Névnapok: Judit, Eulália, Lívia, Loretta
Események:
1901 – Először adják át a Nobel-díjat.
1948 – Az emberi jogok világnapja (Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata elfogadásának napja, ENSZ).
1970 – Nem vehette át irodalmi Nobel-díját Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin szovjet író.
Megszületett César Franck (1822–1890) belga-francia zeneszerző, orgonaművész, a romantikus zene nagy alakjai közé tartozik.
1844-ben Párizsba költözött és élete hátralevő részében ott élt, magán- és iskolai oktatásból élt. Mellette a legkülönbözőbb orgonista pozíciókat töltötte be. Orgonistaként az improvizáció mesterének tartják. Tizenkét nagy orgonaműve okán a legkiemelkedőbb orgonaművészek közé sorolják, közvetlenül J. S. Bach után. Munkái az évszázad legszebb francia orgonaművei, melyekkel megteremtette a francia szimfonikus orgonastílus alapjait. Kompozícióiban tehetségesen és előszeretettel alkalmaz gyakori, könnyed modulációkat. Modulálni! Folyton modulálni! – ez volt tanítványaihoz intézett leggyakoribb instrukciója (d-moll szimfónia, Panis Angelicus, A-dúr szonáta hegedűre és zongorára). ––> Oratóriumritkaság César Franck: A nyolc boldogság
Meghalt Luigi Pirandello (1867–1936) Nobel-díjas olasz drámaíró és novellista.
Egyetemistaként Rómában, majd a németországi Bonnban klasszikus irodalmat és nyelvészetet tanult. Valódi hírnevét a drámák hozták meg, ám pályája során jóval nagyobb számban írt regényeket és novellákat, amelyek közül több is az olasz és szicíliai legendák témájára épül. Költészete szintén jelentős, de Olaszországon kívül szinte ismeretlen maradt. Írásaiban az olasz nyelv kifinomult irodalmi változatát használta, ábrázolásmódját sok humorral és iróniával fűszerezve. Műveinek középpontjában legtöbbször az igazság keresése, illetve a racionális igazság (valóság) és a társadalmilag elfogadott igazság (hagyományok, elvárások) közti feszültség áll. Állandó témája a társadalmi tudat és az egyéni szándékok közti ütközés. Művészete nagy hatással volt a modern színház lélekábrázolási technikájára, dramaturgiai megoldásai ugyanakkor meghatározóak (A kitaszított, Hat szereplő szerzőt keres, IV. Henrik).
Meghalt Ligeti Miklós (1871–1944) szobrászművész, a 19. és 20. század fordulójának egyik legjelesebb magyar impresszionista szobrásza.
Strobl Alajos tanítványa volt, majd Nyugatra ment tanulni, Bécsbe és Párizsba, Párizsban a Julian Akadémián tanult festőnek, de mint szobrász alkotott jelentőset. Emlékműveket, portré-szobrokat, zsánereket, épületplasztikákat készített. Munkásságára Rodin művészete volt nagy hatással, a századfordulóhoz közeledve impresszionista jellegű alkotásokkal jelentkezett, márványba faragott vagy bronzba öntött aktkompozícióit és portréit formagazdagság, s sejtelmes fényhatások megjelenítése jellemzi. Az intimebb kisplasztikák mellett nagy szerepe volt az épületdíszítő szobrászatban (Anonymus szobra – Budapest, Erzsébet királyné szobra – Szeged, Csók/Szerelem – Budapest).
Ezen a napon született:
Adriaen van Ostade (Adriaen Jansz Hendricx, 1610–1685)
holland festő. A híres holland parasztkép-festők között az egyik legnépszerűbb. Nagyon sokat festett és valamennyi képén jóízű, ha nem is éppen válogatós humora, erős festői érzéke, jellemző tehetsége nyilatkozik meg.
Nyikolaj Alekszejevics Nyekraszov (1821-1877)
orosz költő, író, lapkiadó és szerkesztő. A 19. század közepén a társadalmi elkötelezettségű orosz demokrata költészet legnagyobb képviselője. Líráját meghatározta indulása: az orosz vidék, ahonnan érkezett és ahová később is vissza-visszatért. Az önéletrajzi motívumok sok versében megjelennek (Unalmas őszi este, A színész, Ki él boldogan Oroszhonban?).
Emily Dickinson (1830-1886)
amerikai költőnő. Magábafordulóan és a környezetétől elzárkózottan élt. A legújabb adatok szerint összesen 1789 verset írt, ezek közül azonban csak néhány jelent meg életében, azok is névtelenül, vagy tudta nélkül.
Melvil Dewey (Melville Louis Kossuth Dewey, 1851-1931)
amerikai könyvtáros és pedagógus, a könyvtári besorolásra szolgáló Dewey decimális rendszer megalkotója és a Lake Placid Club alapítója. Teljesen átszervezte az állami könyvtárat, amelyik az egyik legszervezettebb lett Amerikában, és megalapította az utazó könyvtárak és képgyűjtemények rendszerét.1890-ben segített alapítani az első állami könyvtár-szövetséget, a New York Library Associationt.
Albert Steffen (1884-1963)
svájci író, költő, festő, antropozófus. 21 éves korában, 1906-ban Berlinbe megy. Ott hallgatja első ízben Rudolf Steiner egy előadását, majd elkezdi antropozófiai tanulmányait. 1908-ban Münchenbe költözik, festészetet tanul Stanislas Stückgoldnál, megismeri annak feleségét, az erdélyi születésű Veress Erzsébetet. 35 éves korában Dornachba költözik Erzsébettel és lányával, Felicitasszal, annak gyógykezelése miatt. 1929-ben A Kissvábhegyi Waldorf Iskola alapkőletételének ünnepségére Steffen személyesen látogatott Budapestre (A szövetség megújítása, Pestalozzi).
Hammerschlag János (1885-1954)
orgona és csemballóművész, zenetörténész, zeneszerző, akadémiai tanár. Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte, itt szerzett orgonaművészi oklevelet. 1912-től írt zenekritikákat, több éven át volt a Pester Lloyd, majd a Nyugat zenekritikusa. 1919. szeptemberétől haláláig – rövidebb megszakításokkal – a Nemzeti Zenede tanára volt. A régebbi zene kiváló ismerője volt. Főként stílus- és előadástörténeti kérdésekkel foglalkozott.
Victor McLaglen (1886-1959)
Oscar-díjas angol színész. A háború után elkezdett szerepelni brit némafilmekben. A ’20-as évek elején Hollywoodba költözött. Népszerű karakterszínész lett, gyakran alakított részeges alakokat. Többször megformált ír nemzetiségű személyeket is, ezért több rajongója tévesen azt feltételezte, hogy McLaglen inkább ír volt, mint angol. Karrierjének csúcspontja az 1935-ös A besúgó volt, melyért elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat (A nyugodt férfi, Apacserőd, Az elveszett őrjárat).
Nelly Sachs (Leonie Sachs, 1891-1970)
Nobel-díjas német költő-, írónő. 1966-ban Samuel Josef Agnonnal megosztva kapta az irodalmi Nobel-díjat, „kiemelkedő lírai és drámai műveiért, amelyek megragadó erővel ábrázolják Izrael sorsát”. 1921-ben Stefan Zweig támogatásával jelent meg első verseskötete. 1920-as évek vége felé különböző berlini lapok, folyóiratok közölték verseit. A kritika és a közönség egyaránt elismerte a verseket. A Gestapo többször kihallgatásra rendelte be, lakásukat feldúlták. Kényszerből kezdett el foglalkozni zsidó származásával. Elég későn szánta rá magát, hogy anyjával elmeneküljön Németországból. A háború utáni korszakban érzelemmel telített, keserű nyelven írt a holokauszt kegyetlenségeiről.
Komlós Aladár (1892-1980)
író, költő, irodalomtörténész. Első önálló, Voltam poéta én is című verseskötete 1921-ben jelent meg. 1931-es, A néma őrült arca című verseskötete megbotránkozást okozott a kritikusok körében. 1933-ban jelent meg első regénye, az Augustus korában játszódó Római kaland. Irodalomtörténeti tárgyú művei sorát a Nyugat első nemzedékével foglalkozó Az új magyar líra nyitotta meg 1928-ban. 1959-ben látott napvilágot egyik legfontosabb irodalomtörténeti összefoglalása, A magyar költészet Petőfitől Adyig (Írók és elvek, Verses Budapest, Kritika és kritikusok).
Török Sophie (Tanner Ilona Irén Lujza Kamilla, 1895–1955)
Baumgarten-díjas író, költő, Babits Mihály felesége. Első versei A Hét, illetve az Új Idők hasábjain jelentek meg, házassága után a Nyugat közölte rendszeresen verseit, kritikáit és néhány novelláját. Verseiben a tépelődő, vívódó női lélek fájdalmait szólaltatta meg. Szabadversei szélsőséges énképet sugároznak: a mély önmegvetés és a kritikátlan önimádat skáláján minden szín megtalálható bennük. Prózája a modern női lélek sokoldalú, érzékeny rajzát mutatja (Boldog asszonyokBoldog asszonyok, Értem és helyetted, Sirató).
Joó Rózsi (1900-1979)
színésznő. Az 1930-as években vidéki színtársulatoknál játszott primadonnaszerepeket. Egy ideig visszavonult a színészettől. Az 1950-es években kitelepítettként Sepsiszentgyörgyre került, és belépett az Állami Magyar Színház alkalmazásába. Játéka fegyelmezett, fellépése higgadt volt, hitelesen ábrázolt idősebb nőket.
Olivier Messiaen (1908–1992)
francia zeneszerző, orgonista és ornitológus. Zenei nyelve félreismerhetetlenül egyedi, műveit mély áhítat, erő és tisztaság hatja át. A második világháborúban besorozták katonának, fogságba esett és egy hadifogolytáborba került. Itt írta egyik leghíresebb művét Kvartett az idők végezetéig, melynek bemutatója is a táborban volt, 1941-ben. 1941-től 1978-ig a párizsi Conservatoire tanára volt, vendégoktatóként 1947-ben Budapesten is tanított. Zenéjét mély vallásossága határozza meg. Műveinek témaválasztása gyakran teológiai kérdések köré szerveződik. Nagy hatással volt rá az indiai zene, a gregorián és a görög metrika.
Takács Paula (1913-2003)
olasz származású Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő (szoprán), érdemes művész. Anyja saját karrierje zavartalan folytatása érdekében örökbeadta Magyarországra Takács Gyula vasútmérnöknek, akinek felesége Maria Scarpa testvére volt. Énektanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte 1931-1936 között. 1941 és 1947 között a kolozsvári Nemzeti Színház frissen alapított operatársulatának magánénekesnője volt. 1947-ben települt vissza Magyarországra, a budapesti Operaházban mutatkozott be. 1969-ig volt a társulat hatalmas hangjáról nevezetes drámai szopránja.
Jorge Semprún (1923–2011)
francia nyelven alkotó spanyol író, politikus. A spanyol polgárháború elől a család Franciaországba emigrált. A német megszállás idején részt vett az ellenállási mozgalomban. A Gestapo 1943-ban letartóztatta, a buchenwaldi koncentrációs táborba került. Ezekből az élményekből született világhírű regénye, A nagy utazás. Az 1968-as csehszlovákiai események hatására az író végleg szembefordult a kommunista eszmékkel (Az ájulás; Írni vagy élni; Húsz év, egy nap).
Andaházi Margit (1923–1976)
Jászai Mari-díjas színésznő. A vidéki színházak népszerű színművésze volt. Többször alakított intrikára hajlamos, befolyásosságra törő karaktereket. Pályáját 1945-ben a Budai Népszínházban kezdte. 1951–1957 között a Debreceni Csokonai Színház tagja. A város egyik kedvence, sok-sok főszerep kiváló alakítója. Prózai szerepeket és operettet egyaránt játszott. Szolnokon is nagyon népszerű volt, sokat játszott, zömmel komika szerepeket. Élete utolsó éveiben a 25. Színházban és a Madách Színházban szerepelt.
Szalkai Sándor (1934-1996)
filmrendező. 1968-ban fejezte be a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakát (Az elefánt, Kojak Budapesten, Elcserélt szerelem).
Illyés Kinga (1940-2004)
erdélyi előadóművésznő, színésznő, színészpedagógus. 1961-ben végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben és a város együtteséhez szerződött. Lírai hősnők hagyományoktól eltérő, szokatlan megelevenítésével tűnt fel. Visszafogott érzelmeket, indulatokat sejtető halkságot ötvöz egybe hirtelen kitörésekkel, váratlan sokkhatásokkal.
Dobos Katalin (1953)
színésznő. Pályáját az Állami Déryné Színházban kezdte 1973-ban, 1978-ban színészként diplomázott. 1982 óta Szegeden játszik. 1995-től szabadfoglalkozású színművésznő. Prózai és zenés darabokban, drámai és vígjátéki karakterszerepek hiteles, mélyen átélt alakítása fűződik nevéhez. Színházi szerepei mellett alkalmanként szinkronizál is. Az egyik legszebben beszélő magyar színésznő (Az ész bajjal jár, A luxusvilla titka, Ki beszél itt szerelemről?).
Michael Clarke Duncan (1957-2013)
amerikai színész. Legismertebb szerepe John Coffey a Halálsoron című filmben, melyért 2000-ben Oscar-díjra és Golden Globe-díjra is jelölték. 1998-ban Duncan bekerült az Armageddon című filmbe Bruce Willisszel a főszerepben. Ezután sorba hívták olyan filmekhez, mint a Bérgyilkos a szomszédom, A majmok bolygója, a A Skorpiókirály, A sziget, a Daredevil – A fenegyerek.
Albert Gábor (1959)
színész. A Nemzeti Színház stúdiójában végzett 1983-ban. Színészi pályáját a kecskeméti Katona József Színházban kezdte. 1986-tól Szegedre szerződött. 1995-től szabadfoglalkozású színművész.
Kenneth Branagh (Sir Kenneth Charles Branagh, 1961)
ír származású brit színész, rendező, forgatókönyvíró. 23 évesen csatlakozott a Royal Shakespeare Company társulatához. 1989-ben megrendezte az V. Henrik című filmet, amiben a címszerepet is eljátszotta. A filmet a kritikusok és a közönség is nagy tetszéssel fogadta. Jelölték a legjobb rendezőnek és főszereplőnek járó Oscar-díjra. 1991-ben Hollywoodban is letette a névjegyét a Meghalsz újra! című thrillerrel ( Wild Wild West, Thor, Gyilkosság az Orient expresszen).
Miller Zoltán (1973)
színész, énekes. Növendékként, 1993-ban szerepet kapott az Arany János Színház Grease című GNM-es produkciójában Doddy szerepében. 1995-ben Berkes Gáborral megalapította Emberek nevű zenekarát. Játszott a budapesti Madách, József Attila és kecskeméti Katona József Színházak színpadán.
Sarah Chang (Young Joo Chang, 1980)
amerikai hegedűművész. Csodagyerekként indult. Először a New York-i Filharmonikusok és a Philadelphia Orchestra szólistájaként játszott. Beiratkozott a Juilliard Schoolba zenei tanulmányokra, 1999-ben diplomázott, majd egyetemi tanulmányokat folytatott. Különösen az 1990-es években és a 2000-es évek elején és közepén Chang szólistaként játszott jelentős szerepet a világ számos jelentős zenekaraiban.
Ezen a napon halt meg:
Giulio Caccini (1551–1618)
kora barokk itáliai zeneszerző, a Giovanni de’ Bardi-féle firenzei Camerata egyik vezéralakja, korának legbefolyásosabb komponistája. Zenei vállalkozásába egész családját bevonta. Kiváló előadó volt, zeneszerzőként és teoretikusként kevésbé alkotott maradandót. Viszont, döntő szerepe volt a dallamosság és az énekhang elsődlegességének hangsúlyozásában. Mindenesetre ő maga a monódia feltalálójaként tekintett önmagára (megj: az Ave Mariának nem ő a szerzője!).
Toldy Ferenc (Schedel Ferenc, 1805-1875)
irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1841-től 1861-ig Kisfaludy Társaság igazgatója, majd másodelnöke (Magyar költői régiségek, A műfordítás elveiről…, A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől a jelenkorig rövid előadásban).
Marastoni József (1834-1895)
festőművész, litográfus. Apja, Marastoni Jakab, az 1830-as évek közepén Pestre költözött és 1846-ban festészeti magániskolát nyitott. József 1850-ig ebben az iskolában, majd három évig a velencei képzőművészeti akadémián tanult festeni. 1853-ban visszatért Pestre, majd Székesfehérváron dolgozott mint portréfestő és litográfus. 1868-ban Bécsbe költözött, és a jövedelmezőbb kőnyomatú arcképkészítésbe fogott. Számos ismert 19. századi magyar személyiség arcképét megörökítette.
Charles Rennie Mackintosh (1868-1928)
skót építész, iparművész, illusztrátor, az Art Nouveau nagy-britanniai térhódításának központi alakja. Elnyerte az Alexander Thomson Utazóhallgatói támogatást, melyet az ókori klasszikus építészet tanulmányozására alapítottak. Stílusára az egyenes vonalak – éles szögek és a virágdekorációk szubtilis íveinek ellentétére épít.
Franz Rosenzweig (1886-1929)
német zsidó filozófus, történész, a dialogikus gondolkodás egyik úttörője. Megalapította a Független Zsidó Tanházat. Itt azok, akiket zsidóságuk megérintett, újra felfedezhették és tanulmányozhatták a zsidó örökségüket (Szenvedés és forma, Az antropomorfizmusról, A megváltás csillaga).
Moravcsik Gyula (1892-1972)
Kossuth-díjas bizantinológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Főként a bizánci történelem kutatásában ért el jelentős eredményeket, de klasszika-filológusként is számottevő munkásságot fejtett ki. Tanulmányai, szintézisei a magyaron kívül németül, franciául, görögül, oroszul, angolul és olaszul jelentek meg (Az onogurok történetéhez, Miről vallanak a papiruszok?, Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai).
Nagy Lajos (1897-1946)
régész, művészettörténész, muzeológus, az MTA tagja. Régészeti munkássága elsősorban Budapest és környéke római császárkori és ókeresztény emlékeinek feltárására és leírására irányult. A kezdeményezésére létrehozott Fővárosi Régészeti Intézet igazgatójaként irányította és szervezte a Budapest területén folytatott ásatásokat. Behatóan tanulmányozta az ókori Pannonia művészet- és művelődéstörténeti kérdéseit is (Az aquincumi orgona, Pannonia sacra, Budapest története).
Jasha Heifetz (1901–1987)
lengyel-litván-zsidó származású amerikai hegedűművész. Általánosan elfogadott vélemény szerint a 20. század egyik legnagyobb hegedűse. 1910-ben felvették a szentpétervári konzervatóriumba, ahol Auer Lipót tanítványa lett. 1911 áprilisában Szentpétervárott adott egy szabadtéri koncertet 25 000 néző előtt, aminek olyan sikere volt, hogy a koncert után a rendőröknek kellett megvédeni az ifjú művészt a nézők túlzott rajongásától. Tizenkét éves korától, eleinte csodagyerekként koncertezett szerte Európában. Családjával 1917-ben elhagyta Oroszországot, az Amerikai Egyesült Államokban, San Franciscóban telepedtek le.
Kovács Károly (1902–1990)
színész, érdemes művész. 1920-ban lépett fel először, a Szegedi Városi Színházban amatőrként, azután Rákosi Szidi színésziskoláját elvégezve 1922-ben a pesti Magyar Színház szerződtette. 1945 után előbb az Úttörő Színházhoz, azután a Petőfi Színházhoz került, majd megintcsak együtt a jogutód Thália Színházhoz. Onnan ment nyugdíjba az 1960-as évek legvégén. Kezdetben epizódszerepeket alakított, az 1930-as évektől azután már főszerepeket is, főleg negatív, intrikus figurákat. Alakításait a kritika szerint határozott karakter és szuggesztivitás jellemezte. Számos filmben szerepelt (Le a cipővel!, Kárpáthy Zoltán, Édes Anna).
Ábel Olga (1905-1987)
író, újságíró, műfordító. Tanulmányait Marosvásárhelyen és a kolozsvári Marianum felső tagozatán végezte. 1934-ben Budapestre költözött (A modern irodalmi műveltség kézikönyve, Egy újságírónő magánjegyzetei, Tanulságos utak 3 kontinensen).
Csizmarek Mátyás (1907-1973)
zeneszerző, újságíró, író, karnagy, hivatalnok. Magánúton, illetve a bécsi konzervatóriumban zeneszerzést és karvezetést tanult. 1933–1935 között a bécsi Komische Oper karmestere volt. Hazatérése után az Antenna című rádiós hetilap újságírója volt. 1938-tól a Magyar Írás munkatársa volt. írt zenét. Jeleneteket írt a Kamara Varieté és a Vidám Színpad műsoraiba, a rádió, majd a televízió részére (A borjú, Bútorozott szoba kiadó, Érdekházasság).
Thomas Merton (1915-1968)
francia-amerikai író, szerzetes. A 20. századi katolikus irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Munkái közül kiemelkedő jelentőségűek a keresztény spirituális (lelkiségi) írások. Ezen kívül jelentősek versei, valamint a vallások közötti párbeszéd területén írott munkái. Több mint 60 könyvet írt (Élet és életszentség, A csend szava, A belső tapasztalat).
Forgács László (Forgách, 1921-1996)
színész. 1945-ben tette le a színész vizsgát a színész-szakszervezet előtt. 1949-től a Kamara Varietében lépett fel, 1951-től a Vidám Színpad tagja volt. Kabarék és prózai, illetve zenés vígjátékok kisebb karakterszerepeinek avatott megformálója, közkedvelt művelője volt. Fanyar humorú színészegyéniség, számos filmben szerepelt, köztük külfödi: amerikai, francia, német és angol játékfilmekben is (Két emelet boldogság, A dunai hajós, Rab ember fiai).
Kazimir Károly (1928-1999)
Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színházrendező, színigazgató, tanár, érdemes és kiváló művész. A második világháború után Szegeden Lehotay Árpád színiskoláját végezte el. 1945–1948 között színészként játszott vidéki színtársulatokban. 1948-ban vették fel, s 1953-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán. 1953–1955 között a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1955-ben a miskolci Nemzeti Színház rendezője lett 1957-ig. A Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkára volt 1963-1986 között. Egészségi állapotára hivatkozva 1991-ben lemondott a Thália Színház igazgatói posztjáról, a rendezést is abbahagyta.
Szemes Mari (1932–1988)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, kiváló művész. 1952-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, majd a Szegedi Nemzeti Színházhoz került. 1949-ben állt először felvevőgép elé. 1954-ben a Petőfi, 1955-től a József Attila Színház, 1984-től haláláig pedig a Nemzeti Színház tagja volt (Ludas Matyi, A harangok Rómába mentek, Kár a benzinért).
Richard Pryor (1940–2005)
amerikai komikus, színész, előadóművész. Az utca nevelte fel, hamar elsajátította annak törvényeit, elmerült a tolvajok és késelők éjszakai világában. Az 1960-as évek második felében jobbára tévéfilmsorozatok epizódszerepeiben kezdi építgetni filmes pályáját. 1974-ben megírja a Fényes nyergek című film szövegkönyvét. Ez az első közös munkája Gene Wilder színésszel, bár ebben a filmben színészként még nem működik közre. 1976-ban játszanak először együtt a Száguldás gyilkosságokkal című vígjátékban, amely mozifilmjei közül az első jelentősebb. 1980 vízválasztó felfelé ívelő mozis pályáján, ugyanis Gene Wilderrel ekkor játsszák el a Dutyi dili című fergeteges börtönvígjáték főszerepeit (Alkalom szüli az orvost, Vaklárma, Harlemi éjszakák). ––> A legnagyobb komédiás – Richard Pryor
