Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Wagner, Wagner – a Művészetek Palotájában Archívum
  • Félelmetes Félix Archívum
  • Képzett társítások: Szabó T. Anna, Dragomán György és Kenyeres Bálint Archívum
  • A sci-fi irodalom nagyszerű tanára Archívum
  • Weiner Leó, a zeneszerző és hangszerelő Archívum
  • Álmok, mese Archívum
  • Aegon-est a nanopróza körül – Podmaniczky Szilárddal Archívum
  • Heti papiruszok (2321) Egyéb kategória

Elgar, Kreisler és a hegedűverseny

Posted on 2024.02.02.2024.06.03. By admin 1 hozzászólás a(z) Elgar, Kreisler és a hegedűverseny bejegyzéshez

Nikolaj Znaider mindent tud

a papiruszportal.hu archívumából [2010]

Szerző: Lehotka Ildikó

Edward Elgar maga is meglepődött, mikor 1905-ben azt olvasta, hogy a híres hegedűművész, Fritz Kreisler a legnagyobb élő zeneszerzőnek aposztrofálja, sőt egy hegedűdarab írására biztatja. No persze, saját maga számára. Elgar ekkorra már megírta az Enigma-variációkat és a Gerontinus álmát, melyek meghozták az elismertséget, nem kellett biztatni, hogy komponáljon valamit hegedűre is. 1909-ben Kreisler újra a tömegtájékoztatást hívta segítségül, egy újságban megemlítette, hogy Sir Edward három éve ígért egy művet. 1910-re Elgar befejezte a partitúrát.

Elgar hegedűsnek tanult, így kiválóan ismerte a hangszer adottságait, lehetőségeit, Kreisler nem véletlenül nyilatkozott elragadtatva a hegedűversenyről: „Megrengeti a Queen’s Hallt”, szintén egy újságban pedig így jellemezte: „a legnagyobb hegedűverseny Beethovené óta”. Micsoda véletlen, mind Elgaré, mind Beethovené az Op. 61-es számot viseli. Az 1910-es ősbemutató zajos tetszést aratott, újra és újra kihívták a két művészt – Elgar vezényelte az előadást. Elgar levelezésében is sokszor említette a hegedűversenyt, „jó, rettentően érzelmes, túlságosan érzelmes, de szeretem…”, írja, de egy eolhárfa távoli hangjához is hasonlítja a művét. A korabeli píár tehát maximálisan működött, Anglia örült, hogy Purcell óta ismét van híres zeneszerzője, ezen a módon támogatni is tudta a versenymű bemutató előtti és utáni reklámját.
A h-moll hegedűverseny szép mű, de legalábbis hatásos. Rendkívül szenvedélyes, egy jó hangszer sajátosságait, a szinte búgó G-húr tartományát és a légiesen magas hangokat egyaránt mutatja. A zenei anyag nagy része olyan, mintha már hallottuk volna, kezdve Elgar múzsájának, barátjának – Alice Stuart-Wortleynek becenevét viselő ’wildflower’ témától kezdve egy-egy Paganini-passzázsig. A brahmsi hatás nyilvánvaló az egész mű során, egy csipetnyi Schumann-nal fűszerezve, rögtön a nyitó taktusokban. Csajkovszkij zseniális hegedűversenyéből is kapunk részleteket, és ha hegedűkoncertről van szó, Mendelssohn sem maradhat ki. Érzésem szerint egy hajszállal több a reminiszcencia, mint amit még jólesően hallunk, hiszen Schubertnél is vannak olyan taktusok, hogy kiragadva Beethovennek tulajdonítanánk, ami azonban egy másodpercig sem zavaró, hiszen az egyéni hang nyilvánvaló. A Hegedűverseny érdekes módon nem szentimentális, mint az e-moll csellóverseny nagy része (vajon mit mondhatott volna erről Elgar, ha a hegedűversenyt érzelmesnek tartotta?), itt a zavarba ejtően sok hasonlóság a furcsa. Mindenesetre a zene változatos, a hangulatok mozaikszerűen ömlenek a nagyromantika jegyében, szépen mondva rapszodikus, a hegedűszóló maximálisan tölti be a vezető szerepet, szinte sehol egy párbeszéd a zenekarral, az együttes szerepe aláfestő, a rövid zenekari részek viszont masszívak, gazdagon hangszereltek a szélső tételekben. A lassú, „nosztalgikus búcsú”-nak is nevezett Andante kifejező, édes-bús, a szólóhegedű hangjának (és némi felesleges virtuozitásnak) maximálisan tág teret nyújt. A három nagyobb egységből álló záró tétel bombasztikusan magas hangokkal operáló kezdete dinamikus, a kadencia az előadó és a hangszer képességeit prezentálja, az Allegro molto a már előző tételekből ismert témákat eleveníti fel.

Kreisler soha nem játszotta lemezre a művet, ezen a felvételen azonban az az 1741-ben épült Guarnierius del Gesú szól, melyen fölcsendült Kreisler előadásában a koncert a premieren. A hangszer hangja sötét az alsóbb régiókban, szinte férfias, a szóló első pár hangja mintha csellón szólna. A magas hangok azonban kristálytiszták, nem élesek, nincs az a zavaró karcosság a hangok mögött, ami egy kevésbé jó hangszernél sajnos megszokott.
Nikolaj Znaider mindent tud a hegedülésről, rendkívül biztonságos technikával játszik, a vibrato gyönyörű, a kettős fogások, akkordok kristálytiszták, a trillák peregnek. Pianói elképesztően szépek, bár némelyik alig hallható, mégis eleven, lüktet. Egyedül a sok egymást követő hangsúlyt tartom feleslegesnek, szétszabdalja az amúgy is rövid motívumok ismétlését a harmadik tételben, néhány helyen kevésbé leragadt vonóval, inkább spiccatóval lett volna célszerűbb játszani. A szenvedélyességet megkaptuk Znaidertől, a Staatskapelle Dresden ebben méltó párja volt Sir Colin Davies vezetésével. Nagyszerű rezeseket, szépen szóló vonósokat hallottunk, az előadás tehát kimagasló. Elgar-rajngóknak kifejezetten ajánlom a lemezt, és a kevéssé ismert művek, szerzők iránt érdeklődőknek.

Sony, 2009

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Muti és a csoda
Next Post: Mendelssohn és az oratórium

Related Posts

  • Lully és a szerelem, operában elmesélve: Armida Archívum
  • „Még eszem is van” Archívum
  • Dzsesszalbumok – John Brown Trio, Bob Shimizu Archívum
  • Amerikai emlékezés dr. Varga Lászlóra Archívum
  • Razamanaz Archívum
  • Mahler és Schönberg Archívum

Comment (1) on “Elgar, Kreisler és a hegedűverseny”

  1. Visszajelzés: Február 23. – papiruszportal.hu

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Idomeneo, Mozart és a stílus
  • Joyce és Bryn
  • Mária és Erzsébet, Erzsébet és Mária
  • Don Carlos és a lépcsők
  • Ínyenc szendvics

Legutóbbi hozzászólások

  1. A mi lányunk szerzője News
  2. A ló és a láda esete szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  3. Te Deumok, versenyművek szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  4. Rosszfiútól rosszfiúig szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  5. Két mű, két világ szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  • Haydn: A halászlányok (Il pescatrici) Archívum
  • Velázquez árnyékában Archívum
  • Egérodisszea, kalandregény gyerekeknek Archívum
  • A Himalája magyar remetéje Archívum
  • Január 17. Naptár
  • Június 10. Naptár
  • Október 27. Naptár
  • „Örülök, hogy így jöttek!” Archívum

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme