Stephenie Meyer: Twilight, New Moon és Eclipse
a papiruszportal.hu archívumából [2010]
Szerző: undercover
A fantasyregények és a Harry Potter utáni őrület újabb állomása a Twilight-saga, Stephenie Meyer tollából. Hogy van létjogosultsága a műfajnak, nem kérdés, hiszen milliók olvassák világszerte az emberlány szerelmét egy hullasápadt vámpír, vonzalmát egy rézbőrű, vérfarkassá átváltozni képes indián iránt. A szerelem nagy úr, mindent legyőz jó esetben, kérdés, hogy a főszereplő Bella (arcszínét tekintve fehér) meddig megy el kedveséért, felvállal-e mindent, még ha azért nagy árat is fizet.
Eddig három tekintélyes méretű és súlyú kötet jelent meg az eddig ötre tervezett sorozatból a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, az Alkonyat (Twilight), az Újhold (New Moon) és a Napfogyatkozás (Eclipse), a filmipar lecsapott rá, rajongói klubok alakulnak, az írónő szép lassan halad a vagyonosodás felé. A célközönség a tizenévesek tábora, szülői és tanári szempontból a lehető legjobbkor jelentek meg a regények: a varázslatos-mágikus Harry Potter már lecsengett, olvasni viszont kell egy tinédzsernek. Nem elhanyagolható az sem, hogy sok, addig a könyveket nem igazán bújót nyert meg Potter, most pedig Bella, Edward és Jake árnyalt kapcsolata. Míg Rowling története inkább a fiúkat érdekelte, addig Meyeré a lányoknak szól, bár Edward szemszögéből is láttatja majd az írónő a történetet.
A nem túl gazdag cselekményű regény az Isten háta mögé, önkéntes száműzetésként Forksba költözött fiatal lány, Bella Swan életének lelki rezdüléseit világítja meg, nagyon gazdagon. Az persze elhanyagolható körülmény, hogy a harmadik kötetben érettségire kell készülni, ez szinte semmilyen súllyal nem szerepel, csak említés szinten. De éljenek a lélek útvesztői, éljen a szerelem, még ha azzal is kell szembesülnie Bellának, hogy választottja, a modell kinézetű, holdfény mosolyú fiú vámpír! Az engedmény az, hogy a konzervatív nevű Edward és fogadott családja nem az embervért iszogatja, hanem időnként elmennek „kirándulni”. Nagy erőfeszítést követel a Cullen családtól a rendes táplálék megtagadása, bár történt majdnem-baleset. Az illat szerepe is fontos, Belláét kifejezetten csábítónak érzik egy kis csapolásra, de fő az önuralom. Egyébként Bella is különös az aranyszín szemű Edward számára, hiszen nem tudja kifürkészni gondolatait, mindenki másét igen. A vámpírcsalád befogadja a lányt, különösen Alice, aki partit szervez, ruhákat vesz Bellának, patronálójává válik.
A regényfolyam fő kérdése, hogy Bella, követve választottját, átengedje-e magát a rituális harapásnak, hogy vámpír válhasson belőle is. Nos, ez az a dolog, ami a történetet életben tartja, gerjeszti. Mindenképp van előnye, de legalább annyi hátránya is az átváltozásnak. Örök élet fiatalon, vámpírként, kitaszítva vagy a sok földi örömöt megélhető, véges kor, ráncosodással – Bella választhat. De ki garantálja, hogy jól döntött?
Az első kötet a szinte gyűlöletből kibontakozó szerelmet ábrázolja, a kétségeket, a titok felfedését. A következő a napsugaras mosolyú Jake/Jakobé, az indián fiúé, aki rezervátumi iskolába jár (Amerikában léteznek ilyenek), szimpatikus az olvasóknak, rendkívül melegszívű és szerelmes Bellába. Edward eltűnt Bella életéből, a lány hónapokig nem tér magához, a könyvben egy-egy hónap fejezete csak a címet tartalmazza. A lánynak nem közömbös az indián fiú, ő tartja a lelket Bellában, sikerül kihoznia a mély depresszióból, ezért hálás is a lány. Különösen az Eclipse-ben érezzük és olvassuk, hogy a lány hajlik Jake felé, de már választott.
Jake is fura szerzet, képes átváltozni, a rezervátumban hallott legenda tehát igaz, ezért is vált pillanatok alatt az átlagos Jake-ből egy robusztus ember, gyorsan gyógyuló sebekkel. Azt nem is kell mondani, hogy a vámpírok és vérfarkasok ősi ellenségek, Bella lesz a kapocs köztük, az a Bella, akivel rendszeresen történik baleset, ha akarja, ha nem, sőt élete veszélybe kerül, éppen szerelme miatt, és ez a veszély egyre erősebb, egyre fenyegetőbb. A harmadik kötetben csúcsosodik ki a rettenet, Bellát egyszerre védi Edward és Jake és csapataik, sőt Jake melegíti is a hideg sátorban a lányt, Edward szeme láttára. A történet követhetően csavaros, az akciójelenetek hajszálpontosan ki vannak mérve, adagolva, egyre félelmetesebbek.
Meyer nem sok időt tölt a figurák jellemzésével, talán Bella az egyetlen, akinek könnyedén fel tudjuk sorolni tíz belső vonását. Charlie, az apa – civilben sheriff – egy jóindulatú, de nem sok vizet zavaró férfi, a másodszor férjhez ment, bohém anya életre keltése hajszállal jobban sikerült. Jake lelki-testi fejlődésének leírása a jobbak közé tartozik, Edwardot mint főszereplőt sokszor nem nagyon tudjuk elfogadni.
Bár a történet az érettségi környékén játszódik, Meyer nem veti be a népszerűséget szerző testi kapcsolatok leírását, sőt visszatartja a fiút, ilyen-olyan okra hivatkozva, mindenesetre ezzel példát mutat a célzott korosztálynak. Nagyon szerencsés az is, hogy a lány szépirodalmat olvas, hátha valaki kíváncsi lesz Jane Austin regényére, vagy éppen az Üvöltő szelek-re (sajnos, az angol irodalom két hasonló, nő által írt regénye mellett nincs más csemegézni való). Tetszik az is, hogy Edward zenét szerez, nem céltalanul ődöng éjjel-nappal, ugye, a vámpírok nem alszanak, hanem érzelmileg is töltődik. A három figura szerepébe könnyen beilleszkedhet az olvasó, mégis, a legnagyobb erénye a Twilight-sagának, hogy megszeretteti az olvasást, utat mutat hasonló érzelmes regények felé, ez nem kis teljesítmény. A korosztály érdekében azonban pontosabb szöveggondozás elengedhetetlen lenne.
Comment on “Vámpír és vérfarkas közt félúton”