Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Csajkovszkij 5. szimfóniája és az Olasz capriccio Archívum
  • Micimackó visszatér Archívum
  • Zenevarázslat kicsiknek Archívum
  • Öt Bach Archívum
  • Rossini és az olasz nő Archívum
  • Felipe Fernández-Armesto: A középkor történeteAlternatív világtörténet Archívum
  • Cimbalom, zongora, Liszt és Richard Strauss Archívum
  • 14 testvér – Finnugor népek Archívum

Carmen, tévúton – mindent vagy semmit

Posted on 2023.06.19.2023.06.17. By admin Nincs hozzászólás a(z) Carmen, tévúton – mindent vagy semmit bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2014]

Szerző: Lehotka Ildikó

Oberfrank Pál rendezésében mutatták be az örökbecsű Carment október 31-én az Erkel Színházban. Bizet Carmenje a legnépszerűbb operák közt van, mindig közönségsiker, és az is lesz, bár az 1875. márciusi, párizsi bemutató kevésbé győzte meg a közönséget. Az opera az igazi hódítóútjára a bécsi bemutatóval lépett néhány hónappal később, itt már a recitativós, német nyelvű változat szerepelt.

A történet Mérimée novellájából készült, Meilhac és Halévy munkája, a novellaíró szereplői valóságosak – más lapra tartozik, hogy a két librettista mind a történetben, mind a jellemekben döntő változtatásokat gondolt. Operában addig még nemigen szerepelt cigánylány, csempész, átlagos rangú katona, a történet botrányosnak számított. A zene sem nyerte meg a tetszést, túl közönségesnek tartották, mára éppen a leíró zenei részek, a tüzes, spanyolos koloritban bővelkedő részek a legnépszerűbbek. Bizet prózai szövegekkel kötötte össze az eseményeket, később Guiraud zenekari kíséretes recitativói váltották ezt fel.
A rendezés szinte minden mozzanatán érződik, hogy Oberfrank első operarendezése. tipikus elsőkönyves, elsőrendezéses hiba a mindent beletenni akarás, ami dicséretes, de ettől lesz a könyv, darab zsúfolt. Már a nyitó kép (ha a függönyt beterítő bikát megemésztettük) kettősséget ábrázolt. Ezüst vagy arany esernyők a bal oldalon, katonai uniformisba öltöztetett, padon ülő férfiak a jobbon. Mintha a Pillangókisasszony vagy a Turandot érkezését várnánk, esetleg a Cherbourgi esernyők trailerjét, a másik oldalon mondjuk Nono Intolleranzája vagy Zimmermann Die Soldatéja várná a kezdést.
A színpad oldalán tükrök voltak, ezek felerősítették a teret, a porondon lévő bika megsokszorozódott (mintha róla szólt volna az opera), de a meghitt pillanatok (az operában nem túl sok van) így elsikkadtak. Szín- és eszközkavalkád kötötte le a néző figyelmét, és folyton motoszkált mindenkiben (a szünetben elcsípett beszélgetések alapján), mi is a lényeg, miért szerepel ennyi minden a darabban. Komoly listát lehetne összeállítani a nem, vagy kevésbé odaillő tárgyakról, csak néhányat említve: volt paraván, vízautomata, csíkos bevásárlószatyor, fém bevásárlókocsi – tescós jellegű, de miért nem volt necchálós?, a csempésztanyán ruhaszárító, napernyő, mintha nyaralni, és nem bujkálni szándékoznának a szereplők. A jelmezekből is többfélét láttunk a (talán) zsirardi-, majd westernkalaptól kezdve a térdnél lévő ülepű nadrágig, a polgári ruhától kezdve a punkig, no és a kisebbséget jelző vastag aranyláncig. Carmen egy ősi hivatást sejtető, de legalábbis kihívóan merész ruhát is viselt, Frasquita fekete körömmel, fekete rúzzsal, bőrszerkóban jelent meg. A különféle táncok szintén soknak bizonyultak, szteppszerű lépések, pompomlányok, revüelemek tarkították a képet. Aktualitásként narancsosztást kért a rendező, többször volt füst, a stroboszkóp használata viszont nekem nagyon tetszett. A III. felvonás nyitása a zöld fényekkel nem sejtelmes volt, hanem nevetséges.

Nem jó, ha a rendezés kerül egy opera-előadás központjába, azért, mert nem megfelelő, vagy éppenséggel túlságosan is izgalmas, ez azt jelenti, hogy a zenei megvalósítás nem a legteljesebb. Carmen szerepében Gál Erikát láthattuk, aki jól énekelt, de nem lesz a legmaradandóbb Carmenek közt. Színpadi jelenlétét Oberfrank könnyűvérűnek gondolta, kár, mert nem az Carmen énje. Gál Erika nem tudta teljes egészében megmutatni Carmen vadságát, szabadságvágyát, őszinteségét, nem lengte be az erotika a színpadot, nézőteret.
Don José Nyári Zoltán volt. Korábban már láttam a szerepben, azóta fejlődött (akkor énekesként nem egyáltalán nem fogott meg), de ez még mindig kevés. A hangerő sok, a zenei mondanivaló teljességgel hiányzik, hiába van néha piano, érződik, hogy a színész mögött nem sok zenei tapasztalat van, operaszerepek ide vagy oda, a Virágária inkább művirágos volt. Nyári mindenesetre kellemes jelenség a színpadon, színészi megoldásai nagyon jók. A levegő nem forrósodott fel a záró jelenetben, nem éreztük a döbbenetet, az elkerülhetetlent.
Michaela szerepében Létay Kiss Gabriellát hallottuk, többszöri magasan intonálással. Létay Kiss jelenlétéből sokszor hiányolom a figurák jelentőségét, a szép hang, a megbízható éneklés, a megjelenés ellenére. A figura törékenysége inkább határozatlanságra utált, nem is csoda, hogy Don José inkább beleugrik egy kétes kimenetű szerelembe.
Kálmándi Mihály Escamillót énekelte, úgy érzem, a szerep nem az ő világa, néhány nappal a Carmen előtt fantasztikusan énekelt Gruberova egyik partnereként. Mintha feszélyezte volna a jelmez, a hősszerelmes szerepe, mellékfigurának tűnt most.
Kiemelkedett viszont a Frasquitát alakító Cecília Lloyd, a csengő hang, a karakteres éneklés, az együttesekben a biztosan megfogott és tartott magas hangok miatt. Gábor Géza most is remek hanggal, jó formában énekelt, jelenlétének egyre inkább súlya van. A kisebb szerepek is szépen szóltak.
A zenekart Dénes István vezényelte, jó tempókkal, széles dinamikai skálával, a gyermekkar üde volt, a Honvéd Férfikar most is jól szólt.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Egry József életmű-kiállítása a Kieselbach Galériában
Next Post: A nagyszebeni királybíró

Related Posts

  • Beethoven D-dúrban Archívum
  • Weöres Sándor: Égi csikón léptet a nyár Archívum
  • Báró és lovag − Sir Andrew Lloyd Webber Archívum
  • Kortárs zene, mindenkinek: Sári József szerzői lemeze Archívum
  • Somlyó György (1920–2006) halálára Archívum
  • Budapesti Történeti Múzeum: „Ilyen tavasz csak egy volt életemben” Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Rembrandt 400
  • Glenn Gould és Beethoven utolsó zongoraszonátái
  • Két messzi
  • Október 4.
  • Helga Weiss: Helga naplója

Legutóbbi hozzászólások

  1. James Herriot: Az állatorvos is ember szerzője Október 3. – papiruszportal.hu
  2. „A könyv a lelke az elmének” szerzője Október 2. – papiruszportal.hu
  3. Kékszakáll francia módra szerzője Október 1. – papiruszportal.hu
  4. A Mesemondó – Benedek Elek szerzője Szeptember 30. – papiruszportal.hu
  5. Nem csak habos torta: Hollywood hercege – Tony Curtis életrajza szerzője Szeptember 29. – papiruszportal.hu
  • Május 26. Naptár
  • Szeptember 28. Naptár
  • Sibelius, Rahmanyinov, Szkrjabin – Pletnyovval Papiruszportal
  • Augusztus 13. Naptár
  • Heti papiruszok (2318) Egyéb kategória
  • A puszta vándorainak képes krónikája – Országjelkép lehetne Archívum
  • „Én majd a hátadat védem!” Archívum
  • Wilbur Smith és Taita történetei Archívum

Copyright © 2003-2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme