Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Mozart szabadkőműves-zenéje Archívum
  • Heti papiruszok (2304) Egyéb kategória
  • Idilltől a csodáig Archívum
  • Furtwängler esete Brahmsszal Archívum
  • Dzsesszalbumok – John Brown Trio, Bob Shimizu Archívum
  • Beethoven: IV., VI. szimfónia – Brahms: I. szimfónia, 14. magyar tánc, Változatok egy Haydn-témára Archívum
  • Mendelssohn zongorája Archívum
  • Posztmodern marhaság, vagy karikatúra? – Király Ferenc: A Csillagok hegyén Archívum

Richard Wagner – Bayreuth varázslója

Posted on 2023.02.22.2023.02.20. By admin 1 hozzászólás a(z) Richard Wagner – Bayreuth varázslója bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2014]

Szerző: Lehotka Ildikó

Richard Wagner születésének bicentenáriumát ünnepelte a világ, operáit kiemelt figyelemmel kezelték mind az operaházak, mind a lemez- és könyvkiadók. Számtalan kiadvány jelent meg, a Rózsavölgyi és Társa gondozásában egy figyelemre méltó, nagyon tartalmas kötet is, melynek szerzője otthonos Wagner művészetében, Barry Millington nemcsak vezető zenekritikus, de a Bayreuthi Ünnepi Játékok művészeti tanácsadója is.

Richard Wagner – Bayreuth varázslója, áll a könyvborítón, hirdeti a kicsit zavarba ejtő cím, a zeneszerző sokak számára varázsló, mások szerint pedig csak egy iparos, aki rendkívül jó kapcsolatteremtő képességével, önmenedzselésével képes volt olyan helyet elfoglalni, ami nem is illetné. Millington meg is magyarázza: kettős jelentésű a szó, értékelhetjük pozitívan, de a negatív értékképzet is felmerülhet. Nem csupán erre az állításra, hanem sok egyébre is választ ad a szerző, a vaskos kötetben harminc fejezeten keresztül rengeteg adalékkal, érdekességgel szolgál az érdeklődőknek. A könyv képanyaga imponáló, alig van oldalpár, ahol ne találnánk fotót, képes-, színlapot, díszlettervet, festményt, színpadképet, jelmeztervet, rajzot, kottaképet (autográfot is).

Millington a nagyszülőktől indítva mutatja be Wagnert, részletesen taglalja Richard gyermekkorát, nem fukarkodva a feltételezéssel, vajon Wagner ereiben csörgedezik-e királyi vér. Wagner már fiatalkorában is írt prózát, színdarabot, sőt saját novellájából is librettót, nem véletlen tehát, hogy később operái szövegét is maga készítette. Wagnert általában művei alapján ítélik meg, a könyv nagy előnye, hogy részletesen taglalja a tanulóéveket, sokak számára újdonság valószínűleg, hogy Wagner még nem volt nagykorú, mikor Würtzburgban kórusvezető, később reformtervvel jelentkezik a drezdai színházban. Már életében hatalmas rajongótábora volt, és nem csak az előtapsolók hívták elő az eksztázist – külön fejezet foglalkozik a Wagner-kultusszal, sőt a filmekben fellelhető zenei részletekkel, Wagner-epigon zenei anyagokkal. (Sokáig nem értettem, hogy az Excalibur című filmben miért zavar a Wagner-zene.)

A Wagnert, wagneri életművet taglaló írásokban kikerülhetetlen a zeneszerző vélt vagy valós (nem feledkezhetünk meg A Zsidóság a zenében című Wagner-tanulmányról) antiszemitizmusa, a „németség” és a „zsidóság” Wagner szerinti értelmezése. Millington példákat hoz a Wagner operáiban a zsidóságot gúnyoló beszédmódra, Siegfried férfias szólamával hasonlítva össze Mimét, vagy a Mesterdalnokokból Beckmesser zenei anyagát (egy basszus számára képtelenül magas hangokat ír a szerző). Külön fejezet foglalkozik a hitleri éra Wagner-előadásaival, minden mennyiségben láthatunk horogkereszteket a képeken, de a későbbi botrányos rendezésekre is kitér Millington.
Wagner szerelmi élete is megért egy fejezetet a szerzőnek, a Múzsák, szeretők, anyafigurákban számos érdekességet találunk (asszonyaim mind elvonulnak most a szemeim előtt – olvassuk mottóként Wagner két nappal halála előtti szavait), kis pszichologizálással, kicsit szenzációhajhász utalásokkal. A könyv leginkább bulvárjellegű fejezete a 15., Wagner női ruhákhoz, illatszerekhez, a rózsaszínhez való kivételes vonzódását tálalja az olvasó elé Millington. A selyemfetisizmus, a női holmik csiklandós téma, az olvasó következtethet arra, amire szeretne, igazán itt érezzük, hogy a szerző nem mindig rokonszenvez Wagnerral.

Jóval több idézetet érdemelt volna meg Wagner és II. Lajos kapcsolata, különösen Wagner leveleit hiányoltam – ha szóba kerülhetett a rózsaszín iránti vonzalom, miért maradt rejtve Wagner „alázatossága”, hajbókolása, hitegetése? Wagner titkolta Cosima elől Lajost, és fordítva – Cosimát mint kottamásolóját mutatta be.

Millington szándéka szerint tehát nemcsak a rajongóknak, hanem azoknak is szól, akik szerint Wagner nem tartozik a legnagyobbak közé. Tulajdonképpen mindenkit megszólít a könyv, a zenészeknek érdekesek az új adalékok (bár műelemzéseket ne várjunk), aki ismeretterjesztő irodalmat akar olvasni, az is megtalálja a számítását, a kortörténet is jól felvázolt, a Wagner-rajongók pedig kötelezően megveszik. A szerző stílusa olvasmányos, a fordítás némi blikkfangos szóképzés ellenére gördülékeny. A jól lebontott fejezetek segítik az eligazodást, a képanyag bámulatos, szinte képeskönyvként is használható, sajnálatos módon a képaláírások szájbarágósak (amerikai-angol módra).

Sajnos az észrevehetetlennél jóval több hibát találunk, ilyen például a rövid-hosszú mássalhangzók váltakozása képzett szavak esetében (hegedűlni, megbizatás, mitológikus, szimfónikus és a más kiadványokban is gyakran megtalálható tűnékeny) stb., az eksztázis szó sincs helyesen írva. Rudolf von Laban is szerepelhetett volna Lábán Rudolfként. A számos idézet nem emelkedik ki a szövegből eléggé, nincs idézőjelben sem, így szinte észrevehetetlen.

Mindenesetre egy jól összeszedett, az életrajzot és -művet időrendben bemutató könyv született, egy tömör, háromoldalas összefoglaló segít megtalálni a keresett művet vagy életrajzi adalékot. A jegyzetek mellett válogatott bibliográfiát is kapunk (szívesen olvastunk volna több magyar kiadásról – kiegészítésként belefért volna a kötetbe), és az újabban kötelező jellegű válogatott diszkográfiát (ami művenként egy vagy két felvételt jelent).

Archívum Tags:Fülvájó, Nyitott könyv

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Február 22.
Next Post: Február 23.

Related Posts

  • Kós Károly emlékére Archívum
  • Első szimfóniák lemezen – Prokofjev, Haydn, Bizet első szimfóniája Archívum
  • Dalos György: Puszipajtások Archívum
  • A jelnyelvi műfordítás lehetőségei Archívum
  • A hangos halak jelleme – Durrell hangoskönyvön Archívum
  • Nagypénteki varázs: Parsifal Archívum

Comment (1) on “Richard Wagner – Bayreuth varázslója”

  1. Visszajelzés: Május 22. – papiruszportal.hu

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Helga Weiss: Helga naplója
  • „Beszélj keveset, és cselekedj sokat!”
  • Október 3.
  • Snatches
  • Finomra hangolt kapcsolatok

Legutóbbi hozzászólások

  1. James Herriot: Az állatorvos is ember szerzője Október 3. – papiruszportal.hu
  2. „A könyv a lelke az elmének” szerzője Október 2. – papiruszportal.hu
  3. Kékszakáll francia módra szerzője Október 1. – papiruszportal.hu
  4. A Mesemondó – Benedek Elek szerzője Szeptember 30. – papiruszportal.hu
  5. Nem csak habos torta: Hollywood hercege – Tony Curtis életrajza szerzője Szeptember 29. – papiruszportal.hu
  • Március 13. Naptár
  • Nagy sikerű koncert a Nemzeti Hangversenyteremben Archívum
  • Őszi-kék felhők Archívum
  • Olvas(s)atok, néz(z)etek -Vörösmarty Mihály és Orbán Ottó Archívum
  • December 20. Naptár
  • Január 3. Naptár
  • Szeptember 19. Naptár
  • Május 14. Naptár

Copyright © 2003-2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme