Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Ötvenéves a Magyar Nemzeti Galéria Archívum
  • Hernádi Gyula (1926–2005) Archívum
  • Nádas Péter: Saját halál – saját előadásban Archívum
  • Omega 50 Archívum
  • Kocsis Zoltán és az UMZE Archívum
  • Easy Livin’ – Ken Hensley a PeCsában Archívum
  • Timm Ulrichs: Blick zurück nach vorn Archívum
  • Magyar vagyok és turista Archívum

A herme(neu)tikus költő

Posted on 2023.10.07.2023.10.05. By admin Nincs hozzászólás a(z) A herme(neu)tikus költő bejegyzéshez

Houellebecq: Lanzarote

a papiruszportal.hu archívumából [2013]

Szerző: legéndi

Michel Houellebecq francia író az idei, a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt, így azóta már Budapest nagydíjas is. Nyilván főhelyre teszi nappalija falán (?), s tesz rá, mint a többi elismerésére. 2002-es elbeszélése/kisregénye magyarul a fesztiválra jelent meg, s én, mivel többek szerint nem a legjobb műve, ezzel kezdtem a houllebecq-elést. Jó entrée.

A hermetikus út tehát ahol kezdődik, ott végződik; egyszerre halad a világ labirintusán át és a tudatban „befelé”, de el sem mozdul az a hermetikusan lezárt edénytől – melyben a transzmutáció zajlik, hisz az emberi tudat az „edény”, a filozofikus tojás… (Hermetikus feljegyzések)

A Goncourt-díjas íróról megpróbáltam a legkevesebb hírt magamba szívni könyvfesztiválos ittléte alatt, hogy a csupasz szöveg győzzön meg, ne az interjúk, bonmot-k, anekdoták tengere. A fizimiskája akár a Kiábrándult értelmiségié is lehetne, s ez biztató. Az ilyen, hozzám mégis eljutó önmegfigyelések azonban pontos fogódzónak bizonyultak utólag: „az alkotó magányos, zárkózott, embergyűlölő, alkoholista figurának láttatta magát”.
A borító – a szerzőé, szívesen fényképez, ezt a kötetet más országokban a saját fotói díszítik, sajnos ez nálunk nem így esett – kaktuszszövetet („a húsos, szúrós kaktuszok tökéletesen szimbolizálják a növényi élet lealjasodását”) láttat flaszteren. A kaktusz a Kanári-szigeteken tett nyaraláson köszön majd vissza. A történet úgy kezdődik, hogy a Lanzarote szúrós főhőse, a hermetikus költő betéved egy turisztikai irodába, hogy 2000 januárjára egzotikus utazást kössön le, de rögtön megbánja.

„Senki nem segíthetett. Egy vágyam volt: hazamenni, és a tökömet vakargatva klubszálló-katalógusokat lapozgatni, de mivel a lány már megszólított, nem tudtam, hogyan vonhatnám ki magam a párbeszédből.”

Olyan otthonosság szállt meg ezeket a görény/őszinte mondatokat látva, mint egy Cserna-Szabó-könyv olvasása közben. Ez a fickó, Houellebecq/hermetikus költő, tesz a politikai korrektségre (például: „végeredményben az arab országok megérnék a fáradságot, ha sikerülne kirángatni őket a fos vallásukból”; „…de a francia, ez a felfuvalkodott lény egyben türelmetlen és léha is”), a mainstreamre stb., nem akar megváltani senkit, magát és a világot sem, csak él, és ebbe más is belehalt már. Elmegy nyaralni, hiszen „muszáj”. Belebotlik egy kiégett belga rendőrbe, s a sajátjánál nagyobb kilátástalanságot tapasztalva megpróbálja jobbá tenni a nyaralását, hiába. Belebotlik egy szektába, amit elkerül, a belga nem. És belebotlik egy lánypárosba. Ironikus-pikírt-cinikus hozzáállása ezen a ponton megtorpan, a nihil- és egyéb -ista létmód mindent fikázó ius murmurandija a német, nem kizárólagosan leszbikus lányok próbáján megtörik, ez a konkrét fogás a hermetikus költőn. Houellebecq tagad mindenféle értelmes létértelmezést, és mégis mindig mindent értelmez. Persze ez nem ilyen egyszerű, ő a maga módján képezi le az értelmezhetetlen létet.

„Átváltottam a Music Televisionre, ami hang nélkül teljesen elviselhető (…) azok az édes kis cicuskák (…) Végül elővettem a farkamat és egy rapvideót nézve kivertem…”

Felületesen és a felület alatt a szex az egyetlen mentsvár, kibúvó. Emellett minden fárasztó neki. (Még a budapesti dedikálás is: „Nem is az, hogy alá kell írni a nevemet, hanem hogy sok ember néz intenzíven, szeretettel. Kimerítő ez a sok, gyorsan változó emberi kapcsolat.”) Az elbeszélés egyik houellebecq-i következtetése azonban kétségkívül ül: „nagyon jól el lehet éldegélni úgy, hogy nem várunk semmit az élettől”.
A Lanzarote nem hibátlan mű, a történetszövés teljesebb, koherensebb egységet, szöveget kívánna; az elbeszélésen a terjedelem túlnőtt, a kisregényhez meg kevés a szufla, de roppant élvezetes olvasmány. Egyre kíváncsibbá tesz: ki ez a Houellebecq? Egy herme(neu)tikus költő? Vagy csak egy köcsög francia, akiről valahogy mégsem először a fos Trianon, a szar pezsgőik vagy a büdös sajtjaik jutnak az eszembe? Teljesen emberszerű, és még rokonszenves is, szerencsére nincs elzárva tőlünk.

Michel Houellebecq: Lanzarote
Magvető, Budapest, 2013
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Kötött, 130×197 mm, 96 oldal
ISBN: 978 963 1430 74 5

Archívum Tags:Nyitott könyv

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Mozart, a könnyed és a komoly
Next Post: Halász Judit mesél

Related Posts

  • Haydn és A Megváltó hét szava a keresztfán Archívum
  • A szavak eredetére feleletet adó Biblia, vagy délibábos etimológiák gyűjteménye?
    Megjelent a Czuczor–Fogarasi-szótárból készült válogatás
    Archívum
  • Kopaszkutyák Archívum
  • ABC – Andersen, Benedek, Csukás… és a többiek Archívum
  • Easy Livin’ – Ken Hensley a PeCsában Archívum
  • A hivatal belovagolt Pécsre Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Idomeneo, Mozart és a stílus
  • Joyce és Bryn
  • Mária és Erzsébet, Erzsébet és Mária
  • Don Carlos és a lépcsők
  • Ínyenc szendvics

Legutóbbi hozzászólások

  1. A mi lányunk szerzője News
  2. A ló és a láda esete szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  3. Te Deumok, versenyművek szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  4. Rosszfiútól rosszfiúig szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  5. Két mű, két világ szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  • A szerelem ünnepe az éjszaka csendjében Archívum
  • Légtornász örvénylő mélységek felett Archívum
  • Amerikai emlékezés dr. Varga Lászlóra Archívum
  • Macbeth vagy a Lady? Papiruszportal
  • Esterházy-kincsek Archívum
  • Nagyot álmodni: Hemzsegő szívek Archívum
  • Kiszin és Szkrjabin Archívum
  • Heti papiruszok (2314) Egyéb kategória

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme