Diana Damrau, valamint a Budapesti Fesztiválzenekar, Veronika Eberle és Steven Isserlis koncertje
Szerző: Lehotka Ildikó, 2024. május 24.
Már természetes számunkra, hogy a legnevesebb művészek, együttesek koncerteznek Magyarországon. Diana Damrau operettestjét május 9-én hallhattuk, a Budapesti Fesztiválzenekar háromszor ismételt műsorának az utolsó, május 14-i koncertjén voltam. Mindkét esemény kiemelkedett a hétköznapokból.
Érdekes módon a nézőtér első két sort kivették május 9-én a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. Az operett műfajához kevésbé vonzódók is ellátogattak a koncertre, hiszen nem kisebb énekesnő, mint Diana Damrau lépett fel. Damrau énekes partnere Nikolai Schukoff volt, a Magyar Állami Operaház Zenekarát Ernst Theis vezényelte. A műsoron a legismertebb dallamok mellett felfedezésre várókat is hallhattunk. Damrau fantasztikus énekesnő, de ezt már régóta tudtuk. Ez a koncerten is megerősítést kapott: Damrau szenvedélyesen énekelt. Rögtön az első áriájában csodás pianót hallottunk, a zenei megvalósítás minden szempontból nagyszerű volt. Partnereként Nicolai Schukoffot üdvözölhettünk. Ő is Lehár Paganini című operettjéből énekelt egy áriát, falzettek sorozatával, esetleges módon. Ahogy a koncert haladt előre, a tenorista is magára talált. A duettek rendkívül kifejezőek voltak, a magyar nyelvű rövidke párbeszédek is a közönség örömére szolgáltak. Damrau öt különféle ruhában énekelt és persze táncolt, önfeledten. A Magyar Állami Operaház Zenekara kísérte az énekeseket, a karmester Ernst Theis volt. Theis maga is a show részének érezte magát, látványosan, óriási mozdulatokkal vezényelt, az arcát gyakran törölgette. Az egyik duettnél nagy elánnal beintett az énekesnek, azonban a másikuk kezdte a dallamot. Theis talán kevéssé gyakorlott az operettek világában, a zenekari játék alapján. Kezdésként ifj. Johann Strauss A denevér című nyitánya szólt, nagyon halvány karmesteri elképzeléssel, ezek a hangok játszására vonatkoztak. A többi zenekari szám sem remegtette meg a földet, de nem a zenekar hibájából. Összevetve egy hangulatos koncertet hallhattunk, közel sem teljes nézőtér előtt. Aki azonban ott volt, felhőtlenül szórakozott, a szép dallamokban fürdött. Ráadásként három számot – egy-egy szoprán- és tenoráriát (Vágyom egy nő után) és egy duettet énekeltek. A sikert a közönség véleménye igazolta.
A Budapesti Fesztiválzenekar folytatta Brahms műveinek bemutatását, a koncerten a szerző hétévnyi 
kompozícióiból válogatták a programot. Brahms a-moll kettős versenye és 4., e-moll szimfóniája szólalt meg, mindkét művet egy rövid magyar tánc vezette be. Brahms Kettős versenye (op. 102) a szerző utolsó zenekarra is írt darabja, amelyet 1887-ben mutattak be, Brahms vezényletével. A mű engesztelésül szolgált az ünnepelt hegedűvirtuóz Joachim Józsefnek. A csellószóló magát Brahmsot, a hegedű pedig értelemszerűen Joachimot jelképezi Sajnos a régi műfaji hagyományt őrző darab nem aratott nagy tetszést. Nem úgy a május 14-i koncerten. Veronika Eberle és Steven Isserlis szólójával hallhattuk a darabot, mindkét művész remekül játszott. Eberle hegedűhangja gyönyörű, Isserlis hangszerének hangja talán kevésbé volt erőteljes ezen az estén. Mindenesetre a csellistától megszokott vehemens játékot hallottunk. Eberle talán egy hajszállal rugaszkodott el kevéssé a kottától, ám a két hangszer közötti párbeszédek gyönyörűen sorjáztak. A Kettős verseny előtt a rövid, de hangulatos 21. magyar táncot hallottuk élvezetes előadásban. Szintén egy magyar tánc vezette be a szimfóniát a szünet után, mégpedig a 14. Korábbi cikkünkben írtuk, hogy remek ötlet a veretes művek előtt egy könnyedebbet előadni. Brahms 4. szimfóniájának bemutatója 1885-ben történt, hatalmas sikerrel. A darab első tétele éppen csak nem lépte át azt a határt, amely az édeskés hangvételt jelezte volna, Fischer Iván remekül gondolta el a tétel főtémáját. Az Andante moderato csodálatos, és érzelmekkel teli előadása a régi korokba vezette a hallgatót. A scherzo jellegű III. tétel életvidámsága, a variációs záró tétel energikussága, szenvedélye mind-mind a zenekar csodálatos játékát és Fischer Iván a művel kapcsolatos átgondolt elképzelését mutatta. Nagyon jó koncert volt, Fischer Iván utoljára vezényelte a zenekart itthon ebben az évadban.
