Névnapok: Ajtony, Krisztián, Arabella, Arita, Arvéd, Arvid, Csolt, Egyed, Ida, Lándor, Leander, Lizander, Lizandra, Patrícia, Roderik, Rodrigó, Rozina, Rut, Salamon, Salvador, Solt, Zina, Zolta, Zoltán
Események:
1639 – John Harvard megalapítja Cambridgeben a Harvard College-t.
1772 – Gotthold Lessing Emilia Galotti című ötfelvonásos szomorújátékának premierje Braunschweigben.
1797 – Luigi Cherubini Médée című operájának premierje a párizsi Feydeau-ban.
1845 – Felix Mendelssohn hegedűversenyének ősbemutatója Lipcsében. ––> Mendelssohn, Harnoncourt
1846 – Königsbergben bemutatják Friedrich Hebbel Mária Magdolna című polgári szomorújátékát.
2003 – a Nature tudományos lap egyik cikke a Ciampate del Diavolo-t 350 000 éves emberszabású lábnyomként azonosítja.
2004 – utoljára lép fel Luciano Pavarotti (New York, Metropolitan Opera, Tosca). ––> The Last Tenor
2012 – bejelentik, hogy az Encyclopædia Britannica 244 évvel 1768-as első megjelentetése után megszüntette a mű nyomtatott formájú kiadását.
2023 – 1987 óta először adnak el több bakelitlemezt, mint CD-t az Egyesült Államokban (41 millió bakelitlemez, 33 millió CD).
Meghalt Bernáth Aurél (1895–1982) kétszeres Kossuth-díjas festőművész, grafikus, művészpedagógus, művészeti író, kiváló művész.
Nagybányán tanult Réti István és Thorma János festőművészek irányítása alatt. 1921-ben Bécsbe költözött, ahol expresszionista és absztrakt stílusban kezdett festeni. Kapcsolatba lépett Kassák Lajossal és az aktivistákkal. 1928-tól rendszeresen kiállított a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. Az 1930-as években visszatért a Nagybányai festőiskola tradícióihoz, festészetére egyre inkább a nagybányai hagyományokon alapuló impresszionista stílus vált jellemzővé. Erőteljesen szembe helyezkedett a nonfiguratív ábrázolás móddal. Az 1930-as években a Gresham-kör szellemi vezére volt. Legjelentősebb művei ekkor születtek. Az 1940-es években képeinek hangvétele, az addig lírai stílusból átment a ridegebb színvilágba és ábrázolásba. Egyre több monumentális megbízást teljesített. 1945-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára lett. A festészet mellett, grafikai, falképfestői és írói munkássága is jelentős (Egy festő feljegyzései, Tél, Riviéra).
Megszületett Kodolányi János (1899–1969) Kossuth- és Baumgarten-díjas író, költő, újságíró, az úgynevezett népi írók kiemelkedő képviselője.
A 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb regényírója, világirodalmi rangú epikus. Könyvei évek óta több kiadásban és nagy példányszámban jelennek meg, szerepe ezzel együtt is vitatott. A mai irodalmi- és közéletben és közoktatásban jelentőségéhez képest méltatlanul kevéssé (el)ismert, az irodalmi- és közélet más berkeiben és a szélesebb közönség körében ugyanakkor évtizedek óta töretlenül népszerű író. Munkássága valamennyi irodalmi műnemre kiterjedt, életének inkább késői szakaszában regényíróként nemcsak a magyar, hanem a világirodalom nagyjai sorába is beírta magát, műveit több nyelvre is lefordították. Elsősorban az ókori mitológiát, illetve a tatárjárást feldolgozó regényei fontosak. Tehetségét nemcsak barátai, munkatársai, hanem „nehéz”, konfrontatív, hevesen vitázó természete miatt időlegesen vagy véglegesen szerzett politikai és irodalmi ellenfelei többsége is elismerte (Futótűz, Az égő csipkebokor, A vas fiai).
Ezen a napon született:
Karl Friedrich Schinkel (1781-1841)
német klasszicista építész és festő. 1810-ben elkészítette Lujza porosz királyné mauzóleumának tervét. 1815-ben titkos építészeti főtanácsos lett, 1820-ban az építészet tanára az akadémián. Összesen 83 építménye készült el. Építészeti tervei 26 füzetben jelentek meg (Altes Museum, Királyi Őrség épülete – Berlin, Werder-féle gót templom).
Oreszt Adamovics Kiprenszkij (1782-1836)
a 19. század első évtizedeinek kiemelkedő orosz portréfestője. Munkásságának nagy ellentmondása, hogy miközben kitűnő arcképeket készített és művészetét elismerték, ő maga a portréfestést csak megélhetési forrásnak tartotta. Hivatásának a történeti festészetet tekintette és nagy történelmi tablók létrehozásáról álmodott (Hvosztova, Zsukovszkij, Puskin).
Irinyi József (1822-1859)
hírlapíró, műfordító, a Márciusi ifjak tagja, az 1848. március 15-én kitört pesti forradalom követeléseit összefoglaló 12 pont ötletadója és első változatának megfogalmazója, országgyűlési képviselő, Irinyi János öccse. 1842-ben bejárta Németországot, járt Franciaországban és Londonban is. 1843-ban tért haza. Úti élményeiről írt munkáját a magyar cenzúra nem engedte megjelentetni, ezért azt 1846-ban Halléban nyomtatták ki. Az irodalomtörténészek ezt a munkát tartják a reformkor legkiemelkedőbb útleírásának. 1848. október 8-án a kormány követségi tanácsosként Párizsba küldte. A szabadságharc bukása után külföldre akart menekülni, de Grazban elfogták. Pestre, az Újépületbe hozták, majd több havi fogság után halálra ítélték. Haynau megkegyelmezett neki.
Donáth Gyula (1850-1909)
szobrászművész. Díszítő- és sírkőszobrászként, klasszicista, akadémikus stílus jegyében alkotott. Az 1890-es évek közepétől emlékműszobrokat is készített. Elismert, köztiszteletben álló szobrászként halt meg (Turul emlékművek – Bánhida, Budai Várnegyed; Vajda János síremléke; Erzsébet királyné – Bártfafürdő).
Ságh József (1852–1922)
zeneíró és tanár. Zeneelméleti tanulmányait idősb Ábrányi Kornélnál végezte. 1870-tól Budapest Székesfővárosi Népiskolai zenetanár. 1882-ben alapította az országos zenetanárok egyesületét. A zene terén szerzett érdemeinek elismeréséül több egyesület megválasztotta őt dísz-, illetve tiszteletbeli tagnak.
Serly Lajos (1855–1939)
magyar származású amerikai zeneszerző, karmester, színigazgató. Szülei engedélye nélkül kétszer is elszökött, hogy színi pályára lépjen. Apja azonban visszavitte Pozsonyba, ahol a színház operaelőadásai és a székesegyház zenés miséi megkedveltették vele a zenét és elhatározta, hogy zenész lesz. A bécsi konzervatóriumban fejezte be zenei tanulmányait; majd a klagenfurti színház karmestere lett, majd visszatért Magyarországra. 1898-ban Magyarországról Londonba vándorolt ki, 1905-ben pedig az USA-ban telepedett le. Zeneművei az Amerikában élő magyarok körében népszerűek voltak.
Hugo Wolf (1860–1903)
fiatalon elhunyt osztrák zeneszerző. Elsősorban nagyszámú dalairól ismert. A megzenésített dalők legnagyobb mestereinek egyike volt. Összesen 232 dalt írt, nagyobbrészt Mörike, Eichendorff, Goethe, illetve más spanyol és olasz költők szövegére. Ezekben, az úgynevezett „pszichologikus dalokban” a zene és a vers olyan bensőségesen és pontosan átjárják egymást, hogy sokan őt tekintik a német Lied utolsó, és legnagyobb képviselőjének. Néhány operát és nagyzenekari művet is szerzett. ––> Kettős világ
Jankó János (ifjabb ~, 1868-1902)
néprajzkutató, földrajztudós. Torda, Kalotaszeg, a Balaton-mellék néprajzának, továbbá Nyugat-Szibéria hanti (osztják) népességének kutatója, az összehasonlító tárgyi néprajz egyik első hazai művelője. Kutatásainak egyik nagy eredménye, hogy megírta A magyar halászat eredete című könyvet.
Anton Szemjonovics Makarenko (1888-1939)
szovjet író és pedagógus. Pedagógiai elméletét a Gorkij, majd a Dzerzsinszkij-telepeken fejlesztette ki és finomította tovább. Itteni munkájáról és pedagógiai elveiről képet ad háromkötetes regénye, a Pedagógiai hősköltemény. A fiatalkorú bűnözők számára Poltava közelében 1920-ban szervezett nevelőintézet volt a Gorkij telep, aminek vezetője 1928-ig volt. Pedagógiájának középpontjában az önigazgató kollektíva áll, amely lehetővé teszi egyrészt a társadalom számára hasznos állampolgárok nevelését, másrészt az autonóm személyiség létrejöttét. Ezért pedagógiájának egyik legfőbb jellemzője a kollektivizmus.
Ungvári Lajos (1902-1984)
Kossuth-díjas szobrászművész. Már 1922-től szerepelt műveivel csoportos kiállításokon. Síremlékeket, díszítőszobrokat, portré-, illetve emlékszobrokat egyaránt készített. A második világháborút követő időszakban szovjet hősi emlékműveket és felszabadulási emlékműveket is készített. részt vett a budapesti Kossuth téren álló Kossuth-emlékmű mellékalakjainak mintázásában. Munkáit a hagyományos historizáló stílus és a plasztikai kiegyensúlyozottság jellemzi. Jó eltalált portré- és egész alakos szobrainál az idő múlása és a környezeti ártalmak igen érvényesülnek (Indián – Budapest; Labdarúgó – Komló; Ybl Miklós portrészobra – Székesfehérvár).
Hernádi Lajos (Heimlich, 1906-1986)
Kossuth-díjas zenepedagógus, zongoraművész, egyetemi tanár, érdemes művész. Gyermekkorától tanult zongorázni, majd felsőfokú tanulmányait 1924-ben kezdte a budapesti Zeneakadémián. 1927–ben Berlinbe utazott, 1928-tól ismét Budapesten folytatta zongoratanulmányait. Zongoraművészi diplomáját 1929-ben szerezte meg. Zongoraművészi karrierje 1929-ben indult, és mind itthon, mind Nyugat-Európában sikeres koncerteket adott. 1945-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára lett, és 1975-ös nyugdíjba vonulásáig a zongora főtárgy professzora volt, híressé vált tanítványok sora került ki keze alól.
Nagy Gyula (1907-1983?)
szobrászművész. Már gyermekkorában megmutatkozott érdeklődése a rajzolás iránt, a házuk padlásán mintázott. Makó város művészetpártoló mecénásai szinte versengtek azért, hogy támogathassák pályájának kezdetét. 1926-ban fel is vették a Képzőművészeti Főiskola festészet szakára. 1931-ben Hódmezővásárhelyen, a kaszinóban állított ki, ez meghozta számára az anyagi siker is, hét szobrát vásárolták meg. A második világháború után visszatért Makóra (Puttó-szobor,, Megriadt nő, Tavasz).
Mircea Eliade (1907-1986)
román származású vallástörténész, filozófus és író, a Chicagói Egyetem professzora. Az 1930-as években került kapcsolatba az antiszemita és magyarellenes félkatonai szervezetként működő Vasgárdával, illetve annak „civil” részével, a Mihály Arkangyal Légióval. A háborút követően a Sorbonne-on tanított, és a párizsi Román Kulturális Központ elnöki posztját töltötte be. 1956 őszén az USA-ba költözött.
Csalog József (1908-1978)
régész, etnográfus, múzeumigazgató. A pécsi Erzsébet Tudományegyetem történelem-földrajz szakos hallgatója, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett archeológiából, földrajzból és az ókori népek történetéből. Több vidéki múzeum igazgatója volt. Ősrégészettel foglalkozó, új elméletet dolgozott ki a magyarországi újkőkor időrendjéről. Nemzetközileg is jelentős a tevékenysége a magyarországi neolitikum és rézkor kutatása terén. A szekszárdi múzeum vezetőjeként középkori ásatásokat is folytatott és behatóan vizsgálta a Sárköz népművészetét. Írásaiban bemutatta a sárközi kultúra és élet jellegzetességeit: az építkezést, a halászatot, a temetkezési szokásokat, de foglalkozott a mohácsi busójárással is.
L. Ron Hubbard (Lafayette Ronald Hubbard, 1911-1986)
amerikai sci-fi-író és a szcientológia egyház alapítója. Regényírói karrierjének felépítése után kifejlesztette a Dianetika önfejlesztő rendszert, amely könyv formában legelőször 1950 májusában jelent meg az USA-ban. 1952-ben megalapította a Szcientológiát, amely irányítása alatt nemzetközi szervezetté nőtt. 1965-ben Ausztrália visszavonta a Szcientológia vallásos státuszát, és Franciaországban egy bíróság csalásért ítélte el Hubbardot távollétében (Rettegés, Végső elsötétítés, Szcientológia).
Szergej Vlagyimirovics Mihalkov (1913-2009)
szovjet (-orosz) író, költő, a szovjet és a mai orosz himnusz szövegírója. Azonban munkássága jóval gazdagabb ennél. Sikeres szatirikus színdarabokat, meséket, filmforgatókönyveket is írt szép számmal (A vörös nyakkendő, Botcsinálta revizorok, Álom folytatásokban).
Vlagyimir Szemjonovics Makanyin (1937-2017)
orosz író (Lazítás, Elnémult tűzoltók, Előzetes)
Malgot István (1941)
szobrász, bábművész, rendező, író. 1961-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán kezdte meg tanulmányait, 1964-től Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol 1973-ban diplomázott. 1968-ban a Pór-féle maoista összeesküvés perének negyedrendű vádlottjaként felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Korai, a főiskolai tanulmányok lezárása után alkotott munkái acélból öntött kisplasztikák voltak. Később a szobrászat háttérbe szorult munkásságában. Az 1990-es évek második felétől készít ismét szobrokat: fából faragott, csapolt, ragasztott, festett, valamint mintázott kerámia kisplasztikákat, domborműveket és középméretű kompozíciókat. Művei antropomorf, esetenként a népi kultúra tárgyait kompozícióba illesztő, expresszív hangvételű alkotások.
Árkossy István (1943)
Munkácsy Mihály-díjas festőművész, grafikus, író. 1966-ban diplomázott a helyi Képzőművészeti Egyetem grafikai szakán, majd 1967-től húsz esztendőn keresztül a kolozsvári Utunk című irodalmi-művészeti hetilap grafikai szerkesztője volt. Az évek során folyamatosan jelentek meg rajzai a hazai lapokban és folyóiratokban; a világ- és a magyar irodalom jeles képviselői számára számos könyvborítót készített, sok kötetet illusztrált. 1987-ben családjával Budapestre költözött. Szabadfoglalkozású művész.
Julia Migenes (1943)
amerikai operaénekesnő (szoprán), színésznő. New York Cityben a High School of Music & Art (M&A) nevű zenei középiskolába járt. A Broadway-n 1962-ben debütált Bob Merrill Carnival! című musicaljében. 1980-ban a New York-i Metropolitan Operában énekelt. Szerepeinek többségét zenés színházi produkciókban nyújtotta, a televízióban is többször látható volt, operarészleteket és válogatott áriákat bemutató zenei műsorokban.
William H. Macy (Ifj. William Hal MacyMiami, 1950)
Emmy-díjas amerikai színész, forgatókönyvíró és producer. Egyszer jelölték Oscar-díjra, háromszor Golden Globe-díjra és kilencszer Emmy-díjra, melyből kettőt megkapott. 1971-ben kezdett el színészkedni, de csak 1980-ban tűnt fel először mozifilmben. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Az ügyfél, Faterok motoron, Az utolsó emberig).
Rapai Ágnes (1952)
költő, író. A Lomonoszov Egyetem dramaturgia szakát végezte el. Az MTA Társadalomtudományi Intézetében dokumentátorként dolgozott, később újságíró. 1989 óta szabadúszó író. Groteszk humora leginkább a kortárs magyar költőkről írt paródiáiban érhető tetten. A magyar irodalmi élettől több mint tíz évig távol tartotta magát, olyannyira, hogy sokan svájci költőnek tartják.
Malek Andrea (1968)
többszörös Artisjus-díjas és EMeRTon-díjas színésznő, énekesnő. Már kisgyermekként magába szívta az otthoni légkörrel a zene szeretetét, ezért nem volt meglepő, amikor az énekesi pályát választotta. 1989-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1988-1993-ig folyamatosan játszott a Rockszínházban. A televíziónézők számára akkor vált ismertté, amikor Eszter mentőgyakornokot alakította a Szomszédok című teleregényben 1989-ben.
Hevér Gábor (1969)
színész. 1996-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1996-tól 1997-ig a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1997 és 1998 között szabadfoglalkozású művész, 1998-tól 2003-ig pedig a Bolygó Kultusz Motel tagja volt. 2003 és 2013 között a Nemzeti Színház tagja. 2013-2019 között a Vígszínház tagja volt. Gyakran foglalkoztatott szinkronszínész.
Tóth Levente (1972)
színész. Színi tanulmányait a Teátrum Színiakadémián végezte, diplomáját a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán szerezte. 1998-tól az egri Gárdonyi Géza Színház társulatának tagja. A színészet mellett rendezéssel is foglalkozik.
Tompos Kátya (1983)
Jászai Mari-díjas színésznő. A Színház- és Filmművészeti Egyetem musical szakán végzett 2001-2005 között. A József Attila Színház és a Bárka Színház után, 2008-2018 között a Nemzeti Színház tagja volt. Énekes szerepei is különösen figyelemreméltóak (A gyertyák csonkig égnek; Régimódi történet; Nejem, nőm, csajom).
Ezen a napon halt meg:
Nicolas Boileau-Despreaux (1636-1711)
francia költő, kritikus. A párizsi irodalmi élet szervezője és teoretikusa, 1677-től XIV. Lajos történetírója, 1684-től a Francia Akadémia tagja. Teológiát, majd jogot tanult, s az irodalomnak szentelte az életét. Költői pályafutását irodalmi szalonokban felolvasott szatírákkal kezdte, amelyek félelmetes hírnevet szereztek számára, és az új irodalom szervezőjévé tették. A romantikusok mint költőt nagyra becsülték (Költészettan, A költészetről, A pulpitus).
Aleksander Orłowski (1777-1832)
lengyel rajzoló, grafikus és festő. A Lengyelországban élő Jean-Pierre Norblin de La Gourdaine francia festőnél tanult. Később Szentpéterváron képezte magát, majd K. P. Romanov orosz nagyherceg udvari festője lett. Szenvedélyesen rajzolt, temperamentumos képeit sokféle technikával készítette. Legfontosabb munkái karikatúrák, lovas képek, különféle lengyel típusokat és kozákokat ábrázoló művek voltak, de portrék és csatajelenetek is (A prágai mészárlás, A racławicai csata, Téli utazók).
Szőnyi Ottó (1876-1937)
régész, levéltáros, művészettörténész, Pécs ókeresztény régészeti emlékeinek kutatója, az egyházművészet jelentős képviselője, az első pécsi múzeumigazgató, katolikus pap. Régészeti, helytörténeti és művészettörténeti kutatásainak főbb területei: az ókori Pécs, latinul Sopianae, temetőjének lokalizálása, ókeresztény sírkamrák feltárása, a Pécsi székesegyház építéstörténetének vizsgálata, a kőtár anyagának feldolgozása, a székesegyházi ékszerek, kincstár, ruhatár és könyvtár leltározása, a káptalani levéltár rendezése.
Ivo Andrić (1892–1975)
boszniai származású jugoszláv Nobel-díjas író, költő, közéleti személyiség. Regényei és novellái részletező és érzéki ábrázolásmódja miatt váltak kedveltté, novellistaként a boszniai élet számos oldalát tárta fel. Változatos emberi sorsok, nemzetiségek, különböző vallásúak elbeszéléseinek megjelenítettjei. A második világháborúval foglalkozó elbeszélései közül kiemelkedik A Titanic büfé. Cselekményekben bővelkedő történelmi regényeiben négy évszázad múltját, Európa forradalmi viharait, illetve a fösvénység új oldalait tárta fel (Híd a Drinán, Travniki krónika, Omér pasa).
Bernhard Grzimek (1909-1987)
német zoológus, filmrendező. Miután 1945 elején a Gestapo zaklatni kezdte arra hivatkozva, hogy bujkáló zsidó menekültek rejtőzködését segíti, Frankfurtba szökött, ami akkor már amerikai fennhatóság alatt állt. 1945-től a frankfurti állatkert igazgatója lett 29 éven át. Leginkább a Serengeti megmentéséért kifejtett tevékenysége révén vált széles körben ismertté, filmjeinek egyike 1959-ben elnyerte a dokumentumfilmesek nagydíját.
Benda Kálmán (1913-1994)
Széchenyi-díjas történész, művelődéstörténész, levéltáros, akadémikus. Fő kutatási területe az újkori magyar művelődés- és politikatörténet volt, valamint sokat foglalkozott az Erdélyi Fejedelemség történetével is. 1947 és 1949 között a Kelet-európai Tudományos Intézet helyettes igazgatója volt, amikor állásából politikai okokból elbocsátották. 1957 után rövid ideig az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese, majd munkatársa, főmunkatársa volt (A magyar jakobinus mozgalom története, A magyar korona regénye, Magyarország történeti kronológiája).
Veszeley Mária (1927-1989)
1953-ban végzett az Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ezután a kecskeméti Katona József Színház, a kaposvári Csiky Gergely Színház, az Állami Déryné Színház, 1971-től az Irodalmi Színpad, 1974-től a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1982-ben ment nyugdíjba.
Krzysztof Kieślowski (1941-1996)
lengyel filmrendező, forgatókönyvíró. Nemzetközileg legismertebb alkotásai a Tízparancsolat című tévésorozat, a Veronika kettős élete és a Három szín trilógia. Karrierje során számos díjat kapott. A Brit Filmintézet 2002-es Sight & Sound listáján második helyen szerepelt, mint a modern idők tíz legjobb filmrendezőjének egyike.
Csák Zsuzsa (1948-2023)
színésznő. Színészi pályáját 1969-ben Kecskeméten kezdte, majd a Veszprémi Petőfi Színházhoz illetve ismét a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1988-tól a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja volt. 1991-től szabadfoglalkozású színművésznő.
William Hurt (1950-2022)
Oscar- és BAFTA-díjas amerikai színész. 1968-ban végezte el a Middlesex Schoolt, ahol a drámakör alelnöke volt, s több főszerepet is eljátszott az iskolai darabokban. Először színpadon tűnt fel, később jutott csak filmszerepekhez. 1985-ben már Oscar-díjjal jutalmazták alakítását A Pókasszony csókja című film főszerepében. Gyakran választják intellektuális szerepekre. Karrierjének magyar vonatkozása, hogy együtt dolgozott Szabó István filmrendezővel A napfény íze című filmben, ahol Knorr Andor ÁVH-s tiszt szerepét játssza (Életem értelme, A falu, Bosszúállók).
