a papiruszportal.hu archívumából [2009]
Szerző: Lehotka Ildikó
A kortárs zenét lehet szeretni, gyűlölni, csak azt nem lehet, hogy tudomást sem veszünk róla. Új utat, utakat kellett keresni, van, akinek sikerült, de a legtöbb szerzőnek nem, különösen a XX. század második fele után. Napjainkra érezhetően visszaszorult az a fajta sokkoló hangzás, ami kétségkívül elriasztotta a kevésbé jártas közönséget a zenehallgatástól, szelídülni látszik az áramlat, mely valóban sokszor túlzásnak hat, a meghökkentő, nem szép hangzás – hogy eufemisztikusan fogalmazzak, a múlté. Újra merítenek a szerzők a klasszikus formából, a hangzásvilág finomodott, de nem hódolt be a tonika-domináns viszonynak.
A magyar kortárs zene egyik meghatározó képviselője Sári József, akinek operáját, a Sonnenfinsternist 2000-ben mutatták be Németországban. Sajnálattal kell leírni, hogy a magyar szerzők tollából született operák közül nem egyet külföldön mutattak be, rendkívüli sikerrel. Csak merjük remélni, hogy ez a vonulat nem folytatódik, a magyar közönség hallhatja először az új műveket. Sári Sonnenfinsternis címmel négy zenekari kommentárja hallható két másik darab mellett a Magyar Rádió és a Hungaroton új sorozatának kiadványán. Ez az új lemezsorozat a rádió kiemelkedő felvételeiből áll, a borító is rendhagyó, Sári Józsefét és Láng Istvánét, az első két megjelent lemezét Bányay Anna készítette, a fiatalok számára (is, persze más okból) felhívó megjelenéssel.
Sári négy zenekari kommentárja 2002-ben készült, az énekhangot nem szerepelteti, nem az opera szvitszerű változata (melyek – a zenetörténet tanúsága szerint – inkább népszerűsítő céllal készültek). A zenei anyag ráadásul nem az opera cselekménye alapján van felfűzve. A szereplőket gyakran egy-egy hangszer jelképezi, a kórust a harsonák, de Koestlert is, a gyermekhangot is a trombita.
A nagyszerű Sonnenfinsternis első kommentárjában a ritmusból fejlődik ki a zene, rendkívül jól érzékeltetve, előkészítve a nyomasztó hangulatot, mely végigvonul a művön. Az ütőhangszerek szerepe Sárinál nagyon fontos, a különféle neszek, belső történések mellett a cellafalon való kopogtatásnál egyértelmű a jelentősége. A második kommentár fanfárjai háború utáni felszabadultságot ábrázolják, a következőben a zongora villanásai ütőhangszerszerűek, ritmikusak, a hangszín különösen izgalmas lesz ezáltal. A rézfúvósok fanfár- és korálszerű motívumai – ahogy az előző tételben is – egy másik síkon mozognak. A záró kommentár tömbjei, ritmusa mintha SOS-t jelzést imitálna (itt a legerőteljesebben, hiszen az előző részekben is feltűnt ez a csíra) figyelemfelhívó flatterzunge fúvóshangzások törik meg a vonósok recitáló unisono dallamát. A timpaniszóló után könnyed zenei anyagot hallunk, egyfajta tánczenét, hol páros, hol páratlan lüktetéssel. A Himnusz eltolt hangolású dallama egy többrétegű zenei szövetbe van ágyazva, a metrikus dallam izgatottságot jelez, a feszültségteremtés nagyszerű. A tétel zárása – a hirtelen vágás – meghökkentő, de egyben megnyugtató is.
A szép hangzású, aprólékosan kidolgozott, rengeteg finomságot, szinte cizelláltságot mutató műben a rezesek, ütősök mellett az unisono vagy oktáverősített dallamtöredékek kapnak nagy szerepet. Sokkal nehezebb elmondani valamit egyszerűen, mint jól megtámogatott akkordokkal, zörejekkel, óriás hangzással. Az unisonók általában egy-egy hangszercsoporton szólnak, ami a hangszínekkel és főleg az érzésvilág sokrétű kibontásával való mesteri munkát bizonyítja.
Terjedelmében jóval kisebb léptékű mű a Leoniden, a hullócsillagok felvillanását bemutató, cimbalomra és zenekarra írt mű. A különleges hangzást a szólóhangszer adja, érdekes a sokféle korszakra utaló motívumot megfigyelni (tritónuszok, Bartók-skála, angolkürtszóló egy kis debussys fűszerrel) folyondárdallam, az intim hangzás (a hegedűszólós résznél) kiemelkedő szépségű. A nyitó ütemeket akár vonós hangszerre is képzelhetjük szinte hallom a lefogott, majd ugyanannak a hangnak az üres húr változatát, melyre épülnek aztán a bevágott hangközök.
Bartók halálának 50. évfordulójára írta Sári József a Zenith – Bartók Béla emlékére című művet. A Zenith merít Bartók zeneszerzési stílusából; a kettős vonóskar, a modellskálák, col legno, a vonósnégyesszerű részek – szóló-tutti, a hangulati elemek, mint a zűrzavar ábrázolása, a feszültség, zaklatottság. A hangzásvilág mégis egyedi, izgalmas, a hallgató figyelmét végig leköti, érezhetően minden egyes hangnak, ívnek fontos szerepe van a műben. A vonószenekari hangzás néha orgonaszerű, néha teljesen homogén, a hangszínek kikeverése így sokatmondó. Sári László elmondta, hogy a hangszerelés – Richard Straussé például, és az akkordok felépítése mennyire fontos.
Az MR Szimfonikusok nagyon kifejezően játsszák a három művet, nagyon jók a hangszerszólók a Sonnenfinsternisben. A dinamikai árnyalatok, különösen a halk tartomány élettel telítik ezeket a nem könnyen befogadható műveket. Érzékenyen, plasztikusan emelkednek ki a fontosabb hangszercsoportok, így a zenei dimenzió szinte láthatóvá lesz. Kovács László vezényelte a négy zenekari kommentárt és a Leonident, a Zenith Kovács János vezénylete alatt hangzott el. Mindkét karmester a kötelező levezénylésen túllépve a mű szépségeit képes volt kibontani, a zenét minimális szinten ismerőknek sem kell bizonygatni, hogy egy kortárs mű megtanulása nem mérhető össze a korábbi időszakok zenéjének befogadásával.
A kísérőfüzetben olvasható tanulmány Farkas Zoltán munkája, rendkívül aprólékos, de lényegre törő, mi több, érdekfeszítő esszéket olvashatunk.
Sári József szerzői lemeze
Ildikó Vékony – cimbalom 6
MR Szimfonikusok / MR Symphony Orchestra
vezényel / conducted by
László Kovács 1–4, 5
János Kovács 6
Sonnenfinsternis 38′50″
négy zenekari kommentár / four commentaries for orchestra
Leoniden – cimbalomra és zenekarra / for cimbalom and orchestra 11′43″
Zenith – Bartók Béla emlékére / to the memory of Béla Bartók 15′02″
Összidő / Total time: 65′46″
Hungaroton Records, 2009, HCD 32576
DDD
