(a papiruszportal.hu archívumából [2004-2006])
Szerző: Mika Róbert
Vannak szeretetre méltó emberek, és vannak kevésbé szerethetők. Akadnak olyanok is, akik szeretetre méltóak, ámde fenntartásokkal élünk velük szemben. A filmvilág a hetvenes–nyolcvanas években megteremtette a csetlő-botló, örök vesztes, olykor parlagi módon beszélő, a törvényeket nem mindig betartó, de jóindulatú és szeretetre méltó városi polgár alakját – megtestesítője, Richard Pryor december 1-jén született. Életútja talán sok mindent megmagyaráz.
Richard Franklin Lennox Thomas Pryor 1940-ben született az amerikai Illinois állambeli Peoriában. Szülei a társadalmi ranglétra alján tengődtek, és Ritchie csak hároméves korától élvezhette kis ideig a családinak éppen nem mondható légkört, főként az utcán nevelkedett. Apja háborús veterán, bokszoló, csapos. Nagyanyja madám egy kuplerájban, s anyja is ott keresi a pénzt. Így nem csoda, hogy hamar elsajátítja az alvilág zsargonját, és durva megnyilvánulásokat les el, mindez életében többször is előtör belőle. Azért rúgják ki az iskolából, mert megtámad egy tanárt, az egyik felesége kocsiját szitává lövi.
Pályája a hatvanas években egy jól sikerült zenés tévésorozattal indul, és szép lassan kapaszkodik egyre feljebb. A hetvenes években két Grammy-díjas albuma is megjelent, That Nigger’s Crazy és Bicentennial Nigger címmel.
Filmjeit jól fogadják, a rá osztott mellékszerepeket kiválóan játssza el. A Furie által rendezett Hit! (1973) című akciófilmben már brillírozik. Több rendező is szívesen foglalkoztatná, de még mielőtt eljátszaná első főszerepét, egy jelentős szerep megformálására kéri fel Arthur Hiller rendező. Először játszik együtt Gene Wilderrel a Száguldás gyilkosságokkal (1976) című krimikomédiában.
A film olyan jól sikerült, és a két színész játéka olyan remek, hogy később több forgatókönyv is készül kettejük számára. A Dutyi-dili (1980), a Vaklárma (1989), a Folt a zsákját (1991) című fergeteges, felejthetetlen komédiák e remek kettős szereplésével bizonyosan megdolgozzák a rekeszizmokat.
Pryor 1977-ben játssza első főszerepét a Greased Lightning című filmben, ahol egy autóversenyzőt alakít. Jobbnál-jobb szerepeket kap, olykor 2-3 forgatáson is részt vesz évente. A legsikeresebb időszaka a nyolcvanas évek, amikor Dutyi-dilin kívül a következő művekben szerepel: Hat év, hat nap, A kis terrorista és a játékszer, Szórd a pénzt és fuss!, Táncos Jo Jo, amelynek rendezője is, Alkalom szüli az orvost, Költözés, Harlemi éjszakák és a már említett Vaklárma. Társai a szakma elitjébe tartoznak. Többek között Diana Ross-szal, Michael Jacksonnal, Jane Fondával, Michael Caine-nel, Eddie Murphyvel, a nemrég elhunyt Christopher Reeve-vel, Walter Matthau-val, Dudley Moore-ral, John Candyvel, és a már említett Gene Wilderrel hozta össze a sors.
A Folt a zsákját című komédiában már észrevehető 1986-ban diagnosztizált súlyos betegsége. A sclerosis multiplexben szenvedő színész ezután már csak a Bill Pullman főszereplésével ’97-ben készült Lost Haigway című filmre kap meghívást David Lynchtől egy tolókocsis szerepre.
Richard Pryornak többször is halálhírét költötték, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen többször volt szívrohama. A kokainnal 1980-ban sikertelen öngyilkosságot elkövető idősödő színész azonban sokáig nem adta fel. A szakma 1999-ben Mark Twain-díjjal jutalmazta a betegen is aktív Pryort. Szülővárosa utcát nevezett el róla. 2004-ben első helyen végzett a „100 legnagyobb komédiás” szavazáson. Bár mozgása és kedvelt mimikája már nem tette alkalmassá a szerepek eljátszására, a régen excentrikus viselkedésű Pryor haláláig (2005. december 10.) producer, és tanácsadó.
