Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Heti papiruszok (2303) Egyéb kategória
  • Karácsony − a csángó magyaroknál és a nagyvilágban Archívum
  • Régizenei pápák Magyarországon Archívum
  • Noé mondta, mi isszuk: bornépek dalai Archívum
  • Emily Brontë Archívum
  • Titkos társaságok könyve Archívum
  • „Az énekest az ég madarainak kellene etetni” – Cseh Tamás Archívum
  • Mandulás őzfilé Szent Hubertusz kedve szerint – Ételneveink II. Archívum

Cselló, cselló, cselló

Posted on 2023.01.01.2022.12.30. By admin Nincs hozzászólás a(z) Cselló, cselló, cselló bejegyzéshez

Chilling cello a Sonytól

Szerző: szabói

A cselló sokak kedvenc hangszere, talán azért, mert hangszíne hasonlatos az emberi hangéhoz, szinte mindenféle karaktert képes varázsolni, hol édes-bús, hol vidám, játékos, a virtuóz passzázsok sem idegenek tőle, de a mélabút is a legteljesebb mértékig megjeleníti. Számos nagyszabású darab, versenymű készült e hangszerre a barokk korszaktól kezdve, és talán még több karakterdarab.

Mivel a cselló hangszíne rendkívül változatos, az átiratok száma szinte megszámlálhatatlan, bőséges a ráadásirodalma, az előadók és a közönség nagy örömére. Bár a zongora és a hegedű jóval gyakrabban szólal meg versenyművek szólóhangszereként, a kamarazenében szerepe vitathatatlan, a kezdetben csak a basszust erősítő funkciója után a romantikában már a legszebb dallamokat bízzák rá a szerzők. A Chilling cello című dupla lemez ezekből a könnyedebb darabokból kínál egy nagyszerű válogatást, mindenki örömére. Külön érdekesség, hogy a szerkesztők mertek egy-egy szonátatételt is beilleszteni Mendelssohntól, Brahmstól, Rahmanyinovtól, Cézar Francktól (az A-dúr hegedű-zongora szonáta átirata, két tétel), de szerepel mindenki kedvence, A hattyú, vagy a Thaisból a Meditáció. Vannak dalátiratok, Wagnertől, Dvoøáktól, olyan kisebb művek, melyeket nagyon jól ismerünk, ott motoszkál a fülünkben, éppen csak a cím nem jut az eszünkbe. A versenyművek közül egyetlen tétel szerepel, Haydntól. Találunk koncertfelvételt, zongora-, zenekari kíséretes előadást több csellistától, és a Quattrocello nevű kisegyüttestől, a Berlini Filharmonikusok 12 csellistájától. A lemezeken nemcsak klasszikus szerzők darabjai szerepelnek, hanem a filmzene irodalmából is fellelhetünk néhányat. Sok-sok „encore” lemez létezik, de a széles körű válogatás miatt ez az egyik legjobb, legizgalmasabb.

Nagyszerű előadásban szólalnak meg a darabok, részletek, a legnevesebb csellistákat halljuk, így Sol Gabettát, Yo Yo Mát, Steven Isserlist, Julian Lloyd Webbert, David Geringast, Jan Voglert, Thomas Beckmannt, Danjulo Ishikazát, Ofra Harnoyt. Mindenki a legnagyobb élvezettel játszik, nem kell foglalkozniuk a technikai nehézségekkel, a darabok nagy része pedig bőven megengedi a szentimentális játékmódot, és ezzel élnek is, hiszen egy-egy kivételtől eltekintve egy nagyobb lélegzetű műben ez visszás lenne. Más életérzést lehet bemutatni a darabokon keresztül, az „édes kis semmiségek” kellenek a mindennapi életünkhöz, kell a felszabadultság, a nemes szórakozás, ezek a művek pontosan ezt mutatják.

Nehéz lenne kiválasztani a legjobb darabot, vagy a legszebben játszó csellistát, nehéz és nem is érdemes egyesével elemezni az előadásokat, hiszen mindegyik előadó szívéből zenél, mindegyik műnek megvan a sajátossága, legyen az egy miniatúra vagy egy versenyműtétel. A hallgató választhat, többet is, ízlelgetheti a hangszer hangját, a barokk zenétől kezdve Tan Dun filmjéhez írt részletig.

Külön érdekessége a lemeznek, hogy a könnyű vagy könnyedebb zenéből is hoz részleteket, Piazzollától Nino Rotáig, Gershwintől John Williamsig. A Volt egyszer egy vadnyugat jellegzetes dallama különös-érdekes a Quattrocello előadásában, tőlük hallhatjuk még a Frank Sinatra és Elvis Presley által is énekelt Claude François-dalt, a My Wayt. Szégyen, nem szégyen, nekem a kedvencem Nino Rota A keresztapa című filmből való részlete, négy csellista előadásában. A dallamot magyar szöveggel is hallani több énekessel, de a négycsellós változat valami olyan frenetikus, hogy az ember nem tud megszabadulni tőle, nem is akar, a dallam a fülében marad.

A lemez kellemes kikapcsolódást ígér mindenkinek, ne hagyjuk ki!

Sony Music, 2 CD, 2010 88697571042

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Január 1.
Next Post: Január 2.

Related Posts

  • Sebő József: A Bakony-mítosz
    A Bakony a magyar irodalomban
    Archívum
  • Fischer és Brahms Archívum
  • A föld alatti mennyország – Alexandra: Borpincék Archívum
  • Tiffany és Gallé – A szecesszió üvegművészete Archívum
  • Galambok, hősök, terek – Parti Nagy Lajos Szombathelyen Archívum
  • Mozart, a csodafelnőtt Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár

Legutóbbi bejegyzések

  • Brit-szigetek: Michael Wood sötét középkora
  • Mendelssohn zongorája
  • Február 4.
  • Heti papiruszok (2305)
  • Olvas(s)atok – Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Legutóbbi hozzászólások

  1. Toscanini és a sebesség szerzője Február 1. – papiruszportal.hu
  2. Bartók Béla és József Attila szerzője Heti papiruszok (2305) – papiruszportal.hu
  • Tartalomhoz a forma Archívum
  • Az ősember zenéje Archívum
  • Korai romantikusok Archívum
  • Január 16. Naptár
  • Dupla csavar Archívum
  • Heti papiruszok (2305) Egyéb kategória
  • December 30. Naptár
  • December 20. Naptár

Copyright © 2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme