a papiruszportal.hu archívumából [2013]
Szerző: szabói
Két előadást kínáltak Szombathelyen, végül ötször szólalt meg Tim Rice – Andrew Lloyd Webber Jézus Krisztus Szupersztár című rockoperája az Iseumi Szabadtéri Játékok sorozatában. A két meghirdetett előadás mellett a nagy siker miatt egy harmadikat is szerveztek, a másodikat a vége felé elmosta az eső, újrajátszották, és a sajtó képviselői is kaptak egy nem hivatalos bemutatót. Hihetetlen hőfokú előadást láthattam augusztus 6-án, a pótelőadáson.
A rockoperát vagy musicalt 1971-ben mutatták be, lemezen egy évvel korábban jelent meg, és készült egy nagy sikerű film is belőle, bátran mondhatjuk, hogy ikonikus, a magyarországi vetítéseket tömegek nézték meg.
Magam nem voltam még musical-előadáson, sem rockoperán, kíváncsi voltam, milyen is lehet a műfaj. A szimfonikus zenekar kiegészült elektromos hangszerekkel (vagy fordítva?), az énekelni valók nem könnyűek, a darab ritmikája, gyakran aszimmetrikus metruma – bár ha nem erre figyel a hallgató, nem érzékeli – igencsak összetett. A látványvilág talán fontosabb a zenénél is, a szombathelyi előadáson pezsgett a színpad, a jelmezek a hatvanas-hetvenes évek hangulatát jellemezték, az eredeti nyelven előadott darabot feliratozták. A zavaró helyesírási hibákat leszámítva maga a feliratozás is nagyszerű volt, nem a tárgyilagos szalagos, hanem a betűméret, a színek, a betűtípusok is jellemeztek, nemegyszer szívekkel, kereszttel, villogó háttérrel jelent meg a cselekmény.
Az augusztus 6-i előadás lenyűgöző volt, nemcsak a látvány, de a kivitelezés is remek, olyan előadókkal, akik a szerepekre termettek. A címszerepet a Voice-ból ismert Schrott Péter énekelte, eleinte kissé elfogódottan, a musical második felére már a kezdeti elfogódottság is eltűnt, nagy ívű, szép formálást hallottunk az angyalarcú kőszegi fiatalembertől a döbbenetes záróképig. A szintén voice-os Schwartz Dávid nagyon jól hozta Júdást, az első pillanattól kezdve, színészi alakítása ellen sem lehet kifogásunk. Végig élt a színpadon, különösen izgalmasan oldotta meg a bűnbánő jelenetét.
Miller Zoltán Pilátusa tökéletes volt, mind színpadi, mind zenei tekintetben, Szabó Győző Heródes-alakítása frenetikus, az előadás legnagyobb pillanataihoz tartozott. A revüszerű tabló kirándulásként hatott egy másik műfajba, talán oldotta is a bibliai történet komorságát. Szintén ki kell emelni Gábor Géza Kajafását, az operaénekes nem gyakran szerepel a könnyedebb műfajokban. Hangja egyre érettebb, sötétebb, teltebb, Kajafás szólama szinte neki íródott, a sötét figurát nemcsak hangi adottságaival, de színészi megoldásával is kifejezte. A három, gyakorlott színpadi ember mellett Kondor Tamás Zelóta Simon-formálását mindenképp említeni kell, ahogy az előadást nyitó Poppre Ádámot. Egyetlen női szereplőkétn Fekete Linda énekelt, Mária Magdolna szerepét, a Try not to get worried kezdetű dal nem igazán kristálytiszta intonációval szólalt meg, később ő is feloldódott. Talán nála éreztem legjobban a Jézus Krisztus Szupersztár előadásaihoz rögzült hangsúlyokat, zenei megoldásokat.
Ezek a jól bevált klisék a zenekarnál nem jelentkeztek, sőt a karmester (vagy zenei vezető, ahogy a műsorlap írja) helyenként frissebb tempókat vett, nem csupán kísérték az előadást, de szép színeket hallottunk, komoly- és elektromos hangszeres zenészek igazán jól összekovácsolták a zenei anyagot. Ez a zenei anyag gondosan kidolgozott, könnyen felismerhető motívumokkal, a szerző pontosan tudta, miből mennyit adagoljon, milyen hosszú lehet egy-egy jelenet, hogyan sorakozzanak a tempók egymás után (kevés a lassú, lassabb szakasz), a záró ütemek két témát torlasztanak. Korábban hallottam Requiemjét (ennek legismertebb része a Pie Jesu), komoly kétségeket ébresztett bennem a mű.
Jók voltak a(z egyszerű) kórusrészek, az igazi nehézség a táncokban, a mozgásban van. Tarka ruhákat láttunk, a kötelező jellegű hosszú sálakkal, trapéznadrágokkal, nagyon izgalmas volt a condrák megoldása, a színek, az életérzést, amit a jelmeztervező jól fejezett ki, ehhez kellett a statiszták nagyszerű együttmozgása, lelkesedése. A nem sok díszlet éppen elég volt a darabhoz, a vastraverz a végén kiemelt szerepet kapott, na, és a vaksötét.
Silló Sándor rendezése úgy eredeti, hogy nem kényszerített a történetbe innen-onnan kiemelt tárgyakat, jelmezeket, nem aktualizált, mégis frissnek hatott. Összeszedett, összefogott, lelkes előadásnak örülhetett a közönség, a legelismerőbb szavakkal lehet csak beszélni a szereplőkről, a megvalósításról, bárhol megállná a helyét ez a Jézus Krisztus Szupersztár.
Rendező: Silló Sándor
Zenei vezető: Zádori László
Koreográfus: Krámer György
Jelmeztervező: Juhász Katalin
Jézus: Schrott Péter
Júdás: Schwartz Dávid
Kajafás: Gábor Géza
Annás: Kósa Zsolt
Pilátus: Miller Zoltán
Heródes: Szabó Győző
Mária Magdolna: Fekete Linda
Zelóta Simon: Kondor Tamás
Péter: Poppre Ádám
Közreműködött: Savaria Szimfonikus Zenekar
