Névnapok: Rudolf, Anasztázia, Anicét, Árnika, Asma, Csongor, Ince, Kiara, Klára, Klárabella, Klarina, Klarinda, Megyer, Nasztázia, Nefelejcs, Neszta, Nyeste, Radiszló, Radó, Ralf, Raul, Rázsony, Rezső, Rolf, Rudolfina, Zea, Zia, Zonga, Zongor
Események:
1397 – Geoffrey Chaucer angol nyelven alkotó költő, filozófus először mondja el a Canterbury-meséket II. Richárd angol király udvarában.
1534 –a később (1935) szentté avatott Morus Tamás (Thomas More) angol humanistát, jogászt, írót, költőt, államférfit, az anglikán egyház és a római katolikus egyház vértanúját, a londoni Towerbe zárják.
1970 – Paul McCartney kiadja első szóló albumát McCartney címmel.
1978 – Pulitzer-díjat kap Carl Sagan Az Éden sárkányai (Tűnődések az emberi intelligencia evolúciójáról) című munkájáért.
2011 – George RR Martin fantasy regényein alapuló Trónok harcának premierje az HBO-n.
2012 – a VII. században élő Szent Cuthbert koporsójából előkerült Szent János-evangéliumot (St. Cuthbert evangélium), Európa legrégebbi, épségben előkerült könyvét megvásárolja a British Library 9 millió fontért.
Megszületett Karen Blixen (Karen Christence Dinesen, 1885-1962) dán írónő, a huszadik századi dán irodalom kiemelkedő képviselője.
Meghatározó élmény volt számára a Kenyában töltött 17 év, amelyről könyveiben is ír. Már kislány korában kifinomult írói stílussal rendelkezett, szórakoztató elmélkedéseket, meséket, történeteket, verseket és rövid színdarabokat írogatott, amiket saját otthonukban testvéreivel és barátaival adott elő. Egy-két oldalas elbeszéléseit a keleti mesélési hagyomány szerint a minden történetben szereplő Nisse nevű kis manó segítségével kötötte össze. A rajzolás is érdekelte: füzetei tele voltak vázlatokkal, tükörírással vagy titkos írással leírt üzenetekkel, barátainak írt levelekkel, rajzokkal, tájképekkel, női portrékkal és akkori kedvenc olvasmányaihoz készített illusztrációkkal (Volt egy farmom Afrikában, Téli regék, Angyalok bosszúja).
Megszületett Hincz Gyula (1904-1986) Kossuth- és kétszeres Munkácsy Mihály-díjas festő, grafikus és iparművész, érdemes és kiváló művész.
1922–1929 között Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Rados Ernő gyűjtő és műkereskedő támogatásával 1926-ban tanulmányúton járt a Velencei Beinnáén, illetve Párizsban. Míg előbbin az olasz futuristák és az orosz konstruktivisták műveit tanulmányozhatta, addig Párizsban a Rosenberg-gyűjteményben eredetiben láthatta Pablo Picasso, Georges Braque, Juan Gris kubista alkotásait. Egész életművére jellemző volt a nyitottság új és új művészeti irányzatok befogadására, kipróbálására, de az alapvető optimizmus, a tiszta színek használata, a szépség megragadására, a dekorativitásra való törekvés mindig állandó maradt, talán ezért lett újra kedvelt az ő művészete a 2000-es években is. A legelvontabb témák ábrázolása sem jelentett számára gondot. Nem öregedett bele egyetlen sajátos stílusba, egész életében megőrizte megújulásra való képességét, nemcsak a fejlett világnak tekintett régióra figyelt, megragadta őt az ázsiai országok kalligrafikus művészete és a dél-amerikai festők folklórra építkező színes világa.
Meghalt Gabriel García Márquez (1927-2014) Nobel-díjas kolumbiai író, újságíró, kiadó és politikai aktivista.
Élete legnagyobb részét Mexikóban és Európában töltötte, haláláig Mexikóvárosban élt. Gyakran a mágikus realizmus leghíresebb írójának nevezik, és írásainak nagy része erősen kötődik is ehhez a stílushoz, de túl változatosak ahhoz, hogy művei összességükben könnyen beskatulyázhatóak legyenek. Az ötvenes években kezdett el publikálni, korai írásaiban Faulkner hatásai mutathatóak ki. Első figyelmet érdemlő munkája az Egy hajótörött története volt, 1955-ben. Több munkáját egyaránt nevezték fikciósnak és nemfikciósnak is. Meghatározóak voltak gyermekkori élményei; ez több regényében visszatérő motívum. Humora Dickenséhez hasonlítható. Fantasztikuma, képzelőereje és iróniája beleillik a sajátos latin-amerikai légkörbe, a maga teremtette Macondo „mikrotársadalmába”, ahol több regénye is játszódik. Leghíresebb regénye, a Száz év magány 1967-ben jelent meg (A pátriárka alkonya, Egy hajótörött története, Az évszázad botránya). —» Predesztináció – Gabriel García Márquez: Száz év magány
Ezen a napon született:
Fogarasi János (1801-1878)
nyelvtudós, jogász, zeneszerző, néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Fő műve az első magyar értelmező szótár, A Magyar Nyelv Szótára, amelyet 1845-től Czuczor Gergellyel közösen szerkesztett. Igazi polihisztor volt, olyan mértékben, ami korában már ritka volt. Jogi értekezéseket, költeményeket és elbeszéléseket is közölt, dalokat és kórusműveket is szerzett, hegedült, de nyelvészeti munkája a legjelentősebb. Úttörő folklorisztikai tevékenysége is (A magyar nyelv metaphysicája, Magyar váltó- és kereskedési jogtan, Hangsúly a magyar nyelvben).
Kovách Aladár (1860-1930)
levéltáros, etnográfus, múzeumigazgató. Előbb a Tolnavármegye, megindulásától a Közérdek munkatársa volt. Kutatási témája a Sárköz néprajza. Elsősorban néprajzi tanulmányai ismertek, kéziratos hagyatéka és a helyi lapokban szétszórt cikkei sokkalta szélesebb körű tájékozottságról tanúskodnak. Névvel jelölt, főleg történeti és néprajzi tárgyú tárcákat is gyakorta közölt. A múzeum néprajzi gyűjteményének megalapozója (Lókultusz maradványa a Tolna megyei Sárközben, Az istenfa, Kezdetleges épületek Tolna vármegyében).
Sir Leonard Woolley (1880-1960)
angol régész. A mezopotámiai Ur városának feltárója. Becsvágytól hajtva arra törekedtek, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a lehetséges leglátványosabb leletek hozzák a napvilágra, nála a pontos, aprólékos alapozásra került a hangsúly, hogy a lehetséges legtöbb és legpontosabb információkat szerezze a kutatott helyről és kultúráról. Sok időt fordított arra, hogy a bennszülött személyzetét kioktassa, hogyan ássanak anélkül, hogy a talált tárgyat elmozdítanák.
Thornton Wilder (1897-1975)
háromszoros Pulitzer-díjas amerikai dráma- és regényíró. Első regényét, a Kabalát, Olaszországban élő amerikaiakról írta, római élményei alapján. A könyvet szinte senki nem vette észre – az igazi kritikai és anyagi sikert a Szent Lajos király hídja című regénye hozta meg 1927-ben. Legtöbb munkájában egyetemes témákat dolgoz fel, tragédiákat, amelyek az idők kezdete óta bárkivel megtörténhet, tehát ebben az értelemben a mindennapi ember egyetemes lénnyé emelkedik. A 40-es években Alfred Hitchcock kérésére forgatókönyvet írt a Shadow of a Doubt című filmhez, azonkívül egy színdarabot The Emporium címmel, melyet Franz Kafka munkáira alapozott (A házasságszerző, A teremtés nyolcadik napja, Van-e gyógyír a szerelemre?).
Gyarmati Anikó (1908-1998)
színésznő, érdemes művész. Színészi diplomáját 1928-ban szerezte a Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián. Pályáját az Országos Kamara Színházban kezdte. 1933-tól az Új Színpad, 1936-tól a Bethlen téri Színházban lépett színpadra. 1945-től a Nemzeti Színház tagja, 1956-tól a József Attila Színházban, 1957-től az Irodalmi Színpadon lépett fel. 1962-től 1969-ig, nyugdíjba vonulásáig ismét a Nemzeti Színház volt tagja. Nyugdíjas művészként a Thália Színházban szerepelt, versmondóként is vállalt fellépéseket.
Eggerth Márta (Marta Eggerth, 1912-2013)
évtizedeken át az Egyesült Államokban élő koloratúrszoprán énekesnő, színésznő. Alig tizenegy éves volt, amikor először fellépett a Pesti Vigadóban, ebben az évben az Operaházban is bemutatkozott. 1927-ben filmszerepet kapott Berlinben, ezzel elindult nemzetközi filmes karrierje. A magyar filmművészetben azzal tett szert hírnévre, hogy Jávor Pál oldalán 1929-ben, az első magyar hangosfilmben. 1934-ben ismerkedett meg a kor ünnepelt operaénekes sztárjával, a lengyel Jan Kiepurával. 1938-ban először Dél-Franciaországba költöztek, majd az Egyesült Államokba vándoroltak ki (Csak egy kislány van a világon, A cárevics, Tavasz Berlinben).
William Holden (William Franklin Beedle Jr., 1918-1981)
Oscar-díjas amerikai színész. Az 1950-es évek egyik legkeresettebb amerikai színésze volt. Az Amerikai Filmintézet Minden idők legjobb színészei listáján a 25. helyet kapta meg. Egy hollywoodi „tehetség vadász” itt csapott le rá, a Columbia filmstúdióban egy másik színész próbafelvételén kiszúrták őt a sikeres színdarab, a Golden Boy filmes adaptációjának főszerepére. Ekkor nevezték át William Beedleről William Holden névre. A Golden Boy sikere után Holden egyik napról a másikra ígéretes hollywoodi sztárrá emelkedett (Alkony sugárút, A 17-es fogolytábor, Hálózat).
Lindsay Anderson (Lindsay Gordon Anderson, 1923-1994)
skót filmkritikus, színház- és filmrendező. Pályáját filmkritikusként kezdte, számtalan írása jelent meg. Komoly szerepet töltött be az ötvenes években kibontakozott Free Cinema mozgalomban, amelynek célkitűzése volt, hogy a munkásosztály is megjelenjen a filmvásznon. Játékfilmek rendezése mellett Anderson számos dokumentumfilmet is rendezett, illetve komoly sikereket ért el színházi rendezőként is (Egy ember ára, Britannia Gyógyintézet, Bálnák augusztusban).
Mentes József (1925-1996)
Jászai Mari- és Aase-díjas színész, érdemes művész, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Pályafutását Miskolcon kezdte 1950-ben, majd 1952-től a Magyar Néphadsereg Színházának művésze volt. 1955-ben elszerződött Szolnokra a Szigligeti Színházhoz, 1956-tól haláláig a Szegedi Nemzeti Színház társulatának megbecsült színművésze volt (Pókfoci, Illetlenek, Ballagás).
Örsi Ferenc (1927-1994)
József Attila-díjas író, forgatókönyvíró. Leghíresebb művei a filmsorozatban, majd regényben is megjelent A Tenkes kapitánya és a Princ, a katona. 1948 óta publikált, első regénye 1957-ben jelent meg. Ifjúsági műveiből sikeres tévésorozatokat készített, számos művét, drámáját, filmjét mutatták be külföldön is. A Szovjetunióban és Mongóliában „Tovaris Tenkescs”-nek szólították, Saigonban „Miszter Tenkez”-nek (Patyolat akció, Aranylakodalom, Kilóg a lóláb).
James Last (Hans Last, 1929-2015)
német zeneszerző és nagyzenekari vezető. Tizenkét éves korától tanult zongorázni, majd tizenévesként átváltott nagybőgőre. Tizennégy évesen, 1943-ban lépett be a Wehrmacht katonai zeneiskolájába. A háború után, 1948-ban vezetője lett a Last-Becker-Ensemble jazz-zenekarnak, amelyben hét éven át közreműködött. Ez idő alatt szavazták meg őt az ország legjobb basszusgitárosának egy dzsessz-szavazáson három egymást követő évben. James Last néven kiadott első albuma az USA-ban a The American Patrol a Warner Brothers gondozásában 1964 körül. Lemezeit változó stílusban, változó zenei műfajokkal készítette, és olyan vendégelőadókkal dolgozott együtt, mint Richard Clayderman vagy Astraud Gilberto.
Venantino Venantini (1930-2018)
olasz színész (Felszarvazták Őfelségét, Piedone Egyiptomban, Sólyomasszony).
Elbert János (1932-1983)
József Attila-díjas irodalomtörténész, műfordító. Az 1956-os megalakulása után munkatársa lett a Nagyvilág című folyóiratnak, amelynél csaknem két évtizedig dolgozott. Közben orosz, lengyel, angol irodalmat fordított, emellett műfordítói és szovjet irodalomtörténeti előadásokat tartott az ELTE-n, mint a világirodalmi tanszék adjunktusa. Tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is.
Kutas László (1936-2023)
Kossuth-díjas szobrász, éremművész. 1954-től 1960-ig Gyenes Tamás, majd Pátzay Pál növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán. Stílusa a realista hagyományokra épül, művei – a témától függően – nem nélkülözik a finom humort sem. Számos műve köztéren valósult meg, illetve magángyűjteményekben található.
Pere János (1940)
Magyar Ezüst Érdemkereszttel és Életműdíjjal kitüntetett dalénekes-előadóművész, Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel kitüntetett magánénektanár. A magyar szalonzenei dalok kutatója és előadója. Kutatásai során előkerült több ismeretlen Sándor Jenő-csárdás, megtalálta a mindenki által háborús szöveggel énekelt Maros menti fenyveserdő aljában című magyar nóta eredeti szövegét is.
David John Bradley (1942)
angol színész. Ismert szerepei közé tartozik Argus Frics a Harry Potter-filmekben, Walder Frey a HBO Trónok harca című fantasysorozatában. A Royal Shakespeare Company egykori diákjaként és Laurence Olivier-díjas színészként Bradley a színpadon is aktív (Fújd szárazra, édes!; Vaskabátok; Világvége).
Czegő Teréz (1947)
színésznő. Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán színésznőként diplomázott 1970-ben. Pályáját a Temesvári Állami Magyar Színházban kezdte. 1985-ben házassága útján került Magyarországra. 1985-től a Békés Megyei Jókai Színházban játszott. 1988-tól a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művésze.
Ivánka Csaba (1948-1996)
Jászai Mari-díjas színész, rendező. A Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakát 1973-ban végezte el. A színházrendező szakon 1987-ben fejezte be tanulmányait. Pályáját a Bartók Színházban kezdte, majd 1974-1981 között a szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja. 1982-től 1996. június 4-én bekövetkezett haláláig a Nemzeti Színház színész-rendezője volt.
Kalocsay Miklós (1950-1991)
színművész. A Színművészeti Főiskola elvégzése után 1973-tól a Madách Színház tagja, majd 1980-tól a Várszínház, 1982-től a Nemzeti Színház színésze. Általában amorózókat alakított, később az ironikus, humoros szerepekhez vonzódott. 1989-től a Szegedi Nemzeti Színházban lépett fel, majd a Független Színpadon játszott. Szinkronszínész is volt, valamint a Kuckó című gyerekműsor házigazdája (A fekete Mercedes utasai, Aranyborjú, Halál a pénztárban).
Záborszky Gábor (1950–2023)
Munkácsy Mihály-díjas festő és grafikus. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatott, a diploma kézhezvétele után ugyanitt továbbképző tanulmányokra iratkozott be a grafikai és a murális művészeti technikákban. Természetes és mesterséges anyagokból keverten formázott domborműveket. Az arany és az ezüst felületeket is műveibe komponálta, s behatóan tanulmányozta a papírmasszát, mint alapanyagot, s ebből alkotta térbe helyezett műtárgyait. Művészetének egyedi stílusa hamar feltűnt itthon és a nagyvilágban.
Olivia Hussey (Olivia Osuna, 1951)
Golden Globe-díjas argentin–angol színésznő, aki Franco Zeffirelli 1968-as Rómeó és Júlia című filmjében Júlia szerepével lett híres. Golden Globe és David di Donatello díjakat szerzett a mű nyomán. Amikor hétéves volt, Hussey és öccse elmentek angol anyjukhoz, aki Londonban élt. Itt Olivia jelentkezett az Italia Conti Academy színiskolába öt évre (A názáreti Jézus, Halál a Níluson, Vírus).
Sárvári Győző (1954–2021)
színész. Színészi diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1978-ban szerezte. A főiskola után a Veszprémi Petőfi Színházhoz szerződött. 1980 és 1986 között a Madách Színház tagja volt. 1987-től szabadfoglalkozású művész volt.
Takács-Nagy Gábor (1956)
Kossuth-díjas hegedűművész és karmester. Hegedűtanulmányait 8 éves korában kezdte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. 1975-ben Schranz Károlyal, Ormai Gáborral és Fejér Andrással együtt alapította meg a Takács Kvartettet. A kvartett a Hungaroton és a Decca Records lemezkiadóknál készített felvételeket. 1996-ban Várjon Dénessel (zongora) és Szabó Péterrel (cselló) együtt megalapította a Takács Zongoratriót, és emellett a Budapesti Fesztiválzenekar koncertmestere is lett. 2010-ben a MÁV Szimfonikus Zenekar vezető karmestere és művészeti vezetője, 2012/2013-as évadtól pedig a Budapesti Fesztiválzenekar vezető vendégkarmestere lett.
Nick Hornby (1957)
angol regényíró és kritikus. Művei többnyire a zenéről, a sportokról, az emberi kapcsolatokról és természetről, valamint a fiatalságról szólnak. Számtalan esszét írt a modern kultúráról, de kiváltképp a zenéről. Cikkeiből több válogatást is kiadott (Fociláz, Vájtfülűek brancsa, Cicikrisztus).
Sean Bean (Shaun Mark Bean, 1959)
angol színész. A Royal Academy of Dramatic Art ban tanult és 1983-ban végzett, mint színész. Az 1980-as évek elején már több West End-i darabban fellépett. Első filmszerepét 1984-ben kapta. Legkedveltebb műfajai a Shakespeare-komédiák. Olyan filmek tették világszerte ismertté, mint a Trója, a Mentőexpedíció, A Gyűrűk Ura-filmsorozat, valamint a Trónok harca című televíziós sorozat.
Fon Gabi (1960)
színésznő, rádiós műsorvezető. 1979 és 1983 között a Magyar Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult, majd a kecskeméti Katona József Színházban játszott. Ezután 1984-től a Népszínházban, 1985-től a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban lépett fel, 1988-tól pedig szabadúszó (Fekete kolostor, A nap lovagja, A katedrális).
Jennifer Garner (1972)
Golden Globe-díjas amerikai színésznő, producer. 2001 és 2006 között az ABC Alias című akcióthriller-sorozatában alakította a főszereplőt, Sydney Bristow CIA ügynököt. Sorozatbeli munkásságával Golden Globe- és Screen Actors Guild-díjat nyert, továbbá négy alkalommal jelölték Primetime Emmy-díjra. Aktivistaként számos jótékony, főként gyermekekkel kapcsolatos társadalmi ügyet szolgál. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Pearl Harbor – Égi háború, Hirtelen 30, Valentin nap).
Maïwenn (Maïwenn Le Besco, 1976)
francia színésznő, forgatókönyvíró, filmrendező és producer. Pályáját gyermekszínészként kezdte, első filmes megjelenésére három éves korában került sor. Az igazi ismertséget azonban az önmaga által 2006-ban rendezett, önéletrajzi ihletésű dráma, a Pardonnez-moi hozta el számára, amellyel két kategóriában is César-díjra jelölték. A többszörösen díjazott művész hat nagyjátékfilmet rendezett (Az ötödik elem, Magasfeszültség, Tökéletes szerelmi bűntény).
Nicholas D’Agosto (1980)
amerikai színész. Első jelentős szerepét 1999-es Gimiboszi című vígjátékban kapta. A Marquette Egyetemen történelmet és színjátszást tanult. Eközben számos darabban lépett fel és részt vett az avantgárd Theater X színtársulat megalakításában. 2002-ben cum laude diplomát szerzett, majd Los Angelesbe költözött, hogy színészi karrierjét folytassa. Az ezt követő években vendégszerepeket kapott a televíziózás legjelentősebb drámasorozataiban.
Ezen a napon halt meg:
Madame de Sévigné (1626–1696)
francia nemesi családból származó nőíró, a XVII. századi Európában divatos levél-műfajban alkotott. Levelezése mintegy 26 kötetre rúg, melyből egy rövid válogatás olvasható magyarul is. Franciaországban komoly kultusza volt, beválogatták a Nagy Írók Gyűjteményébe.
Benjamin Franklin (1706-1790)
amerikai diplomata, feltaláló, író, polgári demokrata politikus, természettudós, filozófus, nyomdász, az első név szerint ismert amerikai sakkozó. Mint nyomdász tanonc, alkalma nyílt rengeteget olvasni, valamint könyvgyűjteményét is gyarapította megspórolt pénzéből. Egy okos trükknek köszönhetően pedig írásai először jelenhettek meg a nyilvánosság előtt, igaz, csakis álnév alatt. Megalapított egy művelődési kört, amiből később létrehozta az első kölcsönkönyvtárat. Az ingyenes iskoláztatásnak és a nők oktatásának elkötelezett híve volt. Felismerte az iskolai önképzőkörök fontosságát és az élő idegen nyelvek szerepét.
(Báró aranyosmedgyesi) Mednyánszky László (1852–1919)
festő és grafikus. Münchenben, majd 1873–1877 között Párizsban tanult. 1888–1892 között Párizsban élt. Tájfestészete a barbizoni felfogásból indult, de örökös vándorlása során a természet alapos ismeretéből festői igényessége rendkívüli erejű műveket alkotott. A század vége felé az élet legszélső végein élők felé fordult. Képein rendkívüli lelki mélységben ábrázolja a magányt, a kiszolgáltatottságot.
Katharina Schratt (Schratt Katalin, 1853–1940)
osztrák színésznő, Ferenc József császár barátnője. 17 évesen szülővárosában a badeni színházban debütált. 1872-ben a berlini királyi udvari színházhoz került és rövid idő alatt komoly sikerei lettek. Néhány hónap múlva azonban elhagyta Németországot, mivel meghívást kapott a bécsi Városi Színháztól (Burgtheater). Hamarosan a bécsi színházak vezető színésznője lett.
Tapolczai Gyula (1903–1954)
színész, érdemes művész. Pécsett kezdte meg színészi pályáját 1920-ban. Elsősorban komikus epizódszerepeket kapott hangja, alakja miatt. Buffó-komikus volt, valamint kapott filmszerepeket is (Az új földesúr, Talpalatnyi föld, Civil a pályán).
Nádasdy Kálmán (Graff, 1904-1980)
háromszoros Kossuth-díjas opera-, színházi és filmrendező, színészpedagógus, színházigazgató, műfordító, kiváló művész. Segédrendezőként került a budapesti Operaházhoz, 1923-ban. 1926 és 1932 között zeneszerzést tanult a Zeneakadémián, ahol Kodály Zoltán volt a tanára. 1933-ban az Operaház rendezője, majd 1941-től főrendezője lett, 1957 és 1966 között vezető főrendezője, 1959 és 1966 között pedig igazgatója volt. Rendszeresen rendezett külföldi színházakban is. A Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség elnöke volt 1952 és 1957 között.
Muráti Lili (Muráti Teodóra Aurélia, 1911–2003)
színésznő és írónő. Legismertebb szerepeit a Doktor Zsivágó, az Elnökkisasszony, A csúnya lány és Ez történt Budapesten filmeknek köszönhette – összesen 18 magyar és számos spanyol filmben játszott. Az 1930-as és ’40-es években valósággal bálványozták Magyarországon. Hazai karrierje a második világháború végén akkor tört meg, amikor koholt vádakkal nyilasnak bélyegezték, ami után nagy nehézségek árán férjével Spanyolországba menekültek.
Tibád Levente (1936-2020)
erdélyi magyar nyelvész, helynév- és helytörténet-kutató, tanár. 1958-ban a magyar forradalom leverését követő megtorlások hullámában kizárták az egyetemről. A névtan, a helynévkutatás és -feldolgozás területén végzett tudományos munkát. Tordatúri tanársága idején összegyűjtötte és közölte a falu helyneveit, később a Fehér-Nyikó-mente falvainak helynévanyagát tárta fel, ebből írta doktori értekezését, amelyet 1982-ben védett meg a BBTE-n.
