a papiruszportal.hu archívumából
Szerző: Lehotka Ildikó
A világhírű szoprán 11 felvétele hallható a Hungaroton gondozásában most megjelent cédén. Sass Sylvia nem a legnagyobb operaslágereket énekli, de az áriák többé-kevésbé ismertek a magyar közönség számára. A gyönyörű vocéval rendelkező művésznőt sokan Maria Callas utódaként tartják számon. Kivételesen meleg, kissé sötét színezetű hangja, mely a magas és mély régiókban is kiegyensúlyozottan szól, magával ragadó színpadi játéka, kidolgozott előadásmódja és nem utolsósorban hangjának hajlékonysága alapján egyetérthetünk ezzel a kijelentéssel.
Nemcsak a közönség, de művésztársai (Monserrat Caballé, Schiff András stb.) is elismerik különleges adottságait.
Kevesen tudják a zenész családban született Sass Sylviáról, hogy a tanításon, a koncertezésen és a festésen kívül dalokat írt Ady Endre és József Attila verseire. Festményeiből többször rendeztek nagy sikerű kiállítást, sok zenei tárgyú képe is van, például Lady Macbeth megőrülése, Salome tánca. Operákat is színpadra állított. Szívesen kirándult a zene könnyebb/könnyedebb területeire, erről szintén a Hungaroton gondozásában megjelent lézerlemez meghallgatása után kaphat ízelítőt a zenerajongó.
Az általam ismert felvételeken (A kékszakállú herceg vára, Cherubini: Medea, Verdi: Macbeth) Sass Sylvia teljesítménye egyenletes, nincsenek gyöngébb pillanatok, mindig a legmagasabb szinten, fokon éli meg szerepeit. Éneklésében nincsenek zavaró momentumok, a nehezebb részeknél nem lassít a tempón. Nem hallatszik erőlködés, mintha számára a világ legtermészetesebb dolga lenne az éneklés. Nagy repertoárt tartott műsoron, főbb szerepei: Gutrune Az istenek alkonyából (ezzel a szereppel debütált az Operában), Grófné a Figaro házasságából, Donna Anna, Fiordiligi, Norma, Giselda a Lombardokból, Lady Macbeth, Judit, Violetta, Desdemona, Tosca, Mimi, Tatjána, Manon, Turandot. Több teljes operafelvétel (külföldi kiadóktól is) őrzi művészetének teljességét.
A cédén található összes felvétel egy-egy gyöngyszem az énekesnő kincsestárából és az operairodalomból, Cherubini, Verdi, Erkel, Gounod, Csajkovszkij, Cilea, Mascagni és Catalani műveiből. A gondosan válogatott anyag – a Cherubini-ária kivételével – a romantikus zenét hozza előtérbe, ebben a stíluskorszakban a legváltozatosabbak a dallamok, hiszen a zeneszerzőknek csak a fantáziája szab határt, formai és harmóniai elemek nem. Különösen értékes, hogy nem csak olasz operaszerzők tollából származó részleteket tolmácsol az énekesnő. Az áriák érzelemvilágát Sass Sylvia sokrétű, gazdag hangszínnel jeleníti meg. A kitárulkozás szolgálatába állítja a változatos, sokszor egy hangon belüli dinamikát, a hangerőt is az előadás még plasztikusabbá tételére használja. Ezekkel az eszközökkel még úgy is eléri azt a hatást, melyet a színpadon sugárzó lénye nyújt, hogy csak halljuk a szopránénekest.
Már az első, Medea áriájában hallhatjuk a rá oly jellemző hangszín- és dinamikai gazdagságot. A mozarti dallam- és harmóniai fordulatokban bővelkedő részletben a pianók gyönyörűek, légiesek, de teltek, Ágay Karolának szól hasonlóképpen csengően a hangja a magas régióban. A Gounod-opera Ékszeráriája emlékezetem szerint a televízióban is látható volt jó huszonöt éve, szívesen megnézném újra.
Tatjána áriája lassabb egy hajszállal a megszokottnál, de így különösen jól érvényesül Sass Sylvia egyenletes, szép vibratója, a zenekari kíséret is említést érdemel.
A cédén a hozzánk, magyarokhoz legközelebb álló La Grange-ária a legvirtuózabb a lemezen. Rövid idő alatt kétoktávnyi hangterjedelmet jár be. Az alsó régió itt talán nem szól olyan telten, mint Marilyn Horne esetében, de a gyönyörű magas hangok kárpótolnak ezért. Sass Sylvia technikai felkészültségéről győződhet meg a hallgató: mind a fuvolaszerű legato futamoknál, különösen az akkordfelbontásoknál elképesztően magas fölénnyel, mind a staccatóknál hajszálnyi bizonytalanságot sem érez a hallgató. Az intonáció természetesen kifogástalan, ahogy az összes áriában.
Érdemes a közreműködők névsorát is megemlíteni: hallhatjuk Pitti Katalint, Dénes Zsuzsát, Veriano Luchettit, Gulyás Dénest és Gáti Istvánt.
Az áriákat a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Magyar Állami Operaház zenekara értő kíséretével hallhatjuk, vezényelnek: Lamberto Gardelli, Kovács János és Medveczky Ádám.
A felvételek időpontja nincs feltüntetve az igényesen (négy nyelven) megírt kísérőfüzetben, az áriák eredeti szövegét és a magyar fordítását is – mely segít abban, hogy jobban megismerhessük a szereplő érzéseit, szavait – olvashatjuk. Sass Sylvia az áriákat eredeti nyelven énekli.
A lemezt operabarátoknak, a romantikus zenét és a drámai hatást kedvelőknek ajánlom.
Arias – Sass Sylvia
Sass Sylvia (szoprán/soprano)
Pitti Katalin (szoprán/soprano) (3), Dénes Zsuzsa (5) (szoprán/soprano), Luchetti Veriano (1), Gulyás Dénes (5) – (tenor), Gáti István (3) (bariton/baritone), Budapest Symphony Orchestra (1, 3, 6–11); Hungarian State Orchestra (2); Hungarian State Opera Orchestra (4, 5)
Conducted by Gardelli Lamberto (1–4); Kovács János (5); Medveczky Ádám (6–11)
Sung in Italianan (1–4, 8–11), Hungarian (5), French (6) and Russian (7)
Összidő: 68’21”
2005 Hungaroton, HCD 32346
