Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Leteremtés Archívum
  • Comrie–Matthews–Polinsky: A nyelvek világatlasza Archívum
  • Író beszél – Írók egymás közt I. Archívum
  • Pozsonyi papiruszok 7. Egyéb kategória
  • Lackfi János világa III. Archívum
  • Szerelem, halál, barbarizmus, korál Archívum
  • Minden dolgok kezdete Archívum
  • A jelnyelvi műfordítás lehetőségei Archívum

Ian Bostridge és az Europa Galante

Posted on 2023.09.09.2023.09.07. By admin Nincs hozzászólás a(z) Ian Bostridge és az Europa Galante bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2010]

Szerző: szabói

Még mindig nem csengett le a barokk operák, a vokális zene divatja, a régizenei együttesek egyre nagyobb teret szorítanak ki maguknak, míg két-három évtizede csak elnéző mosollyal hallgatták ezeket a műveket, zenekarokat, mára teljesen elfogadottá váltak, különböző fórumokon vitatják meg a rajongók a lemezeket, koncerteket, az előadói ötleteket. Elérhetővé vált a barokk zene, a korszak neves énekesei is közismertekké válnak Farinelli, Senesino után/mellett, a barokk – némi képzavarral – reneszánszát éli.

A régizenei csoportosulások mellett az énekesek is felfedezték maguknak a korszakot, a technikai szempontból rendkívül nehéz áriák tolmácsolását egyfajta nimbusz övezi; nem véletlen, hogy a barokk operák évszázadokig kimaradtak a repertoárból. A virtuóz szerepek egy jó része rendkívül nagy tüdőkapacitású kasztráltak számára készült, akik kisgyermekkoruktól kezdve tanultak énekelni, egy-egy hangot hosszan tartani, virtuóz futamokat pergetni. Mára a kasztráltak szerepkörét kontratenorok vagy énekesnők vették át, mi is hallhattuk a méltán népszerű Cecilia Bartolit, Philippe Jarousskyt – ő nem énekelt barokk áriát –, Andreas Schollt. Ian Bostridge koncertje azért volt különleges, mert a barokk korszakban (az előbb említettekkel szemben) nem a legkeresettebb, de éppen az erre a hangfajra írt részleteket mutatta be. Az október 22-i koncertet – „Tenorok a XVIII. században” – Francesco Borosini, Annibale Pio Fabri és John Beard emlékének szentelték, a három énekes életéről kimerítő írás olvasható a kísérőfüzetben.
A rendkívül magas és vékony Ian Bostridge olyan műveket, műrészleteket választott, melyek nem igazán ismertek, Vivaldi, Scarlatti, Händel, Caldara és Boyce darabjaiból. Míg a Caldara-darab inkább az énekes ráhangolódását szolgálta, a részlet sem a legbecsesebbek közül származott, Vivaldi négy tenor főszerepet is írt Annibale Pio Fabrinak, az Arsild-beli La tiranna kezdetű ária igazi felfedezés volt: a drámai zenekari bevezető újszerű színei után Bostridge nagyon gazdagon érzékeltette a szereplő lelki folyamatát. Az első rész Boyce kompozíciójával zárult, az angol szerző művét az énekes olyan hihetetlen természetességgel énekelte, hogy már ettől meg kellett szeretnünk ezt a zenét.
Az angol énekes hangja – nincs rá jobb szó – édes volt, egészen más tónusú, mint addig, és mint a későbbiek során hallottuk. Ha valakinek a Vivaldi-ária tolmácsolása esetleg nem nyerte volna meg a tetszését, a jóval egyszerűbb technikát feltételező részlet befogadása után nem maradt kétsége Bostridge kivételes tehetségéről. A mély hangok szépen szóltak, egyáltalán, az énekes hangja kiegyensúlyozott minden tartományban, a fagottszóló gyönyörű volt. Sajnáltam, hogy az angol barokk művekből (hacsak nem számítjuk Händelt angolnak) nem hallottunk több részletet, igazán érdekes lett volna összevetni az angol barokkot a kontinensével. A Händel-részletek közül először a Hercules című operából szólt egy ária, a gyönyörű lamento, az érzékletes ritornellekkel szinte megható volt. A Giulio Cesare Scorta siate kezdetű áriája hasonlóan szépen szólt, talán nem véletlen, hogy a második ráadásszámnak is Händel-áriát énekelt Bostridge, valami egészen fantasztikusan, a koncert legjobb részleteként.

Ian Bostridge

Bár a művész megfázással küszködött, ez csak kezdetben volt érezhető, és átsegítette magát és a közönséget vérbeli előadói varázsával, a választékos dinamikával. Bostridge nem esett abba a kísértésbe, hogy barokkosan énekeljen, e nélkül is meg tudta mutatni ezeknek a részleteknek a változatosságát, a bennük rejlő szépséget, nem akart meghökkenteni, hiszen már mások megtették.
Az Europa Galante igen neves régizenei együttes, szintén nem a meghökkentést választották arra, hogy felhívják a figyelmet, hogy ezáltal kerüljenek előtérbe. A zenészek nagyszerűek, gyönyörű szólókat hallottunk, a közös játék varázsa minden pillanatban jelen volt. Fabio Biondi remek kollégákat választott, és nagyon jó részleteket, talán a Corelli-concerto grossóban tetszettek a legjobban. Az Europa Galante is félhanggal lejjebb hangol, bár így másfajta a hangzáskép, lágyabb, de a látvány és a hangzás nem egyezik. Mindenesetre a koncert nagyszerű volt, változatos műsorral, remek közreműködőkkel, többen is megnézhették volna Bostridge-ot és az Europa Galantét.

Művészetek Palotája, 2010. október 22.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Szeptember 9.
Next Post: Szaftos történetek (Kiből lesz az olvasó?)

Related Posts

  • Pozsonyi papiruszok 13. Archívum
  • Nagy versmondás: Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség Archívum
  • Concerto, Budapest Archívum
  • Gruberova, a dalénekes Archívum
  • A Nibelung gyűrűje 3. Archívum
  • Angol hidegvérrel Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Idomeneo, Mozart és a stílus
  • Joyce és Bryn
  • Mária és Erzsébet, Erzsébet és Mária
  • Don Carlos és a lépcsők
  • Ínyenc szendvics

Legutóbbi hozzászólások

  1. A ló és a láda esete szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  2. Te Deumok, versenyművek szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  3. Rosszfiútól rosszfiúig szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  4. Két mű, két világ szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  5. Ludwig Múzeum: Maurer Dóra – Szűkített életmű szerzője Június 11. – papiruszportal.hu
  • Május 28. Naptár
  • Ketten a szerelemről Archívum
  • Álom nyomorgó kivitelben
    Steinbeck: Kedves csirkefogók
    Archívum
  • Pozsonyi papiruszok 13. Archívum
  • A Bartók-trilógia I. része Archívum
  • Tiffany és Gallé – A szecesszió üvegművészete Archívum
  • Kis nép, kis lélek? – Húsvét-sziget III. (Sziklarajzok és a kohau rongo-rongók) Archívum
  • Feketén-fehéren Archívum

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme