Névnapok: Henriett, Ábris, Bálint, Cirják, Cirjék, Eszmeralda, Euzébia, Geréb, Gereben, Hamlet, Harriet, Helmut, Hendrik, Henrietta, Henrik, Herbert, Hilár, Hilárion, Hiláriusz, Jetta, Jetti, Nóna, Nónusz, Őzike, Valentin, Vidor, Zádor
Események:
1764 – Szentpéterváron megalapították a világ egyik legnagyobb múzeumát, az Ermitázst.
1831 – megjelenik Victor Hugo regénye A párizsi Notre-Dame.
1850 – Bostonban megjelenik Nathaniel Hawthorne regénye A skarlát betű.
1894 – Jules Massenet Thaïs című operájának premierje Párizsban.
1896 – Gustav Mahler vezényel az Egy vándorlegény dalai című művének ősbemutatóján, a Berlini Filharmonikusok és Anton Sistermans holland bariton közreműködésével.
1967 – Michelangelo Antonioni Nagyítás (Blow-Up) című filmjének nagy-britanniai (londoni) bemutatója.
2015 – a magyar zászló és címer napja.
Meghalt Giovanni Battista Pergolesi (1710-1736) itáliai zeneszerző, hegedű- és orgonaművész.
Zenei tanulmányait szülővárosában kezdte, majd tehetségének és püspöki mecénása támogatásának köszönhetően 1725-ben a nápolyi Conservatorio dei Poveri di Gesù Cristóba került, itt rövidesen ismert fiúszoprán énekes volt. 1729–30-ban az intézmény zenekarának elsőhegedűsévé nevezték ki, egyben segédtanárként is működött. 1731-ben szerezte diplomáját San Guglielmo-oratóriumával, de ekkoriban további jelentős műveket is komponált, többek között egy misét, egy Szent József-oratóriumot és a Salustia című opera seriát, mellyel kezdetét vette operaszerzői pályafutása. 1732-től Stigliano Colonna herceg karmestere lett Nápolyban. 1734-ben elfoglalta Nápolyt Bourbon Károly, ezzel a Habsburg udvar körüli arisztokrácia által patronált művészek kilátásai rosszabbra fordultak, így Rómába költözött. A római színházi élet ziláltsága és egészségének megromlása miatt Pergolesi visszatért Nápolyba. Alig 26 évesen hunyt el tuberkulózisban (Szobaleány őnagysága, Az úrhatnám szolgáló, Római mise).
Megszületett Sully Prudhomme (René-François-Armand Prudhomme, 1839–1907) francia költő és esszéíró, az első irodalmi Nobel-díjas.
Már első kötetete (Stances et Poèmes, 1865) kedvező kritikát kapott és megalapozta hírnevét. Filozófiai és tudományos érdeklődéssel ötvözte a parnasszisták formai tökélyre törekvéseit és eleganciáját. Noha a köztudatban remeteként maradt meg, nem fordult el a közélettől: az elsők között állt ki Alfred Dreyfus mellett, és másokkal együtt tiltakozott az Eiffel-torony megépítése ellen. Az első alkalommal kiosztott irodalmi Nobel-díjas, melynek összegét a francia írószövetségnek hagyta az elsőkötetes költők segítésére. 1881-től haláláig a Francia Akadémia tagja volt, 1901 májusában a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották (Croquis Italiens, La Révolte des fleurs, La Justice).
Meghalt Selma Lagerlöf (Selma Ottilia Lovisa Lagerlöf, 1858–1940) Nobel-díjas svéd írónő.
Nemzetközi sikert a Nils Holgersson csodálatos utazása Svédországon át című gyermekkönyvével ért el. Az első nő, aki irodalmi Nobel-díjban részesült. Az újromantika és az impresszionizmus képviselője. Lagerlöf műveire jellemző a misztikum keveredése a valósággal, a meseszerű elemek megjelenése a realista környezetben. Lagerlöf világa a démonok és tündérek lakta Svédország. A második világháború közeledtével Lagerlöf segített német értelmiségieket kimenekíteni Németországból a náci rémuralom elől. Amikor a Szovjetunió 1939-ben megtámadta Finnországot, a Nobel-díjjal járó aranyérmét elküldte a finn kormánynak azzal a szándékkal, hogy segítse őket a Szovjetunió elleni harcban. Élete utolsó évtizedeiben megírta dokumentumértékű három vaskos könyvet kitevő memoár köteteit (Képcsinálók, Antikrisztus csodái, Amikor én kislány voltam).
Megszületett Kaszás Attila (1960-2007) Jászai Mari-díjas színész.
1979-ben került Budapestre a Színház és Filmművészeti Főiskolára, amit 1983-ban végzett el. 1984-től tizenöt éven át volt a Vígszínház társulatának tagja, majd négy évig szabadúszó színész volt. 2003 óta volt a Nemzeti Színház tagja. Játszott a Katona József Színházban, az Új Színházban, a Budapesti Kamaraszínházban, a Rock Színházban, valamint Győrben, Kecskeméten, Sopronban és Szegeden. Első komoly sikerét 1990-ben, Georg Büchner Leonce és Léna című darabjában Leonce megformálásával érte el, amiért megkapta a legjobb férfialakítás díját. Pályája során mintegy ötven darabban játszott főszerepet, televíziós és mozifilmekben szerepelt, különleges muzikalitása, kitűnő hangi adottságai révén számos zenés darabban és musicalben is remek alakítást nyújtott. Ismert szinkronszínész is volt (Hány az óra, Vekker úr?; Üvegtigris; Kútfejek).
Ezen a napon született:
Bengt Lidner (1759-1793)
svéd költő. Fiatalkorában – amikor már mint tengerész bejárta a világ jó részét, egy évig élt Afrikában, és hazatérése után egy kötet keleti mese kiadásával keltett feltűnést (Aeret, Spastara és Medea).
Németh János (1934)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas szobrász, keramikus. Művészetére erőteljesen hatott a göcseji népi fazekasság szellemisége és formavilága. Alkotásainak anyaga jellemzően agyagmázas samott. Legjelentősebb alkotásai az épületekhez kötődő kerámia relief-ek (faliképek), illetve kerámia domborművek.
Sir Roger Norrington (Roger Arthur Carver Norrington, 1934)
angol karmester, a historikus előadások egyik első képviselője. Az 1960-as években énekesként és hegedűsként lépett fel, majd karmesterként is. 1962-ben Londonban megalapította a híressé vált Schütz Kórust, az egyik első együttest, amely a korai barokk zenéjére specializálódott. Előadásait nem ritkán ellentmondásosan (is) fogadták, mégis keresett vendégkarmestere volt a legnívósabb szimfonikus zenekaroknak. Élete során számos kitüntetést és elismerést kapott. 1980-ban a Brit Birodalom Rendjének tisztje, 1990-ben a parancsnoka lett, 1997-ben pedig lovaggá ütötték.
Molnár Miklós (1936)
színész. Pályáját a szolnoki Szigligeti Színházban kezdte 1957-ben. 1965-től a a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött. 1972-től az Állami Déryné Színház illetve a jogutódok, 1978-tól Népszínház, majd a Budapesti Kamaraszínház művésze volt. 1992-ben nyugdíjba vonult. A Szolnoki Irodalmi Kávéház létrehozója.
Nyomárkay István (1937-2020)
nyelvész, szlavista, filológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területei a délszláv filológia, a magyar–délszláv kapcsolatok, a horvát és a szerb nyelv jelene és a magyar nyelvészet egyes kérdései. A nyelvészet területén a nyelvújítás kérdésköre és a nyelvtudomány-történet is foglalkoztatja. Több mint százötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője.
Bernardo Bertolucci (1941-2018)
Oscar-díjas olasz filmrendező, forgatókönyvíró, költő. Filmrendezői pályafutását a fiatal Pasolini támogatásával kezdte, de már első önálló filmjében megpróbált kikerülni Pasolini árnyékából. Világhírnevét elsősorban az 1970-es években készült, sokat vitatott, kereskedelmileg viszont sikeres alkotásainak köszönheti. Legismertebb műve az Oscar-díjakkal elhalmozott Az utolsó császár. Szinte mindegyik filmje forgatókönyvének megírásában közreműködött (Utolsó tangó Párizsban, A kis Buddha , Ostrom).
Gutai Magda (1942–2013)
József Attila-díjas író, költő, orvos. 1962–1968 között a Semmelweis Egyetem hallgatója volt. 1968–1989 között a Medicina Könyvkiadó orvosszerkesztője volt. 1989-től az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben csoportos művészetterapeutaként működött.
Császár Angéla (1946)
Jászai Mari-díjas színművésznő, tanár, érdemes és kiváló művész. 1964–1968 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1968-tól a Nemzeti Színház, majd 2000-től a Pesti Magyar Színház tagja. 1986-tól az Új Nemzeti Színház Alapítvány ügyvezető elnöke. 1993 óta a Nemzeti Színiakadémia, 2000-től pedig a Pesti Magyar Színiakadémia oktatója. Legnagyobb színházi sikere a Budapest Orfeum 10 éves sorozata, amelyből lemez és könyv is született (A beszélő köntös, Gyula vitéz télen-nyáron, Embersirató).
Kate Nelligan (Patricia Colleen Nelligan, 1951)
kanadai színésznő. Tanulmányait a York Egyetemen, Torontóban végezte el. Ezután a Központi Beszéd- és Drámaiskola tanulója volt Londonban. 1972-ben Bristolban lépett színpadra, a helyi Old Vic Színházban játszott. 1974-ben Londonban lépett fel. Egy évvel később a Nemzeti Színház tagja lett. 1988-ban debütált a Broadwayon (Tű a szénakazalban, Életre-halálra, Árvák hercege).
Isabelle Huppert (1953)
Golden Globe- és kétszeres César-díjas francia színésznő. 1971-ben, 18 éves korában kezdte pályáját. A zongoratanárnő című filmjeiért megkapta a Cannes-i fesztiválon a legjobb női alakításért járó díjat. 1996-ban elnyerte a legjobb női alakításért járó César-díjat is A szertartás című filmjéért. Eddig már több mint 90 filmben és televíziós produkcióban szerepelt (Farkasok ideje, Titkos állami ügyek, Különleges bánásmód).
Csemiczky Miklós (1954)
Erkel-díjas zeneszerző, érdemes művész. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában növendékként, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult zeneszerzést. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetében szolfézst, zeneelméletet oktatott a fúvóskarnagy szakon, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerző szakán hangszerelést tárgyakat tanított.
Csonka Anikó (1963)
színésznő. Színészi tanulmányait a Várszínház Stúdiójában kezdte, majd a Nemzeti Színház Színiakadémiájának növendéke volt. 1984-től a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 1987 és 1996 között az egri Gárdonyi Géza Színház társulatának színésznője volt. 1996-tól szabadfoglalkozású színművésznő. Szinkronszínészként is ismert, népszerű.
Faragó András (1964)
színművész és szinkronszínész. A Békés Megyei Jókai Színház tagja volt 1981-1986 között. Diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskola, operett-musical tanszakán szerezte 1989-ben. Tanulmányai alatt Operettszínházban dolgozott. A főiskola után az Egri Gárdonyi Géza Színházba szerződött, majd később a Zalaegerszegi Hevesi Sándor társulatának tagja volt. 1997-ben szerződtette a Budapesti Operettszínház, amelynek azóta is tagja.
Lauren Graham (1967)
amerikai színésznő, producer. A Szívek szállodája című családi sorozatban játszott főszerepe által vált nemzetközileg is ismertté. Már az általános iskolában megnyilvánult színészet iránti vonzalma. Felvették a Barnard College-ba ahol alapfokon vizsgázott angol művészetből 1988-ban, később letette a mesterfokú szépművészeti vizsgát (Édes november, Tapló télapó, Gorilla bácsi).
Bretz Gábor (1974)
Liszt Ferenc-díjas operaénekes (basszbariton), érdemes művész. Tanulmányait Los Angeles-ben kezdte. 1997-ben kezdte énektanulmányát a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. Kereskedelmi Főiskolát végzett. 1999-ben felvették a Zeneakadémiára. 2004-ben diplomázott opera tanszakon. 2005-ben megnyerte az athéni Maria Callas Énekversenyt. 2007-ben debütált a milanói Scalában és a Salzburgi Ünnepi Játékokon. 2011–2012 között kamaraénekes volt.
Polyák Lilla (1976)
színésznő. 1995-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola prózai tagozatára. Már a Vígszínházban töltött gyakorlata során főszerepet kapott. 1999-ben szerzett diplomát, Még ebben az évben szerződtették Bécsbe. 2002-ben tért haza Magyarországra, ahol számos musicalben játszott Budapesten és vidéken egyaránt. Énekesnőként is szép sikereket tudhat magáénak, számos mese betétdalát énekelte és több musical CD-n is közreműködött.
Kovács-Cohner Róbert (1986)
költő, drámaíró, műfordító, dramaturg, publicista. Első versét 14 éves korában publikálták. 2005-ben mind versírás, mind műfordítás kategóriában első díjat nyert. lig múlt húszéves, amikor első kötete, a Neon megjelent, a Glória Kiadó gondozásában. Drámákat is ír, szerzőként és társszerzőként jegyzett műveit vidéki és budapesti színházak játszották, játsszák. 2009 és 2011 között a Vörösmarty Színház fődramaturgja, a Rivalda magazin főszerkesztője. Az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Szintér munkatársa.
Józan László (1987)
színművész. A kárpátaljai Váriban született. Már tizenhárom évesen a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház stúdiójának tagja lett. 2005–2009 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt. 2009–2022 között a Vígszínház tagja volt. 2022-től szabadúszó.
Ezen a napon halt meg:
Aubrey Beardsley (1872-1898)
angol képzőművész, grafikus, illusztrátor, a szecessziós grafika legnagyobb hatású mestere. Rajzait kidolgozott kompozíció és határozott, letisztult vonalvezetés jellemzi, amelyekből erotikus, kegyetlen és ironikus tartalmak bontakoznak ki. Készített karikatúrákat is, esetenként politikai tartalommal (Artúr király halála, A pávaszoknya, Isolde).
Zolnay Vilmos (1913-1983)
író, kritikus. 1947 és 1952 között a Magyar Rádió dramaturgja volt. 1952-től 1956-ig szerkesztette a Könyvbarát és a Könyvtáros című lapokat. 1956-tól haláláig szabad foglalkozású író volt. Tagja volt a Magyar Írók Szövetségének (Beszélgetések könyvekről, A pokol tornáca, A láthatatlan póráz).
Dénes Vera (Grossmann, 1915–1970)
Liszt Ferenc-díjas gordonkaművész és -tanár, érdemes művész. Magánúton kezdett zenét tanulni. 1935-ben művészi, 1937-ben tanári képesítést szerzett. A végzés évében a bécsi nemzetközi gordonkaversenyen döntős volt. 1944-ben a nyilasuralom alatt internálták, de megszökött és a felszabadulásig hamis papírokkal bujkált. Mint szólista repertoárja kiterjedt az egész gordonkairodalomra. A kritikák kiemelték kifejező játékát, rendkívül szép hangszínét. Neveltetésénél fogva művészként, tanárként a német iskolához tartozott.
Szőnyi Zsuzsa (Triznya Mátyásné, 1924–2014)
a Vatikáni Rádió magyar munkatársa, férjével, Triznya Mátyás festőművésszel öt évtizeden át tartotta fenn Rómában a Triznya-kocsma néven ismert irodalmi szalont (A Triznya-kocsma, Római terasz, A római vendégváró).
Gyulai Liviusz (1937-2021)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy-díjas grafikusművész, rajzfilmrendező, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Családja Erdélyből Magyarországra menekült, az általános- és középiskolát már itt járta. 1962-ben fejezte be a Képzőművészeti Főiskolát, majd Olaszországban és Angliában járt tanulmányúton. Főként könyvillusztrációkat és animációs filmeket, valamint ironizáló archaizáló tollrajzokat, linómetszeteket, litográfiákat és rézkarcokat készít.
Tolnai Miklós (1940–2015)
színész. 1959–1964 között előadóművészként dolgozott, majd szerepelt Debrecenben, Szolnokon, Békéscsabán és Szegeden. 1976-tól öt éven át a 25. Színházban játszott. 1981–1983 között a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. 1983–1989 között a József Attila Színház színésze lett. 1989-től a Nemzeti Színház tagja volt. 2000-től a Pesti Magyar Színház színésze volt (A Pogány Madonna, Napló szerelmeimnek, Csinibaba).
Ron Silver (Ronald Zimelman, 1946-2009)
amerikai színész, rendező. Kínai történelemből diplomázott a St. John’s Egyetemen, utána a Columbai Egyetemen nemzetközi jogot, végül drámai színészetet tanult. 1976-ban, televíziós szerepek után, debütált a Tunnel Vision című filmben (Kék acél, Időzsaru, Védd magad!).
Andai Györgyi (1947-2016)
Jászai Mari-díjas színésznő. Gyerekszínészként 1960-ban, a Két emelet boldogság című játékfilmben szerepelt először filmben. 1963 és 1966 között amatőrként az Egyetemi Színpadon játszott. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1968–1972 között. 1972–73-ban a szolnoki Szigligeti Színház színésze volt. 1973–tól 1983-ig a Vígszínház tagja volt. 1983-ban a Népszínházhoz szerződött, az utóbbi társulat megszűnése után a Budapesti Kamaraszínház tagja lett. A 2013/2014-es évadtól a Játékszín előadásaiban játszott (Szindbád, Utazás Jakabbal, Fekete gyémántok).
