Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.
S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Mig éjfél
Kong, csak sirok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél…
Paul Verlaine (Metz, 1844. március 30. – Párizs, 1896. január 8.) francia parnasszista és szimbolista költő.
„A világ különleges és bonyolult, akárcsak a pók hálója. Ha megérinted egy fonalát, remegése végigfut az összes többi szálon. Mi nemcsak megérintjük a hálót, hanem bele is szakítunk.”
Gerald Durrell (India, Dzsamsedpur, 1925. január 7. – Jersey, 1995. január 30.) brit zoológus, író.
„A szleng az, amikor a nyelv feltűri az ingujját, beleköp a tenyerébe és munkához lát.”
Carl Sandburg (Galesburg, Illinois, 1878. január 6. – Flat Rock, Észak-Karolina, 1967. július 22.) egyesült államokbeli író, költő.
„Aki be akar lépni ebbe az apátságba, hogy hét egész napon át benne éljen, annak tessék elfogadni az itteni életritmust. Akinek ez nem sikerül, annak a könyv többi részét sem sikerülne elolvasnia soha. Tehát amolyan vezeklés vagy beavatás ez az első száz oldal, és ha valakinek nem tetszik, az ő baja: lent marad a hegy lábánál.”
Umberto Eco (Alessandria, 1932. január 5. – Milánó, 2016. február 19.) olasz író. Irodalomtörténész, esztéta, a modern európai kultúra nagy irodalmára és tréfamestere.
2023. január 4-én elhunyt Morcsányi Géza.
Morcsányi Géza (1952-2023)
Jászai Mari-díjas dramaturg, műfordító, kiadóigazgató. 1977–1988 között a Radnóti Miklós Színház és a Pécsi Nemzeti Színház, a Győri Nemzeti Színház, szolnoki Szigligeti Színházakban volt dramaturg. 1988–1989 között az Interpress Magazin szerkesztője, 1989–1995 között az IPC Könyvkiadó munkatársa volt. 1995 és 2015 között a Magvető Könyvkiadó igazgatója.
„Nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk.”
J. R. R. Tolkien (John Ronald Reuel Tolkien, Bloemfontein, Oranje Szabadállam, 1892. január 3. – Bournemouth, Anglia, 1973. szeptember 2.) angol író, filológus, egyetemi professzor, festő.
„Akinek akasztófát rendelt a sors, az nem fullad vízbe.”
Jaroslav Hašek (Prága, 1883. április 30. – Lipnice, 1923. január 3.) cseh humorista és szatirikus író.
„Aki könyvet olvas, maga idézi fel a látványt, maga teremti meg a hangokat, maga alkotja meg a mozdulatokat, az arcvonásokat, az érzelmeket. Maga alkot meg mindent, ami több a puszta szónál. És aki a legcsekélyebb örömét leli az alkotásban, annak olyasvalamit nyújt a könyv, amit a televízió soha.”
Isaac Asimov (Iszaak Judovics Ozimov, Petrovicsi, 1920. január 2. – New York, 1992. április 6.) Hugo- és Nebula-díjas orosz származású amerikai író és biokémikus.
„Az igazság, ha elfojtják, lassan ható méreg. Már vastag börtönfalakon, ránehezedő évszázadokon is keresztülrágta magát.”
Rejtő Jenő (Budapest, Erzsébetváros, 1905. március 29. – Jevdakovo, Kamenkai járás, Voronyezsi terület, oroszországi megszállt övezet, Szovjetunió, 1943. január 1.) író, kabaré- és színpadi szerző, forgatókönyvíró, a magyar szórakoztató irodalom népszerű képviselője és megújítója.
1.
Aretha Franklin
Őserő, zsenialitás – az ég ajándéka.
Hangja a mindenség és még több, ezért továbbra is ő marad a királynő, évekkel halála után. Az ő éneke a legcsodálatosabb hangzás Amerikából – univerzálisabb, mint Coltrane kürtje, merészebb, mint Hendrix gitárja. Az 1967-es „Respect” című slágerével berobbant a köztudatba, megszerezte trónt a valaha volt legnagyobb pop-, rock- vagy soulénekesnőjeként. Ahogy Mary J. Blige elmondta a Rolling Stone -nak: „Miatta akarnak a nők énekelni”. /Rolling Stone magazin alapján/
„Hogysem tíz barátot szerezzek képmutatással, inkább szerzek őszinteségemmel száz ellenséget.”
Petőfi Sándor (Petrovics Sándor, Kiskőrös, 1823. január 1. – Fehéregyháza körül, 1849. július 31.?) költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és egyik legkiemelkedőbb alakja.
