Gramofonhengerek
a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: PP
Cédérendezgetés közben kezembe akadt a nagyon nyári című, még bontatlan hangoskönyv, amit a Kossuth és a Mojzer Kiadó nyár elején jelentetett meg. Ennek a felelőtlenségnek gyorsan a végére kellett járni, hiszen a költőről, a hangoskönyv címéből és az időjárásból éppen a télre, hóesésre, karácsonyra léptettem a gondolataimat. Az Irodalmi Fülbevaló sorozatban megjelent lemez a kiadópáros 100. hangoskönyve, nem is választhattak volna jobbat.
„Éj-mélyből fölzengő – csing-ling-ling – száncsengő”
A Mojzer Kiadó és a Kossuth – utóbbi jelenkori, minden újdonság iránti innovatív hozzáállásához híven – Weöres Sándorhamar felismerték a hangoskönyvekben rejlő kulturális és talán mára már üzleti lehetőséget. A kezdetben általam is idegenkedve fogadott hanghordozófajta ma már teljesen elfogadottá vált, meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy van, aki nem olvas, de hallgatni hajlandó (hallgatni arany). És egyre többet hallgat az egyébként olvasó ember dugóban vagy éppen könyvesszekrény-barkácsolás közben is hangoskönyvet, én az utóbbi tevékenységnél hallgattam élvezettel Weöres Sándor kitűnő, a maguk egyszerűségében, nemességében, zeneiségében remek verseket.
Az Irodalmi Fülbevaló sorozat palettája nagyon színes, Oscar Wilde szívhez szóló tanmeséitől
Kiss Ottó Csillagszedő Márióján vagy Szabó Magda Bárány Boldizsárán keresztül Bálint Ágnes Mazsola-meséiig sok minden belefér (Megint Mazsola). Mojzer Márta és Győző nagyon jó színészeket válogat egy-egy feladatra, illetve sokszor szerzőket kér fel művük felolvasására. Figyelnek a rövid zenei betétekre, aláfestésre is, nem spórolják meg a látszólag másodlagos körítést. Szellemes ötlet az Irodalmi Fülbevalóhoz társított nyereményjáték, amelyben stílusosan ékszert lehet nyerni. Száz irodalmi szónak is egy a vége: jó ötlet a sorozat, és jobbnál jobb hangoskönyvek jelennek meg benne.
Mély erdőn ibolya-virág, A kutya-tár, Sehallselát Dömötör, Haragosi, Galagonya, Csiribiri, Paripám csodaszép pejkó… 69 miniatűr remekmű. A korongot hallgatva számos kellemes, nem várt benyomás ér, néhány versszakról, sorról, rímről meg kell állapítanom, hogy ez az óvodában ezer éve tanult és bevésett szöveg is Weöresé. Valószínűleg úgy írták sima, minden jót is befogadó agytekervényeinkre a szülők, óvónők ezeket a nagyszerű versikéket, mint a népdal-, népzenegyűjtők annak idején az adatközlők énekét, zenéjét a gramofonhengerekre.
Jót nevet az ember a költő vöröshaj-fóbiáján, Weöres nem szerette a vörösöket, a vörös hajúakat biztosan nem („a maradék”, Vöröshajú lányok), pedig vannak jó ellenpéldák. Legendás a szerző gyerekutálata, hogy ennek volt-e alapja, az szinte másodlagos, hiszen gyerekgenerációk nőttek és remélem nőnek fel ezeken a játékos, csudaszép versikéken.
A legutóbbi Aegon-esten mesélte Eszéki Erzsébet: amikor a Magyar Nemzet irodalmi rovatát szerkesztette, többször felhívta Weörest, adna ugyan néhány verset egy-egy lapszámba. A költő visszakérdezett, van-e ceruza-toll a keze ügyében, s már diktálta is a verseket. (A jelen lévő Závada Pál fenntartásait hangoztatta.) Hogy milyen anyagból dolgozott, papíralapúból vagy – a telefonos tréfa sem állt tőle távol – fejből mondta tollba a költeményeket, az ma már kideríthetetlen, de a magyar nyelv kivételes tehetségű alkalmazója-játékosa volt.
Közben másfajta benyomások is érnek, néha rásózok a kalapáccsal a kezemre, de ilyen szövegeket hallgatva („Pockot viszek a vásárra, egy peták az ára” – Csimpilimpi, hová mész?) eszembe sem jut weöresi leleményességgel egy hosszú és cirkalmas káromkodássorozatba kezdeni, ezt a szöveg és a zeneisége nem engedi meg. Nem véletlen, hogy annyian annyiféleképpen megzenésítették a verseit, hirtelen Koncz Zsuzsa, a Kaláka, Palya Bea, Halász Judit, Huzella Péter neve jut eszembe, de a sort biztosan sokáig lehetne folytatni.
Für Anikó a Mojzer–Kossuth sokadik hangoskönyvén szerepel, élvezi és jól is áll neki, legutóbb az újratöltött Mazsola esetében dicsértük(az 1. és a 100. hangoskönyvet is ő olvasta föl; s ez a 6. irodalmi hangoskönyve). A bemutatón elmondta, hogy a hangoskönyvekkel azok is részesülhetnek az irodalomból, akik a mesterségesen felpörgetett és hajszolt világban rohannak, de mégis szeretnének elmélyülni az irodalomban, s ezt e hanghordozókkal megtehetik. Mámorító érzésnek nevezte, hogy „teljhatalmat kapva” az ő személyiségének szűrőjén keresztül, az ő hangsúlyozásában, megformálásában hallgathatják az emberek például Weöres verseit. A borítón kislánykori képe látható, amelynek külön története van (ezek szerint a hangoskönyveknek is megvan a maguk…): 15 éves volt, amikor édesanyjával egy svájci üdülőhelyen nyaralt, s ott fotózta le egy nyugdíjas hölgy. El is küldte a készített fényképeket, s mellé írta, hogy mennyibe kerülnek. Ezt Für Anikó mind a mai napig nem egyenlítette ki…
Weöres Sándor: Égi csikón léptet a nyár – hangoskönyv
Válogatott versek Für Anikó előadásában
A hangoskönyv a következő könyvkiadás alapján készült: Ha a világ rigó lenne (Kalligram, 2007)
Audió CD, 45 perc
ISBN 978-963-09-5985-0
Comment on “Weöres Sándor: Égi csikón léptet a nyár”