2023.04.13.
Szerző: Lehotka Ildikó
A Klebelsberg Kultúrkúria csodálatos helyen található, a kert a nyugalom szigete, a közös terek a múlt világát idézik a bútorokkal. A kis méretű színházterem is őrzi a régi idők hangulatát, megidézve a szalonok életét, a házimuzsikálás varázsát. A terem intim hangulata varázsos, minden adott egy kellemes koncerthez. Ilyennek képzelhetjük a korabeli szalonokban zajló társasági és kulturális életet.
Április elsején Klebelsberg Kuno leszármazottjainak koncertjét élvezhette a közönség a kúria meghitt termében. A Magyarországon született, a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zeneszerzés szakának elvégzése után Rivó Gábor Bécsben folytatta felsőfokú zenei tanulmányait zeneszerzés, karmester és zongora szakon. 18 évig a Vienna Konservatorium musical tanszékének vezetőjeként dolgozott. Lánya, Rivo Veronika Rosa elsősorban musicalekben szerepel, de más, vokális műfajokban is jártas.
A koncert remek alkalmat adott arra, hogy beutazzuk a zenetörténet állomásait: a barokk és a bécsi klasszika közötti átmenet, a nemes egyszerűségű bécsi klasszika, a romantika, de a XX. század zenéjét is hallhattuk, a záró szakasz pedig népdalfeldolgozásokat és musicalrészleteket kínált. A műfajok szintén képviselték a zenetörténeti sajátosságokat, a daltól a balladáig, a népdalfeldolgozástól az operaáriáig, a musicaltől a karakterdarabig kaptunk válogatást. A zeneszerzők nemzetisége szintén izgalmas: angol, amerikai, francia osztrák, olasz, német és magyar komponisták darabjai szólaltak meg, angol, olasz, francia, német és magyar nyelven.
A körülbelül egyórás koncert sok szép pillanatot tartogatott: egy Gluck és egy Mozart ária után Schumann négy dala szólalt meg. A műsorlap Virágénekek címmel közölte a Schumann féle négy dalt tartalmazó válogatást, az első dal az Op. 40-es sorozat első darabja (Märzveilchen), a Die Blume der Ergebung az Op. 83. no 2 jegyzékszámot viseli. Utóbbi dal és az ezt követő Röselein, Röselein (Op 89. no 6) kimagaslóan szép tolmácsolásban szólalt meg, gyengédséggel, kifejezően, bensőségesen. A dalok sorát a szólózongorára komponált Liszt E-dúr parafrázisa után szintén Liszt két kompozíciója folytatta, a Mily’ szép, mily’ földöntúli szép című dal csodálatos pianóval végződött. Egy nagy váltással eljutottunk Francis Poulenc La courte paille dalciklusához. Egészen más hangulatú művek szólaltak meg, a hét dal között kuplé- és sanzonjellegűek is. Remek választás volt a ritkán hallható ciklus műsorra tűzése.
Puccini egyik legismertebb áriája az O mio babbino caro című egy újabb hangulatot varázsolt a terembe, ahogy az ezt követő motorikus zongoradarab, Geszler György egyik gépetűdje. Az estet záró blokk angol és amerikai szerzők kompozícióit tartalmazta. Benjamin Britten skót, walesi és ír balladái szólaltak meg. Különös volt a The Trees They Grow So High című feldolgozás zongorakíséret nélkül indult és záródott, a The Ash Grove elhangolt zongorakísérete a szerző invenciózus megoldására hívta fel a hallgató figyelmét és az énekesnő biztos zenei tudását. Meredith Wilson, Richard Rodgers, Bernstein (Marilyn Horne számára írt dala) és Kurt Weill egy-egy musicalrészlete zárta a koncert hivatalos részét. Remek atmoszférát teremtett a két előadó. Könnyedség, humor, mély érzelem töltötte be a termet. A Csajkovszkij idézettel kezdődő Weill-dal 50, Oroszországban született zeneszerző nevét sorolja fel, szinte fittyet hányva a zenei konvenciókra. A dalt Danny Kane énekelte – illetve skandálta a neveket – először, ma rappelésnek mondanánk ezt a megoldást.
A két művész ráadást is adott, a Tavaszi szél… kezdetű magyar virágéneket. Minden adott volt egy kellemes, tanítva szórakoztató estéhez: a zenei műfajok megfértek egymás mellett, a változatos műsorban mindenki megtalálhatta a kedvére valót, a helyszín, a művészi megvalósítás mind az esemény része volt.
