Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • A zene marad Archívum
  • The Broadway Songbook Archívum
  • Meghaltál, nem maradt időm – Sylvia Plath Archívum
  • A hivatal belovagolt Pécsre Archívum
  • Dr. Kubassek János: Balaton és a Balaton-felvidék Archívum
  • Kimmie Rhodes: Walls Fall Down és Michel Camilo: Spirit Of The Moment Archívum
  • „Szép múlt, derűs jövő. Fél évszázad nagy idő” Archívum
  • Carmen, a vadító Archívum

Hilary Hahn és a Fesztiválzenekar

Posted on 2024.07.30.2024.07.27. By admin Nincs hozzászólás Hilary Hahn és a Fesztiválzenekar bejegyzéshez

…csodagyerekből lett-e csodafelnőtt?

(a papiruszportal.hu archívumából [2009])

Szerző: Lehotka Ildikó

A Budapesti Fesztiválzenekar – meglepő módon – a megszokott, jól bevált nyitány-versenymű-szimfónia szentháromsága jegyében állította össze háromszor játszott koncertjének anyagát, Rossini A tolvaj szarka nyitánya után Mozart A-dúr hegedűversenyét, majd Dvořák VII. (d-moll) szimfóniáját hallhattuk. Ami rendkívüli, az a szólista, Hilary Hahn közreműködése, a fiatal, de annál ismertebb hegedűművész keresett muzsikus. Nagyon kíváncsi voltam, vajon a csodagyerekből lett-e csodafelnőtt.

Rossini talán legismertebb nyitánya ezen az estén nem hozott lázba, bár egy átlagos zenekar esetén az előadást jónak minősítené az ember. Minden a helyén volt, eltekintve a kissé pontatlan triolás hegedűállásoktól, és szintén a hegedűk néha nehézkes játékától, a kápánál nem olyan könnyedek a rövid hangok, a szólók szépek voltak, a két pergődob közül az egyik elöl, vörös lepellel az oldalán foglalt helyet. Valami mégis hiányzott.

Érthetővé vált Mozart A-dúr hegedűversenye, de még inkább a szimfónia tolmácsolása után, hogy valószínűleg a zenekar ezekre összpontosított, esetleg fáradt volt (ami nem csoda). A 219-es Köchel-jegyzékszámú A-dúr hegedűverseny Mozart öt, e műfajú művének utolsó (és legkedveltebb) darabja. A zenekari bevezető után – az első nagyszerű volt, a második karaktere lehetett volna lágyabb – Hilary Hahn egészen intenzív hangon indította szólóját, magvas, dús, éneklő játékot hallottunk végig. Hahn játéka természetes volt, mentes mindenféle sallangtól, túlzott megállásoktól. Előadása pontos stílusismeretet mutatott, sem a barokk szárazság, sem a romantikus kifejezésmód nem befolyásolta előadását.
Hangszíne egyedi, vibratója olyan, amilyennek lennie kell. A dinamikai ívek kidolgozottsága, a nüansznyi megállások is mind a természetesség jegyében szóltak. Maga Hahn is olyan, aki nem szereti a feltűnő ruhát, álltartójára barna – talán plüss-szerű védőt tett. A koncert közben nem hajlongott, csak néha oda-odamosolygott egy-egy szólamnak. Egyszóval csodálatos hegedűversenyt játszott, inspirálta a zenekart, a lassú tétel csordogált, a Rondó a magyar janicsáros-magyaros részével még humoros is volt. Mindig csodáltam Mozart bátorságát az A-dúr hegedűverseny lezárását illetően, csak úgy elröppen a tétel.

A ráadás pedig maga a csoda volt: Schubert-Ernst szinte lejátszhatatlan Erlkönigjét hallgatva borzongtam: nem a briliáns technikai tudást mutatta be Hahn, hanem azt a félelmet, amit az apa érezhetett vizionáló fiának segítségért vágtázva a sötét erdőn át, a fiú végig a rémkirályt látja, aki várába (a halálba) hívja. Második ráadásnak Bach d-moll Sarabande-ja szólt, bizonyítva Hahn érdeklődését és jártasságát három zenei korszak iránt is.

Dvořák VII. szimfóniája a szenvedés, a komorság, a tépelődés zenébe öntése. Rögtön az első tétel első hangjai – a drámai mélyvonós kezdéssel kijelölték a minőség útját. Elképesztően szép pillanatok váltották egymást, a hangzás leírhatatlan volt. A szimfónia és benne az egyes tételek – lélegzett, a tömör hangzás ellenére, az első tétel ujjongása, éneklése a hegedűk egészen kivételes, értő összjátékát dicséri, a nagyon magas tartományban is. A hangzásarány a szólóknál sem billent meg, nem kellett arra figyelni, hogy elég jól halljuk-e a kiemelt szólamot, vagy túl erős-e. A tétel csúcspontját egy kis gyorsítás is megelőlegezte, a feszültség így még nagyobbá válhatott. A második tétel belső szólamai rendkívül szépen árnyalták a hangzást, a kürt és nagybőgő gyönyörű pillanataihoz a fuvola is csatlakozott, az expresszív hegedűdallamok ismét feszítő érzést nyújtottak, ami egy kissé oldódott a könnyed-szilaj Scherzóban. A zárótétel egyes részeiben mintha orgona szólt volna, lehet, hogy csak az ember képzelete játszott el az ötlettel, mindenesetre fantasztikus egységben szóltak a hangszerek, a hallgatóságot elbűvölve, megéreztetve a zene mindenek feletti hatalmát.
Fischer Iván ezúttal is nagyszerű koncertet vezényelt, karmesteri munkájának egyik csúcsa volt a Dvořák-szimfónia ilyen emberi, kidolgozott, végtelen finomságokra rámutató prezentálása.
Dohnányi „egy kis virtuóz darabja” segített visszazökkenteni a lelkes közönséget a valóságba.

Művészetek Palotája, 2009. május 9.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Nagy testvér I.
Next Post: „A kommunizmus sűrű köde”

Related Posts

  • A siroki vár Archívum
  • Indiánok a Capitoliumban Archívum
  • Akik soha nem adták fel – párhuzamos történet Archívum
  • Csínom: Lenka ikerkönyve Archívum
  • Légtornász örvénylő mélységek felett Archívum
  • Carmen, tévúton – mindent vagy semmit Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2026. november
  • 2026. október
  • 2026. július
  • 2026. április
  • 2026. március
  • 2026. február
  • 2026. január
  • 2025. december
  • 2025. november
  • 2025. október
  • 2025. szeptember
  • 2025. augusztus
  • 2025. július
  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Fény és vigasz
  • Kodály, Bartók, Schubert – Bécsből
  • A halál vigasza és a gall liturgia fényei
  • Sci-fi vagy nem?
  • A kettes szám jegyében

Legutóbbi hozzászólások

  1. Kétszer kettő szerzője A kettes szám jegyében – papiruszportal.hu
  2. „Beszélj keveset, és cselekedj sokat!” szerzője Két koncert a Nemzetközi Kulturális Fesztiválon – papiruszportal.hu
  3. Kurtág100 – az 5. koncert. Ősbemutató a Müpában szerzője Magyar kincsek – Kroó György emlékére – papiruszportal.hu
  4. Szimfónia, versenymű, kantáta szerzője A harangok és a bábjátékos – papiruszportal.hu
  5. Két koncert, két hegedűművész a Zeneakadémián szerzője Két este világsztárokkal – papiruszportal.hu
  • Augusztus 15. Naptár
  • Gene Wilder Archívum
  • Április 6. Naptár
  • Nagyregény német módra Archívum
  • „Semmi sem számít” – Ambrose Bierce Archívum
  • Venezuelai gondolatok magyarságról, állampolgárságról Archívum
  • Április 13. Naptár
  • December 30. Naptár

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme