Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Tihany – a Balaton csodálatos koronája Archívum
  • Sabine Meyer és Mischa Maisky lemeze Archívum
  • Spiró György: Kémjelentés Archívum
  • Linn Ullmann: Áldott gyermek Archívum
  • A jelen lévő ókor III. Archívum
  • Ráth György és munkássága Archívum
  • James Lord: Egy Giacometti portré Archívum
  • Giordano: André Chénier – az Operában Archívum

Pelléas és Mélisande

Posted on 2023.08.22.2025.05.01. By admin 4 hozzászólás Pelléas és Mélisande című bejegyzéshez

Debussy egyetlen operája 44 év után újra itthon

a papiruszportal.hu archívumából [2007]

Szerző: Lehotka Ildikó

Alig szelídültek a Rajna hullámai, újabb nagy esemény résztvevői lehettek, akik június 16-án a nagy melegben elvillamosoztak, -autóztak a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe meghallgatni Debussy egyetlen operáját, a Pelléas és Mélisande-t. Felfokozott várakozás előzte meg a koncertszerű előadást, hiszen nagyon rég szerepelt az operaház műsorán, a közönség szinte csak felvételről ismerheti ezt a gyönyörű művet. Neves francia és magyar előadók mellett a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar tolmácsolta az operát, Kocsis Zoltán vezényletével.

Az ötfelvonásos mű Maeterlinck azonos című drámája nyomán készült, Debussy szinte változtatás nélkül dolgozta fel a szöveget. A majdnem cselekvés nélküli féltékenységi történet a belső lelki rezdüléseket ábrázolja leginkább. A szürrealista és szimbolikus jegyek végigvonulnak az alkotáson, a kevés történés miatt nem is hiányzott az operai miliő, a díszlet, a jelmezek. A szaggatott történet szintén erősíti a belső vívódást, Mélisande, az eltévedt lány feleségként szerepel, mikor, hol házasodtak, hogyan bontakozott ki a szerelem, nem tudjuk. Nem tudjuk azt sem, mi miatt nem érzi jól magát Mélisande Allemonde várában, hiszen mindenki a kedvét keresi, nem tudjuk, mi történt a gyilkosság után, Mélisande és Golaud gyerekének születése között. És nem is fontos. Minden szereplő – az addig írt operákkal ellentétben – bonyolult individuum, a pozitív és/vagy negatív karakterek jóval árnyaltabbak. A szöveg és zene egymásra hatása vitathatatlan, a ki nem mondott gondolatok ábrázolása szinte egyedi a Pelléasban. Nemcsak a cselekvés hiánya, hanem az első három felvonás csendessége – semmi operai hatásvadászat, óriás tablók, mindent elsöprő hangerő – is szokatlan. A szavakon túli. Nem véletlen, hogy a hosszú előadást a közönségből többen feladták, egy idősebb párra pedig a hosztesz szólt rá, hogy maradjanak csendben.
Pelléas szerepében Gérard Théruelt hallottuk. Éneklése a felvonások során egyre intenzívebb lett, elhitette, mennyire szereti Mélisande-t. Bár hangja néha fénytelen volt, de a nehéz szólamot drámaiságával, finomságával közvetítette felénk, nem zavart a tompa hangszín. Egészen nagyszerű pillanatokat éltünk meg a negyedik felvonásban Mélisande-tól való búcsúzása és a szerelem megvallása alatt. Izzott a levegő, alig mertünk lélegzetet venni. „Halála” után összeroskadva Vincent Le Texier ült az ötödik felvonás alatt a színpadra helyezett székén.
Juliette Galstian énekelte Mélisande szerepét. ő is csak később oldódott, igaz, jelzésszerű utalásokkal végig játszotta is a szerepét: kereste az elvesztett gyűrűt, leeresztette haját a toronyszobából, ölelte Pelléast a búcsúzáskor. Hangszíne kellemes, néha alulintonálta szólamát, de a drámaiságot teljes mértékben kifejezte, ahogy férjéhez a kötelességtudó, Pelléas felé az nőiséget sugárzó érzéseket. Golaud szerepében Vincent Le Texier hitelesen formálta a férfit, férjet, ébredő féltékenységét, a gyermekét is faggatja, mit lát a szobában. Egy gyerek bevonása a féltékenységi jelenetbe nem szokásos, az elvakultság, a gondolkozásra való képtelenség nemhogy operában, de színművekben sem ábrázolt. A francia basszbariton szerepét úgy építette, hogy nem maradt kétségünk cselekedetei mélysége, szaggatottsága miatt. Előttünk vált a testvérből testvérgyilkossá, feleségét még az utolsó perceiben is faggató, szavaival kínzó elvakult lénnyé. Nem újszülött gyerekére kíváncsi, hanem a haldokló asszony gyónására. Nem hiszi el Mélisande szavait, nem fogja fel, hogy nagyapja is a betegszobában van, csak egy dolog érdekli. Ha rangsorolni kellene, az ő mélyen átélt szerepe tetszett a legjobban.
Arkelt, Golaud és Pelléas nagyapját Jérome Varnier énekelte. Kivételes zengésű és színű Meláth Andreahangja emlékezetes marad, intonációja azonban bizonytalannak tűnt. A másik gyönyörű hangot Meláth Andrea birtokolja. Sötét színű hangja már önmagában a drámát sejtette, reméljük, Mélisande-ként is halljuk a közeljövőben. Rövid szerepét kifogástalanul énekelte, frazírozása, a szólamhoz illő dinamikája nagyszerű volt. A kis Yniold szerepét eredetileg gyermekhangra képzelte Debussy. Sáfár Orsolya termetével, világos hangjával közel hozta Yniold-t, együtt féltünk vele az ablakból való leselkedésnél, vagy inkább a felnőtteket kényszerből fürkészésnél. Bundovics István az orvos szerepében igen halk hangon énekelt, lehet, hogy együttérzését akarta kifejezni. Halksága nem párosult tartalommal, nem volt ereje szólamának.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar – talán nem tévedek – nem sok opera-előadás közreműködője volt. Bár több pontatlan belépést, nem tökéletes hangot hallottunk, nehezen is indult az előadás, mégis ezernyi színt kevertek, ez különösen nehéz a halk részeknél, ezernyi fényerősséget mutattak. Pontosan érzékeltették a szereplők kétségeit, vívódásait, félelmeit, az érzések erősödését, vagy gyengülését. Kocsis Zoltán stílusérzéke imponáló, a darabot az elsőtől az utolsó hangig tökéletesen ismeri. Nagy kihívás volt az opera koncertszerű előadása, különösen a hatalmas költségvetésű két Wagner-opera után nem sokkal. A közönség viszont összehasonlíthatta a két szerző operáját, a Wagner utáni lehetséges új utat, Debussyét, mely elveti a heroizmust, új hangzásvilágot (és stíluskorszakot) teremt. Megfigyelhettük a gyűrű szerepét, vagy a Kékszakállúból ismert kíváncsiságot, birtoklásvágyat a férfi oldaláról, sok mindent, ami továbbgondolkodásra késztet.
Vannak még kincsek, nemcsak a Rajnában, hanem az operairodalomban is. Várjuk a folytatást a csodálatos, emelkedett előadás után.

Vezényelt: Kocsis Zoltán
Közreműködött: Nemzeti Énekkar
Juliette Galstian – Mélisande
Gérard Théruel – Pelléas
Jérome Varnier – Arkel
Vincent Le Texier – Golaud
Sáfár Orsolya – Le Petit Yniold
Meláth Andrea – Geneviève
Bundovics István – orvos

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Augusztus 22.
Next Post: Veronika kettős élete

Related Posts

  • Best of Wagner Archívum
  • Megdicsőülés Archívum
  • Vigyázat, függővé tesz! Archívum
  • Iskola a végeken – Podolin Archívum
  • Ostrom, szőr mentén Archívum
  • Rigoletto Archívum

Comments (4) on “Pelléas és Mélisande”

  1. Visszajelzés: A szavakon túl – papiruszportal.hu
  2. Visszajelzés: Március 25. – papiruszportal.hu
  3. Visszajelzés: Április 30. – papiruszportal.hu
  4. Visszajelzés: Augusztus 22. – papiruszportal.hu

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Idomeneo, Mozart és a stílus
  • Joyce és Bryn
  • Mária és Erzsébet, Erzsébet és Mária
  • Don Carlos és a lépcsők
  • Ínyenc szendvics

Legutóbbi hozzászólások

  1. A ló és a láda esete szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  2. Te Deumok, versenyművek szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  3. Rosszfiútól rosszfiúig szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  4. Két mű, két világ szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  5. Ludwig Múzeum: Maurer Dóra – Szűkített életmű szerzője Június 11. – papiruszportal.hu
  • „A refréneket úgyis mindenki tudja” Archívum
  • „Ügyesen megtanultam, hogyan írjak könyvet” Archívum
  • December 22. Naptár
  • A Himalája magyar remetéje Archívum
  • „…ismert aztán tényleg nem vagyok” Archívum
  • Feketén-fehéren Archívum
  • A vérbeli Otello Papiruszportal
  • Don Carlos és a lépcsők Papiruszportal

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme