Névnapok: Tibor, Bende, Bene, Benedek, Benediktusz, Euszták, Gusztáv, Jusztián, Jusztin, Lavínia, Lida, Lídia, Maxim, Tiborc, Tomázia, Tomazina
Események:
1828 – megjelenik az első amerikai szótár, szerzője Noah Webster.
1841 – megjelent az első detektívtörténet, Edgar Allan Poe A Morgue utcai kettős gyilkosság című műve.
1865 – Abraham Lincoln amerikai elnököt John Wilkes Booth meglövi a washingtoni Ford Színházban; egy nappal később belehal a sérülésbe.
1883 – Léo Delibes Lakmé című operájának ősbemutatója az Opéra-Comique-val a párizsi Salle Favartban.
1889 – Veress Ferenc fényképész, feltaláló megoldotta a színek rögzítését.
1932 – Léonide Massine és Joan Miro Georges Bizet Gyermekjátékok (Jeux d’Enfants, 12 darab zongorára, négy kézre) című művéből készült táncfeldolgozásának ősbemutatója a Monte-Carlói Ballettel a Monte-Carlói Operában.
1939 – megjelent John Steinbeck Érik a gyümölcs című regénye. ––> Álom nyomorgó kivitelben
1980 – Pulitzer-díjat kap Norman Mailer A hóhér dala című kötetéért.
1987 – Budapesten a Népligetben megnyílik a Jurta Színház.
1987 – megalakul a Thália Stúdió Los Angeles-i Magyar Színkör.
2011 – A Könyvtárosok világnapja.
Meghalt Georg Friedrich Händel (1685-1759) német (szász) származású barokk zeneszerző, hangszeres előadó.
Mivel élete nagy részét Angliában töltötte, az angolok nemzeti zeneszerzőjüknek tartják. Nagy hatással volt a bécsi klasszikusokra, nevezetesen Haydnra, Mozartra és Beethovenre. 1702-ben felvették a hallei egyetemre, és egy hónap múlva már a kálvinista templom orgonista-állását is megkapta. Händelt érdekelte az opera műfaja, ezért alig egy év múlva Hamburgba költözött, ahol az egyetlen városi operaház működött. Hegedűsként és csembalistaként alkalmazták, és 1705-ben már be is mutatták első operáját, az Almirát. Egy év múlva meghívásra Firenzébe utazott. Tanulmányozta a nápolyi és a velencei operát. Maga is írt operákat, oratóriumokat és kantátákat. 1710-ben Londonba utazott, ahol véglegesen letelepedett. Több kortársával ellentétben, nem merült a feledés homályába halála után. Még életében, 1738-ban viaszszobor készült róla. Az angolok annyira tisztelték, hogy születése „százéves” évfordulójára, 1784-ben (egy évet tévedtek) centenáriumi ünnepséget rendeztek emlékére (János passió, Vízizene, Halleluja-kórus).
Megszületett Tóth Árpád (1886–1928) költő, műfordító.
Eleinte a rajzolásban mutatott tehetséget, apja ezért rajztanárnak szánta, később azonban az irodalom felé fordult. 1905-1909 között a budapesti egyetemen magyar–francia szakos bölcsészhallgató volt, ekkor ismerte meg az új irodalmi törekvéseket. 1908-tól a Nyugat munkatársaként dolgozott, mely közölte a verseit. 1913-ban jelent meg első verseskötete a Hajnali szerenád. A proletárdiktatúra köszöntésére ódát írt (Az új Isten), miután a Tanácsköztársaság megbukott, költészetén is a szomorúság lett úrrá. Jó ideig nehéz körülmények közt kellett élnie, az öngyilkosság gondolata is felmerült benne. 1922-ben jelent meg az Öröm illan című verseskötete. Mindössze 42 évesen hunyt el Budapesten. Stílusára a szecesszióval rokonított impresszionizmus a jellemző; a világ állóképekben való megragadásának igénye. Kedvenc stíluseszköze pedig a szinesztézia, mely a világ teljes hangulati és érzéki felfogásának igényéből fakad. Verselése gazdag, tudatos, sajátos, kortársi elnevezéssel Tóth Árpád-vers (Lomha gályán, Örök virágok, Lélektől lélekig).
Megszületett Esterházy Péter (1950-2016) Kossuth- és József Attila-díjas író, publicista, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Az Esterházy család grófi ágának sarja. A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1968-ban. Matematikusként végzett az ELTE Természettudományi Karon 1974-ben. 1978-tól szabadfoglalkozású író volt. Magyarországon több száz tanulmány, kritika jelent meg munkáiról, számos rangos irodalmi díjban részesült bel- és külföldön egyaránt. Regényeit és elbeszéléseit több mint húsz nyelvre fordították le, külföldön is széles körben elismerik. Többen a magyar posztmodern irodalom egyik legjelentősebb alakjaként értékelik. Intertextualitás, idézetek, töredékesség, valamint mozaikszerűség jellemző műveire. A történet helyett elsősorban a szöveg fontos, és arra helyezi a hangsúlyt. Írásaiban rengeteg utalás található, és fontos számára a német kultúra is (Ki szavatol a lady biztonságáért?, Kis Magyar Pornográfia, Harmonia cælestis). ––> Olvasó olvas – Esterházy Péterre emlékezünk
Ezen a napon született:
Szále János Ignác (1810-1870)
festőművész. Az 1840-es években műkedvelőként sajátította el a festészeti ismereteket a bécsi Művészeti Akadémián. Megromlott egészsége miatt 48 évesen nyugdíjba ment, egy piarista rendházban kapott lakást. Idejének java részét utazással és festéssel töltötte. Sok ausztriai és dunántúli témájú tájképe ismert, s megfestette Magyaróvár és környéke jellegzetes részeit is.
Vere Gordon Childe (1892-1957)
ausztráliai biológus, archeológus, az egyik legnagyobb hatású őstörténész. Az első modern, terepi régésznek tekinti a történettudomány. Nagy eredménye volt az őstörténet korábbi fejlődési modelljeinek szintetizálása egy összetett és sokrétű folyamatmodellben, amely nagyban támaszkodott más tudományágak módszereire és következtetéseire is (Fejlődés a természetben és a társadalomban, A civilizáció bölcsője, Az ember önmaga alkotója).
Balázs István (1902-1976)
színész. Színészként az Országos Színészegyesület iskolájában végzett 1922-ben. Pályáját vidéki társulatoknál kezdte. 1924 és 1929 között Szlovákiában, majd a következő öt évben Erdély nagyvárosaiban szerepelt. 1935-től Budapesten játszott, főleg operettekben szerepelt bonvivánként. 1945-től nyugdíjazásáig, 1966-ig a Fővárosi Operettszínház tagja volt (Beszterce ostroma, Irány Mexikó!, Aranyborjú).
Daniss Győző (1903-1956)
színész, rendező, a Békés Megyei Jókai Színház alapító színházigazgatója. Színészi pályáját 1925-ben Kaposváron kezdte majd több vidéki magántársulatban játszott és rendezett. Fiatalon főleg bonvivánként voltak sikerei. 1947 és 1949 között a Szegedi Nemzeti Színház, 1949-től a kecskeméti Katona József Színház művésze volt. 1951-től a szolnoki és a békéscsabai közös színház színművésze és az utóbbi igazgatója volt. 1954–től az önálló Békés Megyei Jókai Színház alapító színházigazgatója volt.
Sir John Gielgud (1904-2000)
Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjas angol színész, rendező. Huszonhét évesen már William Shakespeare Hamletjét formálta meg nagyszerűen. Életművében a későbbiekben is főszerepet játszott a reneszánsz drámaóriás. 1982-ben, 78 évesen elnyerte a legrangosabb filmes kitüntetést, az Oscar-díjat, a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, az Arthur című romantikus vígjátékban nyújtott alakításáért, de ugyanezért a Golden Globe-ot is begyűjtötte (Tűzszekerek, Randevú a halállal, Az első lovag).
Hory Elemér (Hoffmann Elemér, 1906–1976)
festőművész, hamisító. Autodidaktaként kezdett festeni még Budapesten, aztán a Müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult. Az 1920-as évek közepén Párizsba költözött, és Fernand Légernél képezte tovább magát. Eleinte önálló felfogású és stílusú művészként igyekezett érvényesülni, s bár az 1926-os párizsi Őszi Tárlaton kiállították egyik festményét, munkáira nem figyeltek fel, és megélhetési nehézségekkel küszködött. 1947-ben New Yorkba költözött, és nagyjából innentől kezdve fő tevékenységévé a festményhamisítás vált. Nem műveket másolt, hanem ismert művészek modorában önálló alkotásokat hozott létre, és mivel a képeket soha nem szignózta, a hamisítást nem lehetett rábizonyítani.
Komoróczy György (1909-1981)
történész, polonista, főlevéltáros. Lengyelországgal fiatal korában foglalkozott inkább. Levéltári vezetőként irányította Hajdú-Bihar Megye történeti értékű iratainak egybegyűjtését és kutathatóvá tételét, valamint fontos levéltári kiadványokat indított el. Történészként több, mint 150 publikációt jegyzett, főképp középkori gazdaság- és társadalomtörténeti, illetve tudományt népszerűsítő munkát végezve.
Hunyady József (1921–1983)
Baumgarten-díjas író, újságíró. A pécsi jezsuita gimnáziumban tanult, ahonnan elbocsátották, mivel Ady Endre verseiért lelkesedett. Harcolt a második világháborúban és hadifogságba került. 1948-tól 1955-ig a Magyar Nemzetnél dolgozott, 1956-tól 1960 dramaturg volt az Állami Déryné Színházban. A művei: regények, novellák, drámák. Több író művéből készített rádió- és tévéjátékokat. Főként kortárs angol és német szerzőket fordította magyarra (Szerencsétlen emberek, A nép tudósa, Hét tenger vándora).
Rod Steiger (1925-2002)
Oscar-díjas amerikai filmszínész. Az 1950-es évek elején színházban játszott és élő tévéműsorokban szerepelt. Az 1954-es Waterfront című filmben nyújtott alakításáért jelölték a legjobb mellékszereplő díjára. 1959-ben az Al Capone című filmben alakította a címszerepet. Az 1967-es Forró éjszakában című filmben Bill Gillespie-t megformálta meg, amiért Oscar-díjat kapott (A názáreti Jézus, Doktor Zsivágó, A rakparton).
Marsay Magda (1927-2012)
opera-énekesnő (koloratúrszoprán), a Debreceni Csokonai Színház örökös tagja. Először hegedülni tanult, majd 1941-től 1944-ig rajzolni a Székesfővárosi Iparrajziskolában. 1951 és 1957 között a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban Barcs Gabriella énektanítványa volt. Első évadját a Miskolci Nemzeti Színházban töltötte. 1958-tól visszavonulásáig, 1984-ig a Debreceni Csokonai Színház tagja volt. 1977-től 1994-ig tanított is a Zeneakadémia debreceni tagozatán. Repertoárja a lírai és drámai koloratúrrepertoár teljes körére kiterjedt. A debreceni operajátszás aranykorának egyik vezető énekese volt.
Erich von Däniken (1935)
svájci író, dokumentumfilmes, előadó, az ún. paleoasztronautika alternatív történelmi elméletének egyik legismertebb hirdetője, melynek tézise, hogy a prehisztorikus időkben egy vagy több magasan fejlett földönkívüli civilizáció látogatást tett a Földön, és segédkezett őseink civilizációinak felemelkedésében. Könyveit 32 nyelvre fordították le, és több mint 63 millió eladott példánnyal is büszkélkedhet, amivel a legsikeresebb írók között tartják számon.
Julie Christie (1941)
Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjas angol színésznő. Négyszer jelölték Oscar-díjra a legjobb színésznő kategóriában, háromszor Golden Globe-díjra, hatszor BAFTA-díjra a legjobb színésznő kategóriában. 1966-ban a Darlingért Oscar-díjat nyert a legjobb színésznő kategóriában (Belphégor – A Louvre fantomja, Trója, Harry Potter és az azkabani fogoly).
Manuel de Blas (1941)
spanyol színész. Az utóbbi ötven évben Spanyolország színész halhatatlanjai közé emelkedett, tehetségét filmvásznon, színházban és televízióban villogtatva. A 60-as években divatműfajokban, horrorokban, krimikben, spagettiwesternekben volt mellékszereplő. Karrierje során dolgozott együtt Alain Delonnal, Jane Seymourral, Fernando Rey-jel, Marlon Brandóval, Tom Selleckkel és Anthony Quinnel is. A 80-as években színházban lépett fel leginkább (Különben dühbe jövünk, Nyomozás Krisztus holtteste után, Budapest angyala).
Katona Júlia (1943-2007)
színésznő. Pályáját 1961-ben a Pest Megyei Petőfi Színpadon kezdte. 1969-től a győri Kisfaludy Színházban játszott. 1970-től 1977-ig az Állami Déryné Színház tagja volt. Naiva- és primadonnaszerepekben volt sikeres.
Ritchie Blackmore (1945)
híres angol gitáros, zeneszerző, rockzenész, a Deep Purple egykori tagja. Klasszikus, blues és improvizatív elemeket is ötvöző, rendkívül dinamikus gitárjátékának köszönhetően a szakma a világ egyik legjobb rockgitárosának tartja. Pályafutásának kezdetekor egyedi szólói, riff-jei hatalmas áttörésnek számítottak a rockzene történetében, stílusa és gitárjátékának hangzásvilága máig páratlan. Elsősorban a Deep Purple és a Rainbow alapító tagjaként vált ismertté. 1997 óta feleségével, Candice Nighttal a Blackmore’s Night formációban zenél együtt.
Drahos Béla (1955)
Liszt Ferenc-díjas karmester, fuvolaművész, habilitált egyetemi tanár. Első fuvolaleckéit nyolcévesen vette, fiatalon már számos elismerést és díjat kapott. 1992-ben debütált mint karmester. Jelenleg a székesfehérvári Alba Regia Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője.
Robert Carlyle (1961)
skót színész. 21 éves korában döntötte el, hogy a színészi pályafutást fogja választani, egy Arthur Miller drámának köszönhetően. 30 évesen egy glasgow-i színtársulatot is alapított. Filmes pályafutása 1990-ben kezdődött (Alul semmi, A világ nem elég, A part).
Palásthy Bea (1963)
színésznő. Gyerekszínészként filmekben szerepelt. Színészi diplomáját 1985-ben szerezte, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Színésznőként a Veszprémi Petőfi Színházban kezdte pályáját. 1988-tól a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházhoz szerződött. 1998-tól ismét a Veszprémi Petőfi Színház társulatának tagja. Rendezéssel is foglalkozik.
Adrien Brody (Adrien Nicholas Brody, 1973)
Oscar-díjas amerikai színész, filmproducer. A 2002-ben bemutatott A zongorista című filmdrámában Władysław Szpilman megformálásával lett világhírű, mellyel – a díj története során a legfiatalabbként, huszonkilenc évesen – elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart. Egyedüli amerikaiként a legjobb színésznek járó César-díjat is megkapta (A falu, Ragadozók, A Grand Budapest Hotel).
Dér Gabriella (1975)
színésznő. Színi tanulmányait Békéscsabán a Fiatal Színházművészetért Alapítvány Színiskolájában folytatta, ahol 1997-ben végzett. Gyakorlati idejét a Békéscsabai Jókai Színháznál töltötte. 1998-tól az egri Gárdonyi Géza Színház társulatának tagja.
Sarah Michelle Prinze (Gellar, 1977)
amerikai színésznő, producer és vállalkozó. Világhírnévre a Buffy, a vámpírok réme című sorozattal tett szert (Kegyetlen játékok, Scooby-Doo – A nagy csapat, Fedőneve: Pipő).
Géczi Zoltán (1980)
színész. 1998–2000 között a Békéscsabai Jókai Színház stúdiójának növendéke, 2004-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakán. 2006–2010 között Fodor Tamás társulatának tagja a Stúdió K-ban, színészként, rendezőként, bábszínészként, és díszlettervezőként. 2010–2015 között a Vígszínház tagja volt. 2006 óta rendez is. 2015 őszi megalakulása óta a Terminál Workhouse társulat tagja. Színházi szerepei mellett látható filmekben és szinkronizál is (A Hídember, Nyitva, Aranybulla).
Ezen a napon halt meg:
Jámbor Pál („Hiador”, 1821–1897)
római katolikus pap, költő és író. 1840-ben a kalocsai papnevelő intézetbe lépett, ahol kispaptársai közt egy „magyar iskolát” alakított. Mint becsei káplán köszöntött be verseivel az irodalomba; első verse a Garay János Regélőjében jelent meg. A szabadságharc bukása után Párizsban élt, 1859-ben tért vissza Magyarországra (Hattyúdalok, Párisi emlékek, Törvénytelen vér).
Győry Vilmos (1838–1885)
evangélikus lelkész, teológus, író, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja. Nagy kedvvel és könnyen tanulta az idegen nyelveket, mint műfordító csakhamar magára vonta a figyelmet és lassanként legjelesebb műfordítóink közé emelkedett. Jelentősek voltak teológiai értekezései is. Átdolgozta a Károli Gáspár-féle Biblia-fordítás újszövetségi részét. Emellett a magyar ifjúsági irodalom egyik megteremtőjeként tartják számon (Fejlő rózsák, Nótás Kata, ABC jó gyermekek számára).
John Singer Sargent (1856–1925)
amerikai festő, szobrász. Firenzében, majd Párizsban tanult. 1884-ben Londonban telepedett le, ahol csakhamar az előkelők kedvelt arcképfestője lett. Stílusában vegyítette az érzelmes angol arcképfestészet tradícióit a francia impresszionisták stílusjegyeivel.
Szinnyei József (ifjabb ~, 1857-1943)
nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1881-ben könyvtári tisztviselő a Magyar Nemzeti Múzeumban, 1883-ban a budapesti egyetemen a finn nyelv és irodalom magántanára lett. 1893-ban kinevezték a budapesti egyetemre az ural-altaji összehasonlító nyelvészet rendes tanárává (Irodalmunk története, Finn-magyar szótár, Finn olvasókönyv mondattani példatárral).
Lazar Markovics Zamenhof (1859-1917)
zsidó származású lengyel szemészorvos, filológus, az eszperantó nyelv tervezetének megalkotója. Gyerekkorában nagy orosz költő illetve író szeretett volna lenni. Nemcsak az eszperantó nyelv elindítója, hanem első írója, költője, fordítója is volt. A nyelvi témájú könyveinél arra törekedett, hogy a nyelv később is szabadon fejlődhessen, így kezdetben csak 917 szógyököt tartalmazó szótárakat adott ki. Bár volt költői tehetsége, csak nyolc eszperantó nyelvű verset alkotott.
Horger Antal (1872-1946)
nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Kutatási területe a magyar hangtörténet, a szófejtések és a székely nyelvjárás vizsgálata volt. Ő alkotta meg az első magyar nyelvjárási térképet. Konzervatív, pozitivista tudósként, németes alapossággal írta meg műveit. József Attilával való konfliktusa közismert.
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (1893–1930)
szovjet-orosz (Grúz) költő, drámaíró, az orosz futurizmus egyik szülőatyja. 15 évesen egy kerületi bolsevik szervezetben beírták a párttagok közé. Egy évig volt a szervezet tagja, a rendőrség többször letartóztatta. Az októberi forradalmat a maga ügyének is tekintette, és fáradhatatlanul harcolt az újért, politikában és művészetben egyaránt. 1922-30 között hét ízben utazott külföldre, bejárta Nyugat-Európát, az Egyesült Államok és Mexikó városait, ismert művészekkel és írókkal, például Picassóval, Aragonnal, Diego Riverával találkozott. Úgy ismerték, mint a legnagyobb kommunista költőt, pedig csak jóval a forradalom előtt, mindössze egy évig volt párttag (Csudajó, Teli torokból, Járjuk be az állatkertet!).
Dénes György (1898–1962)
színész, konferanszié, érdemes művész. Pethes Sándorral együtt alkották a Dénes–Pethes duót, s így igen nagy népszerűségre tettek szert. Elvégezte a színiiskolát, ezzel egy időben zenei tanulmányokat is folytatott. 1946 és 1949 között a Belvárosi Színház tagja volt, majd 1956-ig a Fővárosi Operettszínház, 1956–57-ben pedig a Vígszínház (akkori nevén Magyar Néphadsereg Színház) tagja.
Rachel Louise Carson (1907-1964)
amerikai tengerbiológus, ökológus, író. Feltételezik, hogy az ő írásainak hatására indult meg a nemzetközi környezetvédő mozgalom. Az 1951-ben megjelent The Sea Around Us fölkerült a sikerlistára, és ezzel meghozta az írónőnek a biztonságot és az elismerést.
Zsigmond László (1907-1992)
Kossuth-díjas történész, az MTA tagja. Kutatási területe a 19–20. századi politikai gondolkodásának története, az 1918 utáni nemzetközi diplomácia, illetve a munkásmozgalmak története Németországban, Franciaországban és az USA-ban.
Simone de Beauvoir (1908-1986)
francia írónő, filozófus. A 20. század második felének egyik népszerű, meghatározó feminista, egzisztencialista gondolkodója. Nagy hatással volt a második világháború után megerősödött fogyasztói, jóléti társadalomban felnövő ifjúságára. Legismertebb könyve, A második nem, részletes elemzése a nők elnyomásának, a feminizmus egyik alapműve, és a feminizmus második hullámának elindítója. Irodalmi tevékenysége is említésre méltó, több regény és esszé szerzője (Egy jóházból való úrilány emlékei, A körülmények hatalma, A kétértelműség erkölcse).
Maurice Druon (Maurice Kessel, 1918-2009)
francia író, kultúrpolitikus, „Az elátkozott királyok” című regénysor szerzője. 1937–1939 között politológiát hallgatott. Első írásai 18 éves korában jelentek meg, ezután rendszeresen publikált különféle irodalmi folyóiratokban és szemlékben. 1946-tól az irodalomnak és a kultúrpolitikának szentelte életét. 1973–1974 között kulturális miniszter. Magyarországon talán történelmi regénysorozata, a hét könyvből álló Az elátkozott királyok a legismertebb műve.
Gianni Rodari (1920-1980)
olasz író, a gyermekirodalom jelentős képviselője. A fontos humanista értékek melletti kiállást hirdeti, de sohasem didaktikusan: pazar humora, leleményei, játékos fantáziája, bravúros nyelvi ötletei szórakoztató olvasmányokká teszik meséit, regényeit. Hagymácska című meseregényéből színdarab és rajzfilm is készült (Jácint úrfi a füllentők birodalmában, Torta az égen, Meséld te a végét).
Rubin Szilárd (1927–2010)
író, költő, lapszerkesztő, műfordító. 1945-1947 között a Pázmány Péter Tudományegyetem angol-magyar szakos hallgatója volt. Közvetlenül a háború után költőként indult, az 1950-es években prózaíróként folytatta, az 1960-as években a Filmvilágban és a Filmkultúrában kritikákat és cikkeket publikált. Volt lapkorrektor, kiadói lektor (Földobott kő, Mulatság a farkasveremben, Zsebtükör).
Csengery Judit (1929-2011)
színésznő, előadóművész. Előadóművészként és műsorvezetőként is gyakran szerepelt versműsorokban bel- és külföldön egyaránt. Népszerű hangjátéksorozata volt a rádióban az Egy órában egy élet című műsor, melyet később könyv alakban is kiadtak.
Bibi Andersson (1935-2019)
svéd színésznő. Iskolái befejezése után csatlakozott a stockholmi Királyi Drámai Színházhoz, melynek 30 éven keresztül a tagja volt. Az ’50-es, ’60-as és ’70-es évek során több, mint tíz Bergman filmben kapott lehetőséget. Az amerikai színpadon 1973-ban mutatkozott be az Erich Maria Remarque színművéből adaptált Full Circleben (A hetedik pecsét; Jelenetek egy házasságból; Arn, a templomos lovag).
Lászlóffy Csaba (1939-2015)
József Attila-díjas író, költő. A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett, majd 1960-ban diplomázott a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán. Új műfajt teremtett magának a groteszk és ironikus történelmi jelenítések formájában. A drámaszerző költői változatosságához tartoznak filmre íródott elképzelései (Apokrif, Szigorúan bizalmas, Örökkévalóság libériában).
