kecskeméti Katona József Színházban láthatta a közönség. 1965-ben lett a Vidám Színpad, majd 1981-től a Madách Színház tagja. Szubrett és karakterszerepekben lépett fel.
Málnay Levente (1941)
Balázs Béla-díjas film- és színházi rendező, forgatókönyvíró. 1963-ban került a Magyar Televízióhoz. 1967-1972 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és tv-rendező szakán tanult. 1973-ban a Magyar Televízió Irodalmi- és Drámai Főosztályának rendezője lett. Több mint 80 tévéjátékot, tévéfilmet készített. 1988-ban főrendező lett (Százéves asszony, Zsákutca, Öregberény).
Mijazaki Hajao (1941)
Oscar-díjas japán rajzfilmkészítő. Legtöbb filmjét saját bevallása szerint gyerekeknek készíti, ugyanakkor szinte minden filmje a felnőttek számára is nagyon fontos üzeneteket, utalásokat tartalmaz, amelyeket egy gyerek nemigen érthet meg. Legfőbb pozitívumai között van, hogy gyönyörű, egyedi és érdekes képekkel dolgozik (A vadon hercegnője, Kiki – A boszorkányfutár), Laputa – Az égi palota.
Schütz Ila (1944–2002)
Jászai Mari-díjas színésznő, kiváló művész. 1965–1969 között az Egyetemi Színpad, a Mafilm Filmszínészképző Stúdió tagja volt. 1969-ben szerzett oklevelet a Színiakadémián. Ezt megelőzően amatőr színjátszó volt, valamint szerepelt az Egyetemi Színpadon is. Diplomája megszerzése után egy évadot töltött a Mikroszkóp Színpadnál, 1970-től pedig a Madách Színház művésznője lett (Szemüvegesek, Ismeri a szandi mandit?, Eszterlánc).
Diane Keaton (Diane Hall, 1946)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő. 1965-től drámatagozatos főiskolán tanult, majd egy év múlva Manhattanben próbált szerencsét, ahol csatlakozott egy színtársulathoz, és zenés-táncos produkciókkal lépett fel éjszakai szórakozóhelyeken. A nagy áttörést A Keresztapa első része jelentette számára, 1972-ben (Az örömapa; Nicsak, ki beszél most!; Kőkemény család).
Perényi Miklós (1948)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas gordonkaművész, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, érdemes és kiváló művész. Tehetségét hétéves korában fedezték fel, és felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola cselló szakára. Első önálló koncertjét 1957-ben, kilencéves korában adta a Zeneakadémián. A koncertezés és az oktatás mellett zeneszerzéssel is foglalkozik. Repertoárja a barokktól a huszadik századi zenéig terjed, beleértve kortárs szerzők kompozícióit is.
Krasznahorkai László (1954)
Kossuth-díjas író, 2004 óta a Digitális Irodalmi Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1977–1983 között szerzett magyar–népművelő diplomát, első írása a Mozgó Világban jelent meg 1977-ben. 1982-től szabadfoglalkozású író. A keleti blokk összeomlása óta állandóan változtatja lakóhelyeit. Számos díj kitüntetettje, 2014-ben megkapta az America Award irodalmi életműdíját. Műveiből barátja, Tarr Béla, több filmet is készített (Sátántangó, Az ellenállás melankóliája, Seibo járt odalent).
Clancy Brown (Clarence J. „Clancy” Brown III, 1959)
amerikai színész, szinkronszínész. Legismertebb szerepei Kurgan a Hegylakó, Byron Hadley kapitány a A remény rabjai és Charles Zim őrmester a Csillagközi invázió című filmekből, valamint Justin Crowe a Carnivàle – A vándorcirkusz című sorozatból.
Csengeri Ottilia (1966)
musicalénekes, színésznő. Középiskolai tanulmányait a Tömörkény István Művészeti Szakiskola zene-tánc szakán végezte el 1984-ben. 1985-1995 között a Rock Színház tagja volt. 1995 óta a Budapesti Operettszínház tagja. 1996 óta szabadfoglalkozású.
Marilyn Manson (Brian Hugh Warner, 1969)
amerikai énekes, zenész, producer, színész, festő, író és zenei újságíró. Művésznevét Marilyn Monroe művésznő keresztnevéből és az elítélt Charles Manson vezetéknevéből formálta meg. Hosszú múlttal rendelkezik a médiában, amely szerint rossz hatással van a gyermekekre. Ezt a vitatott színpadi megjelenésével és a szókimondó, lázító dalszövegeivel érte el.
Nagy Zopán (1973)
költő, író, fotográfus. 1993-tól irodalmi-művészeti folyóiratokban publikál. 1996-tól rendszeresen kiállít (Fotográfiák, Próza-Vers-Esszé-Montázs, Duplex).
Bradley Cooper (1975)
amerikai színész. Gyerekkorában nem tudta eldönteni, hogy színész vagy inkább szakács szeretne-e lenni, így az egyetem mellett félállásban egy étteremben dolgozott. 1993-ban végezte el a Germantown Academyt, majd 1997-ben a Georgetown Universityn diplomázott (A meztelen dobos, Másnaposok, Amerikai mesterlövész).
Ezen a napon halt meg:
Kanitz Fülöp Félix (Felix Philipp Kanitz, 1829-1904)
magyar származású osztrák művészettörténész, térképész, régész és etnográfus. Neves Balkán-utazó és az itt végzett néprajzi és feltáró munkásságának eredményeként a Balkán Kolumbusza névvel illetik. Nagyon jó kézügyességgel rendelkezett, rajzolótehetségét, képzettségét és nagy műveltségét számtalanszor elismerték.
Petelei István (1852-1910)
erdélyi magyar szépíró, hírlapíró. Életművét nagyban meghatározta a korszak, amelyben élt. A 19. század utolsó harmadában és a századfordulón a szépírói pálya összefonódott az újságírói hivatással. Novelláiból életében nyolc kötetet rendezett össze, sok szépirodalmi írása mai napig kiadatlan (Keresztek, A fülemile, Egy asszonyért).
Illés Béla (Lipner Béla, 1895-1974)
kétszeres Kossuth-díjas író, újságíró. 1916-ban doktorált a Budapesti Tudományegyetemen. Első írásait Ady Endre közbenjárásával a Nyugat közölte még ugyanebben az évben. A Nyugat hasábjain ettől kezdve rendszeresen vállalt politikai és közírói szerepet. Inkább szocialista, mint polgári radikális nézeteket vallott. 1919-ben emigrált Bécsbe. Regényei a Magyarországi Tanácsköztársaság eseményeit, a forradalomhoz vezető utat elevenítik fel (A szellemi munkások és a szocializmus, Rákosi elvtárs harcos élete, Az aranyliba).
Bartha László (1908-1998)
Kossuth és Munkácsy-díjas festőművész, könyvillusztrátor, díszlettervező, érdemes és kiváló művész. Művészeti pályáján nyomon kísérhetjük a 20. század nagy változásait, fordulatait, a hagyományos posztnagybányai festői látásmódtól eljutott az absztrakt, lírai, költői absztrakt felfogásig. Festményeit a korai időszakban a lírai realizmus jellemezte, az 1960-as évektől a lírai alaphang mellett motívumkincse, motívumegyüttesei gazdagabbá váltak, térbeli ritmusokkal, ritmusképletekkel jelentkezett, fokozatosan felcsatlakozott a posztmodern és a lírai absztrakt vonulathoz (Esti kocsikázás, Őszi pincék, Műtermi csendélet).
Horváth István (1909-1977)
erdélyi magyar költő, regényíró, elbeszélő. Első versei 1937-től jelentek meg a Magyar Népben, költői indulását azonban 1941-től számíthatjuk. A népi irodalom hullámával érkezett paraszttehetség előtt az irodalom rögtön megnyitotta kapuit. 1943 és 1945 között két verseskönyv és egy elbeszélésgyűjtemény tanúskodik arról, hogy nemcsak írói küldetése vált tudatossá, hanem megtalálta a költői önkifejezés személyes formáját is (Magyarózdi toronyaljával, Az én vándorlásom, Nehéz szántás).
Vera Dulova (1909-2000)
orosz hárfaművész, hárfatanár, az ún. Dulova-iskola névadója. Testvéreivel együtt magas szintű zenei képzést kapott. Kezdetben zongorázni és csellózni tanították, de ezeket a hangszereket nem kedvelte meg. Szülei ekkor elvitték Kszenia Erdeli hárfatanárhoz, aki vállalta a tanítását, és így 1920-ban a Moszkvai Konzervatórium hallgatója lett. Kezdetben az Állami Zenei és Pedagógiai Intézet tanára volt. 1943-ban a Moszkvai Konzervatóriumba került, ahol 1958-ban tanári címet kapott. Repertoárja 300 darabból állt, és maga is készített átiratokat, illetve tankönyvet és hárfagyakorlatokat is írt.
Senkálszky Endre (1914-2014)
színész, rendező, pedagógus, színházigazgató, érdemes művész. Pályája amatőr színjátszással kezdődött. 1935–1937 között Hetényi Elemér kolozsvári színiiskolájában tanult. 1937-ől Szabadkay József társulatánál játszott Aradon. 1949–1954 között a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet tanáraként témagyakorlatot tanított. 1955-től kezdve rendezői feladatokat is vállalt. 1977-ben saját kérésére nyugdíjba vonult, de ezt követően is folytatta a színészi és a rendezői munkát.
Kondor Ilona (1917-1985)
színésznő. Gyermekkorát Olaszországban és Belgiumban töltötte, 1931-ben hazaköltöztek Budapestre. Rákosi Szidi színiiskolájában tanulta a színészmesterség alapjait. Pályáját táncosnőként kezdte. 1933-ban a Royal Orfeumban és a Moulin Rouge-ban 1933–34-ben a Király Színházban és a Fővárosi Operettszínházban lépett fel. A Színházi Élet című folyóirat pályázatában megválasztották a „legszebb lábú pesti görl”-nek. 1936-tól Debrecenben, 1947-ben a Pécsi Nemzeti Színházban játszott. Megalakulásától 1951-től, egyik alapító tagja volt az Állami Faluszínháznak, majd nyugdíjba vonulásáig a jogutód Állami Déryné Színház művésze volt. Drámákban, vígjátékokban és zenés darabokban egyaránt láthatták a nézők.
Bánki Zsuzsa (1921-1998)
kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész. Már négyévesen megtanult olvasni, és az otthoni könyvtár gazdag irodalmi anyagának nagy részét az elemi iskolai évek alatt elsajátította. 18 éves korára szerezte meg diplomáját a fővárosi Színművészeti Akadémián. Zsidó származása miatt nem jutott álláshoz egészen 1945-ig. A háború utolsó évében lett a Nemzeti Színház tagja. 1949–51 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt, majd két évre leszerződött a Madách Színházhoz. Innen a Petőfi Színházba ment át, ahol 1962-ig maradt. Ekkor véglegesen a Vígszínház társulatának tagja lett. Közben 1976-tól az Újvidéki Akadémia, 1980-tól pedig az Állami Balett Intézet tanáraként is működött (Valahol Európában, A régi nyár, Szomszédok).
Zámori László (1922-2014)
színész. Színészi diplomáját az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián szerezte 1944-ben. Pályáját a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte. 1950-től a fővárosban működött, előbb az Úttörő Színház, majd az Ifjúsági Színház művésze volt. 1954-ben a Jókai Színházban szerepelt. 1955-től az angyalföldi társulathoz szerződött, egyik alapító tagja volt a József Attila Színháznak. 1975-től 1981-ig a Szegedi Nemzeti Színház művésze volt, de közben 1978-ban szerepelt a Békés Megyei Jókai Színházban is. Karakter- és epizódszerepeket játszott.
Vándor Kálmán (Breitfeld, 1922-2016)
sportújságíró, dalszövegíró. Édesanyja zongoraművésznek szánta, de igazán sohasem tanult meg zongorázni. A zenét megszeretve számtalan olasz slágert ültetett át magyarra. 1954-től a Képes Sport munkatársa, 1956-tól a Népszavánál vált legendává. „Párton kívüli bolsevikként” 40 évet töltött a lapnál. Munkája a sportújságírás, szerelme a labdarúgás, hobbija a dalszövegírás volt (Gondolj majd néha rám, Kósza szél, Visszatérek én).
Békés József (1923-2006)
Balázs Béla-díjas író, forgatókönyvíró, dramaturg. Számos film, többek között az első magyar tv-játék forgatókönyvírója, több mint 100 gyermek- és ifjúsági tv-film dramaturgja, ebből 11 nemzetközi fesztiváldíjas (A palacsintás király, Keménykalap és krumpliorr, Kismaszat és a Gézengúzok).
Bródy Vera (1924-2021)
Jászai Mari-díjas báb- és díszlettervező. Jellegzetes, szeretetreméltó bábfigurái azonnal a gyerekek kedvencei lettek. Ő alkotta meg a többek közt a Mazsola bábfigurát, a Fából faragott királyfit, és Misi Mókus-t is.
Pierre Boulez (1925-2016)
francia zeneszerző, karmester. 1942-ben Párizsba költözött. Két évvel később a Conservatoire-on zeneszerzést, analízist, dodekafon technikát tanult. 1946-ban a Renaud-Barrault színtársulat zenei vezetője lett, ekkor írta első műveit. A szeriális technikával való megismerkedése után számos, az 1950-es évek zeneszerzői gondolkodását alapvetően meghatározó művet írt. 1966-ban vezényelt először Bayreuthban, itt számos nagy sikerű produkció fűződik a nevéhez, A 20. század zeneirodalmának legfontosabb művei mellett Mahler, Bruckner és Wagner műveinek is kiemelkedő tolmácsolója volt.
Richard Seaver (1926-2009)
amerikai műfordító, szerkesztő és könyvkiadó. A cenzúrával dacolva olyan szerzők műveit ismertette meg az amerikai közönséggel, mint Samuel Beckett, Jean Genet, Henry Miller, William S. Burroughs, Hubert Selby, Eugène Ionesco, E. M. Cioran, D. H. Lawrence, Jack Kerouac, Harold Pinter és de Sade márki. Több mint 50 kötetet fordított franciáról angolra.
Gyólay Viktória (1927-2011)
Jászai Mari-díjas színésző, a kecskeméti Katona József Színház örökös tagja. A Szegedi Zenekonzervatóriumban végzett 1947-ben. Pályáját a Szegedi Nemzeti Színház operakórusában kezdte. Színészi oklevelét 1952-ben vehette át a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1949-től 1980-ig a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. Főleg operettek primadonna szerepeiben lépett fel, de prózai színésznőként is sikeres és népszerű művész volt.
Események:
Vízkereszt előestéje (az angolszász országokban Twelfth Night). Ilyenkor szentelik fel a szentelt vizet és a tömjént a katolikus papok a templomokban.
1875 – Megnyit a párizsi opera a Palais Garnier.
1953 – Párizsban bemutatják Samuel Beckett Godotra várva című darabját.
