a papiruszportal.hu archívumából
Szerző: L. Kiss Anna
Egy barokk kisvárosban jártam Erzsébet-nap szürkés délutánján. Vác, hazánk egyik legrégibb városa nem csupán gyönyörű műemlékeiről híres (székesegyház, Ferencesek temploma és rendháza, Kőkapu, Hétkápolna, Gombás-patak hídja stb.), hanem zenei hagyományairól is. A várossal kapcsolatban elfogult vagyok, hiszen ott töltöttem középiskolás éveimet. Lehotka Gábor és a Serenus koncertjére mentünk az „Alternatív ház”-ba.
Az adventista kápolna ad otthont immáron egy esztendeje hangversenyeknek, kiállításoknak, a testi és lelki egészségről, a korról, az erkölcsről szóló beszélgetéseknek, melyek szervezésében az egyházközség lelkésze, Simon László meghatározó szerepet játszik.
A kápolna puritán épülete emeletes lakóházak övezte belső udvarban áll. (Helyét a Dr. Csányi László utcából tábla jelzi.)
A kissé rideg környezetet tökéletesen ellensúlyozza a baráti hangulat, amely az érkezőt fogadja. A Lehotka Gáborral és a Serenus kórussal fémjelzett hangversenyre mentünk. A kápolna előterében régi ismerősként köszöntöttek bennünket, holott akkor jártunk ott először. Ez a szinte családias légkör hatotta át az egész programot.
A koncert vendégei által „tanár úrnak” szólított Lehotka Gábor már két éve nem koncertezik. Elmondása szerint megunta a gyakorlást, hiszen 60 éve folyamatosan azt tette. Ma már csak egyházi rendezvényeken szerepel, és ott is elsősorban műveivel. Nem adta fel tehát a zene üzenetének közvetítését, csupán eszközei változtak. Egyetemi tanárként hivatalosan nyugdíjas már, de hat tanítványának okítását még végig akarja vinni. Változatlanul foglalkozik az orgonaépítéssel is, most éppen a miskolci Avas-templom orgonáját építő Váradi István mester mellett tevékenykedik szakértőként.
Meghatározó elfoglaltsága a komponálás lett, büszkeséggel újságolta, hogy a Hegyi beszéd című oratóriumát az Amerikai Egyesült Államokban is megjelentetik a közeljövőben. Manapság még ennél is fajsúlyosabb művön dolgozik, háromfelvonásos operát ír a bibliai Eszter története alapján.
Kevés fennmaradó szabad idejében szeretett szülővárosában, Vácon lévő otthonában tevékenykedik, főz magának és rendszeresen fut vagy hosszú sétákat tesz. Egészséges életmódjának köszönhetően nem látszik rajta az idő múlása, tele van energiával, ami a koncerten is megnyilvánult.
A hangverseny nyitó darabját, H. Purcell D-dúr szvitjét Nagy Antal játszotta trombitán, Lehotka Gábor orgonakíséretével. Az ifjú művészjelölt – a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem végzős növendéke – szuggesztív előadásmódjával elérte, hogy azok is „barátságot kötöttek” hangszerével, akik koncerten elsősorban csak zenekari produkciókban találkoztak trombitával.
A hangverseny programjában az ötéves Serenus kórusé volt a főszerep. A karnagy, Brusznyai Margit, a Váci Zeneiskola tanára „mellékállásban” a kórust vezeti – és nem utolsósorban anya és nagymama.
A vegyes kar korösszetétele igen széles, az általános iskolástól a 60 éves korúig terjed. A tagok Brusznyai Margit zeneszerető és elkötelezett barátaiból, ismerőseiből, tanítványaiból kerülnek ki.
A versenyeket nem kedvelik, mert nem az ilyetén megmérettetéseket keresik. Szeretnének méltóak lenni Vác kórushagyományaihoz – a karnagy is a Vox Humanában nevelkedett –, közvetíteni kívánják közönségüknek a szépséget, a szeretetet, közösséget teremtenek dalaikkal, a zeneszeretők közösségét. A hangversenyen elhangzott kórusművek is ezt a szándékot tükrözték. Costeley, Strokine darabjai, József Attila megzenésített versei (zeneszerzők Sebő Ferenc, Karai József), a játékos Zulu dal és mellettük az imaház szelleméhez híven Szokolay Sándor: Ima rontás ellen és Lehotka Gábor: Lelki fegyverek és Róbert király himnusza a Szentlélekhez című kórusművei.
A Serenus kórus műsorának összetétele jól tükrözte sokoldalúságát, hangzása lenyűgöző volt. A szerep, amit felvállaltak, Brusznyai Margit „rendezésében” kiválóra sikeredett, amit a hálás közönség gyakori vastapsa is visszajelzett. (A kórus működésének legfőbb támogatója Vác városának önkormányzata.)
A koncert nem maradt „csemege” nélkül sem, amit zenében Lehotka Gábor J. S. Bach: Hét kis prelúdiumának előadásával, míg szellemben prof. dr. Szigeti Jenő egyetemi tanár szavai nyújtottak Igei gondolatok a zenéről címmel.
Az adventista kápolnában eltöltött este számomra újra bizonyította, hogy milyen sokat tehet a kultúra, az emberi értékek és kapcsolatok ápolásáért néhány elkötelezett ember, legyen tanár, zenész, lelkész vagy „csak” zenekedvelő.
Most bánom igazán, hogy bár lélekben nem, de kilométerekben oly távol élem mindennapjaim iskolavárosomtól, és csak ritkán élvezhetem szépségét, lakóinak őszinte vendégszeretetét, szellemi táplálékait, zenei rendezvényeit.
Lehotka Gábor
1938-ban született. Vácott, Pikéthy Tibornál, a székesegyház karnagyánál és első orgonistájánál kezdett zenét tanulni. Később a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke volt, orgonát Hammerschlag Jánosnál, Halász Kálmánnál, Gergely Ferencnél, zeneszerzést Sugár Rezsőnél, majd a Liszt Ferenc Zeneakadémián Pécsi Sebestyénnél orgonát, Szervánszky Endrénél zeneszerzést tanult. Tanulmányait 1963-ban kitüntetéssel fejezte be. 1966-ban zeneszerzésből is diplomát szerzett. 1963-ban az Országos Filharmónia szólistája lett, ettől kezdve rendszeresen koncertezett Magyarországon, majd külföldön is. Európa valamennyi országában fellépett. A legtöbb meghívást Németországból, Franciaországból és a Szovjetunióból kapta. Az Avignoni Fesztivál keretében lépett fel először a Grignan-ban, ahová két évtizeden keresztül rendszeresen visszahívták. 1979-ben újra zeneszerzéssel kezdett foglalkozni, és orgonaművei jelentős részét a történelmi múltú kisváros 19 regiszteres orgonáján mutatta be.
1969-ben kezdett orgonát tanítani a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban, majd 1975-től a Liszt Ferenc Zeneakadémián, ahol 1985-től egyetemi tanár, az orgonatanszak vezetője volt.
Komponistaként orgona-, kamarazenei, nagyzenekari és kórusműveket ír.
A koncertezésen és a tanításon kívül nemzetközi orgonaversenyek zsűrijében vesz részt, orgonaépítési szakértőnek kérik fel. Mintegy 50 lemeze jelent meg.
Könyvet írt Az én hangszerem az orgona, valamint Az orgonaoktatás módszertana címmel. Többek között Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész és a francia művészetek és irodalom rendjének lovagja.
Lehotka Gábor 2008-ban ment nyugdíjba. Ugyanebben az évben vették fel a Sola Scriptura Teológiai Főiskola levelező tagozatára. Hosszú betegség után, 2009. december 29-én hunyt el. (a szerk.)
Brusznyai Margit*
1954-ben született Vácott. Karnagyi és énektanári diplomáját 1977-ben szerezte meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ahol Maklári József és Párkai István voltak mesterei.
Gimnáziumi énektanárként, zenei könyvtárosként dolgozott, majd 1988 óta a váci Bartók Béla Zeneiskola szolfézs- és zeneirodalom-tanára, a szolfézs tanszak vezetője.
Nagymarosi Kamarakórussal 1975–1983, a Szivárvány Gyermekkórussal 1993–1998, a Váci Harmónia Kórussal 1988–2000 között dolgozott együtt.
Jelenleg két zenei együttest vezet: Nagymarosi Férfikar (1993 óta) és a Serenus kórus (2001 óta). Többek közt a Váci Katedra és a Neufeld Anna-emlékdíj kitüntetettje, Nagymaros város díszpolgára.
*Brusznyai Árpád (1924–1958) lánya, a honlap egyik szerkesztőjének gimnáziumi énektanára
Comment on “Zenei kirándulás Vácott Lehotka Gábor vezetésével”