Névnapok: Mária, Gujdó, Ibolya, Irma, Marion, Palóma, Szelestény, Tóbiás
Események:
1755 – Giacomo Casanovát letartóztatja a velencei állam rettegett titkosrendőrsége. Főleg a „varázslói” tevékenysége okozhatta vesztét, ami után a hírhedt Ólombörtönbe (a Dózse-palota ólomlemezekkel borított cellarésze, Piombi) vetették. Tizenöt hónapi fogság elteltével, hosszas előkészületek után, regényes körülmények között sikerült megszöknie és elmenekülnie.
1792 – az HMS Duke fedélzetén (Portsmouth kikötőjében) lázadás miatt (1789. április 28) hadbíróság elé áll a Bounty nevű 
angol királyi hadihajó tíz életben maradt tagja. Négyet felmentettek, hárman kegyelmet kaptak, hármat pedig felakasztottak. A zendülésről könyvek (Herman Wouk, Bengt Danielsson) és versek mellett öt játékfilm is készült.
1878 – az ókori egyiptomi obeliszkpár (Cleopatra Needle / Kleopátra tűi, Kr. e. 13-12) egyik felének elhelyezése a londoni Viktória rakparton (Victoria Embank). Az obeliszk párját New York-ban helyezték el a Central Parkban, közvetlenül a Metropolitan Museum of Art főépülete mellett (1872).
1910 – Gustav Mahler 8., Esz-dúr, „Ezrek szimfóniájának” ősbemutatója Münchenben, 852 énekessel, 171 fős zenekarral. A zeneszerző az örök emberi szellembe vetett bizalom kifejezéseként ajánlotta fel a művét.
1927 – Rosenberg Zsigmond (Sigmund Romberg) magyar származású zeneszerző My Maryland című három felvonásos musicaljének premierje New Yorkban, a Broadway-n (Jolson’s 59th Street Theatre).
1928 – Katharine Hepburn négyszeres Oscar-díjas amerikai színésznő színpadi debütálása New York-ban (Broadway, Martin Beck Theatre) az Éjszakai háziasszony (Night Hostess) című háromfelvonásos melodrámában.
1940 – négy tinédzser kutyájukat követve felfedezi Franciaországban a lascaux-i festményeket. A Vézère-völgyi 
barlangfestmények 17000 évesek, a paleolitikumból valók (magdaléni iskola), a világörökség részét képezik.
1952 – Noël Coward Francia négyes (Quadrille) című, a viktoriánus kor közepén játszódó romantikus vígjátékának premierje a londoni Phoenix Színházban.
1964 – bemutatják a spagettiwestern műfaját elindító filmet, az Egy maréknyi dollárért (Per un pugno di dollari) című olasz-spanyol-NSZK filmet, Sergio Leone rendezésében, a még ismeretlen Clint Eastwood főszereplésével.
2018 – a dél-afrikai Blombos-barlangban felfedezik a legrégebbi ismert emberi rajzot, egy hashtag-szerű (#) vörös-okker színű absztrakt ábrát, amely 73 000 éves (Nature).
2021 – a néhai Christo bolgár származású land art, installációs művész előtt tisztelegve (m.h.: 2020. május 31.), szövettel borítják be a párizsi Diadalívet (Arc de Triomphe).
Meghalt Jean-Philippe Rameau (1683–1764) francia barokk zeneszerző, zeneelméleti író, új korszakot nyitott hazája 
zenei életében.
Az egész európai zenetörténetben is fontos a szerepe: úttörője lett az újabb opera- és szvitirodalomnak, zeneelméleti írásaival pedig megalapozója lett a modern zenei gondolkodásnak. Őt tekintik a mai összhangzattan megalapítójának, aki – többek között – megállapította a hármashangzat, a dúr- és moll-konszonancia törvényszerűségeit. 1715-ben a clermont-i katedrálisban vállalt orgonista állást. Miközben Párizsban és Lyonban tökéletesítette zenei tudását, megírta csembalóra első sorozatát. 1722-ben megjelent első nagy elméleti műve, a Tanulmány a harmóniáról. Meg kellett küzdeni a divatos olasz operákkal, ezért lassan érett meg a győzelme (A gáláns Indiák, Castor és Pollux, Pygmalion). ––> Rameau és a humor
Megszületett Tersánszky Józsi Jenő (1888–1969) Kossuth- és Baumgarten-díjas író, a Digitális Irodalmi Akadémia 
posztumusz tagja.
A 20. századi magyar prózairodalom egyik kiemelkedő alakja. Osvát Ernő figyelt fel tehetségére, így jelenhetett meg első írása 1910 februárjában a Nyugatban. Alig egy évvel később, 1911-ben novelláskötetét kiadta a Nyugat Könyvtár. 1918-ban olasz fogságba esett és csak 1919 augusztusának elején érkezett vissza Budapestre. A háborús élményeit Viszontlátásra, drága című regényében örökítette meg. A regény a magyar háborúellenes irodalom egyik kiemelkedő alkotása, amelyet Ady a Nyugat 1916. december 1-ei számában „az első igazi háborús regény”-ként méltatott. Tersánszky első igazi nagy írói sikere is ehhez fűződik. 1950-től kezdve a dogmatikus irodalompolitika következtében nem tudott publikálni. 1952-ben felkérték, hogy a magyar írók által Rákosi Mátyás 60. születésnapjára összeállított köszöntő kötetbe írjon, A nadrágtartógyáros címmel írt egy művet. Az alacsony Rákosiról köztudott volt, hogy nadrágtartót hordott… (A két zöld ász, Kakuk Marci könyvek, Legenda a nyúlpaprikásról). ––> Tersánszky Józsi Jenő: Két zöld ász
Megszületett Stanisław Lem (1921–2006) lengyel science fiction-író.
Könyvei 41 nyelven, több mint 27 millió példányban keltek el. Egykor ő volt az egyik legolvasottabb nem angol nyelven író sci-fi-szerző a világon. Munkáiban gyakran bocsátkozik filozófiai spekulációkba a technológiáról, az intelligencia természetéről, a kétoldalú kommunikáció és a kölcsönös megértés nehézségeiről vagy az emberi korlátokról és az emberiség világegyetemben elfoglalt helyéről. Témáit néha fikcióként mutatja be, elkerülve ezzel mind a tudományos élet buktatóit, mind a tudományos stílus korlátait, máskor azonban az esszé vagy filozófiai könyv műfaját választotta. Az általa alkotott idegen közösségek között találunk mindenfélét, a mechanikus légyrajoktól kezdve az értelmes Óceánig. A technológiai utópiák problémái sok művében jelentkeznek, még a Kiberiádában is, ami átmenet a mesék és a technológia csapdáinak szituációs gyakorlatai között. Írásaira jellemző az intelligens humor, szójátékok, szóviccek és egyéb nyelvi és irodalmi lelemények (Solaris, Pirx pilóta kalandjai, A Legyőzhetetlen).
Meghalt Csoóri Sándor (1930-2016) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József 
Attila-díjas költő, esszéíró, prózaíró, politikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Első versei 1953-ban jelentek meg, nagy feltűnést keltve a Rákosi-korszakot bíráló hangvételükkel. A hatalom hamar észrevette, hogy nem tartozik feltétlen hívei közé. Írásaiban kritizálta a diktatúra személyiség- és társadalomromboló hatását, különös tekintettel a vidéki emberek sorsára. Gyakran volt megfigyelés és szilencium alatt, néha évekig 1955-től 56-ig az Új Hang versrovat-szerkesztője. 1956 után egy ideig nem talált munkát. Költészete az 1960-as évekre forrott ki igazán. A Kádár-kor ellenzékének egyik legmarkánsabb képviselőjévé vált. 1968-tól 1988-ig a Mafilm dramaturgja. A hetvenes évekre alakult ki költészetének jellegzetes karaktere, melynek legfőbb ismérvei: a képekből áradó metafizikai sugárzás, a váratlan és meglepő asszociációk sora, a mindenkor személyes hangvétel mint hitelesítő jegy (80 huszár, Elveszett utak, Csillagkapu).
Meghalt Sztankay István (1936-2014) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas 
színművész, rendező, érdemes művész, a József Attila Színház örökös tagja.
Gyermekkorában Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába járt. Harmadik felvételijén, 1957-ben arra a kérdésre, hogy mi az édesapja, azt felelte, hogy pásztor. Később kiszedték belőle, hogy az apja lelkipásztorként tevékenykedik, ennek ellenére felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1961-ben diplomázott, és Miskolcra szerződött. 1963 és 1974 között a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, majd 1990-ig a Madách Színház társulatához tartozott. Rövid szabadúszás után, 1991-től nyugdíjba vonulásáig a József Attila Színház tagja volt. A filmszerepei hozták meg országos ismertségét. Az 1963-ban készített Hattyúdal és az 1968–71 között vetített Bors című tévésorozat címszerepének köszönhetően az egyik legnépszerűbb magyar színművész lett (Egy szerelem három éjszakája, Bolondos vakáció, Kapaszkodj a fellegekbe!).
Ezen a napon született:
Girolamo Frescobaldi (1583-1643)
itáliai zeneszerző, orgona- és zongoraművész. Mind játéktechnikája, mind szerzeményei világhírűvé tették (Toccate e partite d’intavolatura di cemballo; Capricci sopra diversi soggetti; Il 2-do libro di toccate, canzone).
Gracza György (1856-1908)
újságíró, író, történetíró. Újságírói tevékenysége mellett regényeket és népszerűsítő történelmi munkákat is írt. Részt vett a Tolnai Világtörténete szerkesztésében (A halál őrültjei, A nevető Magyarország, Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története).
Riedl Frigyes (1856-1921)
irodalomtudós, akadémikus, a modern irodalomtörténet első jelentős magyar képviselője. Előadásaiban a magyar irodalom teljes történetét tárgyalta. Szemináriumain – elsőként a magyar egyetemi oktatásban – személyes, baráti hang honosodott meg, így tudta közel hozni tanítványai számára a múlt irodalmi értékeit (A magyar hunmondák, Magyarok Rómában, A magyar dráma története).
Katona Nándor (Kleinberger, 1864–1932)
festőművész. A budapesti Mintarajziskolában, majd 1890 és 1894 között a párizsi Julian Akadémián tanult. Az 1890-es évektől vett részt kiállításokon, a Műcsarnokban főként hegyes, fenyős, felvidéki tájat ábrázoló tájképeit. Számos díjat nyert itthon és külföldön is.
Maurice Chevalier (1888-1972)
francia sanzonénekes, filmszínész. A maga korában a francia dalműfaj leghíresebb alakja. 1959-ben a fél évszázados pályafutásáért tiszteletbeli Oscar-díjat kapott. 1967-ben játszott utoljára a Majmok, menjetek haza című komédiában (Örök szerelem, Kánkán, Grant kapitány gyermekei).
Elsa Triolet (Elsa Jurevnaja Kagan, 1896-1970)
orosz születésű francia írónő, költő, Louis Aragon felesége. Regényeit átszőtték az írónő reflexiói a művészet, a tudomány feladatairól, sajátosságairól, a politikai életről, az erkölcsről. Művészetének későbbi szakasza sajátos színt adott a realizmusnak: a mindennapi élet valóságát ötvözte a jövőbe néző képzelet fantasztikumával, a klasszikus realista formákat a modern tudat – és lélekábrázolás, valamint a mesélő és bonyolító kedvet a filozófiai és önvizsgáló elmélyedéssel.
Deák Ferenc (1897-1981)
színész, színházigazgató. Jellemszerepek megformálójaként ismerhette a közönség. 1919-től Színiakadémián végezte tanulmányait. Ezután Tompa Kálmánhoz került, az ő társulatában lépett fel először. Ezután Alapi Nándor, Somogyi Kálmán, majd Faragó Sándor társulatában játszott. 1927-ben vendégként szerepelt a Vígszínházban. 1928–tól 1930-ig színigazgató volt Kecskeméten, majd Székesfehérvárott, Pápán és Szombathelyen, 1942 és 1944 között Pécsett. 1951-ben került az Állami Déryné Színházhoz, amelynek 1958-ig volt a tagja.
Abafáy Gusztáv (Öffenberger, 1901-1995)
romániai magyar író, publicista, irodalomtörténész. Adatgyűjtő és bibliográfusi munkájával hozzájárult a romániai magyar próza történetének, így Nagy István pályájának és műveinek ismeretéhez, a Bolyaiak hagyatékának feltárásához (A Dosztojevszkij hagyaték, Ortega módszere, Móricz Zsigmond németűl).
Margaret Hamilton (1902-1985)
amerikai színésznő. A színpadon pedig 1923-ban debütált, miközben a forgatások szünetében kézműves foglalkozást tartott gyermekeknek. Nem volt az a kifejezetten akkori sztereotípiáknak megfelelő színésznő. Rendkívül gyakorlatias, állandóan tanulni vágyó személyisége nagyon hamar az igencsak karakteres színművészek közé sorolta. Jellegzetes hangja és orgánuma volt, ami hamar a védjegyévé vált (Óz, a csodák csodája; Különös eset; Az ország állapota).
Patassy Tibor (1925-2011)
kétszeres Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1947-ben végzett az Országos Színiegyesület Színiiskolájában. 1949–1952 között a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1952–1955 között a Miskolci Nemzeti Színházban lépett fel. 1958-tól egy évig az Állami Déryné Színház színművésze volt. 1968–1971 között, valamint 1972–1991 között a győri Kisfaludy Színház tagja volt. 1991-től haláláig, a kecskeméti Katona József Színház tagja. (Rákóczi hadnagya, 80 huszár, Rosszemberek).
Demeter Hedvig (1926–1981)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. Színészi alkatánál fogva, mint tragika játszott főszerepeket, de repertoárján vígjátékok is szerepeltek. 1962-ben az egri Gárdonyi Géza Színház, 1966-ban a kaposvári Csiky Gergely Színház, 1969-től a Békés Megyei Jókai Színház, 1972-től pedig a miskolci Déryné Színház társulatának tagja, ahol haláláig a színház vezető színésznője volt (A csodadoktor, Utolsó padban, Kilenc hónap).
Ian Holm (Sir Ian Holm Cuthbert, 1931-2020)
angol színész. Első szerepeit színpadon játszotta, nagy közönségsikerrel. A televízióban 1965-ben A rózsák háborúja című sorozatban debütált. Az amerikai közönség nevét 1979-ben ismerte meg igazán, amikor Ridley Scott egy kíméletlen android szerepét osztotta rá a ma már sci-fi klasszikusnak számító Alienben (A nyolcadik utas: a Halál; Tűzszekerek; A Gyűrűk Ura).
Kocsis Sándor (1932-2005)
operatőr. 1951–1953 között valamint 1955–1957 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója, 1953–1955 között a moszkvai Össz-szövetségi Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1957–1995 között a Magyar Televízió operatőre, majd főoperatőre volt (Sellő a pecsétgyűrűn, A tűz balladája, Utas és holdvilág).
Barczi Pál (1933–2003)
Munkácsy-díjas grafikus- és festőművész. 1952-ben felvették a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, 1958-ban végzett. Részt vett az első Miskolci Képzőművészeti Kiállításon és az első Országos grafikai biennálén is. Mindkét sorozatnak többszörös díjazottja volt. 1964–1967 között Derkovits-ösztöndíjas volt, ami fontos anyagi biztonságot és alkotói szabadságot jelentett számára. Munkálkodása közepette tanulmányutakon, szimpóziumokon igyekezett nemzetközi kitekintést, tapasztalatot szerezni.
Linda Gray (Linda Ann Gray, 1940)
amerikai színésznő. A Notre Dame Akadémián tanult. Az 1960-as években modellként kezdett dolgozni. Színészi karrierjét az 1970-es években kezdte. 1978-ban megkapta Sue Ellen Ewing (Samantha) szerepét a Dallas című sorozatban, ami óriási népszerűséget hozott számára.
Barry White (Barrence Eugene Carter, 1944-2003)
amerikai soul énekes, zeneszerző, producer. Egyszerre hihetetlenül mély és puha hangja a mai napig a könnyűzene egyik legjellegzetesebb áruvédjegye lett. Amint megszólal a tulajdonosának a ‘szerelem rozmárja’ becenevet biztosító búgó basszus, a hallgató egyből tudja, hogy csakis egy Barry White lemezzel lehet dolga (I’m gonna love you just a little more baby; Never, never gonna give ya up; You’re the first, the last, my everything).
Joe Pantoliano (Joseph Peter „Joe” Pantoliano, 1951)
olasz származású amerikai színész. Legismertebb tévés alakítása az HBO Maffiózók című sorozatában Ralph Cifaretto szerepe volt. 1976-ban New York-ból Los Angelesbe költözött, ahol szituációs komédiákban kapott szerepeket (Éjszakai rohanás, Philadelphiai zsaru, Életre-halálra).
Lamanda László (1954)
színész, leginkább romantikus, lázadó hősszerepeket alakít. Először a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1984-ben játszott a debreceni Csokonai Színházban. 1987 és 1996 között a győri Kisfaludy Színház tagja volt. Rendezéssel és színpadi adaptációkkal is foglakozott (Angi Vera, Mint oldott kéve, Esti Kornél csodálatos utazása).
Balogh Erika (1958)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1981-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1981 és 1993 között a Thália Színház ill. az Arizona Színház tagja volt. 1993-ban szabadfoglalkozású színész volt öt éven át. 1998-2008 a kecskeméti Katona József Színház tagja. 1995-től a Színház- és Filmművészeti Egyetemen óraadó tanár volt. 2008. február óta az Aranytíz Kultúrház ügyvezető igazgatója (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, A Hídember, 56 csepp vér).
Szabó Sipos Barnabás (1962)
Jászai Mari-díjas színész. 1987-ben végzett a Színház-és Filmművészeti Főiskolán, ahol színész diplomát kapott, ezután az Arany János színház tagja lett, majd hosszú évekig szabadúszó színművész volt. 2006-2012 között a Győri Nemzeti Színház társulatának tagja. Szabadúszó művészként sokféle szellemi, kulturális művészeti kezdeményezést tett es részt vett számos projektben. Sokat hallhattuk a hangját filmekben és sorozatokban, és festeni is szokott (Valami Amerika, Nyócker!, Képesség).
Paul Walker (1973-2013)
amerikai színész. Az 1990-es évek második felében olyan filmekben tűnt fel, mint az Ökörikrek, a Pleasantville, a Prérifarkas Blues, A csaj nem jár egyedül vagy a Koponyák. 2001-ben lett igazán ismert Vin Diesel mellett a Halálos iramban című filmben.
Parti Nóra (1974)
színésznő. 1991 és 1993 között az Arany János Színház stúdiójának tagja volt. 1993-tól 1997-ig a Független Színpad, 1997-től 1998-ig pedig a Merlin Színház tagja volt. 2006-tól 2014-ig a Bárka Színház tagja volt, 2014 óta szabadúszó (Szőke kóla, Egy bolond százat csinál, Brazilok).
Nagy Lóránt (1979)
színész, énekes, rendező. 1999-ben a Madách Színház és a Piccolo Színház tagja. 2001-ben felvételt nyer a Színház- és Filmművészeti Egyetem négyévente induló operett-musical szakára. A Doktorock Színtársulat tagja, később a művészeti vezetője, rendezője. 2006-tól 2012-ig az irányítója. 2018-től az Újszínház társulatának tagja, 2020-tól A Budapesti Operettszínházban is fellép.
Ónodi Gábor (1979)
színész. Diplomáját 2003-ban szerezte a Teátrum Színiakadémián, 2004-től szerepelt a Piccolo Színházban. Ezt követően a Four Gag Man formáció tagjaként pantomim-művész volt. Két évig játszott a Veszprémi Petőfi Színháznál, majd 2008-ban Balázs Péter közbenjárására a szolnoki Szigligeti Színházhoz került. Egyik alapító tagja volt a Petőfi Diákszínpadnak. 2013-2016 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor-színjátékos hallgatója volt.
Emmy Rossum (Emmanuelle Grey „Emmy” Rossum, 1986)
amerikai színésznő, énekes-dalszerző. A Titokzatos folyó (2003) című filmben volt az első fontosabb szerepe. 2007-ben jelent meg első zenei albuma Inside Out címmel (Holnapután, Az operaház fantomja, Dermesztő hajsza).
Ezen a napon halt meg:
Christoph Bach (1613-1661)
német zeneszerző, Johann Sebastian Bach nagyapja. 1633-tól városi muzsikus volt Wechmarban. 1642 és 1652 között városi zenész volt Erfurtban, 1654-ben Arnstadtba ment. Csak néhány műve maradt fenn.
Christian Dietrich Grabbe (1801-1836)
német drámaíró. Georg Büchner mellett Grabbe tekinthető a német dráma egyik legjelentősebb reformátorának. Shakespeare és a Sturm und Drang nagy befolyással voltak rá. Drámáira a gyakori tömegjelenetek és gyors váltások jellemzőek, ami az akkori színpadi technikát legyőzhetetlen akadályok elé állította (Don Juan és Faust, Napóleon avagy a száz nap, Hannibal).
Leonyid Nyikolajevics Andrejev (1871-1919)
orosz próza- és drámaíró. Az orosz expresszionizmus első alakjának számít. Emellett úgy tartják, hogy stílusában keveredik a realizmus, a naturalizmus és a szimbolizmus is (Vörös kacaj, Bolondok, A hét akasztott ember története).
Fitz József (1888-1964)
könyvtáros, nyomdászattörténész, 1934 és 1945 között az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója. Szakirodalmi munkássága igen jelentős; nevéhez fűződik a Nemzeti Bibliográfia újjászervezése (Az új levél novellák, A könyv története, A magyar nyomdászat 1848–49).
Jacques Henri Lartigue (1894–1986)
francia festőművész, fotográfus. Az amatőr fotográfia egyik legkiemelkedőbb alakja, sohasem vált profi fényképésszé, mindvégig lelkes amatőr maradt, magát a fotográfiát, mint ‘optikai jegyzetfüzetet’ használta a körülötte zajló élet dokumentálására, melyekhez írásos feljegyzéseket is társított. Önmagát következetesen ‘multimédia-autobiográfus’-nak nevezte. 85. születésnapja után teljes archívumát és leendő képeit a francia államnak adományozta.
Eugenio Montale (1896–1981)
Nobel-díjas olasz költő. A fasizmus megszilárdulásakor Montale 1925-ben aláírja az Értelmiségi antifasiszták manifesztumát. 1927-ben Firenzébe utazik, ahol szerkesztői munkát kap, a Bemporad kiadónál. A korabeli Firenze a modern olasz irodalom meghatározó helyszíne, itt születtek Ungaretti első lírái. Viszonylag keveset írt, négy kötetnyi rövid verset, egy kötet versfordítást, és több prózai fordítást. Verseiben leginkább a modern ember létezésének célját kutatja, de választ nem ad, csak azt tudja, hogy mik nem vagyunk. Nem hitt a megváltoztathatatlan törvényszerűségekben, amelyek az ember és a természet létezését meghatározzák. Nem hitt semmilyen filozófiai vagy vallási ideológiában, amely konkrét és általános igazságot takart (Finisterre, A magnólia árnya, Naplók – versek).
Jánoky Sándor (1911–1984)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. Pályáját tízévesen kezdte, a Szegedi Nemzeti Színház tánckarában, majd 1929-tól kardalosként folytatta Kecskeméten. Különböző társulatokkal bejárta az egész országot. Fiatalon bonvivánként majd táncos-komikusként aratott sikereket, idősebb korában jelentős karakterszerepeket alakított. Színészi pályáján több mint kétszáz szerepet játszott el.
Szedő Lajos (1920-1965)
színész, színházigazgató. 1936-ban, 16 évesen vándorszínészként indult pályája. 1950-től a Dunántúli Népszínház társulatában Győrben, 1952-től a debreceni Csokonai Színházban, 1959-től a szolnoki Szigligeti Színházban. 1962-től az Állami Déryné Színház és a Tarka Színpad tagja volt. A háború után három évig Szolnokon színházigazgatóként működött. Színészi munkája mellett operettek, zenés vígjátékok átdolgozásával, műfordítással, dalszövegírással és rendezéssel is foglalkozott.
Hantai Simon (Simon Hantaï, 1922–2008)
német–magyar származású francia festő. 1941–1948 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, 1948-ban feleségével együtt elhagyta Magyarországot, 1949-től Párizsban élt és alkotott. Tanulmányai során leginkább a francia posztimpresszionizmus hatott rá döntően. Az 1950-es évek végén szakított a szürrealizmussal, 1960-ban kezdte meg a pliage módszer alkalmazását: az előzőleg összegyűrt vásznat befestette, majd száradás után kihajtotta, az így keletkező, festéknyomokból kialakuló kép tulajdonképpen a vászon saját lenyomata.
Pándi Marianne (1924-2009)
zenetörténész, a négykötetes Hangversenykalauz szerzője. A budapesti Zeneművészeti Főiskola zongora tanszakán tanult 1946-tól 1950-ig. Tehetségét kevésnek tartotta a művészpályához, ezért 1951 és 1956 között elvégezte az újonnan indult zenetudományi szakot, s ezzel az első magyar zenetudósnő lett (Az olasz zene története, Claudio Monteverdi, Hangászati mulatságok).
Claude Chabrol (1930-2010)
francia filmrendező, színész, művészeti igazgató, producer és forgatókönyvíró, a francia új hullám egyik elindítója. Munkásságára nagy hatással voltak Fritz Lang és Alfred Hitchcock művei: az előbbitől származik filmes látásmódja, az erőteljes képi megjelenítés és az elbeszélés összekapcsolása, az utóbbitól pedig iróniája, valamint a bűn és egyén kapcsolatának ábrázolási módja (A halott asszony visszatér, A romlás virágai, Mielőtt leszáll az éj).
Anthony Perkins (1932-1992)
amerikai színész. A Brooks School, a The Browne & Nichols School, a Columbia Egyetem és a Rollins College hallgatója is volt. Először 21 évesen debütált a The Actress című filmben. Második filmjéért, az 1956-ban bemutatott Szemben az erőszakkalért Golden Globe-díjat kapott az év új sztárja kategóriában és Oscar-díjra is jelölték. 1960-ban megkapta az Alfred Hitchcock által rendezett Psycho című film főszerepét, amely újabb kritikai elismerést és nemzetközi hírnevet hozott a számára. Három popzenei albumot adott ki Tony Perkins néven (Vágy a szilfák alatt, Gyilkosság az Orient expresszen, A 22-es csapdája).
Johnny Cash (1932-2003)
tizennyolcszoros Grammy-díjas amerikai énekes, színész, dalszövegíró. Az 1970-es évek végére „találta ki önmagát”. Rendszerint feketében lépett fel a koncertjein. Ez a fellépőruha teljesen ellentétes volt azzal, amit az akkori countrysztárok viseltek, ők ugyanis csillogó, feltűnő színekben léptek fel (rhinestone style). 1971-ben megjelent a The Man in Black című lemeze. A címadó dalban kifejtette, hogy addig lép fel feketében koncertjein, amíg háborúk sanyargatják a világot, és vannak olyan emberek, akik nyomorognak (Jackson, Folsom Prison Blues, Hurt).
Jeremy Brett (Peter Jeremy William Huggins, 1933-1995)
brit színész. Beszédhibával született, negyven éves pályafutása alatt a legemlékezetesebb Sherlock Holmes szerepének megformálása, mely a Granada Television 1984 és 1994 között készített sorozata Arthur Conan Doyle történetei nyomán, John Hawkesworth és más írók adaptációjából. Bár félt a beskatulyázástól, Brett mégis 41 részt készített el a csatornánál. Miután megkapta a különleges kihívást tartogató szerepet, kevés más szerepben jelent meg a közönség előtt.
Kutas László (1936-2023)
Kossuth-díjas szobrász, éremművész. 1954-től 1960-ig Gyenes Tamás, majd Pátzay Pál növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán. Stílusa a realista hagyományokra épül, művei – a témától függően – nem nélkülözik a finom humort sem. Számos műve köztéren valósult meg, illetve magángyűjteményekben található.
Otto Sander (1941-2013)
német színész, filmszínész (A bádogdob, A tengeralattjáró, Berlin felett az ég).
Marton László (1943-2019)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színházrendező, színigazgató, érdemes és kiváló művész. Rendezéseit 2017-ig több mint 40 országban játszották világszerte. A Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán 1968-ban végzett. Eredetileg operarendezőnek készült, így még főiskolásként bekerült az Operaházba asszisztensként, de itt nem érezte jól magát. Rendezőasszisztens volt a Vígszínháznál, később igazgató-főrendező. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen 1969-től oktat (Jó estét nyár, jó estét szerelem!, A padlás, Kvartett).
Braun András (1967–2015)
festő, az újkonceptuális festészet képviselője. 1989 és 1995 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult festő szakon. 1995 és 1997 között posztgraduális képzésen vett részt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán.
