Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Az 1848–49-es szabadságharc vértanúi – Az ötödik Archívum
  • Olvas(s)atok, néz(z)etek – A 11. Doktor Archívum
  • Az Ottlik-kultusz Archívum
  • Képes Zenetörténet gyerekeknek – a Rózsavölgyitől Archívum
  • XVIII. Lord Dunsany (1878. július 24. – 1957. október 25.) Archívum
  • Szerelem, halál, barbarizmus, korál Archívum
  • Newbery Medal – Az ismeretlen Serédy Kató Archívum
  • Albumok a netről: Pamela Luss és Gina Forsyth Archívum

Csajkovszkij, Debussy

Posted on 2023.04.20.2023.04.18. By admin Nincs hozzászólás a(z) Csajkovszkij, Debussy bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2015]

Szerző: Lehotka Ildikó

Két nagy hatású zeneszerző műveit tolmácsolta a Nemzeti Filharmonikus Zenekar május 8-án a Művészetek Palotájában, Csajkovszkij és Debussy kapcsolata mindössze életrajzi jellegű, Nagyezsda von Meck támogatta mindkét zeneszerzőt. Két ismert és egy felfedezésre váró művet hallottunk Kocsis Zoltán vezényletével.

Csajkovszkij Szláv indulója az 1876-os bemutatón rendkívüli sikert aratott, egy beszámoló szerint „leírhatatlan lárma és ordítás tört ki a teremben”. A közönség állva ünnepelt, így megismételték a darabot. Nem is csoda, hiszen a mű (mely eredetileg Szerb-orosz induló szláv népi témákra címet viselte volna) a cári himnuszt is tartalmazza (ahogy az 1812 – nyitány is). Bombasztikus előadást hallottunk, hatalmas fokozásokkal, méltóságteljes rezesekkel, a piccolo süvítésével, figyelemreméltó hangszínekkel. Ha a korabeli közönség csak fele ilyen jó előadást élvezhetett, nem is csoda, hogy akkora sikert arathatott az 1876-os, felkérésre írt induló.
Csajkovszkij b-moll zongoraversenye az egyik legkedveltebb versenymű, melyet 140 éve mutattak be Bostonban. Az első verziót Nyikolaj Rubinstein kétkedéssel fogadta, nem rejtette véka alá véleményét: „Ki kell irtani belőle a banalitásokat, és játszhatóvá kell tenni néhány lejátszhatatlan részt” – mondta. Csajkovszkij át is írta a művet, mégsem az a változat gyökeresedett meg, hanem Silotié – jó érzékkel hitette el mindenkivel, hogy Csajkovszkij beleegyezésével történtek a változtatások.
A koncerten a II., Csajkovszkij által revideált művet hallhattuk, Kirill Gerstein tolmácsolásában, a zongorista gondolatai nemcsak a színpadon, de az ismertetőlapon is elérhetőek. Gersteintől egy jól, de érezhetően távolságtartó előadást kaptunk, óvatos játékkal, hogy a nehéz technikai részek ne sérüljenek, szélsőségek nélküli megoldásokkal (nem volt igazi nagy forte, piano). A lassú tételben Gerstein nem simult bele a zenekari hangzásarányba, hangosan, szinte harsányan indította szólamát. A zenekar kivételesen szépen, érzésekkel, árnyaltan játszott, az első két tétel bevezetője különösen szép volt, a III. vásári forgataga színesen szólalt meg, az érzelmes dallam nem vált giccsessé (Csajkovszkij-művek tolmácsolásakor gyakran túlzott „felindulással” hangzanak el az ilyen jellegű dallamok). Gerstein ráadásként Liszt utolsó transzcendens etűdjét játszotta, szintén óvatosan, szűk dinamikai tartományban, leginkább a technikai nehézségek legyőzésére koncentráltan.

Szünet után egészen más világot kaptunk a zenekartól, az énekes szólistáktól, a Nemzeti Énekkartól; Debussy 1884-ben írt, Prix de Rome ösztöndíjjal jutalmazott, és 14 évvel később átdolgozott, szinte teljesen áthangszerelt A tékozló fiú (L’enfant prodigue) című kantátája szólalt meg. A „határozott költői érzékkel megírt kompozíció” – ahogy a díj odaítélésének indoklását olvassuk –, „briliáns; meleg színekkel, a zene élettel teli, drámai”, de hogy a mű valójában ennél több, az csak akkor derül ki, ha jó előadásban hallgatjuk meg a Debussy által lírai jelenetnek meghatározott kantátát. Gyönyörű volt a Prelűd, színgazdag és igazán debussys, a műben helyenként a keleti koloritot (mely a szerző és Ravel világától nem esik messze) is élvezhettük. Nagyon franciás ez a zene, érzékeny-érzéki, tele apró, finom rezzenésekkel, kifejező hangszereléssel, a mű végén szereplő himnikus, korál jellegű dallam szinte megváltó. A tékozló fiú egészen kivételes darab, és ez alkalommal ilyen előadásban hangzott el. Celeng Máriától hallottuk a szoprán szólót, Lia megformálása aprólékos, mindenre rámutató volt, rendkívül színes, kifejező, láttató éneklést élvezhettünk, a karmozdulatokat kevésbé. Kiss Tivadar Azaёl szerepét tolmácsolta, a nagyon magas tenor (vagy inkább haute-contre) szólam kényes, a művésznél is hallhattunk nem szépen indított magas hangot, de összességében egy szép, kifejező éneklést hallottunk. Bognár Szabolcs szerepe nem sok, az Apa szólamát szépen formálta az énekes. A Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás) ezúttal is remekelt, a zenekar csodálatosan hozta a Kocsis Zoltán (és Debussy) megálmodta színeket. Érdemes lenne többször hallani A tékozló fiút.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Együtt kezdtük – mikor lesz folytatása?
Next Post: Vámpír és vérfarkas közt félúton

Related Posts

  • Tunézia. Múzeum a Szahara kapujában – Interjú Rozvány Györggyel Archívum
  • Sorstársaink − Szigethy Gábor reformkori breviáriuma Archívum
  • Degas-tól Picassóig Archívum
  • „Amiről az ember rá sem álmodott volna!” Archívum
  • Nyelvelek és bogarászok – Mikor ami, mikor amely? Archívum
  • Szabadi Vilmos és Bársony Péter Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Két mű, két világ
  • Keller, Kremer és Schubert
  • Hangszínek bűvöletében – hangszerelés felsőfokon
  • Orosz művek, orosz előadók a Müpában
  • Szokolov, Byrd és Brahms – valamint Chopin és Bach

Legutóbbi hozzászólások

  1. Enescu, Richard Strauss és a hegedű-zongora szonáta műfaja szerzője Május 4. – papiruszportal.hu
  2. Bohémélet szerzője Április 28. – papiruszportal.hu
  3. Az utolsó tangó szerzője Április 28. – papiruszportal.hu
  4. Fabio Luisi és Jordi Savall a Művészetek Palotájában szerzője A humánum Beethovennel és Schuberttel – papiruszportal.hu
  5. Savall, a csoda szerzője A humánum Beethovennel és Schuberttel – papiruszportal.hu
  • Június 2. Naptár
  • Médée, avagy Christie Archívum
  • Ötvenéves a Magyar Nemzeti Galéria Archívum
  • Robert Plant – Alison Krauss: Raising Sand Archívum
  • Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása Archívum
  • Szerelem, halál, barbarizmus, korál Archívum
  • Bartók-ünnep Archívum
  • Az Aegon Művészeti Díj második kitüntetettje: Rakovszky Zsuzsa Archívum

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme