Névnapok: Norbert, Cintia, Artemisz, Artemízia, Citta, Délia, Filip, Fülöp, Gilbert, Klaudia, Klaudiusz, Kolos, Kolozs, Lícia, Norberta, Norman, Norton, Szintia
Események:
1242 – egy párizsi hitvita (helyszíne a Notre Dame székesegyház volt) következményeként 12 ezer talmudkötetet égettek el máglyán a francia uralkodó, IX. Lajos jelenlétében.
1953 – Ránki György Pomádé király új ruhája című átdolgozott gyermekoperájának ősbemutatója a Magyar Állami Operaházban (Székely Mihály, Gyurkovics Mária, Melis György). A mű 1972-re újra átdolgozásra került. A vígopera Hans Christian Andersen A császár új ruhája című meséje alapján készült.
2017 – az indiai Arundhati Roy írónő A legnagyobb boldogság minisztériuma című regényének megjelenése. A regény a modern indiai történelem legsötétebb és legerőszakosabb epizódjait elszenvedő emberek történeteit szövi össze, a szegény gazdálkodókat megfosztó földreformtól a bhopali katasztrófáig.
Megszületett Diego Velázquez (Diego Rodriguez de Silva y Velázquez, 1599–1660) spanyol festőművész.
Első, sevillai korszakát népies zsánerképek jellemzik, amelyek festési módja, sötét árnyékaikkal, a megvilágítás erős ellentéteivel, a népies típusok éles jellemzésével, a csendéletszerű részletek szeretetével közvetve Caravaggióra megy vissza. 1622-ben látogat el először Madridba, amelynek műkincsei, főleg Tiziano művei nagy hatást gyakorolnak rá. 1629-31-ig Rómában tartózkodik, majd visszatér szülőhazájába. Hatalmas léptekkel halad festői fejlődése. Az alakok mind tökéletesebben olvadnak egybe a szabad térrel, a plasztikai mintázás mindinkább elenyészik és színes benyomás visszaadásának ad helyet. Utolsó évtizede a tökéletesség legmagasabb fokának elérését jelzi. Képmásai – kivált a gyermek-képmások a csodálatosan gazdag ruhákban – a festői tudás netovábbjai (A gyermek Margarita Teresa kék ruhában, Fehér ló, Az udvarhölgyek).
Megszületett Pierre Corneille (1606–1684) francia klasszicista drámaíró, a francia klasszicizmus első jelentős 
tragédia írója, de a komédia műfajában is örökérvényűt alkotott.
1630 és 1637 között minden évben előállt egy-egy új vígjátékkal, tragikomédiával. Ezek a darabok alapozták meg hírnevét. Cid című tragédiája minden addigi sikerét felülmúlta. A darab a közönség tetszése mellett kiváltotta a szakma ellenszenvét is. Pierre Corneille a tizenhetedik századi francia irodalom első igazán jelentős drámaírója volt. Fiatalkori darabjai balettok és pasztorálok szövegkönyvei voltak, még jellegzetesen a barokk stílust képviselt, témájuk a látszat és a valóság viszonya. Később már olyan darabokat alkotott, amelyekkel végleg a közízlés, a hivatalos irodalmi irányzatok szolgálatába állt (A Horatiusok; Cinna, vagy Augustus kegyelme; Hazug).
Megszületett Alekszandr Szergejevics Puskin (1799-1837) orosz költő, író, drámaíró, az orosz irodalom 
fejlődésének meghatározó alakja, aki mindhárom műnemben maradandó alkotásokat hozott létre.
A modern orosz irodalmi nyelv megteremtője. 1811-től a Pétervár közelében fekvő Carszkoje Szeló-i líceum növendékeként mutatta meg először tehetségét. 1817-ben elvégezte a jó hírű gimnáziumot. Még ugyanebben az évben belépett a Zöld lámpa nevű irodalmi társaság tagjainak sorába, mely kapcsolatot tartott a dekabristákkal. Kitiltották az egyetemről, de ekkor már megalapozott költői hírneve volt. Mivel egymásutánban születtek lázító hangú költeményei, a cár 1820-ban száműzte. A száműzetés ideje alatt bejárta a Krím-félszigetet és a Kaukázust. 1824-ben visszatérhetett a száműzetésből. Történeti tárgyú munkákba kezd, s megszületik a Borisz Godunov, amellyel megváltoztatja az orosz drámát. Romantikus korszakának és életművének csúcspontját világhírű verses regénye, az Anyegin megírása jelenti (A pikk dáma, A bahcsiszeráji szökőkút, Ruszlán és Ludmilla).
Meghalt Gerhart Hauptmann (1862–1946) irodalmi Nobel-díjas német drámaíró, költő, a német naturalizmus 
„legnagyobb neve”.
Pályájának zenitje az 1911-es A patkányok. Ezután kapta meg az 1912-es irodalmi Nobel-díjat. Az első világháború alatt Hauptmann hazafiként érzett, de saját kis világába zárkózott, ekkoriban csomó véres, de pár évszázaddal azelőtt, vagy a mitológiai időkben játszódó klasszicizáló darabot írt. A fasizmus hatalomra jutása után több írótársa, így Thomas Mann is hívta külföldre, de ő otthon maradt, és egyesek szerint ezzel hallgatólag támogatta a náci rendszert. A világháború után nem vonták felelősségre azért, hogy Németországban maradt és a nácik felhasználták propagandacélokra. Politikai értetlenségének legeklatánsabb példája, hogy ezután az NDK irodalmát is nekiállt „újjászervezni”, de ebben korai halála megakadályozta (A takácsok, És Pippa táncol!, Naplemente előtt).
Megszületett Thomas Mann (1875–1955) Nobel-díjas német író, a 20. századi német nyelvű irodalom egyik 
legjelentősebb alakja.
Elbeszéléstechnikája a 19. századhoz, elsősorban Tolsztojhoz, illetve Theodor Fontane és Richard Wagner szimbólumaihoz és vezérmotívumaihoz kapcsolódik. Prózájára jellemző az irónia és a kétértelműség, az allegóriákat és mitológiai motívumokat művészileg egyre érettebb módon használta fel. Mellékmondatokkal és betoldásokkal bonyolított elbeszélésmódja ritmusos és kiegyensúlyozott, a beszédstílust a mindenkori tematikához igazította. A jelentéstartalmat a szavak tudatos megválasztásával gazdagította. Első regényéért, az 1900-ban írt, 1901-ben kiadott A Buddenbrook házért 1929-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Az 1933. május 10-i könyvégetés műveit ugyan megkímélte, de amikor a Porosz Művészeti Akadémia Irodalmi Szekciójának minden egyes tagját felszólították, fogadja el az új hatalmi viszonyokat, és nyilvánítsa ki hűségét a nemzetiszocialista kormány iránt, önként visszalépett hivatalától, később elítélően beszélt a holokauszt eseményeiről. Ő és felesége már korábban eldöntötték, nem térnek vissza Németországba. Műveinek hatását néhány szóban összefoglalni lehetetlenség. Két fontos dolgot azonban kiemelhetünk: már életében vitatkoztak róla, és ez halála után is így maradt; illetve nem voltak „tanítványai”; senki nem ismerte el azt, hogy Mann hatással lett volna írói pályájára (Mario és a varázsló, A varázshegy, József és testvérei).
Megszületett Aram Hacsaturján (1903-1978) szovjet-örmény zeneszerző, a 20. századi komolyzene egyik 
kiemelkedő, ünnepelt alakja.
Művészete, melyre nagy hatással volt az örmény népzene, a zeneszerző sajátos tehetségéről árulkodik, művei rendkívüli egyediséget mutatnak. Fiatalon kapcsolatba került a népzenével. Elbűvölték a hallott népi dallamok, jóllehet nem volt még zeneértő. Bár nem volt zenei előképzettsége, tehetséges volt így felvették a Gnyeszin Intézetbe. Itt csellózni tanult. 1951-ben a Gnyeszin Állami Zenei és Pedagógiai Intézet (Moszkva) és a Moszkvai Konzervatórium professzora lett. Művei bejárták az utat az újabb stílusok és merész felfedezések számára, még ha saját stílusa a rezsim alapos kontrollja alatt állt is. Számos concertót és concerto-rapszódiát írt hegedűre, csellóra és zongorára. Zongorakoncsertója volt az első mű, mely nyugaton is elismerésre talált. Szimfóniája is, tőle megszokottan, változatos zenei megoldásokat alkalmaz. Zenéjének máig tartó frissessége és vitalitása a modern zeneszerzőknek is példa („Szimfonikus költemény”, Spartacus, „Koreografikus” keringő). ––> Antonín Dvořák és Aram Hacsaturján évfordulójára
Megszületett Gobbi Hilda (Gobbi Hilda Emília Gizella, 1913-1988) Kossuth-díjas színművész, érdemes és kiváló 
művész, a magyar színház- és filmtörténet egyik legérdekesebb, legeredetibb és legközkedveltebb alakja.
1932 és 1935 között az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia ösztöndíjas növendéke volt. A diploma átvétele után a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1960 és 1970 között a József Attila Színház, 1971-től 1982-ig újra a Nemzeti, majd 1982-től haláláig a Katona József Színház tagja volt. A német megszállás, 1944. március 19. után illegalitásba vonult. A háború után tevékenyen közreműködött a Nemzeti Színház újjáépítésében, elkötelezett baloldaliként részt vett a közéletben is. Neki is köszönhető, hogy 1947. március 9-én megnyílt a Horváth Árpád Színészkollégium. 1948-ban hozta létre a Jászai Mari Színészotthont, szegény, „rossz” sorsú színészek részére, amely ma is működik. 1950. október 1-én nyílt meg az Ódry Árpád Színészotthon, melyet ugyancsak Gobbi Hilda alapított, idős művészek számára. Az intézmény ma is működik. Végrendeletében, vagyona egy részéből az Aase-díjat alapította meg (Bors, Egri csillagok, Amerikai cigaretta).
Meghalt Sánta Ferenc (1927–2008) Kossuth- és József Attila-díjas író.
1954-től publikált, 1956-ban a Petőfi Kör vezetőségi tagja volt. Pályakezdését az irodalomtörténészek Móricz Zsigmondéhoz hasonlítják hasonló szemléletük miatt. Első elbeszélései az emberi értékeket, a helytállást, a munka becsületét továbbörökítő szegénység világába vezetnek. Az ötödik pecsét című regénye az etikus és történelmi cselekvés ellentétét fogalmazza meg. Társadalmi problémákkal foglalkozik Húsz óra című regénye, melyben egy újságíró előtt egy 1956-os gyilkosság után érdeklődve feltárul egy falu élete. Az áruló című vitaregénye egy író éjszakai meditációja négy lehetséges emberi magatartásról a huszita háború korának fiktív alakjait állítva középpontba. A Húsz óra és Az ötödik pecsét című regényeiből film is készült. 1994-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja (Halálnak halála, Farkasok a küszöbön, Nemzet, hatalom, erkölcs).
Ezen a napon született:
Balogh Sámuel (1796-1867)
református lelkész, író, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Irodalmi működését nyelvtani dolgozatokkal kezdte a Tudományos Gyűjteményben 1819-ben és ugyanott filozófiai, esztétikai, irodalmi s vegyes tárgyú cikkei is megjelentek (Áhítatosság órái, A Különcz, Érzékeny történetek).
Vágó Pál (1853–1928)
festőművész. Eleinte müncheni akadémikus stílusú tárgyias felfogású életképeket festett, majd alföldi jeleneteket, később monumentális magyar történelmi képeket festett kiváló kompozícióteremtő- és alakábrázoló képességgel. Az alakok mozgásának érzékeltetése, akár nagy tömegben is, nem okozott számára gondot. Freskókat is festett (Jár a baba, Szegedi árvíz, Budavár bevétele).
Lányi Sarolta (1891-1975)
József Attila-díjas költőnő, műfordító. Költészetében először a szimbolizmus hatása érvényesült. Részt vett a munkásmozgalomban és szerepet vállalt a Tanácsköztársaságban is. Napjaim című, 1922-ben megjelent verseskötete is a szocialista eszmék iránti elkötelezettségét tükrözi. Műfordításaival főként orosz írókat szólaltatott meg, és ő fordította magyarra a Bunkócska című mozgalmi dalt, illetve ő írta a Varsavianka című dal magyar szövegét. 1940-től a moszkvai Kossuth Rádió munkatársa volt. 1946-ban tért haza, szerkesztőként dolgozott. 1950–1956 között az Irodalmi Újság munkatársa volt.
Vadnay László (1904–1967)
író, humorista, konferanszié, filmforgatókönyv-író; a Hacsek és Sajó-jelenetek, illetve -figurák megteremtője. 1938-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol szintén sikeres lett. Kétszázat is meghaladja a jelenetek, egyfelvonásosok, egész estés darabok és forgatókönyveinek száma (Meseautó, Ez a villa eladó, Egy frakk története).
Dr. ifj. Tildy Zoltán (1917-1994)
Balázs Béla-díjas fotóművész, természetfotós, érdemes művész. 15 évesen kezdett fényképezni, tájakat, később a vad- és madárvilágot. Sokat fotózta a Kis-Balaton nádasainak állatait. Képei művésziek, nem egyszerűen dokumentatív állatfotók. Természetfényképezéssel foglalkozó szakcikkeket jelentetett meg. 1962–1972 között hat természetfilm írója, operatőre (Hófehér szárnyak, Vízizene, Védett természeti ritkaságaink).
Ács Ágnes (Redecha Auguszta Etelka, 1918–1989)
zongoraművész, dalszerző, énekesnő. 1937-től a budapesti Zeneakadémia növendéke volt. Zeneakadémista társaival megalakította a The Five Harmonies Queens vokál-kvintettet, amelynek ő lett a zongoristája. Dél-amerikai artistaügynök szerződést kínált nekik, 1939-ben elutaztak Dél-Amerikába. 1940-ben az együttes feloszlott, ő hazatért Budapestre. Az 1940-es években a budapesti éjszakai élet egyik meghatározó alakja volt. Zongorázott és énekelt. A háború után egy finn impresszárió szerződést ajánlott neki Helsinkibe, a turné azonban csalásnak bizonyult, előbb Brüsszelbe menekült ismerősökhöz Ilosvay Gusztávval, majd onnan továbbmentek a hollandiai Hágába.
Kenneth Connor (1918–1993)
a Brit Birodalom Rendjével (MBE) kitüntetett angol színész, aki vígjátékokban, elsősorban a Folytassa… sorozatban nyújtott maradandót (Nemo kapitány és a víz alatti város; Halló, halló!; Csengetett, Mylord?).
Csergezán Pál (1924-1996)
grafikus, festő, illusztrátor. Tanulmányait 1950-1953 között folytatta a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafikai szakán. Grafikusként, illusztrátorként dolgozott, eközben került közel hozzá a vadászat témaköre. Mint grafikus tankönyveket, Kittenberger Kálmán és Fekete István könyveit illusztrálta. Kedvenceit, a lovakat, és az erdei vadakat rajzolta, festette egész életében. A mozgás kiváló ábrázolója volt.
Csongrádi Mária (1926-2012)
Jászai Mari-díjas színházi rendező, színésznő, író. Színésznőként az Egyesületi színiiskolában végzett 1946-ban. Pályáját a Pest Megyei Kamaraszínházban kezdte. 1948-tól a győri Kisfaludy Színház társulatának volt tagja. 1952-től az Állami Déryné Színház (Népszínház, Budapesti Kamaraszínház) művésznője. 1958-tól rendezőként dolgozott. 1966-tól főként gyermek- és ifjúsági előadásokat rendezett, rendhagyó irodalmi műsorokat rendezett középiskolások számára.
Billie Whitelaw (Billie Honor Whitelaw, 1932-2014)
angol színésznő. Élete során több mint 200 filmben, tévésorozatban és színdarabban szerepelt, többek között az 1976-os Ómen című filmben alakította a kis Damien bébiszitterét, Mrs. Baylockot, valamint számos Beckett-darabban szerepelt. 11 évesen gyermekszínészként rádiójátékokban kezdett játszani. Színpadon először 18 évesen Londonban szerepelt, első filmszerepét 1954-ben játszotta (Titkok kertje, Jane Eyre, Sade márki játékai).
Goffredo Unger (1933-2009)
olasz színész, statiszta, rendezőasszisztens. Az olasz filmgyártásban az egyik legjobb statisztaként tartották számon, de kisebb szerepeket is alakított. Az 1960-as években induló karrierje során először különféle akkor divatos mitológiai filmekben játszott, ezután olasz komédiákban, krimikben és spagettiwesternekben nyújtott alakítást, de egy-egy film rendezőasszisztense is volt. Közvetlensége és segítőkészsége révén nagy közkedveltségnek örvendett munkatársai körében.
Nagy Anna (1940)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1959–1963 között végezte. Rögtön a főiskola után Ranódy László filmrendező őt választotta címszereplőnek Kosztolányi Dezső Pacsirta című művének filmváltozatába. 1963–1966 között a debreceni Csokonai Színházban játszott, 1966–1994 között a Madách Színház tagja volt. 1975–1983 között nem szerepelt színpadon, 1994-ben nyugdíjba küldték (Aranysárkány, Szindbád, Könyörtelen idők).
Darvas Ferenc (1946)
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, zongorista. Színházi munkáinak száma meghaladja a százötvenet. Számos filmhez, tévé és rádiójátékhoz komponált zenét. Zongorarögtönzéseivel a némafilmek világát elevenítette meg több múltat idéző mozielőadáson. A legtöbbet foglalkoztatott színházi zeneszerző, alkalmi együtteseivel közreműködő is.
Robert Englund (1947)
amerikai színész. Leghíresebb karaktere Freddy Krueger a sorozatgyilkos a Rémálom az Elm utcában című 8 részes horrorfilm főgonosza. Neve már-már egybeforrt Freddy Kruegerrével, két Szaturnusz-díjat is nyert a rémisztő alakításáért (Ford Fairlane kalandjai, Tökéletes áldozat, Rémségek könyve).
Bálint Péter (1950)
színész. Színészi diplomáját Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán szerezte. 1973-tól a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban kezdte művészi pályáját. 1989 és 2002 között a Veszprémi Petőfi Színházban játszott. 2003-tól a 2007-ig a Soproni Petőfi Színháznak volt tagja. 2010-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulatának színművésze.
Molnár Zsuzsa (1953)
Jászai Mari-díjas színésznő. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után 1978-ban a veszprémi Petőfi Színházban kezdte pályáját. 1980-tól 1990-ig a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1991-1995 között szabadúszóként dolgozott. 1995-2002 között a Soproni Petőfi Színház tagja, 2002-2012 között ismét szabadúszó volt. 2012-től a József Attila Színház színésznője. Egyaránt sikerrel alakítja prózai és zenés darabok hősnőit.
Németh Judit (1961)
színésznő. Egy évet töltött a Nemzeti Színház Stúdiójában, ahol számos előadásban játszott – stúdiósként -, s olyan színészektől leshette el a mesterséget, mint Sinkovits Imre, Kállai Ferenc – aki később tanára lett a Főiskolán, ahová egy év stúdiós lét után vették fel. A főiskola után Kaposvárra került a Csiky Gergely Színház társulatához. Nyolc év után áthívták Pécsre, ahol négy évet töltött. Sokat és sokszor énekelt, szerepeiben, s azon kívül is. Gyermeke születése után szabadúszóként játszott. Veszprémben töltött három év után, az újonnan alakult Szombathelyi Weöres Sándor Színház alapító tagja lett 2009-ben (Egészséges erotika; Csocsó, avagy éljen május elseje!; 200 első randi).
Jason Isaacs (1963)
angol színész. Jogot tanult 1982-től 1985-ig, azonban egyre inkább a színészet érdekelte. Diploma után a londoni Central School of Speech and Drama iskolában folytatta tanulmányait. Több, mint 30 darabban szerepelt és sok filmben játszott (A hazafi, Harry Potter és a Titkok Kamrája, Harag).
Kálloy Molnár Péter (1970)
színész, költő, műfordító, rendező, énekes. 1993-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1991-ben került a Nemzeti Színházhoz. 1993-1997 között a Vígszínház társulatának volt a tagja. 1996 óta a Komédium Kör művészeti vezetője. 1997 óta szabadfoglalkozású művész. Rendszeresen kap szinkronszerepeket és szinkronrendezőként is működik. Hatéves kora óta gitározott és zongorázott, 2009-ben jelent meg második albuma, Pesti álom címmel. 2023-tól a Színház- és Filmművészeti Egyetemen osztályvezető tanár (Zimmer Feri 2., Állítsátok meg Terézanyut!, Üvegtigris).
Brunner Márta (1971)
színésznő. 1992-ben felvették a Színművészeti Főiskolára, egy éven át annak hallgatója volt, majd a Gór Nagy Mária Színitanoda növendéke lett, ahol 1996-ban végzett. 1995-től alapító tagja volt a székesfehérvári Vörösmarty Színháznak. 1998-ban megjelent szólólemeze: Vedd fel a party ritmusát címmel. Forgatott a Szomszédok, az Éretlenek és a TV a város szélén című sorozatokban is. 2012-től a budapesti Újszínház színésznője.
Fritz Attila (1983)
színész, bábszínész. Színészettel 1998-tól a budapesti Főnix Drámastúdió és Művészeti Műhelyben kezdett el foglalkozni. 2004-től 2008-ig Zalaegerszegen a Nádasdy Kálmán Színészképző Stúdióban tanult. 2008-ban Színész II. képesítést szerzett a MASZK-nál. 2008-ban felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetem színművész-bábszínész szakára, ahol 2013-ban diplomázott. Gyakorlati idejét 2012-től a Miskolci Nemzeti Színház társulatában töltötte, ahol 2014-ig volt tag, majd a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházhoz szerződött. 2017-től Szombathelyen a Mesebolt Bábszínházban játszott. 2020-tól a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művésze (Saul fia, Veszettek, Testről és lélekről).
Ezen a napon halt meg:
Pulszky Károly (1853-1899)
művészettörténész, író, akadémikus. Eredetileg orvosnak készült, de a művészettörténet tanulmányozására tért át, bölcsészdoktorátusát Lipcsében szerezte. Tanulmányai, cikkei jelentek meg a Vasárnapi Ujságban, a Századokban, az Archaeologiai Értesítőben, a Budapesti Szemlében, az Akadémiai Értesítőben. 1881-től 1884-ig az Archaeologiai Értesítőt szerkesztette (A magyar háziipari díszítményei, Az ötvösség remekei Magyarországon, A gellérthegyi nekropolis).
Louis Lumière (Louis Jean Lumière, 1864–1948)
francia mérnök, aki feltalálókként és filmkészítőkként korszakalkotó szerepet játszott a fotográfia és film történetben. Nevét többnyire együtt emlegetik testvérével, Auguste Lumièrel (Lumière fivérek). Számos, fényképészeti szabadalmuk mellett a legfontosabb a mozgókép rögzítésére és vászonra történő kivetítésére, valamint másolásra egyaránt alkalmas kinematográf elkészítése volt.
(Losonci gróf ) Bánffy Miklós (1873-1950)
író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színházi rendező, politikus. Diákkorában szinte minden este színházban volt, 18 éves korában már írt egy színdarabot, amit műkedvelők mutattak be, és néha délutáni előadásokon – amelyeket nem látogattak ismerősei – statisztált is. Kisbán Miklós néven drámaíróként vált ismertté, A nagy úr című, 1912-ben bemutatott színpadi művét Kós Károly méltatta elragadtatással. Első novelláit, elbeszéléseit 1914-ben A haldokló oroszlán címen adta ki. A II. világháború utáni Kolozsváron először próbált bekapcsolódni a színházi és irodalmi életbe, de ezek a lehetőségek hamar bezárultak előtte (A haldokló oroszlán, Farkasok, Bűvös éjszaka).
Yves Klein (1928-1962)
francia képzőművész. Képeit eleinte kézzel és lábbal festette, később kezdett el dolgozni hengerrel. A kimondhatatlan csend „festményei” az éppen adott történeti és kulturális helyzetnek kiemelkedően izgalmas dokumentumaivá váltak. 1960 után, amikor találkozott a Pierre Restany körül csoportosuló Új Realistákkal (Nouveaux Réalistes), Klein számos „metafizikai kék” papírfestményt készített, amelyeken női aktok lenyomatait, hiányait és pecsétszerű megjelenésüket rögzítette (Ugrás az űrbe, Szajna-parti akció, Asztalinstalláció).
Pierre Brice (1929-2015)
francia színész. Legismertebb alakítása Winnetou, a Karl May német író által életre keltett apacs indiánfőnök. 1962–1968 között tizenegy Winnetou-filmben játszotta el a főszerepet, amelyekben Old Shatterhand figurájaként Lex Barker (hét alkalommal), Old Surehandként Stewart Granger, Old Firehandként pedig Rod Cameron voltak a partnerei. Ezen kívül különböző televíziós sorozatokban lehetett őt látni.
Anne Bancroft (1931–2005)
Oscar-díjas, olasz származású amerikai színésznő. Elvégezte az American Academy of Dramatic Arts tanfolyamát. Az amerikai színpad egyik legnagyobb, legegyénibb tehetségeként tartották számon. Hollywoodban 1952-ben mutatkozott be. Első nagy sikerét Ivan Szergejevics Turgenyev Tavaszi vizek című művének televíziós változatában aratta, s ennek eredményeképpen a televízióhoz is szerződött (A csodatevő, Az elefántember, Egy ház Londonban).
Holl János (1935–2023)
színész. A Magyar Színházban és az Ifjúsági Színházban mint gyermekszínész játszott 1949 és 1952 között, 1952-től 1954-ig pedig a Magyar Néphadsereg Színházában szerepelt. 1954-1957 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1957-1959 között a Szegedi Nemzeti Színházban játszott. 1959-1965 között a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze volt. 1965-1990 között az Állami Déryné Színház, valamint a Népszínház tagja volt. 1990 óta a Budapesti Kamaraszínházban játszott.
Billy Preston (1946–2006)
amerikai zenész, virtuóz billentyűs, különösen Hammond orgonán. Egyaránt otthonosan szerepelt az R&B, rock, soul, funk és gospel zene területén. Stódiózenészként több híres együttes lemezén játszott (pl. Little Richard, Beatles, Rolling Stones, Eric Clapton stb.). Saját lemezei is megjelentek.
