Névnapok: Zoltán, Arszlán, Bea, Édua, Szidónia, Szulikó, Szulita, Szultána, Zdenka, Zolna, Zolta, Zoltána

Megszületett Anna Ahmatova (Anna Andrejevna Gorenko, 1889-1966) orosz(-szovjet) költőnő.
Költészetét klasszikus egyszerűség, tiszta stílus és pontosság jellemzi. Verseinek melódiája és mély lírája fogja meg elsősorban olvasóit. Fiatalon megfordult Olaszországban és Párizsban, ezek az utazások rendkívül nagy hatással voltak későbbi életére és művészetére. Első férjét, Nyikolaj Gumiljovot 1921-ben letartóztatták és agyonlőtték, 1938-ban letartóztatták fiát, Lev Nyikolajevics Gumiljovot és 10 év kényszermunkára ítélték. 1949-ben harmadik férjét is letartóztatták, N. N. Punyin művészettörténészt, és újra letartzóztatták fiát. Férje 1953-ban a lágerben meghalt, fia csak 1956-ban szabadult. Első verseskötete, az Este 1912-ben jelent meg, ezt hamarosan újabb verseskötetek követték. A Mandelstam vezette akmeista csoporthoz csatlakozott. Ennek az irányzatnak és Ahmatova lírájának is – a század elején divatos szimbolizmussal ellentétben – a reális, a mindennapi élethez kötődő motívumukból való építkezés az alapja. Költészetének már ekkor megkülönböztető sajátsága a mély kontraszt: a melankolikus, tragikus hangulatok és a világos, ujjongó hangulatok váltakozása. Költészetével egyre inkább szembekerült a szovjet rendszerrel, így 1946-tól 1956-ig teljes megjelenési tilalom alá esett (Idők futása, Fehér csapat, Rekviem). ––> Megzsarolva és élve eltemetve – Anna Ahmatova
Meghalt Fekete István (1900-1970) író, számos regény, ifjúsági könyv és állattörténet írója.
Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. 2002 decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei. Első „vadászélményeit” már nagyon fiatalon (körülbelül 3 éves korában) szerezte, ahogyan a Ballagó idő című életrajzi regényében is említi. 1924 januárjában a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1926-ban mezőgazdászként végzett. Kezdetben a Nimród című vadászújságba írt, eleinte szakcikkeket és vadászélmények leírásait, azonban a szerkesztő és vadászíró Kittenberger Kálmán néhány líraibb elbeszélését is elfogadta, és bátorította a kezdő írót. 1946 tavaszán tiltó indexre került a proletárdiktatúráról és a bolsevizmusról írott művei miatt. A politikai rendőrség, az ÁVO is bántalmazta emiatt. Szemét kiverték, szétverték a veséjét, és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett, ahol két járókelő találta meg. 1960-ban József Attila-díjjal tüntették ki a Tüskevár című regényéért. Több regényéből készült sikeres film, így a Bogáncs, a Tüskevár és rajzfilmen a Vuk. ––> Gölle – Fekete István Emlékmúzeum
Meghalt Peter Falk (1927–2011) magyar, zsidó származású Emmy- és Golden Globe-díjas amerikai színész és filmrendező, tizenkét évesen lépett először színpadra.
Leghíresebb alakítása egy éveken át sikerrel sugárzott szériához kapcsolódik: a Columbo című sorozatban ő játszotta a rosszul öltözött, látszólag lassú észjárású címszereplő nyomozót, aki az apró ellentmondásokból kiindulva végül mindig megoldotta a legreménytelenebbnek látszó bűnügyeket. A magyar mozik már nagyobb sikerrel vetítették a Neil Simon darabjából készült Meghívás egy gyilkos vacsorára (1976) című filmparódiát, melyben olyan sztárok szerepeltek, mint David Niven, Maggie Smith, Peter Sellers, Alec Guinness és Elsa Lanchaster, valamint az extravagáns író, Truman Capote (Verseny a javából, Bohókás nyomozás, Az elveszett világ).
Ezen a napon született:
Beck Ö. Fülöp (1873-1945)
szobrász, éremművész. 1888 és 1893 között a budapesti Iparművészeti Iskola ötvös szakán tanult mintázást. 1892-ben tett velencei tanulmányútja során ráébred saját művészi ambícióinak belső forrására. Innentől fogva tartja saját munkásságának indulását. Párizsból pályázott a millenniumi kiállítási emlékérem megalkotására, amit meg is nyert. Az Iparművészeti Múzeumban 1898-ban bemutatott első gyűjteményes éremkiállításán először szerepelt nálunk az érem önálló műfajként (Ifjúság kútja, Vasöntő munkások, Táncoló legény).
Sági János (Stegmüller, 1874-1938)
író, néprajzi író, lapszerkesztő. 1892-től a Keszthelyi Hírlap társszerkesztője, heti cikkírója és a hírrovat vezetője volt. 1902-ben a keszthelyi Balatoni Múzeum Egyesület megválasztotta a néprajzi osztályának vezetőjévé. Jelentős szerepet töltött be a Balatoni Múzeum néprajzi gyűjteményének létrehozásában, Keszthely környéki néprajzi kutatásaival tevékenyen részt vett mind a tárgyi emlékek, népi hagyományok és fényképek összegyűjtésében. Ő írta meg az első részletes balatoni útikalauzt (A Balaton írásban és képben, Néprajzi kincseink gyűjtése, Gőzhajó-kirándulás Almáditól Badacsonyig).
Geyer Stefi (1888–1956)
hegedűművésznő. Hegedűtanulmányait Hubay Jenő mesteriskolájában végezte a Zeneakadémián. Klasszikus és romantikus művek előadásával tűnt ki. 1907 májusától közeli kapcsolatban volt Bartók Bélával. Különleges kapcsolatokat ápolt Norvégiával, ahol először 1910-ben jelent meg. Majd 20 évig járt vissza, sokszor akár féléves koncertkörutak miatt, minek során bejárta az országot déltől északig. Hatalmas népszerűségnek örvendett, néhol akár 3000 ember hallgatta játékát, koncertjeit sok ízben többször is meg kellett ismételnie.
Vladislav Vančura (1891-1942)
a 20. század egyik kiemelkedő cseh írója, filmrendező, forgatókönyvíró, Festőnek készült, de orvosként diplomázott. 1920-tól a Devĕtsil nevű avantgárd művészeti csoport első elnöke volt. 1923-ban jelent meg első elbeszéléskötete. Publikált folyóiratokban és írt színműveket. A 30-as években filmrendezéssel is foglalkozott. 1936-ban a Cseh Filmtársaság elnöke lett. Részt vett a cseh ellenállási mozgalomban, a Gestapo elfogta és kivégezték (Szökés Budára, Három folyó, Bocska és gazdája).
Iván István (1905-1967)
ötvös- és éremművész. Az Iparművészeti Iskolában tanult. 1934-től a bécsi Collegium Hungaricumban, 1939-től az Állami Pénzverőben dolgozott. Az 1945-ös ötpengős és számos forintérme tervezője, emellett érmeket, plaketteket, kisplasztikákat is készített.
Jean Anouilh (Jean Marie Lucien Pierre Anouilh, 1910-1987)
francia drámaíró és dramaturg. Az 1930-as évek elejétől kezdve ötven éven át írta színdarabjait és filmforgatókönyveit. Legemlékezetesebb, legmegrázóbb drámáiban megalkuvást nem ismerő tragikus hősöket ábrázolt, főbb témái a lázadás a gazdagok és a születésüknél fogva kiváltságosok ellen, a képmutatásra és hazugságra épülő világ elutasítása, a teljes igazság, a teljes boldogság keresése, a gyerekkor elveszett paradicsoma iránt érzett nosztalgia, a szerelem lehetetlen volta, a beteljesülés a halálban (Euridike, Becket vagy Isten becsülete, Oritiffe vagy a buborék).
Martsa István (1912–1978)
kétszeres Munkácsy Mihály-díjas szobrász- és éremművész, érdemes művész. Viszonylag későn, 33 éves korában kezdte meg tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Főiskolai évei vége felé Ferenczy Béni tanársegédje lett, fejlődésére nagy hatással volt mestere éremművészeti jártassága. 1947-ben jelent meg először kiállításokon.
Bob Fosse (Robert Louis Fosse, 1927–1987)
amerikai koreográfus, táncos, filmrendező, színész és forgatókönyvíró. Nyolc Tony-díjat nyert koreográfiáért és egyet rendezésért, ami példátlan rekord. Teljesen saját stílust alkotott, amely az 1960-as évektől kezdve minden zenei és modern táncot befolyásolt.
Sárosi Katalin (1930-2000)
EMeRTon-díjas táncdalénekesnő. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola elvégzése után a Napsugár énekegyüttes tagjaként kezdte zenei karrierjét. Igazi sztárrá viszont szólóénekesként vált 1959-ben. Az egyik legnépszerűbb, legkedveltebb énekesnő volt a hatvanas évek elején, többször turnézott külföldön is. Több száz rádiófelvétele készült, állandó résztvevője volt a táncdalfesztiváloknak. A beat előretörésével, a hetvenes években már veszített népszerűségéből, visszavonult a színpadtól (Különös éjszaka, Ugye, te is akarod?, Lassan bandukolva).
Nepp József (1934-2017)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, háttérfestő, tervező (animátor), zeneszerző. Filmjeit fanyar humora és kifejező karakterei teszik egyedivé. Az első önálló munkája a Daru cigaretta című reklámfilm volt, a hatvanas évek legelején nevezték ki rendezőnek (Gusztáv, Üzenet a jövőből, Macskafogó).
Sári József (1935)
Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző. 1954-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója lett, 1962-ben diplomázott. 1971-től a Német Szövetségi Köztársaságban dolgozott szabadfoglalkozású zeneszerzőként, saját műveinek előadójaként, 1984-ben tért haza Magyarországra. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképző tagozatán, majd a Zeneakadémián tanított zeneelméletet. 1992 és 1997 között a zeneelmélet tanszék vezetője volt. Zenéjét számos kortárs méltatta (Jő a pirkadás, Konstantin álma, Concordia).
Simon Róbert (1939)
történész, orientalista, műfordító. Párizsban született. 1991 óta az irodalomtudomány doktora, Az Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársa. Hosszabb időt töltött el ösztöndíjasként Egyiptomban, a kairói Al-Azhar egyetemen, majd Tunéziában. Tudományos munkásságában központi helyet foglaltak el az iszlám kialakulásának és a Korán keletkezésének szentelt tanulmányok. Ennek eredményének köszönhetjük a Korán magyar fordítását is.
Bittera Judit (1941)
színésznő. Utassy Gizi Színészstúdiójában végzett 1960-ban. Pályáját 1961-től a Honvéd Művészegyüttesben kezdte. 1963-tól a Vidám Színpad, 1966-tól a József Attila Színház színésznője. 1971-től a Bartók Gyermekszínházban játszott. 1981-től a Bodrogi Gyula által vezetett Vidám Színpad tagja volt.
Kenéz László (1942-2019)
szobrász, éremművész, grafikus, festő. A budapesti Képzőművészeti Gimnázium festő szakán végzett 1960-ban. 1961 óta Budapesten, 1982-től Balatonberényben élt és dolgozott. 1970 óta foglalkozott érem és plakett mintázással, emellett szobrász és grafikusművész volt, de festett képeket is. (Bartók Béla, Kopjafa, Kossuth Lajos – Balatonberény).
Szegedy-Maszák Mihály (1943-2016)
Széchenyi-díjas irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a regényelmélet, az összehasonlító irodalomtudomány és a magyar irodalom 19. századtól a 21. századig. A szerkezeti elemzés és a befogadás esztétika meghonosításában vállal szerepet. Szerepe jelentős az összehasonlító irodalomtudomány magyar örökségének külföldi elismertetésével kapcsolatban (Világkép és stílus, Újraértelmezések, A mű átváltozásai).
Bryan Brown (Bryan Neathway Brown, 1947)
ausztrál színész, rendező, producer, keménykötésű, katonás férfikarakterek megformálója. Az 1970-es évek végétől napjainkig nagyszámú filmes és televíziós mű közreműködője, mind szülőhazájában, mind Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban. Az Ausztrália Rendje kitüntetés birtokosa (Trükkös halál, Koktél, Derült égből Polly).
Vass Gábor (1956-2021)
színész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1974 és 1978 között végezte el. 1979 és 1984 között a Szegedi Nemzeti Színházban játszott. Ezt követően tíz évig volt a Madách Színház tagja, ezután szabadúszó lett. Jellegzetes hangja miatt szinkronszínészként is gyakran foglalkoztatták.
Frances McDormand (1957)
Háromszoros Oscar-, Emmy- és Tony-díjas amerikai színésznő, producer. Egyike azon kevés színészeknek, akiket a színpadon, a televízióban és a filmekben is elismertek. Beiratkozott a jónevű Yale Egyetemre színjátszó szakára. Valószínűleg minden elképzelhető díjra jelölték legjobb női szereplő kategóriában, mikor 1996-ban a Fargo várandós rendőrnőjeként mutatkozott be a közönség előtt. 2018-ban átvehette a második Oscar-díját a Három óriásplakát Ebbing határában című filmjéért (Majdnem híres, Legbelső félelem, Kőkemény Minnesota).
Sramó Gábor (1964)
bábszínész, rendező, színházigazgató, a pécsi Bóbita Bábszínház örökös tagja. Tanulmányait a Nagy Lajos Gimnázium irodalmi-drámai osztálya után a Bábszínházképző Stúdióban végezte, majd 1988-ban végzett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem magyar–népművelés szakán.
Selma Blair (Selma Blair Beitner, 1972)
amerikai színésznő. Az 1990-es években vált ismertté, számos fő- és mellékszerepet játszott hollywoodi filmekben (A boldogító nem, Édes kis semmiség, Pokolfajzat).
Joel Edgerton (1974)
ausztrál színész, filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Rendezőként 2015-ben debütált (Artúr király, Az Őrzők legendája, A nagy Gatsby).
Ezen a napon halt meg:
Oláh Gábor (1881-1942)
költő, író. Egyenetlen lírájában (Hangok lázadása, 1941) a magányos sors ábrázolása megrendítő. Több korai lírai versével Ady líráját és József Attila költészetét előlegezi. Verses regényeinek részértékei vannak. Novellái önéletrajzi ihletésűek, drámái nem arattak sikert. Tanulmányai – Csokonai Vitéz Mihályról, Petőfi Sándorról – jelentősek.
Abonyi Géza (1894-1949)
színész, egyetemi tanár. 1918-tól haláláig a Nemzeti Színház tagja, 1935-től a Zeneművészeti Főiskola opera tanszakán, 1941–1949 között a Színiakadémia tanára volt. Fiatal éveiben komikusként szerepelt, majd hosszú időn át főként klasszikus művek hősszerelmese volt, de a tragédia komor levegőjében is otthonosan mozgott. Különben lírai egyéniség volt. Filmes pályafutását még a némafilmes korszakban kezdte, de nem ért el igazi sikereket.
Görög Ilona (1914-1985)
színésznő. 1938-ban szerzett színészi oklevelet az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián. 1939-től a Független Színpad társulatában lépett színpadra. 1945 után a Független Színpad, majd a Madách Színház, a Belvárosi Színház, az Állami Déryné Színház tagja volt. 1957-től nyugdíjazásáig a Magyar Néphadsereg Színháznak, illetve a Vígszínháznak volt színésznője és rendező asszisztense. 1961-ben az Egyetemi Színpadon rendezett is.
Banda Ede (1917-2004)
Kossuth-díjas gordonkaművész, zenepedagógus, érdemes és kiváló művész. Eleinte zongorát tanult, hegedűs bátyja tanácsára fordult a gordonka felé. 1934 és 1942 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult. A gordonkán kívül zeneelméleti és zenetörténeti előadásokat is hallgatott. Zenepedagógiai munkáját a Főiskolán 1948-tól 1996-ig gordonkatanárként végezte. Emellett 1950-től kamarazenét is oktatott. A Tátrai-vonósnégyessel és szólistaként Európa a világ számos országában koncertezett, sok nemzetközi verseny zsűritagja volt.
Bandi Dezső (1919–2005)
iparművész, művészeti író, népművelő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult szobrászatot. Első jelentősebb művei a helybeli ácsokkal közösen faragott és felállított abásfalvi és ravai háborús emlékművek. Önálló iparművészeti munkái a népi motívumkincsre alapozó kerámiák és szőnyegek. 2004-ig foglalkozott fiatal fafaragó mesterjelöltekkel és keramikusokkal.
Boris Vian (1920-1959)
francia író, költő, muzsikus. A francia avantgárd művészet különös, kihívó alakja volt. Rendkívül sokoldalú tehetség, aki jazz-muzsikusként, zeneszerzőként és festőként is elismert. Eredeti szakmája matematikus volt, műszaki főiskolát végzett. Művei meglepő humorral, költői érzelmességgel, szürrealista cselekménnyel, és elegáns cinizmussal léptek túl az egzisztencialista búskomorságon. Senkit nem követett irodalmi műveiben, írásait eredeti tehetség, bravúros nyelvhasználat és polgárpukkasztó tartalom jellemzi. Életében alig néhány ezer példányt vásároltak a saját neve alatt kiadott regényeiből (Köpök a sírotokra, Tábornokok uzsonnája, Tajtékos napok). ––> Boris Vian: Blues egy fekete macskáért
Piero Lulli (1923-1991)
olasz színész. 1942-ben kezdte meg pályafutását és 1977-ig több mint száz filmben játszott. Egyik korai szerepei között akad olyan film is, amelyet Kirk Douglas-szel készítettek. 1960-as évek második felében jelentkező spagettiwesternekben tűnik fel többnyire, ahol legtöbbször valamelyik negatív főszereplőt játszotta. A filmezésen túl aktív színházi színész is volt (Zorro, a fekete lovas; Gyorsabb a golyónál; Nevem: Senki).
Aaron Spelling (1923–2006)
amerikai producer, forgatókönyvíró, színész. Az egyetem elvégzése után New Yorkba ment, és színészként próbált szerencsét. Ez nem jött össze és írni kezdett. A ’70-es években, egyidőben több nagysikerű sorozat producere volt (Starsky és Hutch, Charlie angyalai, Melrose Place).
Események:
Szentivánéj – Szent Iván (Keresztelő Szent János) napjának előestéje, a június 23-ról 24-re virradó éjszaka, évszázadok óta a nyári napforduló ünnepe, még a kereszténység előtti időkből származik. Több országban ma is ünnepnapnak számít, helyenként mozgó ünnep.
A perui Punóban június 22–23-án tartják a Napimádók fesztiválját (Adoración del Sol): a „boszorkányok” naptáncot járnak, hogy az év leghidegebb hónapjaira összegyűjtsék a nap energiáját.
SOS Gyermekfalvak nemzetközi napja.
2005 – A Tűzraktér Független Kulturális Központ megnyitja kapuit Budapesten.