Névnapok: Hugó, Agád, Agapion, Pál, Palmer, Pável, Pósa, Urbán
Események:
1724 – Jonathan Swift kiadja a hét füzetből álló, korrupció ellenes Drapier leveleket.
1748 – a spanyol Rocque Joaquin de Alcubierre megkezdi Pompeii romjainak feltárását.
1776 – megjelenik Lipcsében Friedrich von Klinger (Fjodor Ivanovics Klinger) Sturm und Drang (Vihar és vágy) című műve, amelyről szellemi irányzatot neveztek el.
1822 – Luigi Cherubini olasz zeneszerző lesz a Conservatoire de Paris Zeneművészeti Főiskola igazgatója – közel 20 évig tölti be ezt a posztot.
1854 – megjelenik Charles Dickens Nehéz idők című sorozata a Household Words magazinban (USA).
1857 – a bolondok napján Herman Melville kiadja A magabiztos ember című regényét New Yorkban.
1884 – megalakult a Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt.
1919 – a németországi Weimarban megnyílik a befolyásos Bauhaus Iskola Walter Gropius építész vezetésével.
1929 – Luis Buñuel bemutatja korszakalkotó Andalúziai kutya című 16 perces filmjét, melyet Salvador Dalival együtt forgattak, és amely számos horrorisztikus jelenetet tartalmazott, megbotránkoztatva ezáltal a francia közönséget.
1930 – A kék angyal című film premierje Németországban, Marlene Dietrich főszereplésével.
1966 – A feketeművészet első világfesztiválja (Dakar, Szenegál).
2004 – a Google elindítja Gmail e-mail szolgáltatását.
2017 – Bob Dylan átveszi irodalmi Nobel-díjat, egy privát ünnepségen Stockholmban.
2019 – jelentős régészeti lelőhelyet fedeztek fel a Titicaca-tó közepén (Andok) egy zátonyon, amely a kr.u. 8. és 10. századból származik (Tiwanaku, preinka kultúra).

Megszületett Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1809-1852) ukrán származású orosz író.
Az orosz irodalom klasszikusa, az orosz széppróza és drámairodalom egyik legnagyobb hatású alakja. Első novellagyűjteménye, az Esték egy gyikanykai tanyán a romantika jegyében, de reális talajon, az ukrán népéletben és folklórban fogant. A falusi méhész által esténként előadott, hol idilli, hol fantasztikus, néha egyenesen hátborzongató történetek jóízű anekdotázással, mulatságos históriákkal keverednek. Különös és naiv, az irodalomban korábban ismeretlen világ tárul fel az olvasó előtt, melyben egyszerre van jelen a valóságos és a fantasztikum. Szerény írói honoráriumán kívül főként kölcsönökből, adományokból élt. Legnagyobb, ma már klasszikusnak számító színműve, A revizor 1836 tavaszán készült el. Gogol hatása az orosz irodalom nagy íróegyéniségeire nyilvánvaló. A városban szorongó kisember Gogollal kezdődött irodalmi ábrázolása Dosztojevszkij pályafutásának különösen az elején érezhető. Vidéki földesurainak szatirikus rajza szintén Gogol hatását mutatja (Holt lelkek, Az őrült naplója, A köpönyeg).
Meghalt Molnár Ferenc (Neumann, 1878-1952) író, újságíró.
Középiskolai tanulmányait 1887 és 1895 között a Lónyay Utcai Református Gimnáziumban végezte. Utolsó gimnáziumi évében megválasztották az önképzőkör titkárának. Ekkor már aktívan újságírónak készült, de szülei nyomására 1896-tól egy évig a genfi egyetemen, később Budapesten jogot tanult. Ebben az időszakban már cikkei jelentek meg budapesti napilapokban. Első nagy feltűnést keltő írása az 1901-ben megjelent szatirikus regénye, Az éhes város volt. 1908-tól már több külföldi városban is játszották színpadi műveit, de a polgári társadalom kritikája miatt az előadások nem mindig találtak kedvező fogadtatásra. Az első világháború alatt Galíciában volt haditudósító. Az 1920-as és 30-as években sok könnyed színdarabot írt, amelyek korának legnépszerűbb színpadi szerzőjévé tették. 1939-ben a fenyegető nemzetiszocializmus elől Darvas Lilivel Franciaországba, Svájcba, majd 1939-ben New Yorkba menekült. Amerikában súlyos depressziója ellenére forgatókönyveket és színdarabokat írt. Külföldön olyan sikereket aratott, amelyről magyar író álmodni sem mert. Senkit sem utánzott, kifogyhatatlan ötletesség, könnyed, ironikus-szellemes hang, frissen pergő, feszült dialógusok, jól komponált cselekmények, bámulatos színpadtechnika jellemzik (A Pál utcai fiúk, A vörös malom, Játék a kastélyban). —» Az éhes város, mely soha jól nem lakhat
Megszületett Milan Kundera (1929) cseh, 1993-tól már csak francia nyelven publikáló író, drámaíró, költő, esszéista.
Irodalmi pályafutása költőként indult. Az ötvenes években megjelent három verseskötete meg is hozta számára az elismertséget. Első regénye, a Tréfa, melyben a sztálinizmus visszásságaival foglalkozott, 1965-ben látott napvilágot. Jelentős szerepet vállalt az 1968-as prágai tavasz eseményeiben, így a bukás után ő sem kerülhette sorsát, kizárták a pártból, elbocsátották állásából, és általában eltiltották a tanítástól. Természetesen nem is publikálhatott. Második regénye a publikációs tilalom miatt Párizsban jelent meg francia nyelvű kiadásban. 1975-ben Franciaországba emigrált, ahol a rennes-i egyetem vendégprofesszora lett. 1979-ben megfosztották cseh állampolgárságától, 1981 óta francia állampolgár. Kundera egy olyan világ képét tárja elénk, ahol a tárgyi körülmények, az elidegenedett társadalmi viszonyok már annyira nyomasztóak, hogy megfosztják az egyént szabad akaratától, szétzúzzák egyéniségét, és csírájában fojtják el önmaga vagy mások megértésére irányuló próbálkozásait. Az ember élete társadalmi funkcióvá zsugorodik. Az ember a redukció törvényében él, az élet végzetesen elszürkül (Búcsúkeringő, Elárult testamentumok, Találkozás).
Ezen a napon született:
Jean Anthelme Brillat-Savarin (1755-1826)
francia gasztronónus, író, politikus. 1825 decemberében, két hónappal halála előtt jelent meg Az ízlés fiziológiája című műve, mellyel hírnevét is megalapozta. A néhol meglehetősen terjengős, aforizmákkal és axiómákkal teli könyv a mai napig az egyik legfontosabb és leggyakrabban elemzett gasztronómiai mű.
Franz Eybl (1806-1880)
osztrák biedermeier festő. Már 10 évesen, 1816-tól a Bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult. 1825-ben megkapta a Gundel-díjat és 1828-ban a Lampi-díjat, 1843-tól a Bécsi Akadémia tagja volt, 1853-tól a Belvedere-ben lévő Császári Képtár felügyelője (Olvasó lány, Szlovák hagymaárus, Egy kovácsműhely belseje).
Erdélyi János (1814-1868)
ügyvéd, költő, az MTA rendes tagja, a Kisfaludy Társaság titkára. Apja maga is verselgetett. Tanítványaival többször megfordult Pesten és módjában állt megismerkedni a reformkor politikai és irodalmi életének számos nevezetes alakjával. 1834-től rendszeresen megjelenő verseivel, kritikáival neve ismertté lett. A népköltészetről tartott székfoglalója után hozzákezdett nagy jelentőségű vállalkozásához, a népdalok és mondák gyűjtéséhez. 1847-ben mint a Szépirodalmi Szemle szerkesztőjeként az esztétikai szemléletű kritikát vezette be. Különösen esztétikai, irodalomelméleti és kritikai munkássága jelentős (Magyar népköltési gyűjtemény, A hazai bölcsészet jelene, A bölcsészet Magyarországon).
Marastoni József (1834-1895)
festőművész, litográfus. Apja, Marastoni Jakab, az 1830-as évek közepén Pestre költözött és 1846-ban festészeti magániskolát nyitott. József 1850-ig ebben az iskolában, majd három évig a velencei képzőművészeti akadémián tanult festeni. 1853-ban visszatért Pestre, majd Székesfehérváron dolgozott mint portréfestő és litográfus. 1868-ban Bécsbe költözött, és a jövedelmezőbb kőnyomatú arcképkészítésbe fogott. Számos ismert 19. századi magyar személyiség arcképét megörökítette.
Vikár Béla (1859–1945)
etnográfus, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A Kalevala műfordítója. Már az 1870-es évek végétől népmesék és népdalok szövegeit jegyezte le gyorsírással. 1896 karácsonyán Borsod vármegyében kezdte el – Európában egyedülálló módon – fonográfra rögzíteni a népdalokat. Bartók Béla jegyezte le fonográffelvételeit (La Fontaine összes meséje; Sota Rusztaveli Tariel, a párducbőrös lovag – grúz eposz, A regös ének).
Ferruccio Benvenuto Busoni (1866–1924)
anyai ágon német, apai ágon olasz származású zeneszerző, zongorista, zenetudós és karmester. Ő maga mindig Berlint tekintette igazi otthonának, és operáit is mindig német nyelvű szövegre komponálta, ugyanakkor nem tagadta meg olasz gyökereit sem, így általában német-olasz zeneszerzőként szokták említeni. Kivételes technikával rendelkező zongoraművész volt, aki a zongorairodalom nagy műveire specializálta magát, azokat nagy virtuozitással és intellektualitással adta elő. Első művei a posztromantikus stílust képviselték, később megtartva a régi formákat modernizálta azokat. Zeneesztétikai munkái is megjelentek. ––> Busoni, Doktor Faust, Operaház
Edmond Rostand (1868–1918)
francia költő, drámaíró, az újromantika képviselője. Irodalmat, történelmet és filozófiát tanult a Collège Stanislas falai között Párizsban, 1901-ben lett a legfiatalabb író a Francia Akadémia tagjai között (Cyrano de Bergerac, A napkeleti királykisasszony, Don Juan utolsó éjszakája).
Lengyel Pál (1868-1932)
nyomdász, újságíró, eszperantó nyelvű lapok kiadója. 1883-ban került Szekszárdra nyomdász-tanoncnak, tanulóévei után hosszabb útra indult. 1895-ben nyomdát nyitott a Szekszárdon. 1904-ben Párizsba hívták, és ott igazgatói állást kínáltak neki egy nyomdában. Itt találkozott a nyelv megalkotójával Zamenhoffal 1905-ben. A nyomda több folyóiratot adott ki eszperantó és francia nyelven.
Sergey Rachmaninov (Szergej Rahmanyinov, 1873-1943)
orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester. Bár zeneszerzőként való elismerése váratott magára, zongoraművészi teljesítményével, legendás technikai tudásával és ritmusérzékével hamar tekintélyt szerzett, nemzedéke legnagyobb zongoristája volt. Arisztokrata családban született, ötéves korától tanult zongorázni, és nagy tehetségnek tartották. 1917-ben a forradalom miatt családjával együtt kénytelen volt elhagyni hazáját. 1931-ben a The New York Times-ban megjelent szovjetellenes cikk után indexre kerültek művei a Szovjetunióban (Holtak szigete, Magyar tánc, III. szimfónia). —» Rahmanyinov és Brahms
Edgar Wallace (Richard Horatio Edgar Wallace, 1875–1932)
angol krimi-, újság- és színműíró. 175 regényt, 24 színdarabot és számos újságcikket írt. Regényeit több, mint 160 esetben filmesítették meg. Egy magazin romantikus történetek megírására kérte föl, de ő inkább afrikai történeteket adott el a kiadónak, amelyekkel nagy sikereket ért el. Folyamatosan írta könyveit, hogy családja megélhetését biztosítsa (A zöld íjász, A hatalom könyve, A tollas kígyó bosszúja).
Octavian Goga (1881-1938)
román költő, drámaíró, antiszemita politikus, a Román Királyság miniszterelnöke. 1900 és 1904 között egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán, majd – 1905-től, mint az ASTRA erdélyi román kulturális és irodalmi egyesület ösztöndíjasa – Berlinben végezte. Egy ideig Ady Endre barátja volt. 1937 decemberében II. Károly király felkérte kormányalakításra, s az általa vezetett új román kormány meghozta az első zsidótörvényt.
Rubinyi Mózes (1887-1965)
nyelvész, irodalomtörténész, akadémikus. Kutatási területe: Nyelvesztétika; a magyar nyelvtudomány története; Mikszáth Kálmán írásművészete (A moldvai csángókról, Mikszáth Kálmán stílusa és nyelve, Simonyi Zsigmond helye a magyar nyelvtudomány történetében).
Pécsi József (Goldberger, 1889-1956)
fotóművész, fényképészeti szakíró, szaktanár. Az avantgárd csoportnak aktív tagja volt, megalapította és formálta ezt a stílusirányzatot. 20-30-as évekre nagymenő, híres portréfotós-, meghatározó személyisége lett a közéletnek. Festőies, lágy rajzú képek, nemeseljárások, lágy kontúrok jellemezték képeit.
Cselényi József (1899–1949)
színművész, aranykoszorús magyar nóta-énekes. Az első világháború idején katonaszínházat alapított, ott rendezett és játszott. Hazatérése után vizsgát tett a Színészegyesületben. 1919-ben a Műszínkörhöz, 1920-ban a Budai Színkörhöz szerződött. 1921-ben az Óbudai Kisfaludy Színházban játszott. Népszerűek voltak rádiós szerepei; számos hanglemez készült vele.
Miháltz Pál (1899–1988)
Munkácsy-díjas festőművész, grafikus, kiváló művész. Képzőművészeti tanulmányait 1918-ban kezdte el a Képzőművészeti Főiskolán. 1930-tól nyaranta Szentendrén dolgozik, 1946-ban választották a Régi Művésztelep tagjává, itt alakította ki önálló stílusát. Mind a posztimpresszionizmus, mind a szimbolizmus hatott rá. Festészetét a kifinomult magas színkultúra, a konstruktivizmus fegyelme jellemzi. Meghatározó témája az ember és környezete, meditatív, melankolikus, kissé révedező átírással. A nyolcvanas években művészete még bensőségesebb, drámaibb színezetű és monumentalitással telítődik (Viadukt, Csellózó nő, Szentendrei házak).

Bene Géza (1900–1960)
festő, grafikus. Édesapja révén, a vasutasoknak és családtagjaiknak járó szabadjeggyel beutazta fél Európát, járta a neves múzeumokat és képtárakat, megismerte a friss művészeti irányzatokat. Az első világháború idején besorozták. 1920-ban Budapestre költözött, ahol beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Részt vett a két világháború közötti művészeti mozgalmakban (KÚT, UME). Művészetét a természet, az erdők, mezők szeretete inspirálta. Néha portré jellegű képeket is festett (Táj lovakkal, Piros fák, Vízparton).
Goda Gábor (1911-1996)
író, műfordító, színházigazgató. Alkalmi munkákból élt, az újságírásba is belekóstolt, ezt követően a Független Szemle könyvkiadóban dolgozott. Volt lektor és fordító is, 1931-ben pedig a Porond című folyóiratot szerkesztette. Írói pályafutása – a rövid költői kitérőt követően – novellákkal folytatódott. Az 1930-as években több nagyobb lélegzetű prózai művet írt, amelyeket a világháború után átdolgozott és megjelentetett. Novelláival, regényeivel, publicisztikai írásaival a háború utáni szocialista irodalom egyik jelentős alakja lett (Levél a pokolból, Volt egyszer egy család, Tűnődések).
Cseres Tibor (1915-1993)
Kossuth- és József Attila-díjas író, 1987 és 1989 között a Magyar Írók Szövetsége elnöke. Történelmi regényei és tényfeltáró írásai kulcsfontosságúak voltak a magyar nép történelmi lelkiismeretének és büszkeségének ápolásában a 20. század második felében. Versesköteteit Pálos Tibor néven publikálta. 1945-ben a Viharsarok című „munkás és parasztújság” alapítója volt (Zöld levél árnyéka, Hideg napok, Felhők fölött száll a sas).
Gulyás György (1916-1993)
karnagy, zenetanár. Több zenei szervezetben töltött be vezető tisztséget. A debreceni zeneművészeti szakközépiskola igazgatója lett 1966-ig. Az intézmény 1957-ben vette fel Kodály Zoltán nevét, a zeneszerző engedélyével. 1955-ben alapította meg az iskola növendékeiből a Kodály Kórus elődjét leánykarként, 1959-ben már vegyeskar volt az együttes. Gulyás 1966-ban a tanárképzés felsőfokra emeléséért alapította meg a Zeneakadémia debreceni tagozatát, aminek tíz éven át igazgatója volt.
Bán Zoltán (1916-1998)
színész, szerkesztő, rendezőasszisztens. Pályáját 1933-ban kezdte a soproni színházban Tolnai Andor társulatánál. Az 1930-as évek végétől munkaszolgálatos. A háború után különböző szakszervezeti lapoknál szerkesztőként dolgozott. Dolgozott az Országos Filharmóniánál, a Vidám Színpadon, a József Attila Színháznál, a filmgyárban, a Magyar Televízióban és a Magyar Rádiónál (Felfelé a lejtőn, Illetlenek, Kismaszat és a Gézengúzok).
Károlyi Judit (1920-?)
színésznő. Színésznőként az Országos Színészegyesület színiiskolájában végzett 1937-ben. Pályája Károlyi János színtársulatában indult, ekkoriban leginkább naiva és szubrett szerepeket játszott. 1949-től a debreceni Csokonai Színházban szerepelt. 1952-től az Állami Faluszínház, majd a jogutód Állami Déryné Színház társulatának művésznője volt.
Mifune Tosiró (1920-1997)
japán színész, közel 170 filmben szerepelt. Hatásos fellépése, széles színészi eszköztára, idegennyelv-tudása és hosszú munkakapcsolata Kuroszava Akirával korának leghíresebb japán színészévé tette, és könnyedén lett a legismertebb a nyugati közönség előtt is. Gyakran alakított nyers, mogorva szamurájt vagy rónint, megváltoztatva ezzel a szamurájokról kialakult előkelő, finom képet. Mifunét tartják számon a „kóbor harcos” karakter megteremtőjeként (A vihar kapujában, A hét szamuráj, A Midway-i csata).
Debbie Reynolds (Marie Francis Reynolds, 1932-2016)
amerikai színésznő. 1948-ban Burbankben szépségkirálynő volt. Éjszakai mulatókban, musicalekben szerepelt az 1950-es évek során, majd a Broadwayon lépett fel. Ezután kezdett filmezni. 1952-ben vált ismertté az Ének az esőben című filmben Gene Kelly partnereként. 31 évesen, 1964-ben Oscar-díjra jelölték Az elsüllyeszthetetlen Molly Brown című filmben nyújtott alakításáért.
Ali MacGraw (Elizabeth Alice MacGraw, 1939)
Golden Globe-díjas amerikai színésznő, modell, író és állatjogi aktivista. 1970-ben szerzett nemzetközi hírnevet a Love Sory-ban Jenny Cavalleriként nyújtott alakításával, amit Oscar-díj jelöléssel és Golden Globe-díj a legjobb női főszereplőnek – filmdráma díjjal jutalmaztak. Önéletrajzi könyve 1993-ban jelent meg Mozgóképek címmel (A szökés, Konvoj, Dinasztia).
Horváth Ferenc (1939)
színész. Hegedűs Tibor Színművészképző Magántanodájában 1959-ben kapott színészi oklevelet. 1961-től az Állami Déryné Színházhoz szerződött. 1978-tól nyugdíjba vonulásáig a jogutód Népszínház illetve a Budapesti Kamaraszínház tagja volt.
Németh Tibor (1949)
bábművész, színész. A Bábszínészképző Tanfolyamot 1977-ben végezte el. Pályáját az Állami Bábszínháznál kezdte. 1992-től a Kolibri Színház alapító tagja.
Thész Gabriella (1949)
Liszt Ferenc-díjas karnagy, érdemes művész. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Középiskolai Énektanár és Karvezető Tanszakán diplomázott 1973-ban. 1976-ban az amerikai Kodály Intézetben és a Bostoni New England Konzervatóriumban tanított szolfézst. 1988-ban a Holy Names College-ben volt tanár. Szemináriumokat, előadásokat tartott számos országban. 1975-től 1994-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola gyakorlatvezető tanára. 1992 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Tagozat karvezetéstanára, 1985-től a Magyar Rádió Gyermekkórusának tanára és karnagya, 1995-től 2012-ig vezető karnagya.
Barry Sonnenfeld (1953)
Primetime Emmy-díjas amerikai filmrendező, producer és operatőr. Pályafutása elején operatőrként tevékenykedett. Filmrendezőként leginkább vígjátékokat rendezett (Men in Black – Sötét zsaruk, Wild Wild West – Vadiúj vadnyugat, Totál káosz).
Rubold Ödön (1954)
Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész. 1982-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1982-1997 között a Nemzeti Színház tagja, majd 1997-1999 között szabadúszó volt. 1999-2009 között a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 2009-től ismét szabadfoglalkozású lett. 2011-2012 között Szarvason, 2012-2014 között a békéscsabai Jókai Színházban játszott és rendezett. Színészi pályafutása mellett Színészmesterséget tanított a Nemzeti Színiakadémián. 2017-től ismét a Nemzeti Színház tagja (Mephisto, Európa expressz, Majdnem szűz).
Christian Thielemann (1959)
német karmester. 2012-től a Drezdai Szász Állami Zenekar (Sächsische Staatskapelle Dresden) vezető karmestere volt. 2013 és 2022 között a salzburgi húsvéti fesztivál művészeti vezetője is volt, 2015 és 2020 között a Bayreuthi Ünnepi Játékok zenei igazgatója.
Susan Boyle (1961)
skót énekesnő, régebben szociális munkás, aki a Britain’s Got Talent tehetségkutató műsor 3. sorozatában, 2009-ben versenyzőként vált ismertté. Szinte azonnal világhírnévre tett szert, ahogy a verseny első fordulójában a Nyomorultak „I Dreamed a Dream” dalát adta elő. A közönség és a zsűri kezdeti, szkeptikus, nem sokat váró hozzáállása, majd – Boyle hangja ismeretében – kitörő ünneplése drámai kontrasztot képezett.
Kris Marshall (Christopher Marshall, 1973)
angol színész. Színészként a My Family című brit sorozatban játszott és alakításáért 2002-ben átvehette a British Comedy Awards díját Legjobb Újonc kategóriában (Doktor Zsivágó, A velencei kalmár, Halálos temetés).
Farkas Gábor Gábriel (1976)
énekes, festőművész, színész. Még az érettségi előtt 16 évesen letette a felsőfokú rendezői vizsgát, de csak az érettségi után vehette kézbe az oklevelet. A gimnáziumi évek alatt kisebb zenekarokban billentyűs, vokalista és énekesként játszott. A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán 2000-ben fejezte be tanulmányait. Sokoldalú művész, színpadi tehetsége korán megmutatkozott.
Pethő Gergő (1980)
bábművész, színész. 2009-től a Harmadik Figyelmeztetés színészzenekar alapító tagja, dobosa. 12 évesen kezdett bábozni a Kolibri Színház Kreatív Gyermekstúdiójában. 1999-től a Kolibri Színház felnőtt stúdiójának tanulója, majd 2000-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt, 2004-ben végzett a színész szak bábszínész tagozatán. Játszott többek között a Ciróka Bábszínház, a Harlekin Bábszínház előadásában is, illetve kisebb filmszerepeket is kapott.
Sam Huntington (1982)
amerikai színész (Dzsungelből dzsungelbe, Már megint egy dilis amcsi film, Superman visszatér).
Taran Killam (Taran Hourie Killam, 1982)
amerikai színész, énekes, humorista és író. A Los Angeles County High School for the Arts-ban tanult. Ezután a Los Angeles-i Egyetemen folytatta tanulmányait, de kilépett, hogy színészi karriert folytasson. Leginkább az Amanda show, Így jártam anyátokkal, MADtv, Új csaj, Saturday Night Live és Single Parents című sorozatokból ismert. III. György király szerepét játszotta a Hamilton című musicalben (A spanom csaja, Női szervek, Vad folyó).
Matt Lanter (Matthew MacKendree Lanter, 1983)
amerikai színész, szinkronszínész, modell. Világhírnévre Liam Court szerepében tett szert a 90210 című televíziós drámasorozatban. 2016 és 2018 között az Időutazók című sci-fi-sorozatban kapott főszerepet. Filmes munkái közé tartozik a Katasztrófafilm, a WarGames 2. – A halálkód, a Kegyetlen titok, a Vámpíros film és A szobatárs. Keresett szinkronszínész.
Ezen a napon halt meg:
Cristofano Allori (1577–1621)
olasz manierista festő, a késői firenzei iskola egyik vezéralakja. Oltárképeket és arcképeket festett. Fő műve, a Judit Holofernes fejével, a firenzei Pitti-képtárban látható, akárcsak az Ábrahám áldozata című alkotása. Kivételes technikai tudása Correggio egyes képeiről készített másolatairól is lemérhető. Viszonylag kevés képet festett, mivel kifinomult ízlésű, műveire nagyon kényes művész volt.

Révai Miklós (1750-1807)
szerzetes, nyelvész, egyetemi tanár, a magyar történeti nyelvészet megalapítója. Máig élő helyesírási alapelvünket, a szóelemző elvet képviselte. Új nyelvészeti szakszavakat is alkotott, így például a helyesírás és a nyelvtudós szavunkat. Számos magyar és latin költeményt írt, többnyire alkalmiakat, melyek az akkori hírlapok (Orpheus, Magyar Hírmondó) mellékletein jelentek meg.
Scott Joplin (1868-1917)
amerikai zeneszerző és zongorista. Egy volt rabszolga fia, egyike volt az első olyan afroamerikai zenészeknek, aki európai stílusú klasszikus zeneszerzőnek számított, mert romantikus stílusban írt. Zenei stílusa keveredett a ragtime-mal is. Bőrszíne miatt alig kapott lehetőséget, hogy bemutassa klasszikus zeneműveit (Treemonisha, Antoinette, Reflection Rag).
Max Ernst (1891–1976)
német festő, grafikus, szobrász, költő. Nem volt hagyományos művészeti képzése. Korai művészetében a késő gótikus mesterek inspirálták, később szabadon engedte érvényesülni képein a kor nagy áramlatait.

Patkó Károly (1895—1941)
festő és grafikus, a Római iskola tagja. Tanulmányait Budapesten végezte, a Képzőművészeti Főiskolán diplomázott. 1923-ban elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság római ösztöndíját. Megtanulta az olaszoknál divatozó temperatechnikát, amelyet később Aba-Novák Vilmos is nagy sikerrel alkalmazott. Az expresszionista és konstrutivista irányzatot sajátosan ötvözte a novecento neoklasszicista irányával. Erőssége volt a figurális ábrázolás, összefoglaló tájképek festése, mitológiai, bibliai és szociális témák megragadása és a rézkarcolás.
Ignotus Pál (Veigelsberg, 1901-1978)
író, újságíró, a Nyugat-alapító Ignotus Hugó fia. Alig 18 évesen a tanácsköztársaság idején aktív politikai szerepet vállalt. 1920 után polgári liberális publicistaként az Esti Kurír vezércikkírójaként vált ismertté. Többek között munkatársa volt a kor legbefolyásosabb irodalmi folyóiratainak, a Nyugatnak és a Toll című lapnak is. 1938 végén a zsidótörvény elől Angliába emigrált. 1945-től a londoni magyar követség sajtóattaséja volt, ahonnan 1949 nyarán hazarendelték. 1949 szeptemberében kémkedéssel és a szociáldemokrata „szervezkedésben” való részvétellel vádolták, majd 15 évi börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban rehabilitálták. Az ’56-os forradalom leverése után újra elhagyta Magyarországot és ismét Londonba ment (A horogkeresztes hadjárat, Csipkerózsa, Börtönnaplóm).
Vaszkó Erzsébet (1902–1986)
festő és alkalmazott grafikus. 1925-1929-ig járt a Képzőművészeti Főiskolára. 1931-től már kiállító művész, 1940-ben szerepelt a Velencei biennálén. Főleg a szentendrei művésztelepen dolgozott. Festészetének korai szakasza Paul Klee hatását sejteti, legjelentősebb alkotásai a szentendrei festészet konstruktív szemléletű áramlatához kötődnek.
Vankóné Dudás Juli (1919–1984)
parasztfestő, népművész. Tizennyolc évesen a helyi népi együttes vezetője lett. Több nemzedék számára adta tovább a gyermekkorában megismert és az idősebbektől eltanult hagyományokat. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy írt, rajzolt, hímzett, szőtt, szőttes- és hímzésmintákat tervezett, valamint énekelt is. Festményeinek és rajzainak fő témáit szülőföldje népszokásai, valamint az ünnep- és hétköznapok adták.
Vándor József (Weinberger, 1921–1990)
színész, a Madách Színház társulata a halála után az emlékére hozta létre a Vándor Pufi-díjat. Kijárta Gaál Béla filmiskoláját, majd fizikai munkásként dolgozott. 1948-tól 40 éven át a Madách Színház tagja volt, 1950 és 1951 kivételével, ekkor a Nemzeti Színház Színházban kapott szerepeket. Több filmben, illetve televíziójátékban is szerepelt, jobbára indulatosabb jellemeket formált meg (2×2 néha 5, Az ötödik pecsét, Gyerekrablás a Palánk utcában).
Jacques Le Goff (1924-2014)
francia középkortörténész. A magyar olvasóközönség előtt hosszú ideig a legismertebb műve Az értelmiség a középkorban volt. A rózsa neve című film szakértője volt. Híres nézete szerint a Purgatórium fogalma a 12-13. század folyamán alakult ki. Ekkor jutott el ugyanis a teológia a bocsánatos bűn fogalmának megalkotásához, melyet a Földön vezekléssel, a túlvilágon pedig egy határozott ideig tartó szenvedéssel jóvá lehet tenni.
Keres Emil (1925-2016)
Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, színigazgató. Négy évvel azután, hogy elvégezte a Színiakadémiát (1950), már a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója lett. 1956-ban a Vígszínházba került, majd 1961-től a Jókai Színházban játszott. Ezután ismét igazgatóvá nevezték ki, ezúttal a Thália Színház élére. Több mint egy évtizedig igazgatta a társulatot, majd 1973 és 1985 között a Radnóti Színpad igazgatója. Jellegzetes orgánumával kiváló, népszerű versmondó volt, a Költészet Napja alkalmából évente verset mondott. A színpadon elsősorban klasszikus és modern darabok karakterszerepeit játszotta el, a figurát általában távolságtartóan, intellektuális hűvösséggel formálta meg (Szemüvegesek, Csudafilm).
Major Pál (1927-1985)
színész, érdemes művész. Pályáját amatőrként kezdte, 1947-től egy vándorszíntársulathoz szerződött. 1948–49-ben letette a Magyar Színészek Szakszervezetének minősítő vizsgáját, majd Győrben szerepelt. 1953-tól a debreceni Csokonai Színház színművésze, 1960-tól 1985-ig, haláláig a kecskeméti Katona József Színház tagja volt (Pesti háztetők, Kísértet Lublón, Bástyasétány hetvennégy).
Csiky Tibor (1932–1989)
szobrász és éremművész. 1972-ben hagyott fel a tanári pályával, és végleg elkötelezte magát a szobrászat mellett. Alkotói szemlélete elsősorban az avantgárd mozgalomból ismert művészettel rokon. A konstruktivizmus, minimal art, koncept art hatásai fedezhetőek fel sajátos nonfiguratív plasztikáin. Élénk társadalmi életet élt, aktívan részt vett a hazai szimpóziumok munkájában is.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko (1932-2017)
szovjet-orosz költő. A hruscsovi olvadás korszakában feltűnt fiatal költőnemzedék egyik sztárja volt. Műveit több mint hetven nyelvre fordították le. A Szovjetunióban, majd Oroszországban közel 150 kötete jelent meg. 1991-ben meghívták az Amerikai Egyesült Államokba, hogy Tulsa egyetemén orosz irodalomtörténetet oktasson. Azóta felváltva él a tengerentúlon és Oroszországban. Többször járt Magyarországon, 2009-ben a Pécsi Tudományegyetem díszdoktorává avatták (Rakéták és szekerek, Ébredő város, Majdnem utoljára).