Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • 14 testvér – Finnugor népek Archívum
  • Végh, Camerata Salzburg, Schubert Archívum
  • Let there be rock, let there beer! Archívum
  • Pannon Filharmonikusok: Inspiráció Archívum
  • Krzysztof Penderecki Archívum
  • Klasszikus nagyvárosi olvasóregény Archívum
  • Versenyművek, karakterdarabok, Glazunov tollából Archívum
  • Juan Marsé: Utolsó délutánok Teresával Archívum

Öt Bach

Posted on 2023.09.16.2024.12.15. By admin Nincs hozzászólás a(z) Öt Bach bejegyzéshez

a Fesztiválzenekar koncertje

a papiruszportal.hu archívumából [2011]

Szerző: Lehotka Ildikó

Október 1-jén mutatkozott be a közönségnek a Fesztiválzenekar eredeti hangszereken játszó barokk zenei együttese. Az Olasz Intézetben megtartott koncert karmestere az ismert régizenei együttest, az Ensemble Musica Antiqua Kölnt 1973-ban megalapító és 33 éven át koncertmesterként vezető Reinhard Göbel volt. A műsor-összeállítás izgalmasnak ígérkezett, a Bach család zenéjéből összeállított program egyetlen mű kivételével nem, vagy alig játszott darabokat tartalmazott, egy zenekari szvit, egy adagio és fúga, egy kantáta, végül három szimfónia hangzott el.

A barokk korszakból nyíló, bécsi klasszikáig átvezető korszak zenéje jószerivel ismeretlen, hiszen a nagy Bach és Haydn, Mozart árnyékéban maradtak, a három szimfóniát hallva azonban elgondolkodhatott a hallgató, miért nem játsszák ezeket a viszonylag rövid darabokat, zenei anyaguk és kompozíciós megoldásaik nagyon jók.
A koncert szimfóniákat felsorakoztató második része Johann Christoph Friedrich Bach d-moll szimfóniájával indult. A zeneszerző Bach második házasságából származik, mindössze 45 évet élt, a szimfóniák mellett oratóriumokat és kantátákat írt. ő volt az egyetlen a Bach-fiúk közül, akinek gyermeke is a zenei pályát választotta. Vonósokra írt háromtételes d-moll szimfóniája (W.I/3.) két szélső tétele tüzes, helyenként viharos zene, nagyon izgalmas volt rácsodálkozni a III. és a következő, Carl Philip Emanuel Bach-szimfónia I. tételének hasonlóságára. Az e-moll szimfónia nyitó tétele más érdekességet is rejtett, a Sturm und Drang eszköztárának jellemzői is megjelentek. A darab lassú tételét játékosabbnak, kifejezőbbnek képzeltem. A befejező D-dúr szimfónia is Carl Philip Emanuel Bach műve volt, inkább a barokk zene stílusjegyeit viselte, a pompát, a kisegyüttes váltakozását a nagyobbéval, de a harmóniafűzés nagyobb részt a klasszikus zene követelményei szerint készült. A gyorsra vett Andante tételben a fölfelé tartó rövid kromatikus szakaszok Mozartot juttatták a hallgató eszébe. A menősebb tempót éppen ezek a kromatikus menetek nem tudták megerősíteni, ahogy a csembalókíséretes pizzicato részek sem. A záró, talán 12/8-os tétel is bőven tartalmazta a pompázatos hangzást, a fúvósok jóvoltából.
Az első szimfónia első tételének fúvósbakijait leszámítva – a korabeli hangszereknél ez természetes is lehet, és a bélhúrok szakadása, erre is volt példa – nagyszerű előadásokat hallottunk. Az együttes ráérzett a korszak zenéjének ízére, az előadásmódra, ez közelebb is áll a szimfonikus zenekarokéhoz, mint a nagy Bach szvitjei, a barokk zenére specializálódott együttesek átvették e műveknek a tolmácsolását.
A műsort Johann Sebastian Bach III. (D-dúr) zenekari szvitje nyitotta, érezhetően fesz ült volt az együttes. Új szerepükben most mutatkoztak be, új hangszerekkel, új játékmóddal, a régi telt hangzást, a félhanggal lejjebb való hangolást szokni kell. A szvit tételei szinte azonos érzésvilágot tartalmaztak, a tempók változatosságai sem hozták lázba a közönséget. Az Ouverture lassú és gyors részeinél volt a legfeltűnőbb a tempó hasonlósága, a nyitó (és ennek megfelelő) szakasz apró ritmusai nem a stilizált mozdulatokat jelezték, hanem csak a kapkodást, nem volt ellentét, nem volt pompa, nem volt tagolás, alig volt dinamika, hosszú percek teltek el egy-egy pianóig, a fals fúvós hangok sem tettek jót a nyitánynak. Az Air tempója kellemesen gyors volt, bár a belső szólamok miatt egy kicsit visszafogottabban érdemes játszani a tételt, de lélegzett a zenei anyag. A Gavotte-nál már oldottabb játékot hallottunk, kecsest, a Bourrée-ban kár az óriási trombitabakiért. Wilhelm Friedemann Bach d-moll Adagiója és fúgája a kor polifonikus művészetét tárta elénk, kellemes előadást hallottunk. És következett Johann Christian Bach La tempesta című kantátája. Ilyen színvonalú szólókantáta nem egy született a barokkban, ami koncert legjobb előadásává avatta, az az argentin kontratenor, Franco Fagioli szólója volt. Zene és látvány szorosan összekapcsolódott, Fagioli pompázatos ruhában vonult fel a pódiumra, autentikus, barokk gesztikával és mozgással fűszerezte színpadi jelenlétét. A belga Sigrid T’Hooft, a barokk előadásmód nemzetközi szaktekintélye tanította be a gesztusokat, mozdulatokat. Frenetikus hatást keltett Fagioli megjelenése, ennél nagyobbat csak éneklése. Félelmetesen jó technikával énekelt, virtuózan, két oktávot ugrott gond nélkül, zeneileg rendkívül meggyőzően. Reméljük, többször is szerepel majd nálunk, előadásáról csak a legnagyobb szavakkal lehet beszélni. Úgy gondolom, hogy sokáig emlékezetes marad a kantáta, és a második rész.
Azt est karmestere, műsor-összeállítója, a nagyon informatív, érdekességekben bővelkedő kísérőfüzetet jegyző Reinhard Göbel nem kis feladatot vállalt azzal, hogy egy egészen más stílusba vezeti el a zenekart. Természetesen az első előadás több nehézséggel járt, de van helye egy ilyen együttesnek, különösen, ha más régizenei együttesben játszó hangszeresek is segítenek tapasztalatukkal, és élvonalbeli szólisták népszerűsítik a kor zenéjét.

Olasz Intézet, 2011. október 1.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Te is, fiam, Bluetooth?
Next Post: Szeptember 17.

Related Posts

  • Fesztiválzenekar nagyban és kicsiben Archívum
  • Tunézia. Múzeum a Szahara kapujában – Interjú Rozvány Györggyel Archívum
  • Bíborban, bársonyban Archívum
  • Honvágy – Vonzások és választások Archívum
  • Beethoven-reminiszcenciák Archívum
  • Nagypénteki varázs: Parsifal Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Két mű, két világ
  • Keller, Kremer és Schubert
  • Hangszínek bűvöletében – hangszerelés felsőfokon
  • Orosz művek, orosz előadók a Müpában
  • Szokolov, Byrd és Brahms – valamint Chopin és Bach

Legutóbbi hozzászólások

  1. Enescu, Richard Strauss és a hegedű-zongora szonáta műfaja szerzője Május 4. – papiruszportal.hu
  2. Bohémélet szerzője Április 28. – papiruszportal.hu
  3. Az utolsó tangó szerzője Április 28. – papiruszportal.hu
  4. Fabio Luisi és Jordi Savall a Művészetek Palotájában szerzője A humánum Beethovennel és Schuberttel – papiruszportal.hu
  5. Savall, a csoda szerzője A humánum Beethovennel és Schuberttel – papiruszportal.hu
  • Harmonia Humana Archívum
  • Caccinitól a Meditációs zenéig Archívum
  • Kenny White, Last Man Standing Archívum
  • Az Űrszekerek megálmodója – Gene Roddenberry Archívum
  • Rembrandt 400 Archívum
  • Egy távoli világ: A szultánok magánélete Archívum
  • Újratöltve Archívum
  • Pozsonyi papiruszok II. Archívum

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme