Névnapok: Aletta, Etelka, Adelaida, Adelheid, Aggeus, Alba, Alett, Alitta, Alvina, Aser, Azár, Beáta, Elke, Euzébia, Fehéra, Fehérke, Heidi, Hófehérke, Nauzika, Özséb, Tihamér
Események:
1877 – Bemutatják Anton Bruckner 3. szimfóniáját.
1893 – Bemutatják Antonín Dvořák Új Világ szimfóniáját.
2001 – Az UNESCO bizottsága a Fertő tó/Neusiedler See kultúrtájat a világörökség részévé nyilvánítja.
2017 – A Magyar kórusok napja Kodály Zoltán születésnapján.
Megszületett Ludwig van Beethoven (1770–1827) német zeneszerző.
Joseph Haydn és Wolfgang Amadeus Mozart mellett őt tartják a bécsi klasszika harmadik nagy alakjának. Ugyanakkor zenéje a romantika jegyeit is magán viseli. Beethoven jelentősége azon is lemérhető, mennyire meghatározta a későbbi zenetörténet számos alakjának pályáját. Sokat merített a felvilágosodás és az Európában egyre növekvő romantika eszméiből. Beethovenre mint a zenei klasszicizmus és romantika átmeneti alakjára tekintünk. Ami a zenei formát illeti, a Haydntól illetve Mozarttól örökölt szonátaformára és motivikus fejlesztésre épített, de nagymértékben kibővítette őket, azáltal hogy hosszabb és nagyratörőbb tételeket komponált. Középső korszakának művei a hősiesség kifejezése miatt, míg késői darabjai az intellektuális mélységüknek köszönhetően népszerűek (Eroica, Sorsszimfónia, Fidelio). ––> Beethoven D-dúrban
Megszületett Lotz Károly (1833–1904) német származású magyar festőművész, a 19. századi akadémikus magyar fal- és portréfestészet jelentős képviselője.
1852-ben Bécsben kezdte festészeti tanulmányait, 1868-ban jelenik meg az Arany Album, amelyben Arany János verseinek illusztrációiként Lotz Károly és Than Mór fényképezett rajzai szerepelnek. Legjelentékenyebb munkája 1884-ből az Operaház Olympus-freskója. Falfestészete már saját korában másodlagos, „akadémikus neoreneszánsz” művészetnek bizonyult. Faliképei mellett a maga korában kevésbé értékelték aktfestészetét, mely talán időtállóbb, mint „főművei” (A Szent István-bazilika kupolája mozaikokkal, Vágtató betyár, Fürdő után).
Meghalt William Somerset Maugham (1874–1965) angol regényíró, elbeszélő és drámaíró.
Munkáit a világos stílus, a változatos helyszínek és az emberi természet alapos ismerete jellemzi. Fiatal éveiben sok füzetet töltött tele írói ötleteivel; nappal tanult, esténként írt. 1897-ben egy kiadóvállalatnak elküldte második, Lambeth-i Liza című regényét. A könyv sikert aratott nemcsak az olvasóközönség, de a könyvismertetők körében is, és az első kiadás hetek alatt elfogyott. Ezután írt munkái meg sem közelítették első regénye népszerűségét. A változást színdarabja, Lady Frederick hozta meg 1907-ben. A darab rendkívüli sikert aratott, és a következő évben négy színművét játszották egyszerre Londonban. Maugham azokban az időkben írt, amikor a modern kísérletező irodalom úttörőit mind a kritikusok, mind az olvasóközönség érdeklődéssel és elismeréssel fogadta. Ilyen irodalmi újítók közé tartozott William Faulkner, Thomas Mann, James Joyce és Virginia Woolf (Az ördög sarkantyúja, Örök szolgaság, Az oroszlánbőr). ––> William Somerset Maugham (1874–1965)
Megszületett Kodály Zoltán (Kodály Zoltán Vilmos, 1882–1967) Kossuth-díjas zenepedagógus, zeneszerző és népdalgyűjtő, akadémikus.
Zenei nevelési koncepciója ma a magyar zenei köznevelés alapját jelenti, jelentős szerepe van a szakoktatásban is. Ezek az alapelvek fokozatosan alakultak ki, fogalmazódtak meg és mentek át a gyakorlatba, azután, hogy a zeneszerző figyelme 1925 táján a zenepedagógia felé fordult. A harmincas években a nagy-zenekari alkotások mellett Kodály álma is valóra válhatott: a népdal megszólalt a hangversenypódiumon és az Operaházban. 1925-ben induló dalestjein számos népdalfeldolgozása hangzott fel a Magyar népzene sorozatának tíz-tíz kötetéből, s ebben jelentős szerepet vállalt néhány kitűnő magyar énekművész. A nagy változást a Székelyfonó hozta, amelynek zenei anyaga már kizárólag népdalokra épül. Későbbi kórusaiban Kodály újból a magyar költészethez fordult. A magyarság néprajza számára 1937-ben megírta A magyar népzene című népzene-történeti összefoglalását. Fontosnak tartotta a zenei nevelést, amelyet ő „zenei belmissziónak” tekintett. Felszólalt a magyar karének ügyében, és felvetette az óvodai zeneoktatás ötletét is (Háry János, Galántai táncok, Psalmus Hungaricus). ––> Kodály Zoltán gyermek- és vegyes karai
Megszületett Kós Károly (Kosch, 1883–1977) népies stílusú építész, író, grafikusművész.
Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozott, majd a Székelyföld építészetét tanulmányozta. Tervezői munkájában elsősorban a kalotaszegi népi architektúra, az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni. 1919-ben megalakította a Kalotaszegi Köztársaságot. 1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig, 1944-ig tagja volt. 1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán mezőgazdasági építészetet tanított. 1945-től a Főiskola dékánja, majd 1953-ig tanára volt („Wekerle” Munkás és Tisztviselőtelep központja – Budapest, „Kakasos templom” – Kolozsvár, Római katolikus templom – Zebegény). ––> Kós Károly emlékére
Meghalt Vas István (1910–1991) kétszeres Kossuth-, háromszoros József Attila- és Baumgarten-díjas költő, író, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
Kassák Lajos lapja, a Dokumentum munkatársa volt, 1933-ban verseit kezdte közölni a Nyugat, később a Válasz is. 1929–1939 között különböző budapesti cégeknél dolgozott, míg a numerus clausus miatt el nem bocsátották. A második világháború idején többször behívták munkaszolgálatra. 1944–1945-ben Ottlik Géza és Szántó Piroska bújtatta, 1949–1953 között nem publikálhatott, ekkor műfordításaiból élt (Levél a szabadságról, A tűzlopó, Azután).
Megszületett Arthur C. Clarke (Sir Arthur Charles Clarke, 1917–2008) angol író, sci-fi író, mérnök.
Már egészen korán, az iskolaújságokban publikálni kezdett, a legkülönbözőbb környezetekben játszódó kalandos történeteket írt. Hamarosan felfedezte a science fiction világát, s nemsokára sci-fi rajongói klubok magazinjaiban kezdett publikálni. Egyetemi tanulmányokba kezdett, tudományos fokozatokat szerezve fizikából és matematikából, amely témából 1945-ben doktorált. 1946-ban az Astounding Science Fiction nevű amerikai lap megvette közlésre Kibúvó című novelláját. Ez az emberi faj fejlődését aggódó szemekkel figyelő idegenek üzenetváltásából áll, a végén egy meglepő csavarral. A humoros csattanó írói eszközét a későbbiekben is előszeretettel alkalmazta „egyperceseiben”. Miután az 1960-as évek nagy részét ismeretterjesztő könyvek írásával töltötte, majd a 2001. Űrodisszeia sikere visszavonzotta Clarke-ot a sci-fihez. Ez egyben máig a legismertebb műve. Az Űrodisszeia film ötlete már 1964-ben felmerült Stanley Kubrickben, 1968-ban mutatták be, de a közönség értetlenül állt az alkotás előtt. Az ekkor már világhírű szerző következő regénye, a Randevú a Rámával nemcsak bestseller lett megjelenése évében, 1973-ban. 2000-ben az angol királynő lovaggá ütötte (Mélység, Az őrszem, 3001. végső Űrodisszeia).
Ezen a napon született:
Jane Austen (1775–1817)
angol regényírónő. A korában általános romantika túlzásaival szembefordulva a kritikai realizmus egyik úttörője. Írásaira jellemző a feszes kompozíció és az ironikus látásmód. Főszereplői intelligens, erkölcsileg erős hősnők, akik éles kontrasztban állnak környezetük balgaságával (Büszkeség és balítélet, A mansfieldi kastély, Emma).
Balló Ede (1859-1936)
festőművész. 1877-től a budapesti Mintarajziskolában tanult. 1881-től Bécsben katonáskodott, egyúttal a bécsi képzőművészeti akadémia hallgatója volt. Művészeti tanulmányait 1882-től Münchenben, majd 1883-84-ben Budapesten Benczúr Gyula mesteriskolájában folytatta. A Julian Akadémián aktfestészetben képeztette magát, majd még abban az évben Spanyolországban nagy mesterek ismert alkotásait másolta. Pályája korai szakaszában életképeket is festett, de elsősorban realisztikus, élethű és jellemábrázolásra törekvő portréi jelentősek (Várkert, Román csavargó, Parasztház enteriőr).
Vaszilij Kandinszkij (Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij, 1866-1944)
orosz absztrakt festő. Tehetséges író is volt. Ősei száműzöttek voltak. Moszkva, a hőn szeretett város mindennapi képe, amit később több lírai képén is megfest, szintén mély benyomást tett rá. A város maga volt az álom számára, melyhez évek múltán is visszatért. 1893-ban befejezte tanulmányait, doktori címet szerzett és beválasztották a Moszkvai Jogász Szövetségbe. Azonban harmincévesen, meglehetős hirtelenséggel inkább Münchenbe, Európa egyik jelentős „képzőművészeti fővárosába” költözött, végképp elhatározva, hogy festő lesz (Belső szövetség, Fuga, Fakóvörös).
Réti István (Viser, 1872-1945)
festőművész és grafikus, a nagybányai művésztelep egyik alapító tagja, rajz- és festőmester, művészettörténész és a művészettörténet tanára. A gimnáziumi érettségi után 1890-ben beiratkozott a Mintarajziskolába. Néhány hónap múltán Hollósy Simon híre vonzotta, s elutazott Münchenbe. Hollósy mellett tanult két évet, majd Párizsba utazott, ott a Julián Akadémián tanult hat hónapig. Párizsból hazament Nagybányára, s ott festette meg első sikeres képét. 1902-ben a nagybányai művésztelep első mestere, Hollósy Simon Técsőre távozott és megalakult a Nagybányai Szabadfestő Iskola, amelynek egyik vezetője Réti István lett (Tavasz, Honvédtemetés, A szivárvány).
Simay Imre (1874-1955)
szobrász, festő, grafikus, 1925 és 1927 között az Iparművészeti Főiskola rektora. Szecessziós stílusban kezdett festeni, majd 1900-as évek elejétől főleg állatfestéssel és állatszobrászattal foglalkozott, ez vált fő működési területévé. Modern stílusban festett munkáit nem értékelték, ez vezette őt a schönbrunni állatkertbe, ahol sok megfigyelésre nyílt alkalma az állatok viselkedését illetően. Több területen is kipróbálta magát, például könyvillusztrációkat is készített (Habsburg Rudolf megbünteti a rablólovagokat, A civakodók, Oroszlánpár).
Czabán Samu (1878-1942)
pedagógus, a századforduló után kibontakozó szocialista tanítómozgalom egyik vezető alakja. A Tanácsköztársaság alatt tagja a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak, valamint osztályvezetője a Közoktatásügyi Népbiztosságon az elemi népiskolák személyi és pedagógiai ügyeinek. A kommunista rendszer bukása után börtönbe került, majd 1921-ben a Felvidékre menekítették, ahol Beregszászon telepedett le. Kárpátalja visszafoglalását követően fogságba került, a csendőrök megkínozták. Hosszas szenvedések közepette hunyt el 1942-ben, cellájában.
Sir Noël Coward (1899-1977)
angol Oscar-díjas forgatókönyvíró, színműíró, színész, színházi rendező, zeneszerző, színházi producer. 1911-ben a Little Theatre színpadán mutatkozott be egy gyermekdarabban. 1911–1917 között különböző társulatoknál szerepelt. Az 1910-es évek végén kezdett filmezni. Mint színpadi szerző 1920-ban tartotta első premierjét. 1937-ben megjelent kétkötetes önéletrajza, kiadták dalait is (Könnyed erkölcsök, 80 nap alatt a Föld körül, Halló, halló!).
Kalmár László (1900-1980)
Kossuth-díjas filmrendező, érdemes művész. Korda Sándor, Kertész Mihály, Bolváry Géza és Balogh Géza mellett tanulta a filmezést, dramaturg, forgatókönyvíró, később pedig felvételvezető lett. Első rendezése az 1938-ban készült Süt a nap című film volt. Kiemelkedik életművében az 1939-ben készült Halálos tavasz című film. 1951-ben rendezte meg a Déryné című filmet. Az 1957-ben készült A nagyrozsdási eset című filmjét betiltották.
Margaret Mead (1901-1978)
amerikai kulturális antropológus, aki az 1960-as és 1970-es évek során meghatározó szerepet töltött be a tömegmédiában mint író és előadó. Egy személyben volt vezető alakja annak a törekvésnek, hogy az antropológia népszerűvé váljon az amerikai és nyugati kultúrában, valamint elismert, bár ellentmondásos tudományos antropológus.
Rafael Alberti (1902-1999)
andalúziai spanyol költő. A spanyol és katalán irodalomtörténet egyik nagyjaként tartják számon, több díjjal is elismerték. Kiválóan rajzolt, de a festészetet feladta az irodalom javára. Hazáját egy időre elhagyta, miután véget ért a spanyol polgárháború, mert tagja volt a kommunista pártnak. Több korszak is megkülönböztethető nála: neopopularizmus, gongorizmus, szürrealizmus, politikai költészet és a nosztalgikus költészet (Az elveszített liget, Egy spanyol polgári család csoportképe, Az ismeretlen angyal).
Nyíri Tibor (Grünfeld, 1906-1977)
író, forgatókönyíró, színműíró. A négy polgári elvégzése után színész, kellékes. Első novellája a debreceni Hétfői Újságban jelent meg 1922-ben. Hajsza című tragikomédiáját bemutatta a Belvárosi Színház. 1945 után a Dolgozók Világlapja A becsület mezején, a Szabad Szó a Húsosfazék című regényét közölte folytatásokban (A zsák és a foltjai, Nyitva a kiskapu, Menyasszonytánc).
Delly Rózsi (1917-2000)
opera-énekesnő (szoprán), kiváló művész. A budapesti Zeneakadémián túl Rómában, Bécsben és Salzburgban tanult. A következő, majdnem három évtizedben, 1974-es visszavonulásáig az Operaház társulat vezető drámai szopránjaként és mezzoszopránjaként, nemzetközileg is elismert Wagner-hősnőként énekelt Brünnhildét, Ortrudot, Izoldát épp oly rendkívüli erővel, mint Amnerist vagy Sába királynőjét. Rendkívüli hangterjedelme, kiegyenlített énektechnikája egyaránt alkalmassá tették a drámai szoprán és a drámai mezzo szerepkör betöltésére. Alakításait izzó drámai feszültség jellemezte.
Aczél Tamás (1921–1994)
Kossuth- és Sztálin-díjas író, újságíró, magyar–angol szakos tanár. 1950–1953 között az akkori rezsim hivatalos kultúrpolitikai folyóiratának, a Csillag főszerkesztője volt. 1953–1956 között a Magyar Írók Szövetségének titkára. 1956-ban elhagyta az országot, addigi munkásságát súlyos önkritikával illette. 1956-tól Angliában, 1966-tól Amerikában élt (Jelentés helyett, Vihar és napsütés, A szellemi ellenállás története a vasfüggöny mögött).
Lukács József (1922-1987)
filozófus, vallástörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja. A második világháború idején munkaszolgálatos volt. 1945-től a MADISZ országos, majd budapesti központjában dolgozott. 1958-tól a Valóság, majd 1959-től a Világosság felelős szerkesztője, 1967-től főszerkesztője volt. 1959-től az ELTE filozófiai tanszékén adjunktus, később a valláskritikai kutatócsoport vezetője (Bevezetés a valláskritikába, Eszmék és választások, Vallás és vallásosság).
Dobai Vilmos (Deutsch, 1928-2012)
Jászai Mari-díjas színházi rendező, érdemes művész. 1948-1952 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházi rendező szakán tanult. 1952-1954 között a kecskeméti Katona József Színházban, 1954-1956 között a Szegedi Nemzeti Színházban dolgozott rendezőként. 1965-1973 között a Színházművészeti Szövetség Rendező Tagozat titkára volt. 1974-1981 között a Magyar Televízió, a Nemzeti Színház, a Vígszínház és a Radnóti Miklós Színház rendezője volt.
Philip K. Dick (1928-1982)
amerikai sci-fi író, aki a műfajt alapjaiban változtatta meg. Nem tudományos tényekre építette írásainak tematikus alapját, hanem metafizikai alternatívákra. Annak ellenére, hogy már életében olyan személyiségek tisztelték, mint Stanisław Lem, művei nem élveztek nagy publicitást. Egészen haláláig, ami után több regényéből készített sikeres filmet mutattak be, s ez végül maga után vonta megérdemelt elismerését. Műveit legalább 25 nyelvre fordították le (Az ember a fellegvárban; Csordulj könnyem, mondta a rendőr; Kamera által homályosan).
Jelenits István (1932)
Magyar Corvin-lánccal kitüntetett Széchenyi-díjas piarista szerzetes, teológus, író, magyar és hittan szakos tanár. Számos hosszabb és rövidebb írása jelent meg a Szentírásról, Janus Pannonius, Pilinszky János költészetéről, irodalomról, nevelési kérdésekről és más témákról, elősorban a Vigilia és az Új Ember folyóiratok hasábjain. Összegyűjtött műveit az Új Ember Kiadó 1999 és 2001 között öt kötetben jelentette meg (Betű és lélek, Katolikus erkölcstan, Élet és evangélium).
Makkai Ádám (1935-2020)
kétszeres Kossuth-díjas költő, nyelvész, műfordító, a chicagói University of Illinois professzora. Az 1956-os forradalom leverése után az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. 1973-tól munkatársa lett az Ötágú Síp című magyar irodalmi folyóiratnak. 1969-ben tagjai közé választotta az Amerikai Nyelvészek Társasága. Sokat tett a magyar költészet és irodalom nemzetközi megismertetéséért. Kultúrtörténeti jelentőségű munkája a magyar költői antológia szerkesztése, amelyet mind angol (In Quest of the Miracle Stag), mind magyar nyelven (A csodaszarvas nyomában: A legszebb ezer vers költészetünk nyolc évszázadából) közreadott.
Karády Viktor (Victor Karady, 1936)
franciaországi magyar szociológus, társadalomtörténész, az MTA tagja. Fő kutatási területe a 19–20. századi franciaországi és közép-európai oktatási intézmények szociálantropológiája, a magyarországi zsidóság társadalomtörténete és identitásmodelljeinek feltárása, valamint a 20. századi francia szociológiai iskola tudománytörténeti elemzése (Iskolarendszer és felekezeti egyenlőtlenségek Magyarországon; Zsidóság, polgárosodás, asszimiláció; A Francia Egyetem Napóleontól Vichyig).
Liv Ullmann (Liv Johanne Ullmann, 1938)
norvég színésznő, rendező. Ingmar Bergman kilenc filmjében játszott főszerepet, a neves rendezőtől 1966-ban született lánya. Bergmannal közös munkái, különösen az erőteljes Jelenetek egy házasságból az 1970-es évek feminista és kulturális ikonjává és korának egyik legelismertebb színésznőjévé avatták. Két alkalommal jelölték Oscar-díjra. Sok évig New Yorkban élt második férjével, az amerikai Donald Saundersszel, akihez 1985-ben ment nőül (Suttogások és sikolyok, A híd túl messze van, Őszi szonáta).
Várhegyi Márta (1939-2021)
operettprimadonna, színésznő. Az Országos Filharmóniánál kezdte pályáját. 1964-1966 között a Fővárosi Operettszínházban, 1966-1968 között a Pécsi Nemzeti Színházban dolgozott hangképző tanárként. 1968-tól a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt.
Koltai Róbert (1943)
Jászai Mari-díjas színművész, filmrendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1968-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdte 1968-ban. 1970–1972 között a Pécsi Nemzeti Színház, 1972–1978 között ismét a Csiky Gergely Színház, 1978–1980 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1995-től a József Attila Színház vendégművésze volt, 2002-2005 között művészeti vezetője. Az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar színházművész; országos ismertséget azonban filmszerepei illetve filmrendezései biztosítottak számára (Egészséges erotika; Hyppolit; Csocsó, avagy éljen május elseje!).
Ben Cross (Harry Bernard „Ben“ Cross, 1947-2020)
brit színész (A híd túl messze van, Tűzszekerek, Jó üzlet a háború).
Anna Nehrebecka (1947)
lengyel színésznő. Több magyar filmben is feltűnt (Az ígéret földje, Kísértés, Éjszakák és nappalok).
Waszlavik „Gazember” László (1951)
Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett hagyományőrző, népdal-, sztyeppiszimbolika- és Csontváry Kosztka Tivadar-kutató, rockzenész. Felvételei elméletileg magyar és balkáni népek népzenei motívumaira épülnek, és jellegzetesen szegényes, sámánisztikus töltésűek, ugyanakkor a punk is nagy hatással van rá.
Szikora Róbert (1953)
EMeRTon-díjas magyar énekes, az R-GO énekese, frontembere, a csikidám stílus magyarországi megteremtője. 1974 elején csatlakozott a négytagú Hungária együtteshez, hatalmas sikerük volt és belőle is elismert sztár lett. 1982-ben kilépett az együttesből és Környei Attilával megalapították az R-GO együttest. A 2000-es években szólókarrierbe kezdett (Szerethetsz is + nem, Megy a lány, Bombázó).
Pilinczes József (1957)
színész. 1989-től a Pécsi Nemzeti Színház művésze, jelentős szerepeket játszott a Pécsi Harmadik Színházban is. A televíziónézők leginkább a Kisváros című sorozatból ismerik, ahol Gáti szerepét játszotta.
Zsíros Ágnes (1962-1999)
színésznő. 1986-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Először a Radnóti Miklós Színház szerződtette, 1987-től a Vígszínház, 1991-től a veszprémi Petőfi Színház tagja volt. Szerepelt olyan jelentős magyar filmekben, mint az Eldorádó, Ördög vigye vagy a Csapd le csacsi!.
Benjamin Bratt (1963)
amerikai színész, producer. Anyja Lima városából való, 14 éves korában költözött családjával az Egyesült Államokba. Apja német és angol felmenőkkel rendelkezik. A Lowell High Schoolban tanult, ahol a Lowell Forensic Society tagja volt. Tanulmányait a Kaliforniai Egyetemen folytatta, ahol a Lambda Chi Alpha testvériség tagja volt. 1986-ban diplomázott (A pusztító, Veszélyes vizeken, A Macskanő).
Mariza (Marisa Reis Nunes, 1973)
portugál fado-énekesnő. Apja portugál, anyja afrikai volt. Szüleinek vendéglője volt, ahol a vendégek fadot énekeltek, amit ezért már kisgyermek korában megismert. A 2003-as Fado Curvo című lemeze a BBC 3-tól A világzene legjobb európai művésze díjat kapta, 2006-os Concerto em Lisboát pedig Grammy-díjra jelölték.
Ezen a napon halt meg:
Johann Adolph Hasse (1699-1793)
18. századi német barokk zeneszerző, Carl Heinrich Graun mellett az olasz opera legjelentősebb képviselője német nyelvterületen. A Metastasio-féle opera seria egyik legjelentősebb alakja volt. 56 opera seriát komponált és 40 darabhoz írt betétáriákat és intermezzókat. A darabok az Alessandro Scarlatti késő-nápolyi operatípusát követik, a barokk stílus jegyeket azonban sokszor az új, gáláns stílus jegyeivel színezte (A szerelem menedékhelye, Jupiter születése, Scipio álma).
Wilhelm Grimm (1786–1859)
német író, meseíró, folklorista, Jacob Grimm öccse. Élete nagyobb részét bátyja mellett töltötte, 1841-ben a berlini akadémia tagjává választotta. Kutatásainak tárgyát különösen a középkori német költészet képezte (A német rúnákról, Rózsakert, Régi német beszélgetések). ––> Jacob és Wilhelm Grimm: Az aranyhajú leány
Karol Lipiński (1790-1861)
lengyel virtuóz hegedűművész, zeneszerző és zenepedagógus volt. Őt nevezték a „lengyel Paganininek”. Már kisgyermekként kiviláglott zenei tehetsége, ötéves korában kezdte el hegedűre tanítani édesapja. Szerzeményei eleinte feledésbe merültek, mára azonban kezdik újra felfedezni és lemezre venni őket, köztük a négy hegedűversenyt, etűdöket, polonézeket, rondókat, variációkat és capricciókat. Három szimfóniát is írt (Fantázia és variációk, 3. hegedűverseny, A Dnyeszter szirénje).
Karl Gutzkow (1811-1878)
német költő és író. Miután 1830-ban De diis fatalibus című filológiai munkájával pályadíjat nyert, a júliusi forradalom idején megalapította a Forum der Journalliteratur című kritikai folyóiratot, melynek hasábjain Wolfgang Menzel írta híres Goethe-ellenes bírálatait. Nemsokára vezére és előharcosa lett az Ifjú Németország nevű mozgalomnak, mely a liberális politikától vezetve, az irodalomban is új utat tört. Később szétváltak útjaik Menzellel, aki feljelentette, Gutzkowot három havi börtönre ítélték, az Ifjú Németország irodalmi működését pedig betiltották.
Karl Julius Schröer (1826-1900)
osztrák költő, író, tanár. 1843-ban egy évet a lipcsei egyetem filozófiai, teológiai és bölcsészeti fakultásaira járt. Berlini egyetemi évei után, 1846-ban hazatért Pozsonyba, betegeskedő apját helyettesítette. Megjelentek első költeményei. 1848-ban újabb versei jelentek meg. 1849 júniusában Haynau magántitkáraként alkalmazta.
Pavel Mihajlovics Tretyjakov (1832-1898)
híres orosz műgyűjtő, kereskedő, az Állami Tretyjakov Galéria alapítója. 1872-ben már több mint 150 festmény volt Pavel Tretyjakov tulajdonában, ez már egy akkora gyűjtemény, hogy ennek számára már egy új házat épített Moszkvában, a gyűjtemény további gyarapodása idején a kiállítási termek tovább szaporodtak. 1881-ben meg is nyitotta galériáját a nyilvánosság számára. Testvére (Szergej) 1892-ben bekövetkezett halála után a két gyűjtemény egyesült, Szergej 82 festményből álló gyűjteményével gyarapodott a Tretyjakov Galéria. A Tretyjakov testvérek gyűjteményét Pavel még életében, 1893-ban Moszkva városának ajándékozta. A gyűjtemény ekkor 1287 orosz festményt, 518 rajzot, 9 szobrot, 75 külföldi festményt és 9 rajzot tartalmazott.
Camille Saint-Saëns (Charles Camille Saint-Saëns, 1835–1921)
francia zeneszerző, karmester, zongorista, orgonista. A zenei neoklasszicizmus jeles képviselője, korábban az új zene elkötelezett híve volt, ezért támogatta a Société Nationale létrejöttét, noha nem tartozott a forradalmi újítók közé. Termékeny komponistának számít, műveinek száma jóval 500 fölött van, leghíresebb művei a Sámson és Delila, az Állatok farsangja és a 3., Orgona-szimfónia.
Alphonse Daudet (1840-1897)
francia író. Egy sikeresen publikált verseskötet után az írói pálya mellett döntött. A legnagyobb sikerét Levelek a malomból című elbeszéléskötetével aratta. A Magyarországon is egykor nagyon népszerű műve, a Tarasconi Tartarin egy illúziókat kergető dél-francia ember jó kedélyű, humoros története. Később különféle társadalmi típusokat, szokásokat, erkölcsöket ábrázoló regényciklust alkotott Párizsi erkölcsök címmel, ezt azonban az utókor már kevésbé tartja jelentősnek. Laza szálak fűzték a naturalizmushoz. A társadalmi megértés, az elesett emberekhez való vonzódás köti elsősorban oda.
Cserzy Mihály (1865-1925)
író. 1880-tól kezdett írogatni. Szakmáját külföldön sajátította el. Első írásai 1885 körül jelent meg nyomtatásban. Békefi Antal fedezte fel tehetségét. Munkáinak nagy részét Homok álnévvel jegyezte (Kint a pusztán, Játszik a délibáb, Legendás időkből).
Kacsoh Pongrác (1873–1923)
zeneszerző, matematikus. Zenei tanulmányait Farkas Ödönnél, a kolozsvári Konzervatórium igazgatójánál végezte, majd Budapestre költözött, és 1898-tól matematika–fizika szakos gimnáziumi tanárként főleg matematikai cikkeket publikált. Érdeklődése egyre inkább a zene felé fordult, később komponálni kezdett, elmélyedt a zeneelmélet tudományában. 1904-ben elsők között méltatta az ifjú zeneszerző, Bartók Béla jelentőségét. Ugyanebben az évben Bakonyi Károly felkérésére komponálta János vitéz című dalművét. ––> János vitéz II. a Nemzetiben
Gellért Oszkár (Goldmann, 1882–1967)
Kossuth- és háromszoros Baumgarten-díjas költő, újságíró, 1908-tól a Nyugat munkatársa, 1920-1940 között a Nyugat fő munkatársa volt. 20 éves volt, amikor Osvát Ernővel megismerkedett és az Új Időkben és a Budapesti Naplóban közölte műveit. Előbb a Magyar Géniusz, majd 1904-től a Pesti Hírlap munkatársa volt. 1919 szeptemberében körözőlevelet bocsátottak ki ellene. Letartóztatták, vád alá helyezték, a vizsgálati fogságból egy hónappal később szabadult (Gyűjtemény Gellért Oszkár verseiből, A három hegycsúcs, Száz az ezerből).
Engel Iván (1899-1985)
zongoraművész. 1921-ben mutatta be első önálló hangversenyét a Zeneakadémián. A második világháborút követően a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára lett 1956-ig. 1956-tól Svájcban élt. A második világháborút követően a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára lett 1956-ig, utána Svájcban élt.
Gárdonyi László (1908-1971)
színész, érdemes művész. Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában végzett. A Tabáni orgonák című operettben lépett fel előszőr. Bejárta az egész országot, Pozsonyban, Debrecenben, Szegeden, Kassán és Miskolcon volt szerződésben. A színházak államosításkor, 1949-től haláláig a győri Kisfaludy Színház tagja volt.
Kohán György (1910–1966)
Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész. Jeles képviselője az alföldi festőknek és a hódmezővásárhelyi művésztelepnek. drámai koloritú figurális kompozíciókat készített, a modern stílusirányzatok hatása beépült művészetébe. Az 1950-es évek elején kizárták a Képzőművészek Szövetségéből. Ekkor a tiltott kategóriába került, kiállításai szüneteltek. Hol provinciálisnak, hol formalistának bélyegezték. Később már elfogadottá vált, így kaphatott 1966-ban Kossuth-díjat. (Pihenő nő, A háború emléke, Tanya).
Stefan Heym (Helmut Flieg, 1913–2001)
német író. 1933-ban, a nácik hatalomra jutása után veszélyt érezve Csehszlovákiába, Prágába menekült. Cikkek írásából élt, több álnevet használva, később az Egyesült Államokba ment. A háború után visszatért Németországba. Kiterjedt életműve főleg regényekből, elbeszélésekből és publicisztikából áll. Sikeres író volt, de ugyanakkor vitatott személyiség is, politikai nézetei miatt. (Aranyváros, Keresztesvitézek, Mindig a férj a hibás).
Békés Rita (1925–1978)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1949-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Egy évadot játszott a Nemzeti Színházban, majd 1950-ben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 1954-től 1956-ig a pécsi Nemzeti Színház, 1956-tól 1962-ig pedig a József Attila Színház tagja volt. 1962-től haláláig, 1978-ig a Vígszínház tagja volt (Szeressétek Odor Emiliát!, Szerelmesfilm, Az ötödik pecsét).
Lee van Cleef (Clarence LeRoy van Cleef, 1925-1989)
holland származású amerikai filmszínész, akit Olaszországban készült spagettiwesternek tettek híressé. Először színpadi színészként dolgozott. Az 1950-es években csak mellékszereplője volt különböző nagy sikerű krimiknek, film noiroknak, sci-fiknek, vagy westerneknek. Festőként dolgozott, amikor Sergio Leone szerződtette dollár-trilógiája második részéhez, a Pár dollárral többért-hez. Leone ezúttal is egy kevéssé ismert újvilági színészt akart kiemelni (A jó, a rossz és a csúf; Hé barátom, itt van Sabata; A nagy leszámolás).
Silvana Mangano (1930-1989)
egy szépségversenyen feltűnt olasz filmszínésznő, előbb néhány neorealista film, később különféle látványos szuperprodukciók és intellektuális drámák hősnője. Pályájának fordulópontja volt A boszorkányok (1967) című 5 epizódból álló produkció, amelyben mindegyik rész női főszerepét ő alakította, sokoldalú jellemábrázoló tehetségről téve tanúbizonyságot. Mégsem maga a film igazán jelentős a pályáján, hanem az a tény, hogy ekkor kezdődött együttműködése az olasz film két géniuszával, Pier Paolo Pasolinivel és Luchino Viscontival (Dekameron, Oidipusz király, Teoréma).
Kocsis Sándor (1932-2005)
operatőr. 1951–1953 között valamint 1955–1957 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója, 1953–1955 között a moszkvai Össz-szövetségi Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1957–1995 között a Magyar Televízió operatőre, majd főoperatőre volt (Sellő a pecsétgyűrűn, A tűz balladája, Utas és holdvilág).
Nicol Williamson (1936-2011)
skót színész. Színpadi színészként kezdte karrierjét, több John Osborne-színműben is fellépett. Mozifilmes karrierjét Ian Holmhoz hasonlóan 1968-ban kezdte a The Bofors Gun-ban (Excalibur, A Wilby összeesküvés, Robin and Marian).
Jakobovits Miklós (1936-2012)
Munkácsy Mihály-díjas romániai magyar festőművész, muzeológus, művészeti író. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. A nagyváradi Állami Színház magyar tagozatának díszlettervezőjeként működött, 1965-től a nagyváradi Körös-vidéki Múzeum képzőművészeti részlegének munkatársa lett. A nagyváradi Körös-vidéki Múzeum főmuzeológusaként jelentősen hozzájárult a gyűjtemények gyarapításához.
Kovács Magda (1937-2018)
zongoraművész, ének- és zenetanár. A Magyar Zenei Kulturális Alapítvány kuratóriumának tagja. Kislányként tagja lett Lakner Bácsi Gyermekszínházának. Gyermekkorában előbb balettozni, szteppelni majd zongorázni tanult. Később néptáncos lett és harmonikázni tanult. Komolyzenei tanulmányait a Zeneakadémián végezte. Nyugdíjba vonulása idején alapította zeneiskoláját, azzal a céllal, hogy kinevelje az új zenés polgári középosztályt.
John Spencer (1946-2005)
amerikai színész. Legismertebb alakítása Leo McGarry szerepe volt Az elnök emberei televíziósorozatban, volt az első színész, akit beválogattak Az elnök emberei sorozatba (Ártatlanságra ítélve, A szikla, Nincs alku).
Fábián Juli (1980-2017)
dzsesszénekesnő, popénekesnő, dalszövegíró, dalszerző. Érett, átélt előadásmódja mellett kiemelkedő volt fejlett stílusérzéke és improvizatív készsége. Számos formáció tagja volt. 2005-től az Etűd Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola dzsesszénektanára, 2008-tól pedig a Kodolányi János Főiskola Művészeti Tanszékének énektanára volt.
