(a papiruszportal.hu archívumából)
Szerző: Mika Róbert
Carl von Drais 1851. december 10-én halt meg Karlsruhéban. Hagyatéka 30 aranykorona és egy kengyelfutógép. Itt kezdődött el a drótszamár diadalútja, aminek még igazából semmi köze nincs a dróthoz, viszont az első kormányozható kétkerekű jármű volt. Senki nem gondolta volna, hogy pár évtized múlva néhányan már a társas kerékpározás furcsa járgányaival kísérleteznek.
Persze ehhez az is kellett, hogy Philipp Moritz Fischer schweinfurti zongorakészítő-mester 1853-ban pedálokat szereljen futógépének első kerekeire, hogy aztán – látva az érdektelenséget – a kamrába lökje a gépezetet és bánatosan tovább folytassa a zongorák hangolását.
A németek után egy évtizeddel újra előkerült a pedál, és a találmány most már valóban megörvendeztette az emberek két keréken közlekedő részét. A színhely ezúttal Párizs, Pierre Michaux kocsikészítő műhelye. 1861 tavaszán ide tolta be Brunel úr a vélocifére-jét, amelynek első kerekét kellett megjavítani. A mester és 19 éves fia, Ernest, két kis támasztékot szerelt fel az első kerekekre, ami nemcsak a láb pihentetésére szolgált, hanem hajtókarja is lett a járműnek. Megszületett a „köszörűkőmódszer”, a pedálos bicikli. 1894-ben a mester és fia emlékművet kapott a hálás francia nemzettől – és ez még akkor is tény, ha Ernest koldusszegényen halt meg.
A kerékpár útja még nyugatabbra tartott. Megállíthatatlanul kelt át a La Manche-csatornán és tört rá a viktoriánus korszakát élő polgári Angliára. Megszületett az olcsó és fiatalos kétkerekű, az Ariel, amit csak penny-farthingnek (talán fabatkának fordíthatnánk) becéztek. A fejlesztésekben James Starley járt elöl, számos újítása közül például neki köszönhetjük a drótot a szamárhoz, azaz a kerékabroncs és a kerékagy közötti sokkal rugalmasabb és erősebb acélhuzalokat a faküllők helyett. Gondolt a kevésbé sportos családapákra is, és 1876-ban szabadalmi oltalmat kapott Coventry típusú triciklijére, ami lehetővé tette éltesebb urak (és vállalkozó szellemű hölgyek) billegés nélküli közlekedését. Ebből a szerkezetből fejlesztette ki új társas triciklijét, amely már két személyt is szállíthatott. Ez persze nem az ún. tandem megoldás volt, hanem két személy egymás mellett ülve hajtotta a saját oldalán lévő kereket. Az eredmény: Starley és fia, William egy árokban kötöttek ki. Ekkor James kis ideig meredten nézte a hátsó kerekeket, majd előkapva egy darabka papírt, lerajzolta a differenciálművet, arról persze mit sem tudva, hogy a francia Onésiphore Pecquer már egy fél évszázaddal ezelőtt szabadalmaztatta e szellemes szerkezetet (sőt pár évvel később egy angol feltaláló is) hintókhoz, ami akkor a kutyának sem kellett.
A számos újítás mellett Boyd Dunlop feltalálta a rugalmas gumiabroncsot, és az ezredforduló előtt megszülettek a többszemélyes, olykor gigantikus méretű triciklitorzók. Ezekből mutatunk be most kettőt.
Ez a bűbájos masina / a képen balra-lent / a VIM gumiabroncsgyártó cég reklámtriciklije (az abroncs a bostoni Woven Hose and Rubber Company terméke). A hátsó kerekek átmérője 11,5 láb (3,51 m), súlyuk 1900 pond (860 kg). A nyolcemberes jószágon két sorban ülnek és pedáloznak. A kormányos meglepő módon nem szarvval, hanem kormánykerékkel a kezében ül, és mit sem sejt a helyes kéztartásról. Érdekes, hogy a „kapitány” a földről irányítja az akciót, de vigyáznia kell, nehogy agyontapossa a gigantikus VIM-abroncsos szerkezet. 1985-ben egy biciklisparádén több mint 50 kilométert tettek meg vele tízen. A fotó 1898-ban készült az óriási terepjáróról az Egyesült Államokban.
A rendőrségi Rabotriciklit (Police Bondage Tricycle) az ohiói Daytonban gyártotta a Davis Sewing Machine Co. / a képen jobbra-lent /
Ahogy a képen is látszik, a vasra vert delikvens háttal a menetiránynak és szemben szigorú őrzőjével ül a masina közepén. Megfigyelhető a két rendőr közötti munkamegosztás, míg az egyik figyeli az utat és irányítja a járművet, társa addig a bűnözőn tartja a szemét, ugyanakkor mindketten beletaposhatnak a pedálokba. Sajnos a jól látható megkülönböztető fényjelzést nem lehetett felszerelni a járgányra, így valószínűleg ezen bukott meg a rendszeresítése.
