Névnapok: Gréta, Margit, Bács, Bacsó, Bardó, Diána, Főbe, Gitta, Gréte, Peggi
Események:
1194 – egy villámcsapás következtében másodjára is elpusztul a román stílusban épült Chartres-i székesegyház 
(La Cathédrale Notre-Dame de Chartres). A Franciaország minden részéből érkezett adományok segítségével, a bazilika megmaradt részeit felhasználva, ismét felépítik a kor egyik legszebb gótikus katedrálisát.
1818 – megnyílik a Pesaro Operaszínház (Teatro Nuovo, ma a város szülöttjére emlékezve, Teatro Rossini) Gioachino Rossini A tolvaj szarka című kétfelvonásos opera semiseriájával (a mű ősbemutatója 1817. május 31-én volt a milánói La Scala operaházban).
1865 – Richard Wagner Trisztán és Izolda című háromfelvonásos operájának (WWV 90) premierje a müncheni Königliches Hof- und Nationaltheaterben. Magyarországon 1901. november 28-án mutatták be a budapesti operaházban.
1911 – Vilma holland királynő megnyitja a restaurált Rembrandt-házat Amszterdamban. Jozef Israëls festő kezdeményezésének köszönhetően az épület ma múzeum (Museum Het Rembrandthuis), évente körülbelül 200-250.000 látogatója van.
1967 – a Szerelem Nyara néven ismert San Francisco-i kulturális esemény, annak két napos szabadtéri 
koncertrendezvényén, a Fantasy Fair és a Magic Mountain Zenei Fesztiválon, a hírek szerint 20.000 jegyet adtak el, de akár 40.000 ember is részt vehetett. Az esemény még a Wight-szigeti (1968) és Woodstocki (1969) fesztiválok előtt történt.
1973 – Miskolcon, a diósgyőri stadionban megrendezték a „kis magyar Woodstockként” emlegetett pop-rockfesztivált.
2013 – A szecesszió világnapja. Ezen a napon a világ minden tájáról számos intézmény csatlakozik a századforduló egyedülálló művészeti irányzatát bemutató programsorozathoz. A magyar kezdeményezésű szecesszió világnapja a katalán Antoni Gaudí és a magyar Lechner Ödön építészek halálának évfordulójához kapcsolódik
2014 – A kézművesség világnapja. 2014. október 18-án a Kézművesek Világtanácsának 50. évfordulója alkalmából az Erdélyi Kézmíves Céh indította újra a kézművesek világnapjának mozgalmát (először a perzsák vezették be nemzeti ünnepként).
2020 – a Black Lives Matter amerikai polgárjogi mozgalom konföderációs hírességek és felfedezők szobrait távolít el a helyükről (pl.: a Kolumbusz Kristóf szobrot Richmondban), hogy tiltakozzanak az afroamerikaiakkal való egyenlőtlen bánásmód miatt (rasszizmus).
Megszületett Apáczai Csere János (Tsere János, 1625?–1659) erdélyi magyar polihisztor, pedagógus, filozófus, 
kálvinista teológus, a magyar nevelésügy és az anyanyelvi tudományos ismeretterjesztés előfutára, az erdélyi puritánus mozgalom kiemelkedő alakja, az első magyar enciklopédista, a karteziánus ismeretelmélet korai magyar követőinek egyike.
Fennmaradt pedagógiai eszméi és iskolaszervezési törekvései – természettudományos és anyanyelvi oktatás, tudományegyetem szervezése – alapján méltán tarható a korszerű magyar neveléstudomány apostolának. Az elmaradottsággal vívott küzdelme során újszerű elgondolásokkal harcolt az oktatásügy megjobbításáért, a tananyagában és szervezeti felépítésében egyaránt korszerű iskolarendszerért, a tanári hivatás megbecsüléséért, és mindehhez kapcsolódóan a korszerű tudományos gondolkodás és művelődési viszonyok meghonosodásáért, a polgári társadalom kiépüléséért, a pallérozott anyanyelvi írásbeliség kialakulásáért.
Megszületett Gustave Courbet (1819–1877) francia festő.
Az egészséges naturalizmus képviselője és a modern realista festészet megteremtője, a barbizoni iskola egyik legnagyobb tehetségű és hatású egyénisége. Párizsban jogot kezdett tanulni, de csakhamar a festészetet választotta és a társasági életet. Harcolt nemcsak a művészet szabadságáért, hanem az emberi szabadságjogokért is. 1871-ben részt vett a Párizsi Kommünben, mint a művészeti bizottság elnöke. A kommün bukása után elfogták, vád alá helyezték, műveit elkobozták. Temperamentumos, extrovertált egyénisége, s festői tehetsége révén magába szívta az állandóan változó külső világ képeit, melyek összefonódva belső érzéseivel kivetültek vásznaira, mely által létrejött gazdag tematikájú realista, gyakran lírai realista festészete. A festészeti műfajok egész arzenáljával kápráztat el bennünket, festett portrékat, csoportképeket, kompozíciókat, tájképeket, állatképeket, erotikus képeket, aktokat, csendéleteket (A forrás, Temetés Ornans-ban, Kőtörők).
Megszületett Kaffka Margit (1880–1918) író, költő.
Ady Endre a „nagyon-nagy író-asszony”-nak nevezte a magyar irodalom egyik legjelentősebb női íróját, a Nyugat nemzedékének fontos tagját. Miskolcon a polgári leányiskolában tanított irodalmat és gazdaságtant, tanítványai imádták. Itt jelentek meg első írásai is, versek, novellák, és ekkoriban vált a Nyugat állandó munkatársává is. Szoros baráti kapcsolatban állt Kosztolányival, Babitscsal, Szabó Dezsővel és Balázs Bélával is. Az első világháború kezdetekor elhagyta a tanári pályát, és csak a szépirodalomnak élt. 1912-ben jelent meg első és talán legfontosabb nagyregénye, a Színek és évek, amely az értékeit vesztett dzsentritársadalommal és a századfordulón élő nők sorsával foglalkozik. Az I. világháború után, tizenkét éves fiával együtt a spanyolnáthajárvány áldozatává vált (Hullámzó élet, Hangyaboly, Levelek a zárdából).
Meghalt Spencer Tracy (1900-1967) kétszeres Oscar-díjas amerikai színész, aki 1930 és 1967 között 74 filmben 
szerepelt.
Gyakran emlegetik az amerikai filmtörténet egyik legjobb színészeként. 1999-ben az Amerikai Filmintézet kilencedikként sorolta minden idők legnagyobb férfiszínészei közé. Kilencszer jelölték a legjobb férfi főszereplő Oscar-díjára, ezzel csak Laurence Olivier dicsekedhetett. A háború után, 1921-ben a Ripon College hallgatója lett, itt kezdett el érdeklődni a színjátszás iránt. Ezután felvették a New York-i Academy of Dramatic Arts hallgatói közé. Első szerepét 1922-ben kapta a Broadwayen Karel Čapek R.U.R. című színdarabjában, ahol egy robotot játszott. 1930-ban fedezte fel John Ford, aki azonnal szerződtette a 20th Century Fox stúdióhoz, ahol öt éven belül 25 filmet forgatott. 1935-ben átszerződött az MGM stúdióhoz, és három éven belül kétszer kapta meg a legjobb férfi főszereplő Oscar-díját. Katharine Hepburnnel összesen kilenc filmben szerepeltek együtt. Évtizedekkel a halála után Tracyt még mindig az egyik legsokoldalúbb színészként tartják számon. Meggyőzően játszott hőst, gonoszt, vagy akár komédiást. Ő volt Hollywood egyik első „realista” színésze, alakításai pedig kiállták az idő próbáját (A bátrak kapitánya, A fiúk városa, Az öreg halász és a tenger).
Megszületett Saul Bellow (1915-2005) Nobel-díjas amerikai író.
Montréal egyik külvárosában orosz bevándorlók negyedik, legfiatalabb gyermekeként született. Nagyon büszke volt arra, hogy testvérei közül ő volt az egyetlen, aki már Amerikában született. Édesanyja mélyen vallásos volt, gyermekét is a zsidó hitben nevelte: rabbinak vagy hegedűművésznek szánta. Kilencéves volt, amikor szüleivel átköltözött Chicagóba, abba a városba, amely testileg-lelkileg otthonává vált. Az egyetemet is itt végezte szociológia-antropológia szakon. A harmincas évek vége felé költözött New Yorkba. Eleinte kevés sikerrel írt, 1948-ban Párizsba utazott, s körbejárta egész Európát. Élményei, életének alakulása forrásként szolgált munkáihoz. Írói pályafutásának csúcsát 1976-ban érte el, amikor a Svéd Királyi Akadémia Nobel-díjjal jutalmazta a Humboldt adománya című regényéért. 1993-ban Bostonba költözött és a Boston Universityn kezdett tanítani. Művei önéletrajzi elemekben gazdagok; filozófiai, intellektuális kérdéseket boncolgatnak. Regényeinek fő tematikája a zsidó értelmiség asszimilációs nehézségeiből ered (Henderson, az esőkirály; A smaragdgyűrű; Sammler bolygója).
Megszületett Márkus László (1927–1985) Kossuth- és háromszoros Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és 
kiváló művész.
1934–1945 között tanulmányait különböző intézményekben folytatta. A nyilasuralom alatt édesanyjával többször a Dunához vezényelték, szerencsével azonban mindig megmenekültek. 1945-ben Szegeden Lehotay Árpád magántanítványa lett, ekkor Zilahy Lajos A tizenkettedik óra című darabjában lépett először színpadra. 1947–1951 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója, majd a debreceni Csokonai Színház, 1957-től haláláig a fővárosi Madách Színház tagja volt. Sokoldalú, rendkívüli tehetségű művész volt, jellegzetes humorát bohózatokban, vígjátékokban mutatta meg, de mély jellemláttató képessége a drámai szerepekben is utánozhatatlanul érvényesült. Emlékezetes figurákat teremtett Molnár Ferenc, William Shakespeare és Molière darabjaiban. Számtalan film- és televíziós szerep, rádiófelvétel őrzi munkáját. Filmen először az Ütközet békében című 1951-es alkotásban tűnt fel, majd olyan klasszikusokkal folytatta, mint a Két félidő a pokolban, A tizedes meg a többiek, a Régi idők focija vagy Az ötödik pecsét.
Ezen a napon született:
Szabó Dezső (1879-1945)
író, kritikus, publicista. A két világháború közötti magyar irodalom nagy hatású képviselője. Kiemelkedő tehetsége révén bekerült az Eötvös József Collegiumba, ahol összebarátkozott Kodály Zoltánnal, Horváth Jánossal és Szekfű Gyulával. Egyetemi évei alatt finnugor nyelvészettel foglalkozott. 1907 októberétől a székesfehérvári gimnáziumban tanított. Ebben az időszakban heves hangvételű klerikális és antiszemita cikkeket publikált, melynek kritizálóit pedig párbajra hívta. Az ezt kísérő botrány miatt fegyelmivel bocsátották el az intézményből. Az antiszemitizmuson és a németellenességen túl Szabó Dezső harcos ellensége volt a katolicizmusnak is (A magyar káosz, Nemzeti állam – politikai nemzet, A Mélymagyarhoz).
André Derain (1880-1954)
francia festőművész, illusztrátor, a 20. századi francia festészet egyik kiemelkedő alakja. Színei határozott kontúrokkal körülfogott, nagy felületekké olvadnak. Az emóciók világából igyekezett átjutni a konstrukciók világába. Elfordult a fauvizmustól és egyre tartózkodóbban bánt a színekkel. Barátait követve csak rövid ideig járt a kubizmus útján. 1912 után Derain egyéni úton járt, és elítélte azokat az esztétikai kalandozásokat, amelyeknek korábban ő maga is részese volt. A neoklasszicizmus irányába hajlott, amit a művészettörténészek Dérain „gótikus” korszakának neveznek (Waterloo híd, Westminster, Fürdőzők).
Petri Lajos (Pick, 1884-1963)
szobrászművész. Érettségi vizsgáját követően Budapesten és Berlinben tanult jogot, majd 1907-ben Telcs Ede tanítványa lett. Később Brüsszelben tanult, 1910–1922 között itt élt. Elsősorban portréi voltak jelentősek. Művészi stílusa realista volt. Agyagból formázott, legtöbbször bronzba öntött (Erdélyi kettes huszárok lovasszobra – Budapest; Leány korsóval – Szeged; Táncoló nő).
Hattie McDaniel (1895-1952)
Oscar-díjas amerikai színésznő, énekesnő. Az 1920-as évek közepén kezdődött rádiókarrierje, mikor a Melody Hounds-sal énekelt a denver-i rádiónál. Első filmje a The Golden West volt 1932-ben, ahol egy szobalányt játszott. 1939-ben szerepet kapott az Elfújta a szél című filmben olyan neves színészek mellett, mint: Clark Gable, Vivien Leigh és Olivia de Havilland. 1940-ben az Akadémia Oscar-díjjal jutalmazta alakítását és ezzel ő lett az első színes bőrű színésznő, aki Oscar-díjat kapott.
Martyn Ferenc (1899-1986)
szobrász, festő, grafikus, keramikus. 1920-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult rövid ideig. 1926–1940 között Párizsban élt és dolgozott, megismerkedett a modern irányzatokkal és azok képviselőivel. 1940-ben hazatért, és 1945-től kezdve Pécs művészetének meghatározó egyénisége lett. A non-figuratív irányzat egyik első magyar képviselője volt, bár művei nem sorolhatók egyértelműen nonfiguratív irányba. Szobrászként is a modern magyar szobrászat első kísérletezői közé tartozott. Foglalkozott finomkerámiával is (Hárman a tengerparton, Vitorlás, Balatoni táj madarakkal).
Viski János (1906–1961)
Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, zenepedagógus, érdemes művész. 1927-ben nyert felvételt a budapesti Zeneművészeti Főiskolára. Zenei tanulmányai mellett a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen filozófiai és művészettörténeti tanulmányokat is folytatott. A főiskolán 1932-ben diplomázott. 1939-ben írta a Balassi Bálint verse által ihletett Enigma című szimfonikus költeményét, amely egyik legismertebb zeneműve lett, és amelyet a Kisfaludy Társaság Greguss Pál-emlékéremmel tüntetett ki.
Kunszery Gyula (Kunczer, 1906-1973)
tanár, író. A magyar irodalom, esztétika és nyelvészet tárgyakból 1928-ban bölcsészdoktori címet szerzett. 1940-ben az oktatási karriert hátrahagyva újságírónak állt. Első versei még 1926-ban jelentek meg a Magyarság című lapban, ahol aztán egészen 1938-ig rendszeresen publikált. Az Új Idők és a Nyugat novellapályázatán is nyert. A frissen alapított Magyar Nemzet „Szellemi Honvédelem” című rovatának rendszeres szerzője lett. Az 1949-es választás után kibontakozó totális kommunista diktatúra államosította a lapokat, ami miatt hírlapkiadóként teljesen ellehetetlenült (Vegyétek és igyátok, Magyar írók bűnperei, Napot tükröző üvegcserép).
Judy Garland (Frances Ethel Gumm, 1922-1969)
Golden Globe-, Tony- és többszörös Grammy-díjas amerikai filmszínésznő és énekes. Legismertebb szerepe Dorothy, az Óz, a csodák csodája című filmből. Tizenévesként szerződtette a Metro-Goldwyn-Mayer. Itt több mint két tucat filmet forgatott, ebből kilencet a kedvenc gyermekkori partnerével, Mickey Rooney-val. Miközben karrierjét sikerek kísérték, Garland mindvégig magánéleti problémákkal küzdött. Halálát nyugtató-túladagolás okozta (Bemutatjuk Lily Mars-t; Ítélet Nürnbergben; Tánc, a csodák csodája).
Botka Valéria (1928–2013)
Liszt Ferenc-díjas kóruskarnagy. 1950-1954 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult. 1954-ben a Magyar Rádió zenei osztályára került, ahol Csányi László vezetése mellett dolgozott. 1954 őszén megalapították a Magyar Rádió Gyermekkórusát. A kórussal Európa szinte minden országában, az USA-ban, Kanadában és számos alkalommal Japánban is turnézott hatalmas sikerrel. 1970-ben megalapította a Magyar Állami Operaház Gyermekkarát, melynek élén szintén 1986-ig állt.
Peczkay Endre (1937-2022)
színész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1959-ben végezte el, majd a győri Kisfaludy Színházhoz került, ahol sok vezető karakter- és hősszerepet formált meg sikerrel. 1967-től a Vidám Színpad tagja volt. 1971-től 1977-ig a szolnoki Szigligeti Színházban szerepelt. 1977-től a Budapesti Gyermekszínház, majd az Arany János Színház művésze. A Szekszárdi Német Színház alapító tagja (Patyolat akció, Imposztorok, Forró mezők).
Bágyoni Szabó István (1941)
költő, prózaíró, műfordító, tanár. Kolozsváron magyar nyelv és irodalom szakos diplomát szerzett. 1989-ben áttelepült Budapestre. Költészetének, prózájának ihlető forrása szülőföldje, Aranyosszék. Jelentős műfordítói tevékenységet is kifejtett, műfordításai önálló kötetekben jelentek meg (Földközelben, Az abbamaradt mondat, Erdélyi hármasoltár).
Ernyey Béla (Aczél, 1942)
színész és író. 1965-ben fejezte be színi tanulmányait a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Diplomája megszerzését követően a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött. Még főiskolásként kezdett filmezni. Országos népszerűségét a Princ, a katona című tévésorozat címszerepének köszönheti, amely egy leleményes fiatalember katonaéletét mutatja be. Legális külföldre való távozása után is szerepelt olykor egy-egy magyar filmben. Ő volt például az apuka Palásthy György A szeleburdi család (1981) című gyerekfilmjében. Külföldi filmjei közül elsősorban a Rosemarie lánya című Rolf Thiele produkció érdemel említést. 1987-ben Az álmok veszélyes dolgok címmel megírta önéletrajzát, mely 150.000 példányban kelt el, és később német nyelven is megjelent (Nápolyt látni és…, Bob herceg, Aranyborjú).
Áron László (1945)
színész és író. 1968–1972 között járt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1972–1976 között, valamint 1980–1982 között a Veszprémi Petőfi Színházban játszott. 1983–1986 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színésze, 1986–1988 között a József Attila Színház tagja volt. 1988–1990 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja. 1991–1997 között a Vígszínház tagja, 1997–2003 között szabadúszó volt. 2003-tól a Miskolci Nemzeti Színház tagja (Az erőd, Eszter hagyatéka, Kaméleon).
Csákányi Eszter (1953)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1971–1973 között a Nemzeti Színház Stúdiójának a növendéke volt. 1973-ban szerződött a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz 1992-ig. 1974-ben debütált a filmvásznon. 1992-2002 között a budapesti Katona József Színház színművésze volt. 2002-2008 között a Krétakör Színház tagja. 2008-2017 között szabadfoglalkozású színész. 2017-től az Örkény Színház társulatának tagja (Kopaszkutya, Szerelmes szívek, Zárójelentés).
Buváry Lívia (1955-2021)
színésznő, énekművész. Az Országos Rendező Irodánál (ORI) népdal és nóta énekesi, az Országos Filharmóniánál pedig dal- és hangverseny énekesi előadóművészi engedélyt szerzett. A Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán diplomázott 1983-ban. Énekesként a Rajkó zenekar szólistája volt, színésznőként a Pécsi Nemzeti Színház primadonnája, majd a Freibergi Városi Színház szólistája illetve a Drezdai Opera tagja volt.
Rátonyi Hajni (1955)
színésznő. 1977-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Már 1964-től külföldi turnékon vett részt édesapjával, Rátonyi Róberttel. 1974-ben a Thália Színház, 1977-től a Vidám Színpad tagja. 1998-tól 2002-ig a Soproni Petőfi Színház tagja lett. 2002-től szabadúszó. Sokoldalú színésznő, aki vidám és drámai szerepekben egyaránt érvényesül. Színházi szerepei mellett rendszeresen szinkronizál (Abigél, Apa csak egy van, Keresztanyu).
Pálfi Zoltán (1957)
színész, rendező. 1984-ben színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Először a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházhoz szerződött. 1987 és 1989 között a debreceni Csokonai Színházban játszott. 1989-től az egri Gárdonyi Géza Színház társulatának volt tagja. 2010-től előbb vendégként, majd állandó tagként, a Szegedi Nemzeti Színház művésze, de Egerben is játszik és rendezéssel is foglalkozik. (Te rongyos élet, Redl ezredes, Bunkerember).
Gulyás Zoltán (1958-2020)
színész, humorista. 1980-ban a Madách Színházban kezdte színészi pályáját, majd 1983-tól a kecskeméti Katona József Színházban játszott. 1995-től szabadfoglalkozású színművész. 1999-től 2002-ig a Vidám Színpad tagja volt. Dalszövegeket, humoreszkeket, jeleneteket is írt. Gyakori szereplője volt a Gálvölgyi Show-nak.
Gina Gershon (1962)
amerikai színésznő. A New York-i Egyetemre járt, ahol drámát és gyermekpszichológiát hallgatott. Epizódszerepet adtak neki Tom Cruise 1988-ban forgatott Koktél című filmjében. Ennek köszönhetően pedig visszatérő szerepet kapott az 1990-es évek kultuszsorozatában, a Melrose Place-ben. Testvérével, Dannel a Camp Creepy Time gyermekkönyv szerzői (Törvényre törve; Ál/Arc; P.S. I Love You).
Elizabeth Hurley (1965)
angol színésznő, modell (Az 57-es utas, Austin Powers, A bájkeverő).
Simonyi Krisztina (1967)
színésznő, koreográfus. 1986-1989 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. A főiskola után a Budapesti Operettszínház tagja lett. 1994-től szabadúszóként több színházban és produkcióban is szerepelt. A színészet mellett koreográfiákat is készít.
Bill Burr (William Frederick Burr, 1968)
amerikai stand-up komikus, színész. A bostoni Emerson College-ben folytatta tanulmányait, ahol 1993-ban diplomázott rádiózásból. 1992-ben kezdett stand-upolni, 1994-ben New Yorkba költözött (Született gengszterek, Női szervek, Megjött apuci!).
DJ Qualls (Donald Joseph „DJ” Qualls, 1978)
amerikai színész, filmproducer és humorista. Beiratkozott a Nashville-i Belmont University-re, itt kezdett el egy helyi színésztársulatban színészettel foglalkozni. A Cool túra című film hozta meg számára a szakmai ismertséget és sikert 2000-ben (A mag, Egetverő haderő, Eszement zaci).
Leelee Sobieski (Liliane Rudabet Gloria Elsveta „Leelee” Sobieski, 1983)
amerikai színésznő. Színészi hírnévre tizenévesen tett szert. 2012-ig szerepelt filmekben és a televízió képernyőjén. Ezt követően visszavonult a színészettől (A bambanő, A király nevében, Közellenségek).
Ezen a napon halt meg:
Luís de Camões (1524?-1580)
a portugál reneszánsz legkiemelkedőbb személyisége, és egyben Portugália nemzeti költője. Tucatnyi verset írt, de hírnevét elsősorban a portugál nemzeti eposz, a Vasco da Gama útját feldolgozó A lusiadák alapozta meg. Életét ennek ellenére alig ismerjük. A középkori szonett versszerkezetben írta lírai szerelmes verseinek nagy részét. Az ókori hexameter mértéket is gyakran használta.
Fogarasi János (1801-1878)
nyelvtudós, jogász, zeneszerző, néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Fő műve az első magyar értelmező szótár, A Magyar Nyelv Szótára, amelyet 1845-től Czuczor Gergellyel közösen szerkesztett. Igazi polihisztor volt, olyan mértékben, ami korában már ritka volt. Jogi értekezéseket, költeményeket és elbeszéléseket is közölt, dalokat és kórusműveket is szerzett, hegedült, de nyelvészeti munkája a legjelentősebb. Úttörő folklorisztikai tevékenysége is (A magyar nyelv metaphysicája, Magyar váltó- és kereskedési jogtan, Hangsúly a magyar nyelvben).
Arrigo Boito (1842-1918)
olasz librettista, zeneszerző, író és költő. A milánói konzervatóriumban tanult hegedűt, zongorát és zeneszerzést. 1868-ban mutatták be egyetlen befejezett operáját, a Mefistofelét. Ezen felül Boito nem sok zenét szerzett. Írt ugyan egy másik operát is, ezt azonban később megsemmisítette. A leghíresebb szövegkönyvei: Giuseppe Verdi Falstaffja és Otellója, továbbá Amilcare Ponchielli La Giocondája. ––> „Isten és sátán közötti alku”
Lechner Ödön (1845-1914)
a szecesszió építészetének világhírű, iskolateremtő mestere és a magyar szecessziós építészet megteremtője. Az építészeti részletképzés tekintetében egyre inkább a magyar folklór, az ázsiai illetve perzsa és indiai díszítőművészet felé fordult (Szegedi Városháza; Magyar Állami Földtani Intézet; Iparművészeti Múzeum).
Antoni Gaudí (1852-1926)
katalán építész. Korai épületeire jellemző a mór, majd a gótikus stílus, arab-perzsa illetve francia neogótikus elemei, ám jellemzően az organikus építészet képviselője. Egyes szakírók ezt „katalán modernizmusnak” nevezik. Legtöbb művéhez ő maga készítette a belsőépítészeti munkákat, bútorokat, sőt, míves csempéket is. Legismertebb épülete a Sagrada Família temploma (Casa Milà, Güell park, Casa Batlló).
Zukor Adolf (Adolf Zukor, 1873-1976)
magyar származású amerikai filmgyáros, producer, a Paramount Pictures filmvállalat alapítója, a hollywoodi filmgyártás egyik létrehozója. 1888-ban kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. 1904-ben betársult egy filléres bódéba, ahol háromperces mozidarabokat lehetett megtekinteni. 1914-ben már évi 30 film készítésére képes csapatot verbuvált, megnyílt a Broadwayn 3500 személyes mozipalotája. 1949-ben életművéért Oscar-díjat kapott, századik születésnapját világraszóló külsőségek között ünnepelték meg. Munkásságának elismerése, hogy egyike azon magyaroknak, akik csillagot kaptak a Hollywoodi hírességek sétányán.
Grzegorz Fitelberg (1879-1953)
lengyel karmester, zeneszerző, hegedűművész és zenepedagógus. 1898-ban első díjat nyert az Paderewski zeneszerzői versenyen, Lipcsében, hegedűre és zongorára írt a-moll szonátájával. 1901-ben hasonló sikert ért el a Maurycy Zamoyski gróf versenyén, Varsóban. Karmesterként az 1904/1905-ös évadban debütált, a Varsói Filharmonikusok élén.
Babay József (1898–1956)
író, újságíró. Iskoláit Nagyatádon, Csurgón, majd a kiskunfélegyházi Tanítóképző Intézetben végezte. 1925-től Budapesten a Magyar Hírlap, a Világ, az Újság, a Magyarság című lapok munkatársa és az Új Idők főmunkatársa volt (Csodaorgona, Gábor Diák, Szélből szőtt királyság).
Vercors (Jean Marcel Bruller, 1902-1991)
francia író, illusztrátor. Legismertebb műve az 1942-ben kiadott A tenger csendje című elbeszélése. Apja, Brüller Lajos Magyarországról 15 évesen emigrált Franciaországba, ahol francia szerzők kiadója volt. 1941-ben Franciaország német megszállása alatt Lescure-rel megalapította a Les Éditions de Minuit-t, melynek első kiadványa Vercors A tenger csendje című elbeszéléskötete lett.
Keszthelyi Zoltán (1909–1974)
háromszoros József Attila-díjas költő, író, műfordító, újságíró. 1933-tól a Népszava munkatársaként dolgozott, s rendszeresen megjelentek versei a lapban. Írói pályáját az 1934-ben megjelent Hangyaboly című kisregényével kezdte. 1936-ban jelentette meg első verseskötetét, az Árkon-bokron át címmel. 1947–48-ban emellett Kassák Lajos Kortárs című folyóiratának munkatársa, 1949-től írásaiból élt (Téli falu, Nevenincs utca, Az ősz gyertyái).
Nagykovácsi Ilona (1910–1995)
előadóművész, kora szóhasználatával „dizőz”. Korábban artista volt és énekelni tanult, majd Rákosi Szidi színiiskoláját végezte el. A Royal Orfeum tagja lett. 1933-ban az Andrássy úti és a Magyar Színház, 1934-től a Terézkörúti Színpad tagjaként szerepelt. 1943-tól a Madách Színházban lett tag. A második világháború utáni években a Belvárosi Színház , a Pódium Kabaré, majd a Vidám Színpad tagja lett és kávéházakban is énekelt. 1961-ben férjével az NSZK-ba disszidált. 1964-től Kanadában éltek, otthonuk az emigráns amerikai magyar művészek találkozóhelye volt.
Bródy Tamás (1913–1990)
Liszt Ferenc-díjas karmester, zeneszerző, érdemes művész. 1929 és 1933 között a Zeneakadémián tanult. 1935-ben a Budapesti Szimfonikus Zenekar vendégkarmestere lett. 1936 és 1941 között a Vígszínházban vezényelt. 1947–1973 között a Fővárosi Operettszínház karmestereként működött. Zeneszerzői munkásságának eredményei főként filmzenék, rádióoperettek és színpadi zenék.
Edward Kienholz (1927-1994)
amerikai installációs művész, aki munkájával élesen kritizálta a modern élet külsőségeit. Los Angelesben telepedett le és a környék más avantgárd művészeivel galériát nyitott. 1956-ban megalapította a NOW Galleryt, majd 1957-ben Walter Hopps-szal közösen a Ferus Galleryt. 1961-ben befejezte első installációját, a „roxys”-t , amely 1968-ban felháborodást keltett a Documenta 4 kiállításon. Egyszerre volt vulgáris, brutális és borzalmas, szembesítette a nézőt egy kérdéssel, mely az emberi létezésről és a huszadik század embertelen társadalmáról szólt.
Csingiz Ajtmatov (1928–2008)
kirgiz és orosz nyelven egyaránt alkotó kirgiz író. A kirgiz irodalom legjelentősebb alakja. A hírnevet a Dzsamila szerelme című kisregény hozta meg, amelyről Louis Aragon azt írta: „Ez a világ legszebb szerelmes története”. Műveinek visszatérő motívuma a türk népek élete, életmódja, és az a kérdés, hogy a modernizáció hogyan fosztja meg az embereket egyéniségüktől (Életveszélyben, A versenyló halála, Vesztőhely).
Ray Charles (Ray Charles Robinson, 1930-2004)
amerikai dzsessz-, blues- és popénekes. A jellemzően amerikai zenei stílusok gyakorlatilag mindegyikében maradandót alkotott. Az 1960-as években szerepet vállalt a polgárjogi harcokban. 1977-ben Georgia állam bocsánatot kért tőle azért, hogy annak idején emiatt területéről kitiltotta. Georgia on my mind című száma ekkor lett az állam hivatalos dala. Sikere haláláig töretlen volt a slágerlistákon. Életében 12 Grammy-díjat kapott, majd halála után, 2005-ben még nyolcat (Confession The Blues, Hit The Road Jack, Come Rain Or Come Shine).
Birkás Ákos (1941–2018)
Munkácsy Mihály-díjas festő, kiváló művész. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Képző- és Iparművészeti Osztályának rendes tagja volt. Felsőfokú tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán folytatta, végzés után a Képzőművészeti Szakközépiskolában, majd 1990 nyarán a salzburgi akadémián tanított, professzori minőségben. 1992-ben a párizsi École Nationale des Beaux-Arts, 1993-ban a teneriffai nyári akadémia előadója volt. Budapesten kívül Franciaországban és Berlinben is élt és alkotott.
Rainer Werner Fassbinder (1945-1982)
német filmrendező, producer, színműíró, az Antitheater megalapítója. 1965 és 1967 között rendezte első rövidfilmjeit. 1967-ben rendezőként és társulati tagként felvették az action-theaterbe. Emellett több szabad színtársulattal együtt dolgozott, amiből később a híres Antiszínház fejlődött ki. Ennek a társulatnak írta 1968 és 1971 között színdarabjai többségét. A kritikusok mindig elismerően írtak a filmjeiről. 37 évesen halt meg Münchenben drogok túladagolása következtében. Életében 43 filmet forgatott (A dögvész istenei; Maria Braun házassága; Berlin, Alexanderplatz).
