Királylányok könyve

Zalán Tibor forma- és számbontó meséi a Cerkabellától

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: krónikás

A Cerkabella Könyvkiadó két éve alakult. Mint Nyulas Ágnes, a kiadó vezetője egy interjúban kifejtette, egyik fő céljuk a kortárs magyar gyermekirodalom népszerűsítése. Ebbe a sorba illeszkedik a tavaly megjelent Királylányok könyve, mely a klasszikus mesehagyományokból nőtt ki, de nem lenne a szerző Zalán Tibor, ha csak ennyiről lenne szó: ő csavarintott egyet a mesesablonon, s a cselekmény középpontjába aktív szereplőként a királylányokat állította. Méghozzá negyvenet (húszat).

Minden könyvnek megvan a maga története – ezt a közhelyet már sokszor elpufogtattuk, de csak akkor, amikor valódi történet állt a háttérben, mint most is. Zalán Tibor a IV. Gyermekirodalmi Fesztiválon, márciusban megmagyarázta E=m×c2 helyett, hogy húsz mese miért egyenlő negyvennel: „Onnan tudom, hogy ez a könyv kell, hogy leveleket kapok. Ami azelőtt nem nagyon volt. Ilyeneket vesznek észre, hogy negyven mese van a bevezetőben, a könyvben meg csak húsz mese szerepel! Ez úgy történt, hogy mikor az első húszat megírtam, a Pesti Szalon kiadó kiadta [hasonló történet Boldizsár Ildikóval is megesett – a szerk.], de a Pesti Szalon úgy döntött, hogy tönkremegy. És mit ad isten, mivel fizetett a nyomdának? Az én könyvemmel. Egy bizonyos nyomda, aminek a nevét nem mondták meg nekem, lenyelte az első kiadást. Időnként mondták, hogy van ebben és ebben a boltban, de mire odaszaladtam, már nem értem utol. Ilyenkor az ember nem kezd hozzá még húsz mese megírásához, hogy odaadják valamilyen nyomdának. De most, hogy a Cerkabella kiadta, fogy is a könyv, szép is a könyv, a kiadó fölkért arra, hogy folytassam.”

Királylányok márpedig vannak
Zalán Tibornak két lánya van, s nekik mesélve kicsit unta már, hogy a klasszikus mesék mind „macsó” történetek, van egy bátor királyfi és egy böszme, nünüke királylány, a királyfi elindul…, a királylányok pedig minden mesében passzivitásra ítéltettek. Elhatározta, hogy ő bizony ezen változtat, s cselekvővé teszi királylányait: „Habakuk király zöld szemű lánya, Hatiora egy szép napon lement a Zalán TiborHattyús Kastély pincéjébe, hogy csengő bort hozzon fel királyi apjának.” Na, de azért a cselekvés nem csupán ebben merült ki. Királylányai nem riadnak vissza a legveszélyesebb helyzetektől sem, ha kell, bajvívnak: „Fölnyergelték almásderes paripáját, ételt-italt bőséggel raktak a lány szőttesből varrt tarisznyájába; könnyezve készítették útjára szolgái a királylányt.”
Habakuk király udvarában, a Hattyús Kastélyban, a Kék Hold Völgyében, a messze földről híres királyi erdőben vagy a könnytó partján játszódnak a szebbnél szebb mesék, és a királylányok (na jó, néha a királyfiak is) állhatatos és a gonosszal szembeszálló karakterének köszönhetően sokszor egybekeléssel, de legalábbis kedvező kimenetellel fejeződnek be a történetek. Zalán Tibor most sem hazudtolta meg önmagát, noha az elbeszélésben és drámai cselekményszövésben is legalább annyira otthon van, meséi néha költeményként ringanak: „Fekete volt a fű a réten, fekete a nap az égen, fekete a felhők árnya, fekete hó hullott a tájra, fekete volt víz és nádas, emberek feketében jártak, fekete árnyak a fekete csöndbe, feketén pergett az árvák könnye…”
A szerző játszik a történetekkel (az egyik lakomán pl. a csirkecombot ezüstpapírral fogják meg); a nevekkel (Hatiora kaktusznemzetségnév, Kispityer pedig egy szombathelyi halászcsárda neve); az állatokkal (Ebiborz, vérmedve – eleinte azt hittem, ez olyan állat, mint a mi néhai Virág nevű nyulunk, aki eperfalatozás után egészen szokatlan külsőt öltött fel; de nem, a világháló 3070 találatot ad rá); a nyelvvel (harminckilenc királylányok); de mindezt úgy teszi, hogy közben a legmesszebbmenőkig tiszteli a műfajt és fogyasztóit. Boldizsár Ildikó is elégedetten csettinthet!

A végére hagytam az illusztrátort. A kolozsvári Keszeg Ágnes légies, karcsú, hajlékony, színpompás, majd mindig körből induló/körben végződő alakjai, pici szájú királylányai, kusza fejű sárkányai nagyon jól illenek Zalán szövegihez. Tudatosan szerkeszt: az összes meséhez egy-egy jellemző színt rendelt, amellyel meghatározta mind a cím színét, mind a rajzok hangulatát. Kíváncsi lennék nem királylányos illusztrációira is! Zalán Tibor a rajzokról: „Az illusztráció eleinte nekem nagyon sok gondot okozott, amikor a kiadó elküldte az illusztrátor első három rajzát, akkor arra gondoltam, vagy a kiadó bolondult meg, vagy én vagyok hülye, de ezekből az illusztrációkból soha az életben nem lesz könyv. Küldött még négyet-ötöt, és döbbenten láttam, hogy ezek baromi jók! Amikor pedig az egész könyvet megláttam, azt mondtam, hogy ez az illusztrátor imádnivaló, ez a könyv több mint jó, gyönyörű. Az »év könyve« pályázaton az illusztrátorok versenyében sokáig tartotta is magát. Keszeg Ágnessel semmiben sem egyeztettünk, minden az ő műve.”
Ha pedig egy gyereket nem köt le sem a rajz, sem a történet, akkor lehet, hogy a puha, párnázott borító fogja meg, nálunk is volt, aki mindig benyomta, ha a kötet közelében járt.

Az alkotók
Zalán Tibor úgy véli, hogy ha ki- és beteljesedik a negyven mese, azzal komoly csapást mérhet a macsó mesevilágra. Ha ezzel az olvasók, hallgatók nem lennének is tisztában, egy a legszebb hazai mesehagyományokat folytató, megújító, mind tartalmában, mind küllemében nagyon szép könyvet kapnak, amelyben a szerző másokat és önmagát szórakoztatva lubickol az általa formált mesék tengerében. A Cerkabellával pedig nem csupán eggyel több gyerekkönyvkiadó lett, hanem képes színesíteni a hazai gyermekirodalmi palettát. (Hamarosan újabb kiadványát mutatjuk be.)

Zalán Tibor:
Királylányok könyve
Cerkabella [2007, h. n.]
Kötött (párnázva), 144 oldal
Illusztrálta: Keszeg Ágnes
Nyomdai előkészítés: Varga Tamás
Nyomás, kötés: Textprint Kft.
ISBN: 9789639820005