Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Sjón – a világ szeme Archívum
  • Kísértethistória a Müpában Archívum
  • Olvas(s)atok, néz(z)etek – A gyönyör deszexualizálása Archívum
  • XVIII. Lord Dunsany (1878. július 24. – 1957. október 25.) Archívum
  • Fesztiválzenekar nagyban és kicsiben Archívum
  • Heti papiruszok (2321) Egyéb kategória
  • Heti papiruszok (2326) Egyéb kategória
  • Olvas(s)atok – Spiró György: Csirkefej Archívum

Finomra hangolt kapcsolatok

Posted on 2023.10.02.2023.09.30. By admin Nincs hozzászólás a(z) Finomra hangolt kapcsolatok bejegyzéshez

Sting – Budafoki Dohnányi Zenekar

a papiruszportal.hu archívumából [2011]

Szerző: rotan

Egy éven belül másodszor járt Magyarországon a 16 Grammy- és számos egyéb díjat besöprő Sting (Gordon Matthew Sumner, 1951), aki énekes-basszusgitárosként a Police-időszakot (1977–1986) is beleszámítva több mint 100 millió lemezt adott már el. Láthattuk például kedvenc filmünkben, A Ravasz, az Agy…-ban, és nem utolsósorban – népszerűségét kihasználva – elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a „fejlett” Nyugat néha a harmadik világra is rá-rátekint.

Stinggel kapcsolatban vannak nagyon jó zenei élményeink, emlékeink különböző kapcsolatokról, és nincsenek nagyon jó koncertbenyomásaink. Még az atomókorban, szerencsére a kapcs. ford.-unk kitűnően fungált akkor, az új hullám egyik zászlóshajója volt a Police, amelynek az újmagyarul is jól csengő Zenyatta Mondatta című lemeze puha diktatúrájú kis hazánkban is sikeressé vált. Ki ne emlékezne a Dont Stand So Close To Me slágerükre. A 2004-es Kapcsolat azonban egy időre elvette a kedvünket ha nem is Stingtől, de az ingyenes megarendezvényektől mindenképp. Az 56-osok terén – ahova a gyerekeinkkel felvonultunk – megrendezett telefonosimázs-növelő koncert a hatalmas tömeg és áldatlan állapotok miatt inkább a nyomorgásról, aggódó egymásra figyelésről szólt számunkra, mint a zenéről. Akkori énem azt mondatta velem, Stinget még egyszer élőben meghallgatom, ojrópai viszonyok közepette. 2011. június 30., Symphonicity a turné címe, az alapjául szolgáló felvételt (Symphonicities) Sting a London Royal Philharmonic Orchestrával vitte lemezre. Az elnevezés erőteljesen rímel a Police 1983-as Synchronicity című lemezére. Nagyobb lányommal vágtunk neki Budapestnek, már nem kellett fogni a kezét, hogy el ne vesszen. Hatalmas dugó, nem jött lendületbe a város, mivel esett, a Blahán le kellett tenni az autót, hogy kezdésre odaérjünk.
A jegyárusok élénk életet éltek az aréna metrókijárójánál, amiből rögtön levettük, hogy nem úgy, mint az egyébként nagyszerű Joe Cockeren, telt ház lesz. Mégis mennyire más a hangulat, mint legutóbbi ittjártamkor. Az átlagnéző tegnap is ezüst- vagy középkorú volt, mint a Scorpions- (pedig az is csíp-szúr) búcsún, de a büfében a kóla és a chips az úr, nem a sör. Rock- vagy inkább popkoncert lévén meglepett, hogy üdítő színfoltként a közelünkben számos kismamát láttunk. Egy nő két sorral előttünk mobilinternettel rátekeredett a fészbukra, nehogy lemaradjon egy fontos kapcsolatról. Csacsi öreg medvém, mondaná erre Róbert Gedeon.
Divatos kifejezéssel cross-over koncert. Nem vártuk, hogy úgy szóljon, mint Jon Lord és a Cry Free a Művészetek Palotájában, hiszen ez az aréna, de valami ahhoz nagyon közeli szférák zenéjére számítottunk. Húsz perc késéssel kivonult a magyar szimfonikus együttes, a Budafoki Dohnányi Zenekar. Sportcsapatjátékban megszokott: végy egy jó kapust (esetleg ételreceptben: gombát stb.), könnyűzenész-énekes kíséretének jó vokalistát, háttérzenészeket, szimfonikus zenekar esetében egy jó karmestert. Egy gonoszkodó komolyzenész megkérdezte délután: na, és ki fogja vezényelni a Dohnányit, Kasza Tibi vagy Kern András? Határeset, de nem fogadtuk el: az elölről, hátulról csinos, csupasz vállú, a zenével végig együtt lüktető Sarah Hicks dirigálta az egyébként kitűnő magyar zenekart, már amennyire laikusként ezt meg tudtuk ítélni. Sting tehát nem tévedett a karmestert, de a jó hangú vokalistát illetően sem: a szólóban lemezeket is megjelentető Jo Lawry hangjával egyedül kísérte a jó formában lévő ikont, amikor kellett, finoman a vonós-, fúvósszólamhoz idomult a hangja, amikor pedig főszerepet kapott a duettekben (Desert Rose), megismerhettük valódi tehetségét.
Sorjáztak a jól ismert és popra, klasszikus zenére hangszerelt Sting- és Police-slágerek. A harmadik-negyedik darab lehetett az Englishman In New York, amire végképp mindenkinek leesett, jó időben jó helyen van, nem úgy, mint Lala. Nem hallottunk gitárszaggatást, a bőgős inkább bőgőzött, mint basszusgitározott, a dob könnyűzenéhez mérten nagyon halkra volt keverve, Sting is csak egy-két számban vett magához elektromos gitárt, az akusztikus vitte a prímet, a vonósok, fúvósok pedig hol kisebb, hol nagyobb szerepet kaptak. A hangja most is olyan, mint volt, egyedi, fülbemászó, de már nem tudjuk eldönteni, hogy csak a zenei vagy rokonszenves aktivista életműve miatt is szeretjük. Mindegy, ő nem a feketéket segítő akciói farvizén lett híres, hanem fordítva, népszerűségét jó célra fordítja. S ha ez még nagyobb zenei sikerhez segíti, azt egyáltalán nem irigyeljük tőle.
Az első óra nagyon hamar eltelt, erre maga Sting figyelmeztetett: húsz perc szünet következik, konferálta fel az énekes magyarul az egyik számot, amit megértettünk, ám a szólisták nevébe már beletört a fullánkja. A rend kedvéért, hiszen megérdemlik, álljon itt: Nyers Alex klarinét- (Englishman In New York), Kalla-Tóta Hajnalka hegedű- (Whenever I Say Your Name); Csatos Ferenc trombitaszólóval (All Would Envy) színesítette az előadást.
A szünetben lehetett fogyasztani, akár fészbukozni vagy egy-két esemest küldeni a felsőbb kapcsolatnak – nem Neki, hiszen a zebegényi, Kós Károly tervezte Havas Boldogasszony-templomban is ki van írva: Isten nem mobilon hív.
Majd újra a zene ünnepe következett, ha a dátumot egy kicsit ki is toltuk. Russians, Every Little Thing She Does Is Magic, mindegyik szám tartogatott valami egyedi ízt a komolyzenei aláfestéssel. A maga idejében túl lágynak tartott (akkor: „nyálas”) Roxanne, amit talán egy Zenebutikban hallottam először, kifejezetten tetszett harminc évvel később, jól illett hozzá ez a hangszerelés – eszerint az öregedés esetemben is irreverzibilis-debilis folyamat. Még egy órát zenéltek, kitűnő társakat talált ehhez: Dominic Millert (gitár), Rhani Kriját (ütősök) és Ira Colemant (nagybőgő). A ráadásban a topszámok közül is kiemelkedőekkel kényeztették a nagyérdeműt: Every Breath You Take, Desert Rose és a tökéletes Fragile.
Persze, hogyne lett volna hiányérzetünk, ez azért nagyon hiányzott, meg ez is (hacsak nem az utolsó szám volt, mert azt már nem vártuk meg, el kellett érnünk a metrókapcsolatot), de majd legközelebb. A kritikusok már megírták, mit gondolnak erről a lemezről/koncertkörútról, ehhez mi sem tudunk semmi újat hozzátenni, tökéletes összhang, kapcsolat a Symphonicity.

Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Október 2.
Next Post: Snatches

Related Posts

  • Zenevarázslat kicsiknek Archívum
  • Baktay Ervin dr.: A csillagfejtés könyve Archívum
  • Kincsestár, fúvósokra Archívum
  • „Az a fontos, hogy terjesszük a zűrzavart, nem pedig az, hogy kiküszöböljük.” Archívum
  • Bartók, Danubia Zenekar, Kocsis Archívum
  • Solti György utolsó felvétele Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Schubert-misék
  • Csörgő dió, mogyoró, virgács
  • Tenorissimo!
  • December 6.
  • Ólomüveg által élesen

Legutóbbi hozzászólások

  1. Robert Schumann és a Genovéva szerzője December 6. – papiruszportal.hu
  2. Szimfonikus felfedezések szerzője December 8. – papiruszportal.hu
  3. Mozart, a csodafelnőtt szerzője December 5. – papiruszportal.hu
  4. Britten és a vonósnégyes szerzője December 4. – papiruszportal.hu
  5. Kis nép, kis lélek? – A Crazy Horse Memorial, 2. rész szerzője Kis nép, kis lélek? – A Crazy Horse Memorial, 1. rész – papiruszportal.hu
  • November 21. Naptár
  • Október 11. Naptár
  • Tennstedt: a szorongás szobra Archívum
  • Ráth György és munkássága Archívum
  • Október 21. Naptár
  • Október 31. Naptár
  • Július 1. Naptár
  • Diszkrét báj és kitárulkozás Archívum

Copyright © 2003-2023 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme