a papiruszportal.hu archívumából [2009]
Szerző: bookworm
Gyönyörű nyelvezetű könyvet olvashat a magas irodalomra vágyó olvasó, Juan Marsé Utolsó délutánok Teresával című regénye egy kihalófélben lévő stílust mutat. De nemcsak ez különbözteti meg más kötetektől, hanem a politika finom, de mindent indokoló jelenléte, a szereplők karaktere, a szerelmi szál, a kettősségek ábrázolása. A nemrég Cervantes-díjat kapott katalán író regénye jó negyven éve íródott (1975-ben kis változtatáson esett keresztül), a történet 1956-ban játszódik, az egyetemi diákmozgalmak idején.
Manolo Reyes, a feltörekvő, huszonéves fiú a lenézett Andalúziából került – némi kitérőkkel – Barcelonába. Úgy gondolja, többre hivatott, mint egyszerűen, csendesen élni a saját társadalmi osztályában, éppen ezért mindent megtesz, hogy kitűnhessen. Természetesen nem gondolja, hogy munkát vállal vagy tanul, egy nő, egy szerelem lenne az ugródeszka a felső körökbe. A motor- és kocsilopásokból, egyebekből élő Manolo nagyon jó külsejű – „hátrafésült, aprólékosan kidolgozott frizura, szép homlok” – már gyerekkorában is nagy hatást tett az emberekre, később, még Andalúziában Márkinak hívatta magát, hívta mindenki, sokat sejtetően utalva lehetséges apjára. Azonban hiába a vonzó külcsín, Manolo (Ricardo de Salvarrosaként bemutatkozva Teresa anyjának, ami szintén a nagyravágyás jele) nem képes levetkőzni murciai, xarnegói (déli bevándorló), pioapartei (pijo: üres szépségű férfi, pénisz, aparte: különálló), sőt cigány énjét.
A könyv elején Manolo éppen egy partira oson be, remélve, hogy egy felsőbb körökbeli nőt tud meghódítani. Észreveszik, hogy nem a társasághoz tartozik, de szerencséjére a háziasszony lánya, Teresa furcsa alakokkal barátkozik. Az anya tisztában van vele, hogy Manolo nem az ő társadalmi osztályuk tagja. A fiú közben összeismerkedik Marujával, az éjszakát is vele tölti. Mikor észreveszi, hogy csak egy cselédlányt kapott meg, rettenetes düh szállja meg, többször megpofozza, saját butaságát hárítva. Egy véletlen folytán megismerkedi Teresával is, majd Maruja betegágyánál egyre mélyebb kapcsolat szövődik kettejük közt. A bontakozó szerelem fölött az ugródeszkaként és ágyasként használt Maruja árnyéka lebeg, érdekes módon se Teresa, se Manolo nem csinál ügyet a dologból.
Manolo – kihasználva az alkalmat, felismerve a lehetőséget – rájátszik Teresa azon gondolatára, hogy a munkásosztály öntudatos képviselője, tele baloldali eszmékkel, sőt sejteti, hogy nem akárki. A gyanútlan lány csak ezt akarja hallani, nem hajlandó észrevenni, hogy Manolo reggelente nem megy dolgozni, barátairól, ismerőseiről nem beszél, a villa környékén véletlenül felbukkanó, lopni készülő két lányt is másnak állítja be. A fiú nemcsak Teresa ideológiai nézeteire reagál jól, hanem képes lenne ékszereket is lopni a villából. Marujához fűződő kapcsolatát is tagadni akarja, bagatellizálja, nem tudja, hogy a két lány mindent megbeszél egymással, noha a gyermekkori barátság már a múlté a külön kaszt miatt. A fiú nagyon jó színben akarja feltüntetni magát, de már az első alkalommal bántja Teresát, szintén a saját hibáját hárítandó.
Teresa mint népmesei hősre tekint Manolóra, benne véli megtestesülni a forradalmárt és a férfit. Hogy melyiket érzi erősebbnek, állandóan változik, pénzeli, autón viszi a fiút (ilyenkor forradalmárnak látja) – fő az egyenlőség, máskor a szép vonások teszik rá a nagyobb hatást. Idővel szembesül Manolo ürességével, azzal is, hogy nem forradalmár, hanem „felelőtlen, potenciális szexuális bűnöző”, mégis, egy férfi, nem egy eszme hódította meg.
A szerelemnek szükségszerűen véget kell érni, Manolo fog bűnhődni. Juan Marsé a fiúra mért büntetése talán azt mutatja, hogy az író egyáltalán nem rokonszenvezik a kispályás bűnözővel. Különös módon Manolo futó gondolatait mintha nem is a fiú kissé szűkös szókincsével írná le, nem tudunk különbséget tenni Teresa és az ő stílusa közé. Ezek a benyomások sokszor csapongóak, nagyon hosszú mondatokban teljesednek ki, kicsit szürrealisztikusan, de csodálatos szófűzésekkel. Az író a jövőben történő, a könyv szempontjából nem, de a szereplők fejlődéséhez szükséges utalásokkal is él: Teresa belesüpped a gazdagság világába egy unalmas férjjel.
Az igazi vesztes Manolo – egy lehetséges és talán legvalószínűbb életutat mutat be az író a fiú barátja, Bernardo példáján. Manolo marad a társadalom peremén, ide még nem, oda már nem tartozik. A röpke, kicsit több mint két hónapos szerelem azonban életének szép szelete marad. A gördülékenyen kapcsolódó, kifejező mondatok mellett a fejezetekhez tartozó, gondosan válogatott mottók adnak hangulati bevezetőt.
Fülszöveg
Egy romantikus XX. századi szerelem története Juan Marsé írói hírnevét az 1966-ban írt Utolsó délutánok Teresával című regény alapozta meg, amely egyben az író legnépszerűbb, legolvasottabb könyve az egész világon, már csak témája okán is, lévén az egy szenvedélyes szerelem története. Teresa Serrat, a gyönyörű és dúsgazdag egyetemista lány nagyiparos apja jóvoltából a katalán mágnásgyerekek életét éli, míg Manolo Reyesnek, a szegény andalúziai vidékről Barcelonába bevándorolt fiúnak az eszén, talpraesettségén és elbűvölően szép külsején kívül semmije sincs. Manolo, a motorkerékpárlopásból élő vagány mindenáron be akar kerülni a felsőbb körökbe, és adottságait tudatosan használja az elérendő cél érdekében. Besétál például egy kerti partira, ahol úrigyerekek táncolnak a medence körül, és egy csinos, barna lánnyal táncol és csókolózik egész éjszaka. A lány azonban nem más, mint a szép szőke Teresa cselédlánya. A fiú attól kezdve éjszakánként őt látogatja, de közben Teresáról ábrándozik. Egy tragédia folytán sikerül is a közelébe kerülnie, sőt hamarosan szerelem szövődik közöttük. A regény 1956-ban játszódik, az egyetemi diákmozgalmak idején. Teresa szívvel-lélekkel veti bele magát a diákmozgalomba, le is tartóztatják egy utcai tüntetés alkalmával. Naiv lelkesedéssel mitizálja a munkásosztályt, amelynek öntudatos képviselőjét látja Manolóban, aki rá is játszik erre. A történet végül tragikus véget ér, de a Teresával eltöltött utolsó délutánok emléke a börtönbe is elkíséri Manolót.
Juan Marsé: Utolsó délutánok Teresával
Magvető Kiadó, Budapest, 2008
Kötött, 432 oldal
Fordította: Dobos Éva
ISBN: 9789631426663
