Névnapok: Alexandra, Erik, Alexa, Alicia, Blandina, Bódog, Erika, Erős, Félix, Hanga, Kámea, Kamilla, Klaudetta, Klaudia, Klaudiána, Szandra, Szantána, Szantina, Szendi, Toszka, Xandra
Események:
1593 – Thomas Kyd drámaíró vallomása alapján eretnekséggel vádolják Christopher Marlowe-t és letartóztatási 
parancsot adnak ki ellene.
1861 – Friedrich Hebbel A nibelungok trilógiájának utolsó darabjának, a Kriemhilde bosszúja című drámának premierje Weimarban.
1887 – Emmanuel Chabrier francia zeneszerző és zongoraművész A botcsinálta király című operájának premierje a párizsi Opéra-Comique-ben (három előadás után leég a színház).
1889 – Jules Massenet Esclarmonde című négyfelvonásos operájának premierje Párizsban az Opéra-Comique társulatának előadásában a Théâtre Lyrique-ban.
1897 – az első Feis Ceoil zenei és kulturális fesztivált Dublinban.
1897 – Paul Dukas szimfonikus zenekarra írt scherzója, A bűvészinas premierje a szerző vezényletével (Johann Wolfgang von Goethe verse nyomán született). A zene népszerűségét bizonyítja az is, hogy felhasználták az 1940-es Fantázia című Walt Disney-féle rajzfilmben.
1917 – Párizsban bemutatják Erik Satie (zene), Leonide Massine (koreográfia), Jean Cocteau (forgatókönyv) és Pablo Picasso (jelmez, díszlet) Felvonulás (Parade) című egyfelvonásos balettjét a Théâtre du Châtelet -ben.
1958 – a 11. Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálmáját a Mihail Kalatozov rendezte Szállnak a darvak fekete-fehér szovjet film nyeri.
1960 – Jean Genet francia író, drámaíró Az erkély című darabjának premierje Párizsban.
1978 – Múzeumi világnap – több mint száz ország közel 30,000 múzeuma vesz részt a minden év május 18-án tartott eseményben. Az ünnep célja, hogy az „év eme napján komolyabb figyelem forduljon a múlt emlékeit őrző és bemutató intézmények felé”.
2023 – Harrison Ford tiszteletbeli Arany Pálma-életműdíjat kapott a franciaországi Cannes-i Filmfesztiválon.
Meghalt Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais (1732-1799) francia író, színműíró.
Órásmester, de a muzsikáláshoz is kitűnően értett és ezzel bejutott a francia király udvarába, ahol utóbb XV. Lajos leányainak zenetanítója lett. Az udvarban szerzett befolyás és információk ügyes felhasználásával nemesi címet, befolyásos udvari hivatalokat és jelentékeny vagyont szerzett. Gyanús pénzügyi ügyletei miatt börtönbe zárták, s mikor kiszabadult, 1774-ben megírta híres emlékiratait. Vígjátékaival a műfaj megújítója, pergőbb cselekmény, élénkebb dialógusok, sziporkázó nyelv jellemzi műveit (Utazás Spanyolországba, A sevillai borbély, Figaro házassága).
Megszületett (sárbogárdi) Mészöly Géza (1844-1887) festőművész.
Már diákkorában sokat rajzolt és festett. Tehetségét Kallós Kálmán, a debreceni rajztanára fedezte fel, s ő biztatta a művészi pályára. A gimnázium befejezése után szülei ösztönzésére a debreceni jogakadémián tanult, majd 1866-ban átiratkozott a pesti egyetemre. Ligeti Antal, a képtár őre, 1867-ben felfigyelt egy fiatal fiúra, aki a múzeumban festők képeit másolgatta. Ligeti segítségével került ki Bécsbe, ahol az Akadémia növendéke lett, tanulmányait 1872-ben fejezte be. 1873-ban átköltözött Münchenbe, ahol saját műterme volt. 1882-ben Párizsban, majd 1885-től ismét Budapesten élt. Mészöly Géza tájképfestő volt, akinek munkássága főleg a Balatonhoz köthető. Előszeretettel festette a tájat, az ott élő embereket, halászkunyhókat. Képeit nagy gonddal és aprólékos kidolgozással alkotta. Művészete nagy hatással volt a későbbi tájfestőkre. Tavasztól őszig az országot járta, kitűnő vázlatokat rajzolt, amelyeket aztán műhelyében télen naturalista stílusban kidolgozott, vázlatai a plein air stílust előlegezik, a számos szabadban tett megfigyelés, élmény hangulata rávetül kész képeire is, ettől képei bensőséges hangulatúak (Cserépvásár, Libapásztor-lány, Szántódi átkelés).
Meghalt Gustav Mahler (1860-1911) morvaországi születésű osztrák zeneszerző.
Rendkívüli tehetséggel rendelkezett, hiszen hatévesen már komponált, és tizenöt éves korában került a bécsi konzervatóriumba. Karmesteri és operaigazgatói karrierjét húszévesen kezdte. Első komolyabb állását az olmützi színházban kapta. Bár csak egy szezont töltött itt, már kialakult a később mindvégig jellemző vad és kíméletlen karmesteri stílusa és emberi különcsége. 1888-ban Budapestre szerződhetett, ahol a négy éve épült, akkor Európa legmodernebb dalszínháza, a Magyar Királyi Operaház művészeti igazgatója és vezető karnagya lett.1888-ban Budapestre szerződhetett, ahol a négy éve épült, akkor Európa legmodernebb dalszínháza, a Magyar Királyi Operaház művészeti igazgatója és vezető karnagya lett. Itt mutatta be 1889-ben Első szimfóniáját. korai művein Anton Bruckner hatása érezhető. Richard Wagnert tekintette zenei példaképének, de soha nem próbálkozott opera írásával. Érett szimfóniáiban a romantikus szimfonikus zene fejlődésének végpontjáig jutott. A szépség megszállottja volt, romantikus képzeletű művész, akinek műveiben a szuggesztív hatású részek, a hallható boldogságkeresés fogják meg a hallgatót (D-dúr, „Titán” szimfónia; A fiú csodakürtje; Dal a Földről). ––> Mahler: Titán
Megszületett Lackfi János (Oláh János, 1971) József Attila-díjas író, költő, műfordító, tanár.
Első publikációja 1987-ben jelent meg. Az ELTE BTK magyar–francia szakán szerzett diplomát 1996-ban, majd az ELTE-n a Magyar Irodalomtörténet tanszéken doktorált. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Tanszékén tanított 1996 és 2013 között, docensként. Vörös Istvánnal együtt indította a kreatív írás programot, melynek egyik vezető oktatója volt. 1999 és 2013 között a Nagyvilág című folyóirat szerkesztője, 2000-től 2005-ig a Dokk.hu internetes folyóirat egyik alapító szerkesztője volt. A Magyar Írószövetség és a JAK tagja, 1997-ben a Magyar PEN Club titkára volt (Öt seb, A részeg elefánt Van tüzed?). ––> Mikrocsodák tömkelege – az ember néha belül ír
Ezen a napon született:
Omar Hajjám (1048-1131)
perzsa költő, csillagász, matematikus, filozófus. Az ő nevéhez fűződik a harmadfokú egyenletek megoldása. Naptárreformot hajtott végre 1074-ben Maliksáh szeldzsuk szultán felkérésére, ami nagyobb pontosságú volt, mint a Gergely-naptár. Kortársai mogorva, társaságkerülő emberként jellemezték. A korabeli arab és perzsa költők közül az egyetlen volt, aki nem írt egyetlen kaszídát sem (Keleti gyöngyök, Rubáiját, A mulandóság mámora).
Marcelina Czartoryska (1817-1894)
lengyel hercegnő, zongoraművész, Frédéric Chopin tanítványa. Az osztrák hatóságok kiutasították Bécsből, Párizsba költözött és zongoraórákat vett Chopintől. Stanisław Tarnowski emlékezése szerint Chopin felismerte rendkívüli tehetségét, és komolyan képezte mind szakmailag, mind beszélgetéseikkel. Nyilvános zenei rendezvényeket szervezett, védnöke volt a Krakkói Zenei Társaságnak.
Goldmark Károly (Carl Goldmark, 1830–1915)
német anyanyelvű magyar–osztrák zeneszerző, hegedűművész és zenepedagógus. Stílus és forma tekintetében Goldmark zenéje szerencsés és egyéni ötvözete mindannak, amit a romantikus zene előtte és működése idején megteremtett. A pátosz és a forró lírai hangvétel, valamint a konvenciókhoz való kötődés és a kísérletező kedv kontrasztja jellemzi, Műveiben érződik kitűnő zenei humora, hangszínező fantáziája és gazdag dallaminvenciója. Számos magyaros jellegű művet írt, ezek azonban nem tartoznak a legsikeresebb darabjai közé (Sába királynője, Tavaszi himnusz, Téli rege).
Hermann Alexander Diels (1848-1922)
német klasszika-filológus, filozófiatörténész. Elsősorban a preszókratikus filozófusok töredékeinek szöveggyűjteményéről ismerjük. Az először 1901-ben megjelent, nyolcvanhárom kötetből álló mű (Preszókratikusok töredékei) napjainkban is alapvető műnek számít a korai görög filozófiát tanulmányozók számára.
Nagy Sándor (1868-1950)
festőművész és grafikus. Annak a művésztípusnak a megtestesítője volt, aki az anakronizmust is vállalva, hűséggel kitartott az ifjúkorában megtalált eszmények mellett. A szecesszió programjának megfelelően a művészet több ágát is művelte. Körösfői-Kriesch Aladárral a gödöllői művésztelep egyik alapítója. Munkái az úgynevezett „magyaros szecesszió” legjelentősebb fejezetét alkotják. Írásaiban és műveiben két oldalról közelítette meg a magyar századforduló szellemi életének e központi problémáját. Az új magyar művészet megteremtésének útjait egyrészt a szimbólumalkotás magyar és egyetemes jellegének összekapcsolásában, másrészt a hazai historizmus már meglevő tartalmának és formavilágának dekoratív-szimbolikus átdolgozásában látta.
Walter Gropius (Walter Adolph Georg Gropius, 1883-1969)
német mérnök, építész, a Bauhaus iskola alapítója. olyan épületeket tervezett, amelyeket méltán hasonlítottak az absztrakt festményekhez. Weimarban ő alapította a Bauhaus nevű tervezőiskolát, amelyben modern és újszerű anyagoknak az eredeti felfogásban tervezett bútoroknál és épületeknél való felhasználását tanította híres művésztársaival. Tevékenységét a liberális Weimari köztársaság is támogatta. A historizmussal szakított és úttörője volt a funkcionalizmusnak, az üveg–beton építészetnek. A nácik hatalomra kerülése után kénytelen volt emigrálni. Nagy-Britanniában telepedett le, majd élete további részét az Amerikai Egyesült Államokban töltötte.
Garas Márton (Gänsler, 1885–1930)
színész, színházi rendező, filmrendező, a magyar némafilmgyártás hőskorának kimagasló alakja. 1906-ban végezte a színiakadémiát, 1907-től már a Magyar Színházban játszott. 1915–1921 között mintegy 35 némafilmet rendezett, előszeretettel vitt filmre irodalmi alkotásokat (Elnémult harangok, A lélekidomár, Christoph Columbus).
Frank Capra (Francesco Rosario Capra, 1897-1991)
háromszoros Oscar-díjas olasz születésű amerikai filmrendező, filmproducer és forgatókönyvíró. Első filmjét még 1915-ben készítette középiskolásként. A háború után némafilmekben dolgozott. 1924-ben, a Columbia Picturesnél, szépen lassan Hollywood legfelkapottabb rendezőjévé vált (Így élni jó, Váratlan örökség, Ez történt egy éjszaka).
Balázs Samu (1906–1981)
Kossuth-díjas színész, érdemes művész. A Színművészeti Főiskolát 1928-ban végezte el, és a kolozsvári Magyar Színházhoz szerződött, ahol hősszerepeket játszott. 1938-ban a budapesti Nemzeti Színház szerződtette, de itt csak epizódszerepekben mutatkozhatott be. Igazi tehetsége 1945 után bontakozott ki, amikor is feltűnt fanyar humorával és klasszikus darabok méltóságteljes alakjainak ábrázolásával (Liliomfi, Én és a nagyapám, Mese a 12 találatról).
Zsigmond Ede (1916-1944)
kommunista költő, író és újságíró, okleveles magyar-német szakos középiskolai tanár, ám munkássága miatt sohasem alkalmazták; a magyar líra egyik képviselője. Alkotásaira leginkább a társadalmi intolerancia és a fasizmus elleni, a humanizmus melletti kiállás jellemző. 1944-ben a Szovjetunió területén nyoma veszett munkaszolgálatosként.
Domokos Géza (1928-2007)
erdélyi magyar író, politikus, műfordító. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen kezdte a bölcsészkart, majd egy év után Moszkvában a Makszim Gorkij Irodalmi Intézetben Pausztovszkij tanítványa lett. Visszatérve Romániába, az Előre, a Pionír és az Ifjúmunkás szerkesztőségében dolgozott. A diktatúra bukása után a születő Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapítója és első elnöke lett (A negyedik emlék; Apályban; Éveim, útjaim, arcaim).
Varga Gyula (1930-2010)
Jászai Mari-díjas színművész, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után 1954-ben a szolnoki Szigligeti Színháznál kezdte színészi pályáját. 1955-ben az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött, amelynek alapító tagja volt. 1959 óta volt a miskolci színház tagja. Rövid idő alatt a miskolci közönség kedvence lett. Pályafutása első szakaszában főleg táncoskomikus szerepeket játszott, később drámai szerepekben is sikerrel mutatkozott be.
Páskándi Géza (1933-1995)
erdélyi magyar író, költő, esszéíró, drámaíró, publicista, posztumusz a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, a Nemzeti Színház irodalmi tanácsadója, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1953-tól Kolozsváron tanult a magyar szakon, közben az Utunk című irodalmi lapnál is dolgozott. 1957-ben letartóztatták, és az állam és közrend elleni izgatás vádjával hat év börtönre ítélték. A börtönbüntetést a Duna-delta egyik munkatáborában töltötte. 1963 februárjában amnesztiával szabadult. 1974-ben települt át Magyarországra; itt a Kortárs című folyóirat főmunkatársa, majd 1991-től a Nemzeti Színház dramaturgja volt (Piros madár, A Nagy Légyölő meg Szuszóka és Miló, Medvebőrben).
Lászlóffy Aladár (1937-2009)
Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, író, műfordító, szerkesztő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A Bolyai Tudományegyetemen magyar irodalom szakot végzett, de csak 1971-ben államvizsgázhatott. Az 1989-es romániai forradalom után a Helikon szerkesztőségi tagjaként és a Korunk munkatársaként működött. 1994-től meghívott előadóként a kolozsvári egyetemen kultúrtörténetet adott elő. Első verseskötetével 1962-ben jelentkezett a Forrás fiatal írócsoportja élén. Új erkölcsi felfogásért lépett fel egy egyetemes világlátás igényével. Kiterebélyesedő lírája élénk vitát és fokozódó elismerést váltott ki a műbírálók részéről (Hangok a tereken, A jerikói trombitás, Helipintyő).
Kovács Eszter (1939)
Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő (szoprán). Wagner-szerepekben vált világhírűvé. Énektanulmányait 1960–1965 között a Zeneakadémián végezte. Az Operaházban 1968-ig ösztöndíjasként, majd 1980-ig magánénekesként működött. Pályafutását kisebb szerepekkel kezdte, majd hamarosan a társulat vezető drámai szopránja lett. Több német színháztól kapott meghívást Wagner-hősnők szerepeire. 1980-től főleg külföldi operaházak vendégeként lépett fel.
Csongrádi Kata (1953)
színésznő, musical-énekesnő, író, színpadi szerző. Főiskolai diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerezte musical szakon 1971–1974 között. 1974–1989 között a Budapesti Operettszínház tagja volt. 1989–1996 között a Mikroszkóp Színpad színésze, majd 1996 óta a Budapesti Kamaraszínházban játszik. Legismertebb dala a Millió, millió rózsaszál. 2000-ben debütált tíz epizódból álló televíziós sorozata, Angyali történetek címmel, melyet íróként, rendezőként, a főcímdal énekeseként és főszereplőként is jegyez (Holnap lesz fácán, Ereszd el a szakállamat!, Angyali történetek).
Chow Yun-fat (1955)
kínai színész. Tizenhét évesen kilépett az iskolából, hogy munkájával családját támogassa: liftesfiúként, postásként, fényképezőügynökként, taxisofőrként dolgozott. Élete akkor változott meg, amikor válaszolt egy újsághirdetésre, és egy helyi tv-állomás elfogadta színészgyakornoki jelentkezését. Legismertebb filmjei közé tartozik a Szebb holnap, A bérgyilkos és a Tigris és sárkány. Főként drámai szerepekben játszik.
Medvigy Gábor (1957–2023)
operatőr, fotóművész, egyetemi tanár. A Mafilmnél dolgozott. 1980 óta a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja. 1981 óta a Művészeti Alap Képzőművészeti Tagozatának tagja. 1983–1986 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, 2001 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetem operatőr tanára (Sátántangó, Az alkimista és a szűz, Mansfeld).
Galla Miklós (1959)
humorista, zenész, a Holló Színház vezetője, a L’art pour l’art Társulat egykori tagja. A GM49 együttes zene- és szövegszerzője, valamint frontembere volt. Laár Andrással már 1981-ben megkezdődött munkakapcsolata, majd 1986-ban megalakult a L’art pour l’art Társulat, 1990-ben pedig a Holló Színház. A Besenyő család Margitjaként is megismerhette a közönség, valamint emlékezetes figurája volt a saját viccein nevető humorista. 1992-től dolgozott a Monty Python Repülő Cirkusza fordításán. 2009-től a Karinthy Színházban Neil Simon A napsugárfiúk című komédiájában játszott főszerepet Koltai Róbert társaságában.
Borbély László (1962)
színész, zenész. 1985-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, majd a József Attila Színházba szerződött. 1990 óta szabadfoglalkozású művész. 1996-2000 között az Amszterdam-Maastrichti Nyári Egyetem diákja volt. 1998-ban a JaBo zenekar egyik alapító tagja.
Fábián Anita (1975)
színésznő. 1993-2002 között a Pécsi Nemzeti Színház színésznője volt. Ezután a Budapesti Kamaraszínház tagja lett. Szabadúszóként dolgozik és forgat, több budapesti és vidéki magánszínház előadásában vállal szerepet.
Grecsó Krisztián (1976)
József Attila-díjas költő, író, dalszerző, az Élet és Irodalom munkatársa, Szegvár díszpolgára. A József Attila Tudományegyetem magyar szakán tanult, tanulmányait 2001-ben fejezte be. 1997-től volt a Bárka folyóirat külső munkatársa, majd 2001-től 2006-ig szerkesztője. Egy cikluson át a Szépírók Társaságának alelnökeként tevékenykedett. Az Élet és Irodalom prózarovatát 2009-től vezeti. Regényei számos nyelven is megjelentek. Írt forgatókönyveket és több színdarabot, szövegkönyvet is jegyez. Több mint 15 kötetét publikált a Magvető kiadónál, regényeket, novellákat, verseket, tárcákat. Énekes-dalszerzőként is bemutatkozott. Ismert zenekaroknak és énekeseknek írt dalszövegeket (Vízjelek a honvágyról, Hasutasok, Megyek utánad). ––> Saga van – Grecsó Krisztián: Tánciskola
Ezen a napon halt meg:
Georg Böhm (1661-1733)
német orgonaművész, zeneszerző, egy 2004-ben előkerült, 1700-ból származó Bach-kézirat szerint Johann Sebastian Bach tanítványa volt Böhmnek. 1698-tól haláláig a lüneburgi Johanniskirche orgonistája volt. Elsősorban orgona- és csembalóműveiről ismert, de kórusművei is jelentősek.
Isaac Albéniz (1860–1909)
katalán nemzetiségű spanyol zeneszerző, zongoraművész. Igazi csodagyerek volt: első zongorahangversenyét négyéves korában adta, hatéves korában már a párizsi Conservatoire hallgatója volt. Az iskolákból rendre megszökött, és Spanyolországban utazgatva zongorahangversenyeket adott. 1878-ban példaképénél, Liszt Ferencnél tanult Budapesten. Főleg Schubert, Chopin és Liszt műveit játszotta, de egyre többször előadta a saját darabjait is. 20 évesen érlelődött meg benne a gondolat, hogy zeneszerző lesz.
Guttmann Márta (1897-1981)
hárfaművész. Tanulmányaira hatással lehetett, hogy tágabb szülőhelyén, Dél-Magyarországon a szintócigányok és a németek körében népszerű hangszer volt a hárfa. Hárfatanulmányait mint csodagyerek a Zeneakadémia 1911-ben létesült speciális művészképző tanszakán végezte. Már tizenévesként jelentős koncerteken szerepelt. Felnőttkori élete ismeretlen.
Consuelo Suncín Sandoval Zeceña (1901-1979)
salvadori művésznő, író, Antoine de Saint-Exupéry felesége. Temperamentumos nő volt, sokszor került összetűzésbe emberekkel, s afféle bajkeverőként ismerték. Már jó néhány apróbb botrány volt a háta mögött, amikor 1930-ban összehozta a sors Saint-Exupéryvel, aki pilótaként járta a világot. A második világháború elől Amerikába menekültek. Férje eltűnése előtt Consuelo és Antoine egy közös emlékiratot állított össze A rózsa története címmel. Halála után nem sokkal, a padlás egyik sarkában, 1979-ben fedezték fel. 2000-ben publikálták, és azóta több mint 16 nyelvre fordították le.
William Saroyan (1908–1981)
örmény származású amerikai író. Irodalmi pályafutását 1928 és 1936 közt publikált novellákkal kezdte, e történetei miatt a Columbia Pictures mint forgatókönyvírót alkalmazta. E tevékenysége közben folytatta prózai munkái, illetve színdarabjai írását, ezek különösen népszerűek voltak az 1930-as években a Nagy gazdasági világválság idején (Emberi történet, Egy amerikai közlegény kalandjai, A hanfordi utazás).
Gyenes János (Juan Gyenes, 1912-1995)
fotóművész. 1928-ban tett fényképész szakvizsgát Győrben, ahol le is telepedett. 1940-ben Madridban költözött, a Campua című lap munkatársa lett. 1948-ban nyitott fotóstúdiójában megfordult Dalí, Picasso, Miró, Fudzsita, Karajan, Rubinstejn, Chaplin és sokan mások a korszak művészi életéből. A spanyol királyi család hivatalos fotósa lett, az általa készített fényképek spanyol bélyegekre és pénzekre is felkerültek. Életműve több mint 10 millió felvételt tartalmaz, 13 fotóalbuma jelent meg.
Csépe Imre (1914–1972)
író, autodidakta költő, „őstehetség”, s ez többé-kevésbé magyarázatot ad fejlődésének zegzugos útjára és vargabetűire is. A harmincas évek végének fáradt polgári-entellektüel költészetébe rendkívül üde, friss hangot hoz, s az ösztönlíra áradásával lepi meg az irodalmi világot. Kiforratlanok és verstanilag „hibásak” ezek a versek, de a népdalköltő természetes lélegzetvétele élteti őket.
Bor Ambrus (Hovhannesian Zaven János, 1921-1995)
József Attila-díjas író, műfordító, publicista. 1966-tól a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése lapjának, az 1956-ban alapított Könyvvilágnak főszerkesztője. 1969-től a Magvető Könyvkiadó szerkesztője, 1976-tól főszerkesztője volt. Műveiben a régi hagyományokon felnőtt értelmiség útkeresését ábrázolta (A nagykorúság órája, Rövidítések és jelek, Meráni hegedű).
Ferencz László (1923-1981)
színész, pantomímművész. Az akkor Csehszlovákiához tartozó Munkácson született. 1950-ben végzett az Színház- és Filmművészeti Főiskolán (Hahó, Öcsi!, Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?, A pénzcsináló).
Dietrich Fischer-Dieskau (1925-2012)
német operaénekes (bariton), karmester. A háború utáni időszak egyik leghíresebb dalénekese, a 20. század egyik legkiemelkedőbb énekhangja. Rendkívül nagyra értékelték előadói intuícióját, valamint gyönyörű hangja fölötti tökéletes uralmát. Számos kiemelkedő operaszerepet is eljátszott, felvételeket is szívesen készítettek vele a kiadók, minden idők legtöbbet rögzített operaénekese. Harminc éven át mind az opera, mind a klasszikus koncertek világában domináns szerepe volt.
Roy De Forest (1930–2007)
amerikai festő, szobrász és tanár. Részt vett a kaliforniai Bay Area -i Funk és Nut art művészeti mozgalmakban. Művészete mókás és komikus fantáziavilágáról ismert, tele élénk színekkel és lényekkel, leggyakrabban kutyákkal. Első kiállítása 1955-ben volt és munkái az absztrakt expresszionizmust követték. Egyre jobban érdeklődött az ún. assllagege stílus (vizuális művészet, hasonló a kollázshoz) iránt.
Charles Grodin (1935-2021)
amerikai színész. A Miami University-n tanult, azonban tanulmányait félbeszakította, hogy a színészettel foglalkozhasson. Az 1960-as években tévésorozatokban tűnt fel. Jelentősebb hírnévre az 1972-es The Heartbreak Kid című filmben játszott címszerepével tett szert, alakításáért a Golden Globe-díjat is megkapta (Hárman a slamasztikában, A piros ruhás nő, Ideggyogyó).
Alexander Godunov (Alexander Borisovich Godunov, 1949-1995)
orosz táncművész, zeneszerző, színész. Kilencéves korában kezdte balett-tanulmányait. 1979-ben, a Balsoj Balett vendégszereplésekor kért menedékjogot az USA-ban. Hollywoodban filmszínészként is elkezdett dolgozni, színészi szerepei változatosak voltak (A kis szemtanú, Pénznyelő, Drágán add az életed).
(Ifj.) Bodnár István (1950–2008)
televíziós rendező. 1968-ban lett a Magyar Televízió állandó külsős munkatársa. Állandó rendezője volt 1981 és 1996 között Juhász Előd Zenebutik című műsorának. 1997-től szabadúszó lett, a kereskedelmi televíziózás megindulásakor kilépett a Magyar Televízióból és szerepet vállalt mindkét nagy kereskedelmi televízió megszervezésében. A Kamera Hungária 2000 fesztiválon a díszbemutatón került a közönség elé Szekszárdi mise című tévéjátéka, amelynek forgatókönyvét is ő írta. Színészként, kisebb szerepekben is feltűnt.
Felföldi László (1952-1998)
színész. Gyerekszínészként Békéscsabán, a Békés Megyei Jókai Színházban lépett először színpadra, és nyolc évesen a győri Kisfaludy Színházban is szerepelt. 1974-ben végzett a Színművészeti Főiskolán. Egyedi, kellemes, szép beszédhangjának is köszönheti népszerűségét. A szinkronstúdiókban sokat foglalkoztatott színész volt, a magyar szinkron adatbázisban (ISzDb) 500 fölött van az általa szinkronizált filmek száma a szinkronszerepeinek száma is megközelíti a 400-at. 1990-től szabadfoglalkozású színészként dolgozott. Vígjátékokban és zenés darabok karakterszerepeiben érvényesült leginkább tehetsége.
