a papiruszportal.hu archívumából [2006]
Szerző: Mika Róbert
Wilbur Smith ókori Egyiptomról szóló trilógiája lebilincselő olvasmány. Attól függetlenül, hogy élt-e az ókori polihisztor Taita vagy sem, úgy történtek az események, ahogyan azt megírta az író, avagy sem. Mert mindez nem érdekes, ahogy Robert Graves Jézus király című eposzának fikciói sem rendítették meg a világot. Lényeg, hogy történhetett akár így is. Ráadásként egy izgalmas kísérletnek lehetünk alanyai, ha elolvassuk a csaknem kétezer oldalt.
Wilbur Smith Közép-Afrikában, Észak-Rhodesiában, a mai Zambia területén született 1933. január 9-én. Ez a tény egész életére és írásaira is rányomja bélyegét. Édesapja hatalmas birtokán töltötte gyermekkorát, játszótársai zömében a farmon dolgozó fekete munkások gyermekei voltak. Így ismerkedett meg a fekete kontinens életével, kultúrájával, számos varázslatával, vallási hiedelmeivel, szokásaival. Tizennyolc hónapos korában tíz napig feküdt lázas, önkívületi állapotban a malária miatt. Ám csodával határos módon felépült.
A farmon nagyon sok gyakorlati ismeretet szerzett, de elmondása szerint nagyon rossz gyermek volt, és szigorú, viktoriánus apja gyakran a nadrágszíjával próbált nyomatékot adni tekintélyének. Nyolcévesen már apja a kezébe nyomta nagyapja ismétlő vadászpuskáját. Édesanyja könyvszeretete is nagyon fontos volt élete során, minden könyvet elolvasott, ami a keze ügyébe került. Természetesen az afrikai történetek érdekelték a legjobban. Könyvimádatát azonban édesapja nem osztotta, egy idő után természetellenesnek és egészségtelennek nyilvánította, ezért titokban a kerti vécében rejtegette olvasmányait.
Megirigyelve egyik barátjának a történeteit, ő is bentlakásos iskolára vágyott. Így került Dél-Afrika egyik ilyen jellegű, angol rendszerű iskolájába. Nyolc évet töltött itt, bár már az első hetekben megbánta, hogy idekívánkozott. Nem szerette az unalmas, szigorú mindennapokat. Nemigen tudott beilleszkedni, így a könyvtárba menekült. Különösen a fantasztikus könyvek ragadták meg figyelmét. Hamarosan felfigyelt rá az iskola irodalomtanára, és támogatásáról biztosította: könyveket ajánlott, írástechnikát tanított. Első sikereit ekkor aratta esszéivel.
A Folyó Istene
A brit Graves után egy másik történetíróra hivatkozom, amikor a finn Mika Waltarit citálom az olvasó elé. Aki olvasta Szinuhe című világhírű regényét, mindjárt otthonosan érezheti magát, amikor a trilógia első kötetét kezdi el. Nemcsak azért, mert az ókori Egyiptom területére vezet bennünket, hanem azért is, mert a kötet egyes szám első személyben íródott. A második átmeneti korban játszódó történetet maga Taita, a fiatalon megcsonkított, de éles elméjű rabszolga meséli el. Felső-Egyiptomban egyre nagyobb a korrupció, és egyre súlyosabb intrikák támadják az uralkodó fáraót. A felső vezetés rablóbandákkal és csalásokkal fosztogatja az államot és a népet. E sötét korszakban bontakozik ki a ravasz és alattomos Intef lányának, Lostrisnak és a fiatal katonának, Tanusnak a szerelme. Taitának és társainak nem sikerül ugyan megakadályozni Lostris házasságát a fáraóval, de bebizonyítaniuk igen, hogy kik a birodalom ellenségei. Azonban Egyiptomot külső erők is fenyegetik, megjelennek a hükszosz seregek, és lerohanják először Alsó-, majd Felső-Egyiptomot. A fáraó meghal, és Lostris királynő vezetésével a maradék hadsereg és a menekülők egy része elhagyja Thébát, hogy ezernyi veszéllyel szembeszállva száműzetésbe vonuljon a Nílus forrásvidéke felé. Az exodus több évtizedig tart, miközben Taita megfelelő sírhelyet készít az elhunyt fáraónak, megtanulja és továbbfejleszti a kerék, a harci szekerek használatát, amivel az ellenség oly könnyedén verte széjjel az egyiptomi csapatokat. A volt rabszolga – kihasználva polihisztori tudását – a királynővel és Tanustól származó fiával, a fiatal fáraóval visszatér Felső-Egyiptom földjére…
A kötet Wilbur Smith egyik legjobban sikerült regénye. Karakterei pazar módon vannak megrajzolva, a könyv olvasmányos, gördülékeny, egy percig sem kell unatkoznunk.
Egyetemi évei után (Michaelhouse, Rhodes University) újságíró szeretett volna lenni, de édesapja nyomására hivatalnoki állást vállalt. Megnősült, de házasságában csalódott. Az író szerint ez volt életének mélypontja. Ismét az írásba menekült. Napközben örökösödési aktákat tologatott, éjszaka belemerült történetei szereplőinek megformálásába. Első kötete, az Amikor az oroszlán zabál (When the Lion Feeds) című, 1964-ben jelent meg. A könyv sikeres lett, és így lehetősége adódott, hogy gyökeresen megváltoztassa életét, és csak az írásnak éljen. A következő évben az Elsötétül a nap (The Dark of the Sun) című kötetével végleg felkerült a keresett írók listájára. Harminc könyve jelent meg az idők során. Több regényéből és novellájából készítettek filmet, illetve írt forgatókönyveket is. Kötetei négy csoportra oszthatók: önálló könyvek, a Courtney és a Ballantyne család sagái, valamint az egyiptomi történetek. Utolsó, hazánkban is megjelent kötete A nap diadala, amit Wilbur Smith erre szakosodott kiadója, a Delej Kft. adott ki.
A hetedik tekercs
Amikor kísérletről beszéltem a bevezetőben, arra gondoltam, hogy Wilbur Smith trilógiájának második része merőben eltér A Folyó Istenének stílusától. A folytatás ugyanis a jelenben játszódik, külső szemlélőként izgulhatjuk végig az első részben említett fáraói sírhely felkutatását. A fiatal egyiptológus Royan és a kincsvadász Nick Harpernek nemcsak Taita rafinált csapdáival kell megbirkóznia, hanem egy olyan emberrel is, akinek brutális keze mindenhova elér, és semmiféle erkölcsi gátlása nincs…
A hetedik tekercs a trilógia kakukktojása, vérbeli kalandregény, amelyből film is készült 1999-ben. A történelmi regények szerelmesei kihagyhatják, bár kikapcsolódásnak nem rossz.
Jelenleg csendesen, visszafogottan él Londonban. A tudatosan, szigorú rendszerességgel alkotó írók közé tartozik, ahogy honfitársunk, Nemere István is. Novembertől februárig adatgyűjtéssel foglalkozik, pihenéssel, vadászattal, horgászással tölti idejét főként szülőkontinensén, Afrikában. Egy hatalmas rezervátumot tart fenn, ahol szülőföldje őshonos állatainak ad helyet. Minden könyvét februárban kezdi el írni, és naponta szigorúan nyolc órát tölt dolgozószobájában. Négy házassága közül az első kettőre nem szívesen emlékszik vissza. Három felnőtt gyermeke van. 1971-ben vette el Danielle Thomast, aki szintén főleg tudományos-fantasztikus műveket író hölgy volt, és boldog házasságban élt vele 28 évig. Danielle hosszú betegség után agydaganat következtében halt meg. Smith az ezredfordulón vette feleségül a 38 éves tádzsik Mohiniso Rahimovát, aki „támaszt, szeretetet, megértést és szellemességet” hozott életébe, így boldog, kiegyensúlyozott és bizakodó. Egyre jobban figyel egészségére, étrendjére, lassan fél évszázada nem dohányzik. Amúgy A Mágus című kötetének kiadása előtt csaknem halálra gázolta egy autó.
A Mágus
Visszatérünk Egyiptomba, és visszatér Taita is. A kötet újdonsága a fantasyelemek felsorakoztatása. Az idős, de testileg és lelkileg erős, nagy tudású Taita most már mágikus erejű is. Kell is, mert ellenfelei is rendelkeznek e földöntúli tulajdonságokkal. Lostris fiát, a fáraót csapdába csalják és meggyilkolják. Fia, Nefer még fiatal a kormányzáshoz, és hatalma sincs az egyiptomi seregek felett. Ellenségeinek célja, hogy ne csak Felső-Egyiptomot uralják, hanem egyesítve a két országrészt világhatalomra törjenek. A fiatal fáraónak csak egy támasza van, a bölcs Taita. A regényen ismét végigfut egy szerelmi szál, Alsó-Egyiptom brutálisan meggyilkolt uralkodója egyetlen életben maradt gyermekének, a szépséges Mintakának és Nefer herceg kapcsolata. Hogy sikerül-e egy maroknyi ellenállónak Taita vezetésével legyőzni a hamis fáraókat és egyesíteni Egyiptomot, megtudhatják a könyvből…
Kétségkívül a befejező kötet váltotta ki a legtöbb vitát olvasóközönségéből. Nem csupán a fantasyelemek miatt, hanem az olykor túlzott erőszak miatt is. Ettől függetlenül csak megismételni tudom a cikk kezdő mondatát: Wilbur Smith ókori Egyiptomról szóló trilógiája lebilincselő olvasmány.
Az idős író még nem fejezte be Taita történeteit, 2007-re tervezi a sorozat negyedik darabját, amelynek nem végleges címe: A küldetés (The Quest).
Végül idézzük Wilbur Smith egyik mondatát: Idealista vagyok. Hiszek a jó győzelmében a rossz felett, és hogy a szeretet mindent legyőz.
Comments on “Wilbur Smith és Taita történetei”