Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Norman Mailer Archívum
  • Karácsony − a csángó magyaroknál és a nagyvilágban Archívum
  • James Lord: Egy Giacometti portré Archívum
  • Veszprémbe vagy Veszprémben lakom? Archívum
  • Stille Nacht! – a legismertebb karácsonyi ének története Archívum
  • Bartók Béla és József Attila Archívum
  • Kis nép, kis lélek? – Tahiti Archívum
  • Fülvájó kacaj – trubadúrok márpedig vannak Archívum

Sebő József: A Bakony-mítosz
A Bakony a magyar irodalomban

Posted on 2022.12.23.2022.12.21. By admin Nincs hozzászólás a(z) Sebő József: A Bakony-mítosz
A Bakony a magyar irodalomban bejegyzéshez

Szerző: Mika Róbert

Szerencsére a természet nagyon sok mindent kibír, és ha alkalmat adnak rá, vissza is hódítja magának, ami az övé. Így kedves bakonyi barátaim még most is úgy indulhatnak el, ha hozzám látogatnak Budapestre, hogy “megyünk a büdös városba”. Magam is felszabadultan lélegzek fel, például Veszprémben, ami annyit jelent, hogy még meg lehet menteni a Bakonyt.

Fülszöveg
A Bakonyt a magyarság és Európa évszázadokon keresztül szinte kizárólag a betyárok erdejeként tartotta számon, s már nevének említése is áhítatott keltett, noha e táj számos olyan természeti és kulturális értéket rejt magában, melyek mind a mai napig alig ismertek a honi és külföldi közvélemény előtt.
Számos művészt – köztük jeles írókat és költőket – ihletett írásra e táj.
Ezért e könyvben az idézett műveké a fő szerep, ezeket veszi számba, értékelő esszékkel és e vidék újrafelfedezésére késztető fotókkal egészítve ki azokat.
E könyv akkor éri el célját, ha kinyitván az Olvasó, máris a Bakonyba szeretne menni, de azzal is elégedettek lehetünk, ha “csupán” további híveket szerzünk a mi öreg és méltóságos erdőségünknek.

Vad óriások, remeték, bujdosók és betyárok

Bár a kötet címe A Bakony-mítosz, igazából egy breviáriumot takar a szép kivitelű könyv borítója. Külön öröm számunkra az alcím – A Bakony a magyar irodalomban – által sugallt téma. A szerző magyartanárként az irodalom tükrében mutatja be Nyugat-Magyarország egyik legtitokzatosabb, legszebb és legérdekesebb tájékát. A mű olvasásakor teljes mértékben azonosulni tudtam Kopátsy Sándor előszavával:

„Sebő Józseffel és a Bakony-mítosz kéziratával úgy találkoztam, mint az elmúlt negyven év során a Bakonyban annyi más kinccsel – véletlenül. A Bakonyért tenni akarók képviselőivel azért ültünk össze, hogy a fellendülő idegenforgalom kívánalmaihoz jobban hozzáigazítsuk a környék turistaútjait. Ebbe a társaságba toppant be kéziratával a szerző. Még aznap este végigolvastam a kiadásra szánt szöveget, s azóta tart lelkesedésem. Nem tudtam arról, hogy akad valaki, aki hosszú éveken keresztül gyűjtötte a Bakonyra vonatkozó irodalmi emlékeket. Ráadásul nemcsak gyűjtötte, hanem igen magas színvonalon rendezte is.” (részlet)

A szerző eléggé komor képpel indítja útjára a kötetet:

„A Bakony-mítosznak vége, a magyar Atlantisz végképp elsüllyedt. Emléke azonban még itt időz. Neve a magyar számára évszázadokon át több volt, mint egy hegység vagy egy erdőrengeteg; valami ősborzongást, valami időtlenül titokzatosat jelentett. Olyat, amit csak áhítattal lehetett kimondani.
Most, a motorizáció korában, amikor a hajdani ősrengeteget keresztbe-kasul átszelik az aszfaltozott utak, a mítosz tovaröppent.”

Szerencsére azonban saját magam tapasztaltam, amikor pár évvel ezelőtt letértem azokról a bizonyos „aszfaltos utakról” és eltévedtem a Bakonyban, hogy még él a mítosz, még érzi az ember ennek a gyönyörű tájnak a szó igazi értelmében vett félelmetes mivoltát. De megértem a Bakonyért aggódó embereket is, hiszen nem is olyan rég megpróbálták a területet „szocializálni”, iparosítani. A szerző fel is idézi egy 1964-ben kiadott könyv sorait:

„Az új Bakony arca valóban más, mint a régi volt. A Bakony nemcsak természeti szépségekben gazdag, itt találhatjuk meg ipari életünk legjelentősebb alkotásainak egy részét is, Várpalota, Pét, Fűzfő, Peremarton, Papkeszi ipartelepeit, Inota, Ajka erőműveit, a sok-sok szén-, mangán-, bauxitbányát, amelyek együtt az ország második legnagyobb ipari tájegységévé avatják ezt a vidéket.” (H. L.: Budapest-Veszprém-Bakony, Panoráma, 1964)

A kötet első részeiben általánosságban mutatja be nekünk a Bakonyt a szerző. Feltárulnak, vallanak a korok sorjában: a vad óriásoktól kezdve, a remetéken, a bujdosókon és a betyárokon át a szocialista (sic!) Bakonyig.
Majd a Bakony irodalmából kapunk ízelítőt, a különböző időszakok írói szemszögéből, életükből mutatkozik meg a „terra incognita” és az ott élő ember.
Sebő József hatalmas feladatra vállalkozott, de maradéktalanul sikerült megoldania vállalkozását. Társra lelt Szántó Zoltánban, akinek a felvételei ékesítik e könyvet. A kötet mintája lehet a hasonló kiadványoknak, hogy könnyebben megőrizzük identitásunkat, becsüljük a szépet, és örökségünket átadjuk az utókornak.
Bakony, te szép hazám

Hogy imádjalak, hogy szeresselek,
Nincs elég húr, lélek a múzsafán.
Hol az ősfák dallal köszöntenek,
Fogadj fiadnak, Bakony, szép hazám!
Szűkebb hazámnak édes kebelén
Édes álomra fejem hajtom én.

Mikor a tavasz ontja illatát,
Fakad a rügy, kíséri lágy zsongás,
Ezer madár zengeti szép dalát,
Édesen cseng a patak-csobogás,
A nagy, csodás Természet átizen,
Erdők lelke szól – pihen a szívem.

Vagy, amikor jön a nagy Hervadás,
Zúgva, mintha minden fa menne el,
Nagy hegyek ormán nagy a jajgatás,
Leszáll az ősz vad, tépő szelekkel,
Elnézném fájón, örökké talán
Tépett koronád, Bakony, szép hazám.

Jártam Kárpát, Alpesek tájait,
Odaát a nagy székely hegyeket,
Szedtem a havasok virágait,
Lobogni láttam pásztortüzeket,
De egy fa se zúg sehol oly szépen,
Mint szép Bakony-hazám sűrűjében.

Letűnt idők drága emlékeként
Ódon vár roskad vén sziklatetőn.
Bús századok zivataros egét
Hányszor látta zokogva, szenvedőn.
Most ifjak bújnak itt – csók és virág-,
Mindenem vagy, szép bakonyi világ!

Ledő1t oltárkövek forrás felett,
Hol Istent imádtak pogányhiten,
Vadnak adnak most nyugvó helyet,
Ha szomjat olt csörgedező vízen.
Valaha rég, ha feljött a holdfény,
Lovát itatta itt Koppány vezér.

Bár lenne sorsom könnyes, alázott,
Nem, nem mennék innen sehova.
Bölcsőmre ősrengeteg vigyázott,
Nem lehetnék hűtlen soha, soha.
Itt érjen el utolsó éjszakám,
Karjaidban, Bakony, te szép hazám.

(Nagy Bálint parasztköltő verse; Bakonyszentkirály, Bakonyoszlop, Csesznek Közérdekű Közösségi Kalendárium, 1985)

Ezt a kötetet nem lehet nem szeretni. Ez látszik a kiadás minőségén is.
Kitűnően szerkesztett, feltűnően szép könyv.
Az illusztrációk szépek és pontosan vannak nyomtatva.
Kiadja a NODUS Kiadó (Veszprém, Victor H. u. 3.)

Felelős kiadó Varga István
Méret A/5
Terjedelem 112 oldal
Írta és szerkesztette Sebő József
A fotókat készítette Szántó Zoltán
Lektorálta dr. Ács Anna és dr. Tölgyesy József
Borítóterv, tipográfiai tervezés Bordácsné Mórocza Éva
Tördelés Szurmay László
Kartonált, készült a OOK Press Nyomdában, Veszprém
Felelős vezető Szathmáry Attila
ISBN 963 441 323 4

Archívum Tags:Nyitott könyv

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Az ókor zenéje
Next Post: December 24.

Related Posts

  • Hídavatás, avagy a Széchenyi lánchíd sem úszta meg Archívum
  • A semmi regénye
    Grendel Lajos: Négy hét az élet
    Archívum
  • Kis nép, kis lélek? – Húsvét-sziget II. (Kőkolosszusok) Archívum
  • Múltkóstoló – Szigethy Gábor kötete Archívum
  • Karácsony – regölés Archívum
  • Kis nép, kis lélek? – Tahiti Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár

Legutóbbi bejegyzések

  • Brit-szigetek: Michael Wood sötét középkora
  • Mendelssohn zongorája
  • Február 4.
  • Heti papiruszok (2305)
  • Olvas(s)atok – Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

Legutóbbi hozzászólások

  1. Toscanini és a sebesség szerzője Február 1. – papiruszportal.hu
  2. Bartók Béla és József Attila szerzője Heti papiruszok (2305) – papiruszportal.hu
  • Gyárfás Endre: Bakfark, Európa lantosa Archívum
  • Január 7. Naptár
  • Titkos társaságok könyve Archívum
  • December 8. Naptár
  • „Az a fontos, hogy terjesszük a zűrzavart, nem pedig az, hogy kiküszöböljük.” Archívum
  • Olvas(s)atok – Álomművek, avagy a Tóték változatai és Örkény Archívum
  • A föld alatti mennyország – Alexandra: Borpincék Archívum
  • „Titkos évezredek mélyéről emlékszem reá” Archívum

Copyright © 2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme