Ránki Dezső a Művészetek Palotájában

a papiruszportal.hu archívumából [2014]

Szerző: Lehotka Ildikó

Ránki Dezső nagyon várt szólóestjét hallhatta a közönség november 24-én a Művészetek Palotájában. A terem zsúfolásig megtelt az MVM Koncertek – A zongora sorozat eseményén, forró taps köszöntötte a művészt már első bemenetelekor. A szünet nélküli műsort Hayd kéttételes g-moll szonátája, Beethoven G-dúr szonátája és Chopin 24 prelűdje alkotta, a billentyűs zene egy-egy állomását érintve.

Haydn g-moll szonátája (Hob. XVI:44) 1868-1770 körül keletkezett, nem jelent meg akkor nyomtatásban, Haydn nem felkérésre írta a többi – Somfai László által műhelyszonátáknak nevezett – 1765-1772 közt írt darabbal. Ezek a szonátákat Haydn a saját örömére írta, nem műkedvelőknek, a hivatásos zenészek inkább saját darabjaikat játszották akkoriban.
Ritkán szólal meg Haydn-zongoraszonáta a koncerttermekben, egyéb kíséretes szonátái még kevésbé. Haydnt elkönyvelték szimfónia- és oratóriumszerzőnek, de életművében más műfajok is szerepelnek, talán elhalványulnak Mozart és Beethoven darabjainak ismeretében. Ez a szonáta is rámutat arra, hogy Haydn nem az a joviális zeneszerző, akinek ismerjük darabjai tükrében, és nem is mindig a klasszikus szabályok szerint alkotott. A g-moll szonáta kéttételes, a nyitó tétel tempójelzése Moderato, a zenei anyag cizellált, díszes – e szonáták csembalóra íródtak, így a dinamikai lehetőség behatárolt; csembalószerű az I. tétel főtémája, majd az arpeggio-indyítássú melléktéma is, a II tétel témája. Zongorán megszólaltatva jóval puhább, lágyabb a mű, a katakterek markánsabban elkülönülnek, a dinamikai lehetőség is szinte végtelen (csak a stílus szab határt).
Ránki Dezső előadásában nagyon szép hangzással, lágyan, puhán szólalt meg a g-moll szonáta, rengeteg finomsággal, mesteri megoldással. A variációs formájú II. tétel karakterei nagyon kidolgozottan szólaltak meg, öröm volt volt hallani a darabot.
Egészen más hangulatvilágú Beethoven G-dúr szonátája (Op. 31. No 1.), mely a ’heiligenstadti végrendelet ’előtt készült. Ekkor már Beethoven alig hallott, kerülte az emberek társaságát, l levelezéséből kiderül, hogy hivatásában hátránynak érzi ezt az állapotot – hangszeres zenészként nem játszhatja darabjait, kompozícióit nem is hallhatja. A G-dúr szonáta nyitó tétele derűs, vidám, a lassú tétel sem nagyon lassú, sznte csak pillanatokra felhősödik el.