Névnapok: Marcell, Alesszia, Alexia, Hont, Julián, Juliánusz, Júliusz, Marsall, Szulejka, Zulejka
Események:
1839 – Louis Daguerre francia feltaláló bemutatja a dagerrotip fényképezési eljárását a Francia Tudományos 
Akadémiának.
1854 – 80-90000 kötettel hivatalosan megnyílik a nagyközönség előtt az Astor Könyvtár (Astor Library) New Yorkban, de csak február 1-én lesznek elérhetők a könyvek. A belépés minden 14 éven felüli személy számára ingyenes volt.
1860 – Dion Boucicault ír színész és drámaíró Jeanie Deans című drámájának bemutatója a New York-i Laura Keene’s Theatre-ben. A színdarab Sir Walter Scott 1818-as regénye, a Midlothian Szíve (The Heart of Midlothian) alapján készült.
1885 – Henrik Ibsen norvég drámaíró A vadkacsa (Vildauden, Isten éltessen Hedvig Ekdal!) című drámájának ősbemutatója a bergeni Den Nationale Scene-ben (Norvégia). A darabot Magyarországon először a Kolozsvári Nemzeti Színházban mutatták be 1906. november 15-én Janovics Jenő rendezésében, Lukács György fordításában.
1894 – a párizsi Théâtre du Palais-Royal-ban bemutatják Georges Feydeau francia drámaíró Rövid póráz, vagy más néven Fel is út, le is út (Un à la Patte) című háromfelvonásos bohózatát.
1927 – tűz üt ki a montreali Laurier Palace moziban. A vígjáték előadása közben keletkezett tűzben 78 gyermek halt meg, 170-180 gyermeket sikerült kimenteni a lángokból. Soha nem közölték hivatalosan a tűz okát. Az alkalmazottak azt állították, hogy a gyerekek a színházban gyufával játszottak, mások úgy vélték, hogy a hibás, túlterhelt elektromos vezetékek okolhatók.
1928 – Eugene O’Neill Nobel-díjas amerikai drámaíró A milliomos Marco (Marco Millions) című drámájának premierje 
New Yorkban.
1929 – Buddy DeSylva és Lew Brown amerikai szerzők Follow Thru című kétfelvonásos zenés vígjátékának premierje a New York-i Chanin’s 46. St. Theatre-ben (Broadway, 401 előadás).
1937 – Maxwell Anderson amerikai drámaíró High Tor című drámájának premierje a New York-i Martin Beck Theatre-ben (171 előadás). A darab elnyeri az 1936–1937-es szezon Drámakritikusok Köre díját. Húsz évvel az eredeti produkció után Anderson televíziós musicallé alakította át a darabot Arthur Schwartz amerikai zeneszerző közreműködésével.
1939 – Bartók Béla Kontrasztok (Sz. 111, BB 116) című művének ősbemutatója a New York-i Carnegie Hallban. A darab klarinét–hegedű–zongora trióra íródott, hivatalosan Benny Goodman klarinétművész megrendelésére készült, Szigeti József ajánlásával.
1947 – Roger Sessions amerikai zeneszerző 2. szimfóniájának ősbemutatója San Franciscoban, Pierre Monteux vezényletével, a San Franciscó-i szimfonikusok közbenjárásával.
1948 – Walter Piston amerikai zeneszerző 3. szimfóniájának ősbemutatója Bostonban, a Bostoni Szimfonikus Zenekar előadásában, Serge Koussevitzky vezényletével. A mű elnyerte a zenei Pulitzer-díjat.
1954 – Louise Bogan és Leonie Adams költészeti Bollingen-díjat kapott.
1979 – az UNICEF a Gyermekek Nemzetközi Évének keretében megrendezi a Gift of Song világszerte sugározott 
segélykoncertet. Az esemény az ENSZ tanácskozó-termében zajlott le az ABBA együttes, Andy Gibb, Rod Stewart és más hírességek részvételével.
1997 – Krzysztof Penderecki lengyel zeneszerző 7., énekhangokra, kórusra, orgonára és nagyzenekarra komponált szimfóniájának (Siedem bram Jerozolimy, Jeruzsálem hét kapuja) bemutatója Jeruzsálemben, a Jeruzsálemi Szimfonikus Zenekar és a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarának közreműködésével, Lorin Maazel vezényletével.
1998 – visszakerül a Kis hableány szobor feje a koppenhágai Langelinie Parkban. A Koppenhága jelképének tartott szobrot január 5-ére virradóra csonkították meg.
Megszületett Karel Čapek (1890–1938) az egyik legnagyobb hatású 20. századi cseh író.
Ő használta először a robot szót az 1921-ben megjelent R.U.R. című játékában. Čapek magas intelligenciával és humorral írt különböző témákról. A könyveit leginkább az érdekességük és a pontos, élethű környezet-leírásuk miatt ismerik. Karel Čapeket részben sci-fi-íróként is azonosítják, aki jóval a science fiction önálló műfajjá válása előtt írt ilyen témájú könyveket. Őt tartják a klasszikus, nem mai tudományos-fantasztikus irodalom egyik megalapítójának, mely műfajban a jövőbe tekintés, például űrutazás, a társadalmi fejlődés a fő téma. Munkái közül sok vitatja meg olyan forradalmi találmányoknak és eljárásoknak az erkölcsi és más szempontjait, amikre már számítottak a 20. század első felében. Ezek közé tartoznak a tömegtermelés, az atomfegyverek és az intelligens lények, például robotok. Eközben olyan társadalmi katasztrófáktól való félelmet fejezett ki, mint a diktatúra, az erőszak, és a vállalatok korlátlan ereje. Később az 1930-as években munkája a brutális náci és fasiszta diktatúrák fenyegetésére koncentrált. Megtagadta, hogy elhagyja az országát, annak ellenére, hogy a Gestapo közellenségnek számította őt (Barangolások Európában, A szenvedelmes kertész, A repülő ember és más furcsa történetek). ––> Olvas(s)atok – Két etűd, találkozás Čapekkel
Meghalt Gyarmathy Tihamér (1915-2005) Kossuth-díjas avantgárd festő.
A II. világháború utáni magyar absztrakció egyik fő képviselője. 1933-tól tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1937-től 1939-ig Olaszország, Franciaország és Németország volt tanulmányainak helyszíne. Ezen tanulmányok alatt kötött ismeretséget kortárs festőkkel. 1938-ban első önálló kiállítását Párizsban, a másodikat Zürichben rendezte meg. Tanulmányairól hazatérve került kapcsolatba a magyarországi avantgárd képviselőivel, Kassák Lajossal és Kállai Ernővel. 1945-ben az Európai Iskola, 1946-ban az Elvont Művészek Magyarországi Csoportja és a Galéria a 4 Világtájhoz alapító tagja volt. 1947-ben kiállítása volt Párizsban, 1948-ban pedig Budapesten, azonban még ebben az évben feloszlatták a csoportot és nem kapott több kiállítási lehetőséget. Művei az 1960-as évektől előbb külföldön, később már itthon is kiállításokra kerülhettek. 1987-ben 120 művét adta át Pécs városának. Külföldi és hazai kitüntetései mellett 1991-ben a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-ban pedig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia választotta tagjává (Sírkamra, Atompusztulás, Fénnyel szemben).
Megszületett Jimmy Page (James Patrick York Page, 1944) angol gitáros, zeneszerző, rockzenész és producer, a Brit 
Birodalmi Érdemrend birtokosa.
Pályafutását segédzenészként kezdte London-ban, ezután a The Yardbirds-ben volt tag. 1968-ban alapította meg a Led Zeppelint. 2003-ban a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb gitárosának listáján a 9. helyet foglalta el, 2011-ben a Rolling Stone módosította a listát, ezen már a 3. helyre rangsorolták. Kétszer iktatták be a Rock and Roll Hall of Fame-be, először a Yardbirds, majd másodszor a Led Zeppelin tagjaként. Róla nevezték el a 44016 Jimmypage nevű kisbolygót. Játékstílusa erősen blues alapú, de számos más stíluselem is keveredik benne, amelyeket talán világzeneinek hívhatunk (észak-afrikai, közép-keleti, jamaicai). Minden dallamában jelen van a feeling és átütő erő. Technikai hiányosságai ellenére Page játszotta a valaha rögzített leghíresebb gitárszólókat, amire jó példa, hogy amikor a 100 legjobb gitárszólót rangsorolták, a Stairway to Heaven lett az első. Maga a dal annyira népszerű, hogy még ma is sok gitárboltban ki van írva: Itt nem játsszuk a Stairway to Heavent.
Meghalt Benedek Miklós (1946-2024) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, 
rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1969-ben végezte el, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1992–2007 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója volt. 2003-tól újra a Nemzeti Színház tagja lett, ahonnan 2009-ben elbocsátották, hat kollégájával együtt. 2009 után szabadúszó, 2017-től az Orlai Produkciós Iroda társulatának tagja volt. Játékát kulturáltság, fegyelem, rendkívüli stílusérzék, fanyar humor, ironikus okosság jellemzi. Szerepeinek elmélyült, aprólékos kidolgozottsága sajátosan harmonizál személyiségével, külső megjelenésével (Akli Miklós, A három testőr Afrikában, Sorstalanság).
Ezen a napon született:
Eduard van der Nüll (1812-1868)
osztrák építész, a historizmus jeles mestere. A bécsi akadémián tanult, 1843-ig beutazta Olaszországot, Franciaországot és Németországot. Együtt dolgozott Sicardsburggal, aki monumentális épületek tervezésében tűnt ki, míg Nüll az ékítmények harmonikus felrakásában jeleskedett. Legnagyobb közös alkotásukat, a francia neoreneszánsz stílusú bécsi operaházat 1861 és 1869 között építették.
(Kővágó-örsi) Kuthy Lajos (1813–1864)
regény- és drámaíró, akadémikus, a Kisfaludy Társaság tagja, az MTA levelező tagja. Minden erejét az írói pályán érvényesítette, az akkori szépirodalmi lapoknak egyik legszorgalmasabb munkatársa volt. 1838-ban jelentek meg első novellái az Atheneumban, ezeket később kilenc kötetben adták ki 1841 és 1853 között. Több drámát és három színművet is hátrahagyott (Első Károly és udvara, A királyné olvasója, A szerelmes diák).
Rudnay Gyula (1878-1957)
Corvin-lánccal kitüntetett, Kossuth-díjas festőművész, grafikus, iparművész, főiskolai tanár, a bajai művésztelep megalapítója és vezetője. 1893–1894-ben Budapesten az Iparművészeti Iskolában, majd 1895–1902-ig Münchenben tanult, Hollósy Simon szabad iskolájában, ami azt is jelentette, hogy a nyarakat a nagybányai művésztelepen töltötte. Eljutott Rómába, Párizsba, a magyar hagyomány élesztését tűzte ki célként. 1922-től tanára lett a budapesti Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolának (A menekülő asszony, Csipkekendős nő, Dombos táj).
Kurt Tucholsky (1890–1935)
német író, esszéista, újságíró, a weimari köztársaság egyik legharcosabb szószólója. Meggyőződéses pacifista és demokrata volt. Legnagyobb sikere két szerelmi történet volt, Rheinsberg és A gripsholmi kastély. Írásaiban mindig észben és szem előtt tartotta közönségét. Jól ismerte a kis- és nagypolgár, a munkás és baloldali funkcionárius ízlését és gondolkodását. Nem a klasszikus verselés szabályainak megfelelően írt, legkevésbé a kabarédalokat és sanzonokat (Különös lapokat élünk, Alligátor a színpadon, A majomketrec).
Bárczi Géza (1894-1975)
Kossuth-díjas nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A 20. század legkiválóbb magyar nyelvészeinek egyike, a tudós- és tanárképzésnek példamutató egyénisége. Kutatási területei: francia–magyar nyelvi kapcsolatok; a magyar nyelv francia eredetű jövevényszavai; nyelvjáráskutatás; magyar nyelvtörténet: történeti hang- és alaktan; nyelvművelés (A középkori vallon–magyar érintkezésekhez, A tihanyi apátság alapító levele mint nyelvi emlék, A magyar nyelv múltja és jelene).
Bánky Vilma (Koncsics, 1901–1991)
színésznő, az amerikai némafilmek egyik legnagyobb magyar sztárja. Munkásságának elismerése, hogy csillagot kapott a hollywoodi hírességek sétányán. Színészi pályafutása Budapesten kezdődött, majd Németországban, Ausztriában és Franciaországban készített filmekben folytatódott. Filmes karrierjének teljesen új szakaszát jelentette, amikor 1925-ben Hollywoodba szerződött. A leghíresebb amerikai színészek közé sorolják (A sejk fia, A fekete sas, A sötét angyal).
Simone de Beauvoir (1908-1986)
francia írónő, filozófus. A 20. század második felének egyik népszerű, meghatározó feminista, egzisztencialista gondolkodója. Nagy hatással volt a második világháború után megerősödött fogyasztói, jóléti társadalomban felnövő ifjúságára. Legismertebb könyve, A második nem, részletes elemzése a nők elnyomásának, a feminizmus egyik alapműve, és a feminizmus második hullámának elindítója. Irodalmi tevékenysége is említésre méltó, több regény és esszé szerzője (Egy jóházból való úrilány emlékei, A körülmények hatalma, A kétértelműség erkölcse).
Sékou Ahmad Touré (1922-1984)
guineai politikus, költő. A felszabadítási mozgalom jegyében született militáns versein kívül számos politikai esszét, illetve tanulmányt is közzé tett az 1960-as években.
Schéner Mihály (1923–2009)
Kossuth-díjas festő, grafikus, szobrász, keramikus és bábtervező, kiváló művész. A képző- és iparművészet több ágában is kipróbálta tehetségét, a művész és a művészet szabadságát vallotta, akárcsak 20. századi nagy elődje, Kassák Lajos. Neoavantgárd expresszív jellegű szürreális alkotásai a 20–21. század egyik jeles művészegyéniségévé avatták. Gazdag motívumkincsét a mitológiából, a bibliából, a legendákból, a magyarországi kézművesmesterségek termékeiből, a természetből és mindennapjainkból merítette.
Szergej Ioszifovics Paradzsanov (1924–1990)
szovjet, Grúziában született örmény filmrendező, színész, képzőművész. 1954-ben készített filmet először. Az Elfelejtett ősök árnyai (1964) című filmje révén nemzetközileg ismertté vált. 1973-ban letartóztatták és csak 1978-ban engedték szabadon. A 80-as évek közepén kezdhetett csak ismét filmkészítésbe.
Lee van Cleef (Clarence LeRoy van Cleef, 1925-1989)
holland származású amerikai filmszínész, akit Olaszországban készült spagettiwesternek tettek híressé. Először színpadi színészként dolgozott. Az 1950-es években csak mellékszereplője volt különböző nagy sikerű krimiknek, film noiroknak, sci-fiknek, vagy westerneknek. Festőként dolgozott, amikor Sergio Leone szerződtette dollár-trilógiája második részéhez, a Pár dollárral többért-hez. Leone ezúttal is egy kevéssé ismert újvilági színészt akart kiemelni (A jó, a rossz és a csúf; Hé barátom, itt van Sabata; A nagy leszámolás).
Domenico Modugno (1928–1994)
Grammy-díjas olasz énekes, dalszövegíró. Gitározni és harmonikázni tanult, majd a színészi pályára lépett. 1949-ben már filmen szerepelt, színházban 1952-ben lépett először fel. 1956-ban tett első kísérlete után, 1958-ban vált ismertté, amikor megnyerte a Sanremói dalfesztivált.
Konok Tamás (1930-2020)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas festő- és szobrászművész. A magyar festészetben és relief épületszobrokban a geometrikus absztrakció markáns képviselője, aki gyakran megküzd a művészet értelmének témájával, ugyanekkor színezett, vékony vonalakból építkező alkotásai lírai oldottságot jeleznek (Akcentus, Jel, Orbis pictus).
Wilbur Smith (1933-2021)
Rhodesia-i születésű angol író. Egy farmon nőtt fel, gyermekkorában sokat vadászott és túrázott. Az édesanyjától kapott könyvek felkeltették az érdeklődését a könyvek és az írás iránt, de apja lebeszélte róla. 1964-ben publikálta első regényét az Amikor az oroszlán zabál címmel (A lángoló part, A folyó istene, A Nap diadala). ––> Wilbur Smith és Taita történetei
Susannah York (Susannah Yolande Fletcher, 1939–2011)
BAFTA-díjas brit színésznő, írónő. 1955–1958 között a londoni Royal Academy of Dramatic Art (RADA) színiakadémián tanult. Végzés előtt elnyerte a legígéretesebb színinövendéknek járó Ronson-díjat. Apró, névtelen kis filmszerepek után 1959-ben nagy figyelmet keltett Abigail szerepében, Arthur Miller: Salemi boszorkányokcímű drámájának tévéfilmes adaptációjában. Folyamatosan dolgozott mozifilmekben, televíziós sorozatokban és színpadokon, főleg a drámai műfajban, de kalandfilmes és vígjátéki szerepeket is elvállalt (A lovakat lelövik, ugye?, Neveletlenek, Látogatók).
Joan Baez (Joan Chandos Baez, 1941)
Grammy- és Grammy Életmű-díjas ír–mexikói származású amerikai folkénekesnő, polgárjogi aktivista és pacifista. Hangja lírai szoprán, egyes dalaiban erőteljesebb: drámai szoprán, erőteljes vibrátóra képes. Hangterjedelme három oktáv. Baez a bostoni egyetemen kezdett gitározni. Gyönyörűen csengő énekhangját akusztikus gitárjátékkal kíséri ma is. Fiatal korában maga is érzékelte a társadalmi megkülönböztetést, mexikói származása miatt. Részben ez vezette a polgári jogi aktivisták közé. A Woodstocki fesztivál zenei rendezvényen már négy dallal szerepelt, különösen nagy visszhangot váltott ki Joe Hill című dalával.
Dés László (1954)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, Príma primissima díjas előadóművész, dzsesszzenész, zeneszerző, érdemes művész. Fiatalon kezdett zenélni, zenei tagozaton végezte általános iskoláját. 1971-ben vették fel a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumba, ahol 1973-ig klarinét, majd 1976-ig szaxofon szakra járt. A zenei életbe már 1974-ben bekapcsolódott, öt évvel később Dimenzió néven saját együttest alapított. Együttese mellett dalszövegíróként és zeneszerzőként is dolgozik, több magyar film zenéjét szerezte. 1993-ban szólista lett, kortárs szerzők műveit adta elő, elsősorban kamara- és szimfonikus zenekarokkal. Hangszerei a szoprán és a tenorszaxofon, játékát az érzékeny és „szubjektív hang”, az improvizációs dallamvezetés jellemzi (Valahol Európában, A dzsungel könyve, A Pál utcai fiúk).
Karancz Katalin (1955)
színésznő. 1981-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Színészi pályáját a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte, majd játszott a győri Kisfaludyban, a Miskolci Nemzeti Színházban, és 1987 és 1991 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban is.
Erdélyi Zoltán (1965)
hegedűművész. Debrecenben, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában érettségizett. 1983-tól a Zeneakadémiára járt, vonóstriójával nagy sikereket ért el. 1986-tól 1992-ig a Budapesti Fesztivál Zenekar tagja. 1987-ben lett a Pécsi Szimfonikus Zenekar brácsaszólamának vezetője. 1987-től 2002-ig a Pécsi Művészeti Szakközépiskola hegedűtanára. 1992-ben megalapította Sopianae Vonósnégyest.
Joely Richardson (Joely Kim Richardson, 1965)
főleg az Egyesült Államokban dolgozó brit (angol) filmszínésznő, a Richardson–Redgrave színészklán tagja. Ismert többek között a 101 kiskutya című filmben, a Tudorok tévésorozatban, A királyné nyakéke című filmben nyújtott alakításairól.
Hajdu István (Hajdu Steve, 1971)
színész, rádiós műsorvezető. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1991–1995 között. 1990-től a Veszprémi Petőfi Színház stúdiósa, 1995–1998 között az Új Színház színésze volt. 1998-tól a Vígszínház tagja, később szabadúszó (Zsötem, Egy bolond százat csinál, Gondolj rám).
Nina Dobrev (Nikolina Konsztantinova Dobreva, 1989)
bolgár származású kanadai színésznő. Eleinte modellkedéssel próbálkozott. Az így kapott reklámszerepei miatt felfigyeltek rá, és ezután kapott néhány kisebb filmszerepet. Első jelentősebb szerepét egy tévésorozatban kapta (2006-2009). 2009-től a Vámpírnaplók című tévésorozatban két karaktert is megformált (Szöktetés a pokolból, xXx: Újra akcióban, Szélhámos rokonok).
Ezen a napon halt meg:
Johannes Aventinus (Johann Georg Turmair, 1477-1534)
bajor humanista, filológus, történetíró. Tanulmányait Ingolstadt, Bécs, Krakkó és Párizs neves egyetemein végezte 1495-től. IV. Vilmos bajor herceg testvéreinek Lajos és Ernő hercegek nevelője is volt. 1517-ben kinevezték a Bajorország hivatalos történetírójává és megbízták az ország történetének megírásával. Ennek eredményeképpen született meg az 1522-ben Nürnberg-ben kiadott Bayrischer Chronicon.
Maria Gaetana Agnesi (1718-1799)
olasz nyelvész, matematikus és filozófus. Ő írta az első olyan könyvet, amely tárgyalja a differenciálszámítást és integrálszámítást. Csodagyermeknek tekintették, ötéves korában az olasz mellett már franciául is beszélt. 9 évesen egyórás saját maga által írt latin beszédet tartott egy akadémiai gyűlésen. A beszéd tárgya a nőknek a tanuláshoz való joga volt.
Szemjon Jakovlevics Nadszon (1862-1887)
orosz költő. Fiatal létére is lírájával akkora népszerűségre tett szert, hogy halálhírére több orosz egyetemen félbeszakították az irodalomtörténeti előadást, és a tanárok az ő irodalmi működését ismertették. Költeményeit mély pesszimisztikus érzés, erős filozófiai felfogás és formatökély jellemzi.
Hans Aanrud (1863-1953)
norvég író, aki főként novella- és színműíróként vált ismertté. Műveiben a délkelet-norvégiai parasztok életét mutatta be a 19. és 20. század fordulójának idejéből. Vígjátékaiban kigúnyolta a félművelt, öntetszelgő hivatalnoki és papi réteget, melyek magatartásával és viselkedésével az egyszerű emberek józanságát állította szembe (Egy téli éjszaka és más elbeszélések, Sidsel hosszú szoknyácskája, Sölve Solfeng, a vasárnapi gyerek).
Rózsa Miklós (Rosenthal, 1874-1945)
újságíró, művészeti író és művészettörténész, a képzőművészetben elsősorban a modern stílusirányzatokat tanulmányozta. Írói álneve: Tövis. Könyvesboltba volt segéd, már ekkor verseket, cikkeket írt a dunántúli lapokba és a helyi újságok munkatársa volt. 1893-ban került végleg a fővárosba, ahol a Magyar Hirlap, utóbb a Budapesti Napló belső munkatársa lett. Szerkesztette a Modern művészet és szabad művészet és a KÚT című folyóiratokat. A KÚT művészeti igazgatójaként is a modern festők és általában a modern festészet elismertetéséért küzdött (Nászút hármasban, A magyar impresszionista festészet, A két Bólyai).
Vízvári Mariska (Viszkidenszky Mária Jolán Lujza, 1879-1954)
színésznő, szakácskönyvíró. Régi színészdinasztia tagja. Már gyermekként is többször színpadra lépett. 1896-ban elvégezte a Színművészeti Akadémiát, s a Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek haláláig tagja maradt, 1928-ban lett a Nemzeti Színház örökös tagja. Először naivákat játszott, de nem volt sikeres ezekben a szerepekben, ezért a tragédiákhoz fordult, tehetsége azonban a komédiákban mutatkozott meg leginkább. Több filmben is sikerrel szerepelt. 1902-ben drámát is írt Szalmaláng címmel, ezenkívül pedig egy szakácskönyv elkészítése is az ő nevéhez fűződik (Fűszer és csemege, Beszterce ostroma, Talpalatnyi föld).
Fehér Lili (1899-1948)
színésznő, író. Színésznőként Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában végzett. A korabeli színházi életben, mint legcsúnyább színésznőt tartották számon. Pályáját az Andrássy úti Színházban és az Akácfa utcai Új Színpadon kezdte. 1934-ben a Magyar Színház, 1935-ben a Bethlen-téri Színház szerződtette. 1937-től a Royal Színházban lépett fel. 1941-től csak az OMIKE Művészakció színpadán szerepelhetett. Leginkább vígjátékokban és karakterszerepekben tűnt fel.
Hámos György (Holländer Hugó György, 1910-1976)
elbeszélő, forgatókönyvíró, műkritikus, újságíró, humorista. 1932-től a Pester Lloyd újságírója volt. 1933-tól 1942-ig az Új Idők segédszerkesztője volt. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt. 1945–1951 között a Budapesti Rendőr-főkapitányság alezredese, majd ezredese volt. 1955–1956 között az Irodalmi Újság, 1958-tól pedig a Filmvilág szerkesztőjeként dolgozott. 1957–1968 között öt film forgatókönyvét írta meg. 1964-től az Élet és Irodalom tévékritikusa volt. Napilapokban, irodalmi lapokban megjelent humoreszkjei széles körben népszerűek voltak. Ironikus jegyzeteivel rendszeresen szerepelt a rádió műsorában. (Mici néni két élete, Írásból felmentve, Alfa Rómeo és Júlia).
Geszler György (Geszler György Gábor, 1913–1998)
zeneszerző, kritikus, pedagógus. 19 évesen már elvégezte a Budapesti Konzervatórium zongora és zeneszerzés szakát, majd Weimarban és Berlinben tanult. A Nemzeti Konzervatórium hallgatójaként is már koncertkörúton volt. Virtuóz zongoristává fejlődött, és a budapesti szakértői körökben a második Liszt Ferencnek tartották. Ennek ellenére rövid koncertzongorista pályafutása volt, mivel antikommunista volt és így nem vehetett részt a nyilvános zenei életben.
Deák István (1926–2023)
amerikai-magyar történész. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte egyetemi tanulmányait, majd 1948-ban Franciaországban telepedvén le, a párizsi Sorbonne-on folytatta. 1951 és 1956 között Münchenben a Szabad Európa Rádió kutatóosztályán, majd 1959 júliusáig Münchenben és New Yorkban a Szabad Európa Bizottság sajtóosztályán dolgozott. Kutatási és írói szakterülete a 19-20. századi közép-európai és magyar történelem (Volt egyszer egy tisztikar, Hitler Európája, Európa próbatétele).
Marsay Magda (1927-2012)
opera-énekesnő (koloratúrszoprán), a Debreceni Csokonai Színház örökös tagja. Először hegedülni tanult, majd 1941-től 1944-ig rajzolni a Székesfővárosi Iparrajziskolában. 1951 és 1957 között a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban Barcs Gabriella énektanítványa volt. Első évadját a Miskolci Nemzeti Színházban töltötte. 1958-tól visszavonulásáig, 1984-ig a Debreceni Csokonai Színház tagja volt. 1977-től 1994-ig tanított is a Zeneakadémia debreceni tagozatán. Repertoárja a lírai és drámai koloratúrrepertoár teljes körére kiterjedt. A debreceni operajátszás aranykorának egyik vezető énekese volt.
Spányik Éva (1928-2012)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. Rózsahegyi Kálmán színiiskolában tanult, ahol 1947-ben szerzett diplomát. 1972 és 1978 között Győrött, ezután Debrecenben játszott. 1981-ben a veszprémi Petőfi Színházhoz szerződött (Fel a fejjel, Aranyborjú, Veri az ördög a feleségét).
Varga Gyula (1930-2010)
Jászai Mari-díjas színművész, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után 1954-ben a szolnoki Szigligeti Színháznál kezdte színészi pályáját. 1955-ben az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött, amelynek alapító tagja volt. 1959 óta volt a miskolci színház tagja. Rövid idő alatt a miskolci közönség kedvence lett. Pályafutása első szakaszában főleg táncoskomikus szerepeket játszott, később drámai szerepekben is sikerrel mutatkozott be.
Ivan Passer (1933–2020)
cseh filmrendező, forgatókönyvíró. 1965-ben került bemutatásra az Intim megvilágításban című filmje, melyet ő is rendezett. Másik két jelentős filmje az Egy szöszi szerelme és a Tűz van, babám! Miloš Forman rendezésben készült el. Csehszlovákia 1968-as szovjet megszállása után az Egyesült Államokba emigrált (Győzelemre született, Cutter útja, Nomád).
(ifj.) Ujlaky László (1942-2018)
Jászai Mari-díjas színész. 1960-1964 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1964-1972 között a szolnoki Szigligeti Színház, 1972-1979 a Szegedi Nemzeti Színház színésze. 1988-2002 között ismét a szolnoki Szigligeti Színház, 2002-2008 között a Nemzeti Színház tagja volt.
Juhász Jácint (1943-1999)
Jászai Mari-díjas színművész. 1965-ben szerezte diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a veszprémi Petőfi Színház társulatának tagja lett. 1967-ben csatlakozott a Madách Színház társulatához. Színházi szereplésein kívül számos tévéfilmben is szerepelt (Egy lócsiszár virágvasárnapja, 80 huszár, Az erőd).
Mányai Zsuzsa (Mányai Klára Anna, 1949-1999)
színésznő. 1971-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Azonnal a Nemzeti Színházban és a Vidám Színpadon kezdett játszani. Egyidejűleg tagja lett a Magyar Filmgyártó Vállalat társulatának. Haláláig a Fővárosi Operettszínházban játszott. Elsősorban komikai szerepeket vállalt, valamint karakterszerepekben is fellépett (Fuss, hogy utolérjenek!, A szeleburdi család, Akli Miklós).
Teresa Ann Savoy (1955-2017)
angol színésznő. 1970-es évek közepétől Olaszországban filmezett bő egy évtizeden keresztül. A korszak három ismert botrányfilmjében is fontos szerepeket játszott (Magánbűnök, közerkölcsök; Caligula; A pármai kolostor).
Nagy Miklós (1957-2006)
színész, rendező, író, színházigazgató, a Ruttkai Éva Színház alapítója. 1977-ben hivatásos fényképész szakmunkás lett, abban az évben a Szegedi Nemzeti Színház csoportos szereplője. 1983-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskolán színészként diplomázott. 1983-tól a József Attila Színház tagja volt. 1994-ben Szalai Zsolttal megalapították a Ruttkai Éva Színházat, melynek igazgatója, rendezője és színésze is volt. Színpadra alkalmazott darabokat, társszerzőként és színműíróként is bemutatkozott.
