Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • „Még mindig abban a lendületben vagyok…” – interjú Sebő Ferenccel Archívum
  • Csajkovszkij és Bruckner világa Archívum
  • A 12 legszebb magyar vers program 8. Archívum
  • Várdai István, Frankl Péter, Beethoven Archívum
  • Az élet vendége – Csoma-legendárium Archívum
  • Barenboim és az egyházi művek Archívum
  • Micimackó visszatér Archívum
  • Rubinstein, szivarral Archívum

„Titkos évezredek mélyéről emlékszem reá”

Posted on 2023.01.16.2023.05.29. By admin 1 hozzászólás a(z) „Titkos évezredek mélyéről emlékszem reá” bejegyzéshez

Mikszáth Kálmán prózájának helye a XXI. században*

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: Csiszár Éva

Elfogadott tény az irodalomtudományban, hogy az olvasók nem ugyanolyan módon fogadják be az egyes irodalmi alkotásokat. A befogadás többek között függhet az egyén korától, nemétől, tudásától, annak fejlődésétől, világszemléletétől, magától a korszaktól, melyben él. Minden időszaknak megvannak a maga stílusirányzatai, divatjai írásban és műelemzésben egyaránt. A kritikusok a kor sajátosságainak megfelelően értékelik a műalkotásokat.

„A régi, ismerős, százszor megjárt gyalogút volt, mégsem ismert rá. Azt hitte, idegen helyen bolyong. (…) Minden, minden ott van, minden, minden úgy van, s még sincs ott semmi és még sincs úgy semmi…”1

Elfogadott tény az irodalomtudományban, hogy az olvasók nem ugyanolyan módon fogadják be az egyes irodalmi alkotásokat. A befogadás többek között függhet az egyén korától, nemétől, tudásától, annak fejlődésétől, világszemléletétől, magától a korszaktól, melyben él. Minden időszaknak megvannak a maga stílusirányzatai, divatjai írásban és műelemzésben egyaránt. A kritikusok a kor sajátosságainak megfelelően értékelik a műalkotásokat.

Mikszáth Kálmán életművének értelmezése újfent foglalkoztatni kezdte az irodalomtudósokat, az irodalomtudományt. Hajdu Péter 2005-ben kiadott műve („Csak egyet, de kétszer”2) a Mikszáth-próza kérdéseit boncolgatja, Eisemann György az íróról írt kismonográfiájában3 pedig az életmű újraolvasását, újraértelmezését sürgeti.

Feladataink vannak. A ma irodalma számos alkalommal azt üzeni, hogy tovább kell lépni a klasszikus műveken. A XXI. században, a „Föld 2” korában talán már elavultnak tűnhet egy XIX. századi író, aki műveiben nem valami világrengetően elképzelhetetlenről ír, nem olyan gondolatokról, cselekvésekről, melyek borzadást keltenek, és percekig döbbentté teszik a befogadót. Az író műveiben nem találkozunk különösebben meghökkentő megoldásokkal. Talán éppen ez a különleges benne.

Mikszáth „nem múlhat el”. Arra vár, hogy ismét felfedezzék. Újra kell olvasnunk. Elő kell vennünk könyvespolcaink rejtekéből, le kell porolnunk, és észrevenni azokat a bravúrokat, melyekkel gyarapította irodalmunkat.

Ő volt az, aki az anekdotát fő prózaszervező elvvé tette; aki intertextualitásra adott lehetőséget azzal, hogy egyes műveit (A tót atyafiak, A jó palócok) anekdoták laza füzéreként állította össze, arra késztetve az olvasót, hogy összefüggéseket keressen és kutasson a szereplők, események között. ő volt az, aki novellái szereplőinek kapcsolatrendszerét, szereplőinek érzelmeit, nem mindennapi egyéniségét, olykor különcségeit egy magasabb szintre emelve, félig homályba fedve alkotta meg úgy, hogy a befogadót gondolkodásra, meghatottságra, beleélésre ösztönözze. A művel megismerkedők személyessé válhatnak a műben. Az író közel enged, mintha személyesen beszélné el a történteket, kapcsolatot teremt az olvasóval „közeli” hangvételével.

A fiatal bakfisok, a természet és a benne élő, vele eggyé váló szereplők lelki történései-fejlődései, az emberi kapcsolatok kuszasága, a büszkeség és erkölcs mind-mind kifogyhatatlan kérdések tárházát adják az életmű megközelítésének lehetőségeihez.

Aki felületesen, beleérzés nélkül olvassa írásait, talán nem talál benne semmi különlegeset. Egy kis odafigyeléssel azonban a mai kor számára is az egyik legkülönlegesebb alkotóvá léphet elő újra, a XIX. századból.

„Az a nagy, mélységes talány, mely a természet fönséges arcán honol, betölti még azt a vad lelket is, és beszél hozzá, az meg felelget neki.”4

1 Mikszáth Kálmán: Tót atyafiak. A jó palócok, Bp., 1967, 40.
2 Hajdu Péter: Csak egyet, de kétszer: A Mikszáth-próza kérdései, Bp., 2005.
3 Eisemann György: Mikszáth Kálmán, Bp., 1998.
4 Mikszáth Kálmán: Tót atyafiak. A jó palócok, Bp., 1967, 40.

Archívum Tags:Iskola a határon, Nyitott könyv

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Január 16.
Next Post: Január 17.

Related Posts

  • A költészet napja – Mi a költő ma? Archívum
  • Tárulj, világ Archívum
  • Ne ess pánikba! – Törülközőnap Archívum
  • Csajkovszkij, Debussy Archívum
  • Graun és passiókantátája Archívum
  • Otthagyott csapot-papot – Csokonai a néphagyományban Archívum

Comment (1) on “„Titkos évezredek mélyéről emlékszem reá””

  1. Visszajelzés: Május 28. – papiruszportal.hu

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Heti papiruszok (2322)
  • Tiltott opera, de kötelező meghallgatni
  • Szabó T. Anna: rögzített mozgás
  • Lengyel est, a BFZ-vel és Witt-tel
  • Június 4.

Legutóbbi hozzászólások

  1. Olvas(s)atok – „Kétsíkú valóság”, Franz Kafka művészi kifejezőeszközei szerzője Június 3. – papiruszportal.hu
  2. „Titkos évezredek mélyéről emlékszem reá” szerzője Május 28. – papiruszportal.hu
  3. Ez a vár nem az a vár? o) szerzője Heti papiruszok (2321) – papiruszportal.hu
  4. Ne ess pánikba! – Törülközőnap szerzője Május 25. – papiruszportal.hu
  5. Rammstein – Egy ember ég szerzője Rammstein – tűz alatt – papiruszportal.hu
  • A jóslat – a sztárkultusz előzményei Archívum
  • Tiffany és Gallé – A szecesszió üvegművészete Archívum
  • Március 29. Naptár
  • Május 10. Naptár
  • Franciakrémes, kétszer Archívum
  • Fischer és Brahms Archívum
  • Az ősember zenéje Archívum
  • „Üdvöz légy, Március! Köszöntlek!” Archívum

Copyright © 2003-2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme