Névnapok: Marcell, Alesszia, Alexia, Hont, Julián, Juliánusz, Júliusz, Marsall, Szulejka, Zulejka
Megszületett Karel Čapek (1890–1938) az egyik legnagyobb hatású 20. századi cseh író.
Ő használta először a robot szót az 1921-ben megjelent R.U.R. című játékában. Čapek magas intelligenciával és humorral írt különböző témákról. A könyveit leginkább az érdekességük és a pontos, élethű környezet-leírásuk miatt ismerik. Karel Čapeket részben sci-fi-íróként is azonosítják, aki jóval a science fiction önálló műfajjá válása előtt írt ilyen témájú könyveket. Őt tartják a klasszikus, nem mai tudományos-fantasztikus irodalom egyik megalapítójának, mely műfajban a jövőbe tekintés, például űrutazás, a társadalmi fejlődés a fő téma. Munkái közül sok vitatja meg olyan forradalmi találmányoknak és eljárásoknak az erkölcsi és más szempontjait, amikre már számítottak a 20. század első felében. Ezek közé tartoznak a tömegtermelés, az atomfegyverek és az intelligens lények, például robotok. Eközben olyan társadalmi katasztrófáktól való félelmet fejezett ki, mint a diktatúra, az erőszak, és a vállalatok korlátlan ereje. Később az 1930-as években munkája a brutális náci és fasiszta diktatúrák fenyegetésére koncentrált. Megtagadta, hogy elhagyja az országát, annak ellenére, hogy a Gestapo közellenségnek számította őt (Barangolások Európában, A szenvedelmes kertész, A repülő ember és más furcsa történetek).
Meghalt Gyarmathy Tihamér (1915-2005) Kossuth-díjas avantgárd festő.
A II. világháború utáni magyar absztrakció egyik fő képviselője. 1933-tól tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1937-től 1939-ig Olaszország, Franciaország és Németország volt tanulmányainak helyszíne. Ezen tanulmányok alatt kötött ismeretséget kortárs festőkkel. 1938-ban első önálló kiállítását Párizsban, a másodikat Zürichben rendezte meg. Tanulmányairól hazatérve került kapcsolatba a magyarországi avantgárd képviselőivel, Kassák Lajossal és Kállai Ernővel. 1945-ben az Európai Iskola, 1946-ban az Elvont Művészek Magyarországi Csoportja és a Galéria a 4 Világtájhoz alapító tagja volt. 1947-ben kiállítása volt Párizsban, 1948-ban pedig Budapesten, azonban még ebben az évben feloszlatták a csoportot és nem kapott több kiállítási lehetőséget. Művei az 1960-as évektől előbb külföldön, később már itthon is kiállításokra kerülhettek. 1987-ben 120 művét adta át Pécs városának. Külföldi és hazai kitüntetései mellett 1991-ben a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-ban pedig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia választotta tagjává (Sírkamra, Atompusztulás, Fénnyel szemben).
Megszületett Jimmy Page (James Patrick York Page, 1944) angol gitáros, zeneszerző, rockzenész és producer, a Brit Birodalmi Érdemrend birtokosa.
Pályafutását segédzenészként kezdte London-ban, ezután a The Yardbirds-ben volt tag. 1968-ban alapította meg a Led Zeppelint. 2003-ban a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb gitárosának listáján a 9. helyet foglalta el, 2011-ben a Rolling Stone módosította a listát, ezen már a 3. helyre rangsorolták. Kétszer iktatták be a Rock and Roll Hall of Fame-be, először a Yardbirds, majd másodszor a Led Zeppelin tagjaként. Róla nevezték el a 44016 Jimmypage nevű kisbolygót. Játékstílusa erősen blues alapú, de számos más stíluselem is keveredik benne, amelyeket talán világzeneinek hívhatunk (észak-afrikai, közép-keleti, jamaicai). Minden dallamában jelen van a feeling és átütő erő. Technikai hiányosságai ellenére Page játszotta a valaha rögzített leghíresebb gitárszólókat, amire jó példa, hogy amikor a 100 legjobb gitárszólót rangsorolták, a Stairway to Heaven lett az első. Maga a dal annyira népszerű, hogy még ma is sok gitárboltban ki van írva: Itt nem játsszuk a Stairway to Heavent.
Ezen a napon született:
Eduard van der Nüll (1812-1868)
osztrák építész, a historizmus jeles mestere. A bécsi akadémián tanult, 1843-ig beutazta Olaszországot, Franciaországot és Németországot. Együtt dolgozott Sicardsburggal, aki monumentális épületek tervezésében tűnt ki, míg Nüll az ékítmények harmonikus felrakásában jeleskedett. Legnagyobb közös alkotásukat, a francia neoreneszánsz stílusú bécsi operaházat 1861 és 1869 között építették.
Kuthy Lajos (1813–1864)
regény- és drámaíró, akadémikus, a Kisfaludy Társaság tagja, az MTA levelező tagja. Minden erejét az írói pályán érvényesítette, az akkori szépirodalmi lapoknak egyik legszorgalmasabb munkatársa volt. 1838-ban jelentek meg első novellái az Atheneumban, ezeket később kilenc kötetben adták ki 1841 és 1853 között. Több drámát és három színművet is hátrahagyott (Első Károly és udvara, A királyné olvasója, A szerelmes diák).
Rudnay Gyula (1878-1957)
Corvin-lánccal kitüntetett, Kossuth-díjas festőművész, grafikus, iparművész, főiskolai tanár, a bajai művésztelep megalapítója és vezetője. 1893–1894-ben Budapesten az Iparművészeti Iskolában, majd 1895–1902-ig Münchenben tanult, Hollósy Simon szabad iskolájában, ami azt is jelentette, hogy a nyarakat a nagybányai művésztelepen töltötte. Eljutott Rómába, Párizsba, a magyar hagyomány élesztését tűzte ki célként. 1922-től tanára lett a budapesti Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolának (A menekülő asszony, Csipkekendős nő, Dombos táj).
Kurt Tucholsky (1890–1935)
német író, esszéista, újságíró, a weimari köztársaság egyik legharcosabb szószólója. Meggyőződéses pacifista és demokrata volt. Legnagyobb sikere két szerelmi történet volt, Rheinsberg és A gripsholmi kastély. Írásaiban mindig észben és szem előtt tartotta közönségét. Jól ismerte a kis- és nagypolgár, a munkás és baloldali funkcionárius ízlését és gondolkodását. Nem a klasszikus verselés szabályainak megfelelően írt, legkevésbé a kabarédalokat és sanzonokat (Különös lapokat élünk, Alligátor a színpadon, A majomketrec).
Bárczi Géza (1894-1975)
Kossuth-díjas nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A 20. század legkiválóbb magyar nyelvészeinek egyike, a tudós- és tanárképzésnek példamutató egyénisége. Kutatási területei: francia–magyar nyelvi kapcsolatok; a magyar nyelv francia eredetű jövevényszavai; nyelvjáráskutatás; magyar nyelvtörténet: történeti hang- és alaktan; nyelvművelés (A középkori vallon–magyar érintkezésekhez, A tihanyi apátság alapító levele mint nyelvi emlék, A magyar nyelv múltja és jelene).
Simone de Beauvoir (1908-1986)
francia írónő, filozófus. A 20. század második felének egyik népszerű, meghatározó feminista, egzisztencialista gondolkodója. Nagy hatással volt a második világháború után megerősödött fogyasztói, jóléti társadalomban felnövő ifjúságára. Legismertebb könyve, A második nem, részletes elemzése a nők elnyomásának, a feminizmus egyik alapműve, és a feminizmus második hullámának elindítója. Irodalmi tevékenysége is említésre méltó, több regény és esszé szerzője (Egy jóházból való úrilány emlékei, A körülmények hatalma, A kétértelműség erkölcse).
Sékou Ahmad Touré (1922-1984)
guineai politikus, költő. A felszabadítási mozgalom jegyében született militáns versein kívül számos politikai esszét, illetve tanulmányt is közzé tett az 1960-as években.
Lee van Cleef (Clarence LeRoy van Cleef, 1925-1989)
holland származású amerikai filmszínész, akit Olaszországban készült spagettiwesternek tettek híressé. Először színpadi színészként dolgozott. Az 1950-es években csak mellékszereplője volt különböző nagy sikerű krimiknek, film noiroknak, sci-fiknek, vagy westerneknek. Festőként dolgozott, amikor Sergio Leone szerződtette dollár-trilógiája második részéhez, a Pár dollárral többért-hez. Leone ezúttal is egy kevéssé ismert újvilági színészt akart kiemelni (A jó, a rossz és a csúf; Hé barátom, itt van Sabata; A nagy leszámolás).
Konok Tamás (1930-2020)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas festő- és szobrászművész. A magyar festészetben és relief épületszobrokban a geometrikus absztrakció markáns képviselője, aki gyakran megküzd a művészet értelmének témájával, ugyanekkor színezett, vékony vonalakból építkező alkotásai lírai oldottságot jeleznek (Akcentus, Jel, Orbis pictus).
Wilbur Smith (1933-2021)
Rhodesia-i születésű angol író. Egy farmon nőtt fel, gyermekkorában sokat vadászott és túrázott. Az édesanyjától kapott könyvek felkeltették az érdeklődését a könyvek és az írás iránt, de apja lebeszélte róla. 1964-ben publikálta első regényét az Amikor az oroszlán zabál címmel (A lángoló part, A folyó istene, A Nap diadala).
Joan Baez (Joan Chandos Baez, 1941)
ír–mexikói származású amerikai folkénekesnő, polgárjogi aktivista és pacifista. Hangja lírai szoprán, egyes dalaiban erőteljesebb: drámai szoprán, erőteljes vibrátóra képes. Hangterjedelme három oktáv. Baez a bostoni egyetemen kezdett gitározni. Gyönyörűen csengő énekhangját akusztikus gitárjátékkal kíséri ma is. Fiatal korában maga is érzékelte a társadalmi megkülönböztetést, mexikói származása miatt. Részben ez vezette a polgári jogi aktivisták közé. A Woodstocki fesztivál zenei rendezvényen már négy dallal szerepelt, különösen nagy visszhangot váltott ki Joe Hill című dalával.
Dés László (1954)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, Príma primissima díjas előadóművész, dzsesszzenész, zeneszerző, érdemes művész. Fiatalon kezdett zenélni, zenei tagozaton végezte általános iskoláját. 1971-ben vették fel a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumba, ahol 1973-ig klarinét, majd 1976-ig szaxofon szakra járt. A zenei életbe már 1974-ben bekapcsolódott, öt évvel később Dimenzió néven saját együttest alapított. Együttese mellett dalszövegíróként és zeneszerzőként is dolgozik, több magyar film zenéjét szerezte. 1993-ban szólista lett, kortárs szerzők műveit adta elő, elsősorban kamara- és szimfonikus zenekarokkal. Hangszerei a szoprán és a tenorszaxofon, játékát az érzékeny és „szubjektív hang”, az improvizációs dallamvezetés jellemzi (Valahol Európában, A dzsungel könyve, A Pál utcai fiúk).
Karancz Katalin (1955)
színésznő. 1981-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Színészi pályáját a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte, majd játszott a győri Kisfaludyban, a Miskolci Nemzeti Színházban, és 1987 és 1991 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban is.
Erdélyi Zoltán (1965)
hegedűművész. Debrecenben, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában érettségizett. 1983-tól a Zeneakadémiára járt, vonóstriójával nagy sikereket ért el. 1986-tól 1992-ig a Budapesti Fesztivál Zenekar tagja. 1987-ben lett a Pécsi Szimfonikus Zenekar brácsaszólamának vezetője. 1987-től 2002-ig a Pécsi Művészeti Szakközépiskola hegedűtanára. 1992-ben megalapította Sopianae Vonósnégyest.
Hajdu István (Hajdu Steve, 1971)
színész, rádiós műsorvezető. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1991–1995 között. 1990-től a Veszprémi Petőfi Színház stúdiósa, 1995–1998 között az Új Színház színésze volt. 1998-tól a Vígszínház tagja, később szabadúszó (Zsötem, Egy bolond százat csinál, Gondolj rám).
Ezen a napon halt meg:
Johannes Aventinus (Johann Georg Turmair, 1477-1534)
bajor humanista, filológus, történetíró. Tanulmányait Ingolstadt, Bécs, Krakkó és Párizs neves egyetemein végezte 1495-től. IV. Vilmos bajor herceg testvéreinek Lajos és Ernő hercegek nevelője is volt. 1517-ben kinevezték a Bajorország hivatalos történetírójává és megbízták az ország történetének megírásával. Ennek eredményeképpen született meg az 1522-ben Nürnberg-ben kiadott Bayrischer Chronicon.
Maria Gaetana Agnesi (1718-1799)
olasz nyelvész, matematikus és filozófus. Ő írta az első olyan könyvet, amely tárgyalja a differenciálszámítást és integrálszámítást. Csodagyermeknek tekintették, ötéves korában az olasz mellett már franciául is beszélt. 9 évesen egyórás saját maga által írt latin beszédet tartott egy akadémiai gyűlésen. A beszéd tárgya a nőknek a tanuláshoz való joga volt.
Szemjon Jakovlevics Nadszon (1862-1887)
orosz költő. Fiatal létére is lírájával akkora népszerűségre tett szert, hogy halálhírére több orosz egyetemen félbeszakították az irodalomtörténeti előadást, és a tanárok az ő irodalmi működését ismertették. Költeményeit mély pesszimisztikus érzés, erős filozófiai felfogás és formatökély jellemzi.
Hans Aanrud (1863-1953)
norvég író, aki főként novella- és színműíróként vált ismertté. Műveiben a délkelet-norvégiai parasztok életét mutatta be a 19. és 20. század fordulójának idejéből. Vígjátékaiban kigúnyolta a félművelt, öntetszelgő hivatalnoki és papi réteget, melyek magatartásával és viselkedésével az egyszerű emberek józanságát állította szembe (Egy téli éjszaka és más elbeszélések, Sidsel hosszú szoknyácskája, Sölve Solfeng, a vasárnapi gyerek).
Rózsa Miklós (Rosenthal, 1874-1945)
újságíró, művészeti író és művészettörténész, a képzőművészetben elsősorban a modern stílusirányzatokat tanulmányozta. Írói álneve: Tövis. Könyvesboltba volt segéd, már ekkor verseket, cikkeket írt a dunántúli lapokba és a helyi újságok munkatársa volt. 1893-ban került végleg a fővárosba, ahol a Magyar Hirlap, utóbb a Budapesti Napló belső munkatársa lett. Szerkesztette a Modern művészet és szabad művészet és a KÚT című folyóiratokat. A KÚT művészeti igazgatójaként is a modern festők és általában a modern festészet elismertetéséért küzdött (Nászút hármasban, A magyar impresszionista festészet, A két Bólyai).
Vízvári Mariska (Viszkidenszky Mária Jolán Lujza, 1879-1954)
színésznő, szakácskönyvíró. Régi színészdinasztia tagja. Már gyermekként is többször színpadra lépett. 1896-ban elvégezte a Színművészeti Akadémiát, s a Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek haláláig tagja maradt, 1928-ban lett a Nemzeti Színház örökös tagja. Először naivákat játszott, de nem volt sikeres ezekben a szerepekben, ezért a tragédiákhoz fordult, tehetsége azonban a komédiákban mutatkozott meg leginkább. Több filmben is sikerrel szerepelt. 1902-ben drámát is írt Szalmaláng címmel, ezenkívül pedig egy szakácskönyv elkészítése is az ő nevéhez fűződik (Fűszer és csemege, Beszterce ostroma, Talpalatnyi föld).
Fehér Lili (1899-1948)
színésznő, író. Színésznőként Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában végzett. A korabeli színházi életben, mint legcsúnyább színésznőt tartották számon. Pályáját az Andrássy úti Színházban és az Akácfa utcai Új Színpadon kezdte. 1934-ben a Magyar Színház, 1935-ben a Bethlen-téri Színház szerződtette. 1937-től a Royal Színházban lépett fel. 1941-től csak az OMIKE Művészakció színpadán szerepelhetett. Leginkább vígjátékokban és karakterszerepekben tűnt fel.
Hámos György (Holländer Hugó György, 1910-1976)
elbeszélő, forgatókönyvíró, műkritikus, újságíró, humorista. 1932-től a Pester Lloyd újságírója volt. 1933-tól 1942-ig az Új Idők segédszerkesztője volt. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt. 1945–1951 között a Budapesti Rendőr-főkapitányság alezredese, majd ezredese volt. 1955–1956 között az Irodalmi Újság, 1958-tól pedig a Filmvilág szerkesztőjeként dolgozott. 1957–1968 között öt film forgatókönyvét írta meg. 1964-től az Élet és Irodalom tévékritikusa volt. Napilapokban, irodalmi lapokban megjelent humoreszkjei széles körben népszerűek voltak. Ironikus jegyzeteivel rendszeresen szerepelt a rádió műsorában. (Mici néni két élete, Írásból felmentve, Alfa Rómeo és Júlia).
Marsay Magda (1927-2012)
opera-énekesnő (koloratúrszoprán), a Debreceni Csokonai Színház örökös tagja. Először hegedülni tanult, majd 1941-től 1944-ig rajzolni a Székesfővárosi Iparrajziskolában. 1951 és 1957 között a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban Barcs Gabriella énektanítványa volt. Első évadját a Miskolci Nemzeti Színházban töltötte. 1958-tól visszavonulásáig, 1984-ig a Debreceni Csokonai Színház tagja volt. 1977-től 1994-ig tanított is a Zeneakadémia debreceni tagozatán. Repertoárja a lírai és drámai koloratúrrepertoár teljes körére kiterjedt. A debreceni operajátszás aranykorának egyik vezető énekese volt.
Spányik Éva (1928-2012)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. Rózsahegyi Kálmán színiiskolában tanult, ahol 1947-ben szerzett diplomát. 1972 és 1978 között Győrött, ezután Debrecenben játszott. 1981-ben a veszprémi Petőfi Színházhoz szerződött (Fel a fejjel, Aranyborjú, Veri az ördög a feleségét).
Varga Gyula (1930-2010)
Jászai Mari-díjas színművész, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után 1954-ben a szolnoki Szigligeti Színháznál kezdte színészi pályáját. 1955-ben az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött, amelynek alapító tagja volt. 1959 óta volt a miskolci színház tagja. Rövid idő alatt a miskolci közönség kedvence lett. Pályafutása első szakaszában főleg táncoskomikus szerepeket játszott, később drámai szerepekben is sikerrel mutatkozott be.
Ujlaky László (1942-2018)
Jászai Mari-díjas színész. 1960-1964 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1964-1972 között a szolnoki Szigligeti Színház, 1972-1979 a Szegedi Nemzeti Színház színésze. 1988-2002 között ismét a szolnoki Szigligeti Színház, 2002-2008 között a Nemzeti Színház tagja volt.
Juhász Jácint (1943-1999)
Jászai Mari-díjas színművész. 1965-ben szerezte diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a veszprémi Petőfi Színház társulatának tagja lett. 1967-ben csatlakozott a Madách Színház társulatához. Színházi szereplésein kívül számos tévéfilmben is szerepelt (Egy lócsiszár virágvasárnapja, 80 huszár, Az erőd).
Mányai Zsuzsa (Mányai Klára Anna, 1949-1999)
színésznő. 1971-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Azonnal a Nemzeti Színházban és a Vidám Színpadon kezdett játszani. Egyidejűleg tagja lett a Magyar Filmgyártó Vállalat társulatának. Haláláig a Fővárosi Operettszínházban játszott. Elsősorban komikai szerepeket vállalt, valamint karakterszerepekben is fellépett (Fuss, hogy utolérjenek!, A szeleburdi család, Akli Miklós).
Teresa Ann Savoy (1955-2017)
angol színésznő. 1970-es évek közepétől Olaszországban filmezett bő egy évtizeden keresztül. A korszak három ismert botrányfilmjében is fontos szerepeket játszott (Magánbűnök, közerkölcsök; Caligula; A pármai kolostor).
Nagy Miklós (1957-2006)
színész, rendező, író, színházigazgató, a Ruttkai Éva Színház alapítója. 1977-ben hivatásos fényképész szakmunkás lett, abban az évben a Szegedi Nemzeti Színház csoportos szereplője. 1983-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskolán színészként diplomázott. 1983-tól a József Attila Színház tagja volt. 1994-ben Szalai Zsolttal megalapították a Ruttkai Éva Színházat, melynek igazgatója, rendezője és színésze is volt. Színpadra alkalmazott darabokat, társszerzőként és színműíróként is bemutatkozott.
Események:
1939 – Kontrasztok (Bartók) ősbemutatója a New York-i Carnegie Hallban.
