Truman Capote: Az éjszaka fája
a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: bookworm
Truman Capote összegyűjtött novelláit és kisregényeit jelentette meg nemrég az Európa Könyvkiadó. Figyelemre méltóak ezek az írások, bár leginkább a Hidegvérrel (új műfajt teremtett, a tényregényt), a Ne bántsátok a feketerigót, az Álom luxuskivitelben (Breakfast at Tiffany’s), Más hangok, más szobák című regények ismertebbek a magyar közönség számára. Annál is inkább, mert regényeit sorra-rendre megfilmesítették.
Elbeszélésgyűjteménye, Az éjszaka fája rávilágít arra, hogy Capote a kis formákban is lenyűgözőt alkotott, nem véletlen, hogy egész életművét át- és átszövik a novellák, kisregények. Az irodalomba is egy novellával robbant be, a Miriammal.
Ahogy regényeiben, a novellákban, kisregényekben is feltűnik a karakterek rendkívül színes megjelenítése, tartozzanak bármelyik társadalmi osztályhoz – de leginkább az alsó réteghez –, a helyszínek felvázolása, úgy, hogy, a hely és a szereplő szinte elválaszthatatlan. Külön csoportba sorolhatjuk az álom és a valóság határmezsgyéjén mozgó alakokat, szinte képtelen történeteket, szürreális álmokat. Például a kötet címadó írása Kayt mutatja be, aki egy házaspárral kényszerűen összezárva vonatozik, és nem képes kitörni bűvkörükből, önmagát hajtja a végzet felé.
Capote sokszor a képzelet világába kalauzolja olvasóit, a Miriamban egy fiatal lányról olvasunk, aki egy szerény életvitelű idősebb nő életébe robban bele. Vajon képzelődik-e az özvegy Mrs. Miller? A Legenda (Preacher’s Legend) idős, összetöpörödött néger főhőse várja a halált, hiszen mindenkijét, hőn szeretett feleségét, gyerekeit vesztette el, akár jelképesen, a két hozzá érkezőnek könyörög, hogy mégse vigyék magukkal. Az egyszerű férfi istenhite egészen megható, szinte látjuk az olcsó színes kegytárgyakat a házában, bár nincsenek említve. Az egyszerű, sokszor tanulatlan emberek érzéseit rendkívül színesen ábrázolja, a butaság alól azonban nem ad felmentést. A Virágos ház (House of Flowers) Ottilie-je a könnyű(vérű) életet otthagyva lesz a rendkívül vonzó, egészen vidéki macsó Royal felesége. A lány – bár érzi, tudja, hogy nem a megfelelő viselkedés férjétől, hogy kiköti a tűző napra a lányt holmi látomások miatt – nem szökik vissza barátnőivel a városba.
A Több dobás nincsben (Shut a Final Door) nem oldja fel a westernfilmszerű keménységet, Móricz naturalizmusát hozó novella szereplőit; az ifjú férj feladta remek állását egy önkiszolgáló áruházban, és az isten háta mögé költözött várandós, 16 éves feleségével, Marge-dzsal. Még három nő keseríti az egyikük által csak lánynak nevezett fiú életét, majd Marge is betagozódik közéjük. A megoldás radikális. Nem hiányzik az abszolút vesztes figura (a Több dobás nincs Waltere) vagy a totális nihilizmusba süllyedő karakter sem az írói eszköztárból. Máskor a státusszimbólum bunda az írás tárgya (a kötetben két ilyen novella is szerepel), mindkét bundaeladó a régi barátságra építi kicsinyes, de életmentő tervét. Mindkét nő jobb napokat látott, de lecsúszott, nincs részletezve, miért, nem ez a lényeg. Hősei közt vannak írni-olvasni nem tudók, gyerekek, sorscsapásoktól sújtott és csak a vakszerencsében bízók, kisasszonyi allűröket fölvevők, idősebb emberrel nagyon közeli kapcsolatban állók, és akad apját elutasítani akaró szereplő.
Különös hangulatú a Gyerekek születésnapi díszben (Children on their Birthdays) című novella, a „rendkívüli” Bobbit kisasszony (képzelhetjük, mit szóltak a gyerekek-felnőttek, mikor így mutatkozott be a kislány) meghódítja a fiúk szívét és a felnőtteket is, úri kislány modorát, szokásait tiszteletben tartják, sőt imponál nekik. A zsúrral induló és végződő írás annak az egy évnek a cserepeit villantja fel, amíg Bobbitot el nem üti a hatórás busz. A kimondatlan, de más által nyilvánvaló vágyak megtestesülése a témája a Hideg falaknak (The Walls are Cold). A jó módban élő fiatal lány a házukba vetődő tengerészek egyikétől csókot kap, azonban megpofozza a fiút. A vágyak nem teljesülhetnek, a nevelés ereje legyűri a képzeletet, győz a társadalmi hierarchia.
Truman Capote az egyik legismertebb amerikai író, talán botrányoktól nem mentes élete miatt is, műveiből a mozi gyakran profitált. Gyermekkora nem telt gondtalanul, négyéves korától anyja rokonai nevelik, az egyikük különösen közel kerül hozzá, írásaiban többször feltűnik egy idősebb, kedves nő, akivel a gyermek szinte szimbiózisban él, olvasható a Karácsonyi emlékben (A Christmas Memory); öntörvényűen élnek, fütyül a világra a fiú és az idősebb nőalak, A hálaadásnapi vendég (A Thansgiving Day Visitor) története is egy ilyenfajta kapcsolatból indul. Életrajzi adalékok tárházát kapjuk a záró írásban – Capote közel hatvanéves volt ekkor, és némi szentimentalizmus is átlengi a lapokat –, az Egyszer, karácsonykor (One Christmas) nyílt színi megbocsátás – az író szülei elváltak, anyja 16 évesen szülte –, az apropót egy, az apának írt, megtalált levélke szolgáltatta. Az elbeszélés apa és rég nem látott fia találkozását írja le, a gyermek hogyan fogadja el lassanként apját.
Az elbeszélések középpontjába mindig a szubjektum belső világa kerül, nagyon ritka a megelégedett, az életet teljesnek gondoló szereplő, talán ilyen Bobbit kisasszony és a Capote gyermekkori emlékeiből átmentett fiúalak, vagy a kancsóban levő pénznyereményt megütő testvérpár, Almamag és Middy (Egy kancsó pénz; Jug of Silver).
A fordítás/szöveggondozás nem nőtt fel a capote-i nívóhoz: sok a hiba, az elválasztásokban is. „…fütyülés rengette meg a leget” – találjuk így, nem stílszerű, hiszen egyszerű emberekről ír Capote (Egy kancsó pénz). A címbeli kancsóra is ráfért volna egy találóbb kifejezés vagy javítás, a pénzesbödön például. A „lerakott szoknya” inkább rakott szoknya (49. o.), „az én pártomat fogja vagy az övükét” (61. o.), a faborítás nem „mállik” (93. o.), és hosszan sorolhatnánk a nem oda illő vagy helytelen szókapcsolatokat, kifejezéseket. A fordítás színvonala sem egyenletes, kár.
A könyv borítóján a fiatal Capote-t láthatjuk. Remélhetőleg az a Harold Halma által promóciós célra készült kép (Más hangok, más szobák, Other Voices, Other Rooms) is felkerül mint címlapborító az egyik kötetre, mely a maga idejében akkora botrányt kavart, s a fiatal Andy Warholra nagy hatással volt.
Fülszöveg
Fiatal tengerészek vetődnek el egy gazdag partyra: egyikük bátran megcsókolja a háziasszony lányát, aki megpofozza, de már közben is arra gondol, milyen lesz vele éjszaka… Valaki, a semmiből fölbukkanva, eladja foszlott, ócska nercbundáját egykori barátnőjének… Egy szegény fiú elnyer egy kancsó aprópénzt karácsonykor, mert pontosan meg tudja számolni, hogy mennyi van benne…
Első, 1943-tól megjelenő elbeszéléséiben Capote – bár még pontosan lehetett érezni, milyen írók hatottak rá – valamit már nagyon tudott: szinte a semmiből, egy foszladozó nercbundából vagy egy vonaton elkapott beszélgetésből teremtett eleven alakokat, izzó szenvedélyeket, rejtelmes történeteket. S aztán 1945-ben megjelent „Miriam” című novellája, mellyel elnyerte az O’Henry-díjat, s Capote attól kezdve sztár volt: versengtek érte a New York-i folyóiratok, s várták a nagy művet. S a nagy művek aztán jöttek is egymás után – a Más hangok, más szobák az Álom luxuskivitelben, a Hidegvérrel –, de, ha ritkábban is, Capote még vissza-visszatért a kisprózához, melynek vitathatatlan mestere volt: csehovian mélyek és letisztultak a novellái.
S felejthetetlenek az alakjai: Miriam, a kísérteties kislány, aki az őrületbe kergeti Mrs. Millert; a magányos, fekete bőrű Preacher, aki a halált várja, de amikor eljön, mégsem akar elmenni vele; vagy épp maga a kis Truman, aki karácsonykor az apjához látogat New Orleansba, s megtudja, hogy nem a Mikulás hozza az ajándékokat, s azt is, hogy talán mégis szereti az apját…
Truman Capote életműsorozatában most először jelenik meg az író valamennyi novellája – azok a korai írások is, amelyekben már megcsillant a zsenialitása.
Truman Capote: Az éjszaka fája
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2008
Fordította: Bart István, Borbás Mária, Göncz Árpád, Katona Tamás, Róna Ilona, Szilágyi Tibor, Tolnai Klára
Kötött, 122×200 mm, 336 oldal
ISBN 978 963 07 8618 8
