Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • A disszonancia, avagy társunk: az önigazolás Archívum
  • Szokolov és a varázs Archívum
  • Baráti, Paganini Archívum
  • Kis nép, kis lélek? – Tahiti Archívum
  • Tiltott opera, de kötelező meghallgatni Archívum
  • Robert Graves nyomában – James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák Archívum
  • Tamkó Sirató Károlyt idézve – Tengerecki Pál Archívum
  • Heti papiruszok (2330) Egyéb kategória

Idilltől a csodáig

Posted on 2023.06.27.2025.05.18. By admin Nincs hozzászólás a(z) Idilltől a csodáig bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2012]

Szerző: szabói

Késői romantikusok műveiből összeállított műsort játszott a Concerto Budapest a Karajan-bérlet első előadásaként szeptember 18-án a Művészetek Palotájában, a karmester Keller András volt, Rost Andrea énekelt. A koncert legizgalmasabb felfedezése talán a három mű kapcsolódása volt, három különböző zeneszerző-egyéniség háromféle műfajú darabja adta ki a késő romantika összegzését, a szerelem, a halál, az életigenlés többféle zenei megjelenítését.

Richard Wagner Siegfried-idillje, melyet a zeneszerző kedvesének, Cosimának írt 30. születésnapjára, és fiuk születésére, kedvelt koncertet indító mű. Az 1870-ben készült Idill technikailag nem nehéz, annál inkább a megvalósítás szempontjából, hiszen intim, meghitt hangulatot kell varázsolni, ami karmesteri elképzelés, jó felépítés és nem mellesleg kiváló vonóskar nélkül nem jöhet létre.
A Concerto Budapest előadásából a telt vonóshangzást kell kiemelni, bár a szépen előadott darab eleje kissé tónustalan volt, kicsit összemosódott. A fafúvósszólók tetszettek, bár az oboa nem vette át a hangerőt, rendre hangosabban szólt. Az intimitás, a bensőség kivetítése nem minden esetben érződött, így a darab hosszúnak tűnt – csak a legjobb tolmácsoláskor nem érezzük az Idillt túlméretezettnek. A mű és az előadás tetőpontjának az ujjongó szakaszt tartottam, szinte eksztatikus volt, nagyszerű, pontosan kifejezve a szerző által írt gondolatot.
Richard Strauss Négy utolsó éneke a zenekari dalok egyik legjobb ciklusa, sokan a szerző halálra való készülését látják a műben, mindenesetre az 1948-ban keletkezett darabokat Strauss hattyúdalának tartják. A Négy utolsó éneket két költő verse ihlette, csak egyetlen, a kezdő dal, a Tavasz nem az elmúlásról szól. Ahogy a Siegfried-idill, a Négy utolsó ének is a szerző legbelsőbb érzéseit tárja a hallgató elé, és ilyenkor bizonyosodik be, hogy amit nem lehet elmondani szavakkal, azt el lehet mondani zenével.
A mű előadása érzékeltette a zeneszerző komponálta hangulatokat, a harmadik dalban (Lefekvéskor) egy pillanatra el is jött a csoda, mintha megállt volna az idő, a zene megérintette a közönséget. Szép volt az előadás, Rost Andrea hangja csodálatos, de ez alkalommal elmaradt a mindent elsöprő érzelmi hullám. Keller András a hangszínekkel csínján bánt, a Strauss-mű mélyén sokkal több apró hullám, rezdülés van, a belső szólamok, a szólamarányok nem érvényesültek. Sokszor mintha csak szólt volna a szép zene, de nem éreztük a tartalmat. Az első két tétel pontatlan kezdése, a dinamika egyszínűsége, a zenekar helyenkénti hangerőfölénye az énekes szólista fölött nem eredményeztek igazán kiváló előadást.
Hogy inkább a kifogásokat említettem, annak a Mahler-szimfónia csodálatos előadása az oka. Az 1901-ben bemutatott, s a bemutatón nem éppen sikeres szimfónia tolmácsolásakor kivételesen jól megfogott, érzelemtől túlfűtött, hullámzó zenét kaptunk (éppen ezt keveselltem a Négy utolsó énekben), a nyitó taktusoktól a felemelő zárótétel énekszólójáig. A vonóskar minden képzeletet felülmúlt, helyenként teljesen egyedi hangzással szólt, a nyitótételben a mélyvonósok staccatói, a III. tételben szintén a mélyvonósok szívszorítóan szép dallambemutatása feledhetetlen. A könnyedség, légiesség, a diabolikus, máshol himnikus vagy éppen fanfárszerű hangzás is tetszett, a dinamikai ívek, a nagyobbak és egy-egy rövid frázison belüliek mutatták, hogy a zenekar és Keller András értően vitte végig a művet, Rost Andrea érzékeny-érzéki zárótételbeli szólójával.
A közönség hálásan tapsolt, és talán a legemelkedettebb pillanatok a koncert hivatalos része után következtek. Richard Strauss szenvedélytől átfűtött dala, a Cecilia szólalt meg, fantasztikusan, majd a közönség kitartó tapsa után a Morgen, Keller András hegedűszólójával. Mindkét dal sokáig emlékezetes marad, Rost Andrea már a Mahler-szimfóniában is gyönyörűen énekelt, a két zenekari dalban hihetetlen bensőségességgel adta át a legszebb érzéseket. Csodálatos hangulatot teremtettek az előadók, Rost Andrea, Keller András és a Concerto Budapest.

2012. szeptember 18., Művészetek Palotája

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Június 27.
Next Post: Comrie–Matthews–Polinsky: A nyelvek világatlasza

Related Posts

  • Lengyel est, a BFZ-vel és Witt-tel Archívum
  • A 12 legszebb magyar vers program 8. Archívum
  • Nagypénteki varázs: Parsifal Archívum
  • La finta Mozart Archívum
  • Paradicsom a színpadon és a nézőtéren Archívum
  • A semmi regénye
    Grendel Lajos: Négy hét az élet
    Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Idomeneo, Mozart és a stílus
  • Joyce és Bryn
  • Mária és Erzsébet, Erzsébet és Mária
  • Don Carlos és a lépcsők
  • Ínyenc szendvics

Legutóbbi hozzászólások

  1. A mi lányunk szerzője News
  2. A ló és a láda esete szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  3. Te Deumok, versenyművek szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  4. Rosszfiútól rosszfiúig szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  5. Két mű, két világ szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  • A webkettes fiú esete „Kakukk” Matyival Archívum
  • Augusztus 25. Naptár
  • Mozart és hét opera Archívum
  • Kiszin és Szkrjabin Archívum
  • Július 2. Naptár
  • December 12. Naptár
  • Opera 125 – 1884–2009 Archívum
  • A nagyszebeni királybíró Archívum

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme