Chilling cello a Sonytól
Szerző: szabói
A cselló sokak kedvenc hangszere, talán azért, mert hangszíne hasonlatos az emberi hangéhoz, szinte mindenféle karaktert képes varázsolni, hol édes-bús, hol vidám, játékos, a virtuóz passzázsok sem idegenek tőle, de a mélabút is a legteljesebb mértékig megjeleníti. Számos nagyszabású darab, versenymű készült e hangszerre a barokk korszaktól kezdve, és talán még több karakterdarab.
Mivel a cselló hangszíne rendkívül változatos, az átiratok száma szinte megszámlálhatatlan, bőséges a ráadásirodalma, az előadók és a közönség nagy örömére. Bár a zongora és a hegedű jóval gyakrabban szólal meg versenyművek szólóhangszereként, a kamarazenében szerepe vitathatatlan, a kezdetben csak a basszust erősítő funkciója után a romantikában már a legszebb dallamokat bízzák rá a szerzők. A Chilling cello című dupla lemez ezekből a könnyedebb darabokból kínál egy nagyszerű válogatást, mindenki örömére. Külön érdekesség, hogy a szerkesztők mertek egy-egy szonátatételt is beilleszteni Mendelssohntól, Brahmstól, Rahmanyinovtól, Cézar Francktól (az A-dúr hegedű-zongora szonáta átirata, két tétel), de szerepel mindenki kedvence, A hattyú, vagy a Thaisból a Meditáció. Vannak dalátiratok, Wagnertől, Dvoøáktól, olyan kisebb művek, melyeket nagyon jól ismerünk, ott motoszkál a fülünkben, éppen csak a cím nem jut az eszünkbe. A versenyművek közül egyetlen tétel szerepel, Haydntól. Találunk koncertfelvételt, zongora-, zenekari kíséretes előadást több csellistától, és a Quattrocello nevű kisegyüttestől, a Berlini Filharmonikusok 12 csellistájától. A lemezeken nemcsak klasszikus szerzők darabjai szerepelnek, hanem a filmzene irodalmából is fellelhetünk néhányat. Sok-sok „encore” lemez létezik, de a széles körű válogatás miatt ez az egyik legjobb, legizgalmasabb.
Nagyszerű előadásban szólalnak meg a darabok, részletek, a legnevesebb csellistákat halljuk, így Sol Gabettát, Yo Yo Mát, Steven Isserlist, Julian Lloyd Webbert, David Geringast, Jan Voglert, Thomas Beckmannt, Danjulo Ishikazát, Ofra Harnoyt. Mindenki a legnagyobb élvezettel játszik, nem kell foglalkozniuk a technikai nehézségekkel, a darabok nagy része pedig bőven megengedi a szentimentális játékmódot, és ezzel élnek is, hiszen egy-egy kivételtől eltekintve egy nagyobb lélegzetű műben ez visszás lenne. Más életérzést lehet bemutatni a darabokon keresztül, az „édes kis semmiségek” kellenek a mindennapi életünkhöz, kell a felszabadultság, a nemes szórakozás, ezek a művek pontosan ezt mutatják.
Nehéz lenne kiválasztani a legjobb darabot, vagy a legszebben játszó csellistát, nehéz és nem is érdemes egyesével elemezni az előadásokat, hiszen mindegyik előadó szívéből zenél, mindegyik műnek megvan a sajátossága, legyen az egy miniatúra vagy egy versenyműtétel. A hallgató választhat, többet is, ízlelgetheti a hangszer hangját, a barokk zenétől kezdve Tan Dun filmjéhez írt részletig.
Külön érdekessége a lemeznek, hogy a könnyű vagy könnyedebb zenéből is hoz részleteket, Piazzollától Nino Rotáig, Gershwintől John Williamsig. A Volt egyszer egy vadnyugat jellegzetes dallama különös-érdekes a Quattrocello előadásában, tőlük hallhatjuk még a Frank Sinatra és Elvis Presley által is énekelt Claude François-dalt, a My Wayt. Szégyen, nem szégyen, nekem a kedvencem Nino Rota A keresztapa című filmből való részlete, négy csellista előadásában. A dallamot magyar szöveggel is hallani több énekessel, de a négycsellós változat valami olyan frenetikus, hogy az ember nem tud megszabadulni tőle, nem is akar, a dallam a fülében marad.
A lemez kellemes kikapcsolódást ígér mindenkinek, ne hagyjuk ki!
Sony Music, 2 CD, 2010 88697571042
