Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Egy legenda alkonya − Verdi: Ernani Archívum
  • Andy Warhol, Marilyn és Mao Archívum
  • Egy elfeledett opera Archívum
  • A Körös–Maros Nemzeti Park Archívum
  • Aida és egy letűnt kor nagy énekesei Archívum
  • Gyárfás Endre: Bakfark, Európa lantosa Archívum
  • Razamanaz Archívum
  • A webkettes fiú esete „Kakukk” Matyival Archívum

A barokk operák hangulatának újrateremtője: Philippe Jaroussky

Posted on 2023.09.29.2023.09.27. By admin Nincs hozzászólás a(z) A barokk operák hangulatának újrateremtője: Philippe Jaroussky bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2007]

Szerző: Lehotka Ildikó

Ha Cecilia Bartoli a barokk operák újrafelfedezője és tolmácsolója, akkor Philippe Jaroussky a barokk operák hangulatának újrateremtője. Miben is különbözik a két művész? A zenei megoldások mindkettejüknél a legmagasabb szintűek, a barokk operák áriáit tündöklően éneklik. Az egyetlen nagy különbség – és ezzel az 1978-ban született Jaroussky javára billen a mérleg –, hogy férfi szoprán adja elő az áriákat. Még az 1900-as évek elején is létezett kasztrált énekes, aztán a nagy csönd, míg végre újra felfedezték a férfiakat, akik képesek a virtuóz áriákat elénekelni mint kontratenorok.

Philippe Jarousskyt a Mezzo tévén hallottam először. Hihetetlen volt technikai tudása, kifejezőereje. A székhez szögezte az embert, mikor énekelt. Jaroussky 1996-ban diplomázott a párizsi Conservatoire régi zene tanszékének hegedű szakán, így vonzódása a régi zenéhez adott volt. Már 1999-ben szerepelt Scarlatti egyik művének előadásában, énekesi pályára azóta is töretlen.
Antonio Vivaldi nevét ismerjük A négy évszak kapcsán, reklámokból stb., magáról a concertósorozatról persze kevesebbet tud az átlagember. Hogy operái mennyire sikeresek voltak, el sem tudjuk képzelni. Áriáit hallgatva egy invenciózus, humoros, zeneileg kiteljesedett, kiforrott egyéniséget ismerünk meg. A korabeli operajátszás merőben különbözött a maitól, nem az előadás volt a lényeg, hanem a társaság, az evés-ivás. A közönség csak a lényegesebb részekre figyelt, akkor is csak azért, mert az előadó a színpad elején prezentálta a legtöbbször számára írt áriát. Dúlt a sztárkultusz, mint manapság a könnyűzenében, de az énekesek nem csak tünékeny ideig uralták a színpadot. A castratók voltak a legismertebbek, lábuk előtt hölgyek ezrei hevertek (!), társadalmi befolyásuk is jelentős volt. Hogy csak korlátozott és rövid életet mondhattak (énekeltek) magukénak (mint a szumósok manapság), az senkit sem zavart.
Az EMI kiadásában, a Virgin Classics sorozatban megjelent lemezen Vivaldi tizenegy operájának áriáiból hallunk tizenhármat, kettőt recitativóval. A cédét kezdő és záró ária az 1714-es Orlando finto pazzo című operából való. Itt Vivaldi már kialakult jellegzetes stílusa teljes nagyságában áll előttünk, a concertókból átemelt virtuozitás, szinte énekelhetetlen szekvenciák, futamok sorjáznak a Se in ogni sguardo című áriában. A cédét záró ária szuggesztív pizzicato kíséretét egyetlen cselló támasztja alá, szintén pengetve, kifejezve a könnyed dallam repkedését és a szívdobbanást. Vivaldi második operaírói periódusának egyik szép példája a Giustino című darab. Egy lassú áriát énekel Jaroussky, meglepően meleg hangon, érzelmesen, de nem sziruposan (az RV 387-es concerto lassú témáját emelte át). A Bel riposo de’ mortali (9–10.) különlegesen hangszerelt, szintén lassú áriáját a főhős első megjelenésekor énekli, a recitativo megformálására érdemes figyelnünk. Hiába egyszerű a zenei anyag az áriák bevezetőjében, mégis nagyon fontos jól énekelni, hiszen egyfajta hangulati előkészítő szerepe van. A kissé hasas hangok sem zavaróak. Szívesen hallottam volna az operából egy tempósabb áriát, de ne legyünk telhetetlenek! Az Ottone in villa sokszínűsége, a gyors-lassú-gyors többszöri váltakozása a barokkban oly megszokott, a visszatérésnél a díszítés lehetőségét is kihasználja a francia énekes.
A L’Olympiade érdekessége, hogy kontraalt szerep, egy lassú, nyugalmat bemutató áriát hallunk, a közepén egy gyönyörű, magas hanggal indított frázissal, a Vedrò con mio dilettóban, és a Tito Manlio részletében is hasonló zeneszerzői (és fantasztikus előadói) megoldást találunk. A mélyebb hangtartományban nem szól olyan szépen Jaroussky hangja, hiszen az alt egy másik hangfaj. A Tito Manlio opera recitativója és áriája talán a legjobban megfogott előadás. Szeszélyes, csapongó hangulati elemei tökéletesen ábrázoltak az énekes és az Ensemble Matheus előadásában.
Az Andromeda liberata 1726-ban keletkezett, a Sovente il sole című áriát halljuk belőle. A ritka szép lassú ária édes-bús, végletekig kidolgozott szólóhegedű ritornellje és az ének egymásból nyílik, teljesedik ki, megragadja a képzeletet, sokáig zeng fülünkben. A Demofoonte Vivaldi 1730-as évekbeli koncertkörútja közben íródott. Az aria di tempesta nyitó és visszatérő részének zenekari bevezetője igazi csemege, zeneszerzői és előadói koncepciója alapján. A Giustino című opera A Farà la mia spada szabályos da Capo formájával, üdítő rövidségével, késleltetéseivel bűvöl el. A pszeudohistorikus Tieteberga csendes zenekari hangzása, a fél zenekar vonóval, a másik pizzicatókísérettel fejezi ki a könnyek hullását, Jaroussky pedig nekünk önti ki fájdalmát. Az Orlando furioso talán az a Vivaldi-opera, melyből a legtöbbet énekeltek. A Cara sposa öröme, életigenlése, kedvessége az előadás erejét bizonyítja. A befejezetlen Farnace című opera az utolsó, mely Vivaldi operaírói vénáját mutatja. A Perdona o figlio amato ária nemcsak szövegével, hanem zenei szövetével is különleges: a hegedűk mormogása, a gyász kifejezése Jaroussky megfogalmazásában is egyedülálló: semmi színpadiasság, hanem a belső vívódás, küzdelem ábrázolása a sokszor éppen csak hallható, nem túlvibrált, puritán, lecsupaszított hangokkal történik.
Philippe Jaroussky lemezével beírta magát a zenetörténetbe. Egy csipetnyit kaphatunk a barokk kor előadásainak atmoszférájából. Az énekes kiejtése jó, technikai tudása, zenében való jártassága nem kétséges. Hamis hangokra nem is érdemes vadászni, a futamok, szekvenciák nem mosódnak el.
A zenekar, az Ensemble Matheus a lemez sikeréhez nagyban hozzájárult. Jean-Christophe Spinosi hegedűjátéka kimagasló, együttesét nagyszerűen irányítja, bár a régizene-játékmód kedvelői nem biztos, hogy szeretik ezt a hangzást, dinamikát. Mindenképp meg kell jegyezni, hogy a hangulatábrázolás az adott pillanatnak megfelelő, ezt a vonókezeléssel, a hangok hosszával-rövidségével, súlyával-könnyedségével érik el.
A kísérőfüzet szinte esszéigényű, az áriák szövegét is tartalmazza. Sajnos, az előadókról vajmi keveset tudunk meg. Egy kis észrevétel: Jaroussky fotói jók, azonban a tok belső részén levő képek közül az egyik félreértésre vagy találgatásokra adhat okot. Elég furcsa az átlagembernek a férfitestből szóló női hang.
A 2006-os év lemeztermésének egyik, ha nem a legjobb felvételeit vehetjük meg. Vegyük is meg, mert nagyszerű élményben lesz részünk!

Heroes – Oper arias

Philippe Jaroussky
Antonio Vivaldi
Jean-Christophe Spinosi
CD
Virgin Classics sorozat
3634142

1/ ORLANDO FINTO PAZZO: Se in ogni guardo
2/ GIUSTINO: Vedrò con mio diletto
3/ OTTONE IN VILLA: Frema pur, si lagni Roma
4/ L’OLIMPIADE: Mentre dormi amor fomenti
5/ TITO MANLIO: Vanne perdida va
6/ TITO MANLIO: Fra le procelle
7/ ANDROMEDA LIBERATA: Sovente il sole
8/ DEMOFOONTE: Sperai vicino il lido
9/ GIUSTINO: Deh perché
10/ GIUSTINO: Bel riposo de’ mortali
11/ IL TIGRANE: Farà la mia spada
12/ TIETEBERGA: Sento in seno ch’in pioggia di lagrime
13/ ORLANDO FURIOSO: Cara sposa
14/ FARNACE: Perdona, o figlio amato
15/ ORLANDO FINTO PAZZO: Alla rosa ruggiadosa

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Szeptember 29.
Next Post: Brendel és a titok

Related Posts

  • Liszt, Dubrovay és Brahms egy este Archívum
  • Kortárs művek fuvolára Archívum
  • Pozsonyi papiruszok 10. Archívum
  • Ínyenceknek Archívum
  • A nagy modulátor Archívum
  • A filozófus – a habcsók és a mangalica szorításában Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Idomeneo, Mozart és a stílus
  • Joyce és Bryn
  • Mária és Erzsébet, Erzsébet és Mária
  • Don Carlos és a lépcsők
  • Ínyenc szendvics

Legutóbbi hozzászólások

  1. A ló és a láda esete szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  2. Te Deumok, versenyművek szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  3. Rosszfiútól rosszfiúig szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  4. Két mű, két világ szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  5. Ludwig Múzeum: Maurer Dóra – Szűkített életmű szerzője Június 11. – papiruszportal.hu
  • A Zongora – ifj. Balázs János koncertje Archívum
  • Kocsis Zoltán és az UMZE Archívum
  • Szeptember 14. Naptár
  • Vatikán és Kína Archívum
  • Olvas(s)atok – Spiró György: Csirkefej Archívum
  • Ezernyi érzelem Papiruszportal
  • Iskola a végeken – Podolin Archívum
  • Február 5. Naptár

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme