Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Shakespeare és a film II. rész Archívum
  • A herme(neu)tikus költő Archívum
  • Tartalomhoz a forma Archívum
  • Nem csak habos torta: Hollywood hercege – Tony Curtis életrajza Archívum
  • „A kommunizmus sűrű köde” Archívum
  • Kis nép, kis lélek? – A Crazy Horse Memorial, 1. rész Archívum
  • A végletek könyve: A nagy fáraók Archívum
  • Rahmanyinov és Brahms Archívum

Őszi-kék felhők

Posted on 2023.03.02.2024.03.03. By admin 3 hozzászólás Őszi-kék felhők című bejegyzéshez

Petőfi Sándor: Felhők – Arany János: Őszikék*

a papiruszporftal.hu archívumából

Szerző: Rozmán Zoltán

A modern irodalomelmélet szerint az írás nem más, mint tett: egy olyan cselekvésmód, mely segítségével a költő magát és a világot próbálja megérteni. E nézőpont szerint tehát az írás az énkeresés egy fajtája. De mint a tetteknek általában, az írásnak is megvannak a következményei/céljai: nem csak az író formálja szövegét, de a szöveg is segít megformálni, alakítani szerzője identitását.
S ez a válságlírára hatványozottan igaz. Hiszen a válság lírája éppen a miértekre keresi a választ, és konkrét „célja” az önmegértés, a válság és az azt okozó világ megértése. E megértés pedig próbálkozás, a részletek újabb relációkba helyezése, a jelentések újraalkotása, az új nézőpontok keresése. Az „újítás” felé vezető út.

Éppen ezért érdemes összevetni Petőfi Sándor és Arany János válságkorszakának „eredmény”-ét, vagyis a Felhők-, illetve az Őszikék-ciklusokat. Tudniillik mindkét verscsoport magánéleti és alkotói válságok eredménye, s ennek megfelelően a régivel való szembefordulás is megfigyelhető bennük. Az új keresésével ugyanis egyfajta „paradigmaváltás” felé veszik az irányt: új formákat, jelentéseket alkotnak meg, s az olvasóhoz is másképpen kezdenek viszonyulni. Alaposabb vizsgálatokkal pedig könnyen belátható: van bennük valami, ami emlékeztet a modernre, sőt posztmodernre.
Posztmodernnek nevezni Petőfit vagy Aranyt, a népiesség, a „romantika és realizmus” költőit, elsőre tán merész lépésnek tűnhet. Csakhogy a két legnépszerűbb költőnkről kialakult sztereotípiákon túllépve mára már egyre inkább átértékelik és újraértelmezik mindkettejük életművét. Az újraértékelés pedig a lehetőségek széles skáláját nyitja meg az irodalomértelmezők előtt.

Az önmagában folyton kétkedő Arany és a romantikus végletek között vívódó Petőfi e sztereotípiák lebontásával ugyanis egyre inkább kezdenek hasonlónak tűnni – leginkább válságlírájukban.
Már ránézésre is feltűnő lehet a Felhők és az Őszikék verseinek formai, tartalmi, hangulati hasonlósága. Töredékesség, rendhagyó, szabálytalan formák, merész és zavarosnak tűnő képek, a jelentések bizonytalansága. Jellemzők, melyek nyitottá teszik mindkét ciklust (az értelmezés nyitottsága). Ez pedig izgalomba hozza a mai „posztmodernül” gondolkodó agyakat: egy lehetőség az olvasó szerepét előtérbe helyező irodalomértelmezések számára. Míg Petőfinél a „tagadás poétikája” és a megszokott elleni tudatos lázadás a fő mozgatóerő, Aranynál ugyanez még inkább tudatossá Petőfi Sándorválik: szándékos nyelvi és helyesírási hibák, feloldhatatlannak tűnő, ellentmondásos képek, látszólagos „dilettantizmus” figyelhető meg a szövegekben. Ezek mind-mind nyitva hagyott kapuk, melyek számos irányba viszik (vagy terelik?) az értelmezést.

Eme nyitottság mindkét költőnél, a vers minden egyes szintjén megfigyelhető. Megjelennek az új témák, költőink közhelyekről, evidenciákról, hétköznapi, „profán” dolgokról verselnek – mégis művészi szinten. Felhasználják ugyanis a formát ezen új témák művészivé emeléséhez. A rímek, a sortörések, a ritmus verseikben mind-mind felerősítik, vagy éppen ellenpontozzák a vers „szószerinti” jelentését. A forma felülírja, vagy éppen továbbviszi a jelentést, leleplezi a gondolatot, lehetővé teszi, hogy egyszerre legyen a versben életigenlés és halálvágy, a világ szeretete és gyűlölete (Petőfi); múlt, jelen és jövő, a „régi” kor költője és a „tamburás öregúr”, város és vidék (Arany); komorság és humor, könnyedség és mélabú.

Egy-egy céltalannak tűnő, éppen ezért elgondolkodtató költői kép („Emlékezet! / Te összetört hajónk egy deszkaszála, / Mit a hullám s a szél viszálya / A tengerpartra vet”); egy szójáték (pl. Aranynál az ősz – Nem kell dér…; Petőfinél a „kereszt” – LX.); egy kiejtést vagy olvasást nehezítő rímpár („késő” – „és fő”), egy helyesírási hiba; három pont; egy idézőjel – és a vers máris elgondolkodtat. A forma megakasztja a figyelmet, magára irányítva a tekintetet. A szöveg leleplezi önmagát, elvárja, hogy olvasója észrevegye a jeleket, és értelmezze őket. Úgy, ahogyan akarja – kezébe adva a döntés lehetőségét. Különös interakcióba lép a szerző–szöveg–értelmező hármas: egymást segítve, kiegészítve alakítják önmagukat és a másikat.

Arany és Petőfi is egyedülálló módon képes akár a „puszta névmásba” is „erőt önteni”, átszubjektivizálni a költeményt. A vers soraiban benne van énjük, gondolatuk, érzéseik – akárcsak az olvasóé.
S eközben a versciklus szövegei egymásra is hatnak. A visszatérő képek (Petőfi), a váltakozó hangulatok, szemléletmód és jelentések – mint a metafora részeinél – folyton ott vibrálnak a tudatban az olvasáskor, kiegészítve egy-egy képet, gondolatot egy korábbi versben megjelenővel.

Mindkettejük művészetében megfigyelhető a jelentésképzés, a forma és a tartalom/jelentés kapcsolatának sajátosan modern és a kor többi művészéhez viszonyítva újszerű volta. Ezáltal mindkét versciklus több szinten is egymásra vonatkoztathatóvá válik, és mindkettő nyitott az újszerű értelmezésekre.

Továbbá a befogadói aktivitás feltételezése is a szövegek sajátja; nyelvi elbizonytalanítás; több nézőpont, ellentétek együttes jelenléte; intertextualitás, metatextualitás és újraalkothatóság.
Ebben áll a két költő, a két versciklus posztmodernsége – az értelmezés lehetőségeinek kitágításában. Mert olyan költészet, olyan nyelv és poétika ez, mely összeköti az addigi költészetet a XX. századival, mely újító törekvéseivel előremutat a posztmodern értelmezéselméletek felé.

A jelentések világa relativizálódni kezd, elbizonytalanodik – magára hagyva az embert az értelmezés nagyobb szabadságával.
Otthonos „környezet” ez a mai kor emberének…
Valószínűleg ebben áll mindkét költő és mindkét versciklus örökérvényűsége.

Irodalom
Barta János: Az Őszikék titka = Novák László (szerk.): Arany János tanulmányok. Nagykőrösi Arany János Múzeum, Nagykőrös, 1982, 431–449.
Fekete Sándor: A vívódó Petőfiről. Kortárs, 1968, 363–376.
Horváth János: Petőfi Sándor. Bp., Gondolat, 1989 [1922], reprint.
Margócsy István: Petőfi Sándor. Bp., Korona, 1999.
Nyilasy Balázs: Arany János. Bp., Korona, 1998.
Szili József: Arany hagy istenül. Az Arany-líra posztmodernsége. Bp., Argumentum, 1996.

Archívum Tags:Iskola a határon

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Ne állj meg soha! – Interjú Balázs Fecóval, a Korál vezetőjével
Next Post: Március 3.

Related Posts

  • Csajkovszkij kétszer a Nemzeti Filharmonikusokkal Archívum
  • Bécsi bájital – Donizetti vígoperája Archívum
  • A dzsesszen keresztül az avantgárdig Archívum
  • Venezuelai gondolatok magyarságról, állampolgárságról Archívum
  • Nagy szamárfül – „nem IÁbavaló” Archívum
  • Kis nép, kis lélek III. – A lebírhatatlan Kaukázus Archívum

Comments (3) on “Őszi-kék felhők”

  1. Visszajelzés: Január 1. – papiruszportal.hu
  2. Visszajelzés: Március 2. – papiruszportal.hu
  3. Visszajelzés: Október 22. – papiruszportal.hu

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Keller, Kremer és Schubert
  • Hangszínek bűvöletében – hangszerelés felsőfokon
  • Orosz művek, orosz előadók a Müpában
  • Szokolov, Byrd és Brahms – valamint Chopin és Bach
  • Az oboa, a fuvola és a medvék

Legutóbbi hozzászólások

  1. Enescu, Richard Strauss és a hegedű-zongora szonáta műfaja szerzője Május 4. – papiruszportal.hu
  2. Bohémélet szerzője Április 28. – papiruszportal.hu
  3. Az utolsó tangó szerzője Április 28. – papiruszportal.hu
  4. Fabio Luisi és Jordi Savall a Művészetek Palotájában szerzője A humánum Beethovennel és Schuberttel – papiruszportal.hu
  5. Savall, a csoda szerzője A humánum Beethovennel és Schuberttel – papiruszportal.hu
  • Brahms háromszor – a Nemzeti Filharmonikusokkal Archívum
  • William Wordsworth Archívum
  • Szimfónia, versenymű, kantáta Archívum
  • Az Űrszekerek megálmodója – Gene Roddenberry Archívum
  • Vincent van Gogh Archívum
  • November 18. Naptár
  • Elisabeth Schwarzkopf emlékére Archívum
  • Egy kaptafára Archívum

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme