a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerzõ: Lehotka Ildikó
Johannes Brahms a romantika egyik kiemelkedõ képviselõje – kezdõdik körülbelül így egy valamirevaló életrajz vagy kritika. Zenéjének mélysége azonban nem mindig tárul fel teljes valójában, hiszen oly mértékben túlzsúfolt, vastag hangszerelésû, hogy ember legyen a talpán, aki fel tudja lazítani ésszerû korlátok között ezt a sokszor nyomasztó hangorkánt. Ritka a minden szempontból helytálló felvétel vagy elõadás, ezért nehezen szánja rá magát az ember a nagyobb szabású Brahms-szimfóniák, versenymûvek meghallgatására. Brahms 1., c-moll szimfóniája nagy vívódások közepette született.
A beethoveni szimfóniaetalon nem múlható felül, vélték a romantikus zeneszerzõk, igazán jó, a klasszikus értelemben vett szimfónia nem vagy alig íródott, Brahms után pedig új kifejezési formát kerestek a komponisták. Brahms 1., Op. 68-as szimfóniája úgy él a köztudatban, mint Beethoven 10. szimfóniája. Nem alaptalan az állítás, hiszen mérete, az utolsó tétel himnikus dallama a bécsi klasszikus mester utolsó szimfóniájának egyenes ági rokona, persze jóval több romantikus elemmel.
Az elsõ tétel (Un poco sostenuto – Allegro) lassú bevezetése Clara Schumann javaslatára készült el, hatalmas akkordokkal, timpaniütésekkel kezdõdik. Ünnepélyes, de komor, szinte nyomasztó hangulat vetül a zenére, amit nem oldanak a rövid, felhõtlen dallamfoszlányok, a szaggatott, párosával lefelé tartó, szinte sóhajmotívum-sorozat mintegy kiszakad a tételbõl. Nagyon komor ez a zene, csak a második, Andante sostenuto tétel enyhíti valamelyest, fúvós- és hegedûszólóival. A harmadik tétel egyszerû dallamával, viszonylagos hajlékonyságával és kecsességével tûnik ki. Az utolsó tétel Széll Györgykoronázza a mûvet, ritka az olyan szimfónia, ahol ez így van. Nem túlzás azt állítani, hogy a brahmsi oeuvre-ben is kiemelkedõ, a párhuzamba állított Beethoven-szimfónia méltó követõje a mû.
Széll György vezényelte a szimfóniát a Clevelandi Zenekar élén, a felvétel 1966-ban készült. A hangminõség nem a legtökéletesebb, a magas hangok élesek, a basszus, hogy tompítsa a karcos hangokat, sok. Az oboa megszólalásai azonban – az elõbb említett okok mellett – olyan érzékenységet árulnak el, ami ritka. A vonóskar jól szól, a rezesek állásai nem túlzóak, de határozottak, az utolsó tétel himnikus dallama a harsonákon csodálatos, a szólókürt, szólófuvola felelgetése a pasztorális szakasznál a békét, nyugalmat jelképezi. Széll György meglátásai kedvünkre valók, a mûvet amennyire lehet, levegõssé tette. Frazeálása, tempóingadozásai a romantikus szemléletet tükrözik. A drámai részek néha nehézkesek, a sürgetõ részek – különösen a szélsõ tételekben – remekbe szabottak. Széll teret hagy a lassabb zenei megoldásoknak, talán szélesebb tempót is vesz a kelleténél, de ezek a részek kitöltöttek, magvasak.
Brahms Haydn egy témájára írt variációi (Op. 56/a) három évvel az I. szimfónia elõtt keletkeztek, a bemutatót maga a szerzõ vezényelte. A variáció mûfaja a romantikában nem gyakori, a klasszikában annál inkább, ez is mutatja sok más mellett Brahms vonzódását az elõzõ mûvészeti korszakhoz. Ebben a mûvében is szerepel kontrafagott, mint a szimfóniában, a pátosz is jelen van, azonban sokkal könnyedebb, játékosabb, sziporkázóbb. Élményszámba megy az elõadás is, a hangulatok, korstílusidézetek változatossá teszik mind a mûvet, mind a zenekar játékát.
A zeneszerzõ talán legismertebb sziporkái közül az utolsó öt, Dvoøák által hangszerelt magyar tánc is helyet kapott a lemezen. Brahms eredetileg zongora négykezesre írta a táncokat, késõbb õt is foglalkoztatta a zenekari változatok készítése. Antonín Dvoøák ezt az utat követve írta meg Szláv táncait. Ízes, magyaros játékot hallunk, a Clevelandi Zenekar képes volt Széll György instrukcióit megvalósítani. Mostanában a verbunkos, cigányos intonáció kedvelt a külföldi zenekarok körében. De igazán jól játszani csak keveseknek sikerül, nemcsak a táncokat, hanem Kodály ide vágó mûveit is. Temperamentum, virtus jellemzi az 1957-ben készült felvételt.
A válogatás Brahms sokoldalúságát illusztrálja, a nehezebben befogadhatótól a slágerig. Kordokumentum, és egy nagy magyar karmester pályájának, sokoldalúságának is egy szelete.
Brahms:
Symphony No. 1
Haydv variations
1) Symphony no 1 in C minor, Op. 68 (43:27)
2) Variations in B flat major on a theme by Haydn, Op. 56a „St. Anthony” (17:20)
3) Hungarian Dances (21) for Orchestra, WoO 1: no 17 in F sharp minor (2:29)
4) Hungarian Dances (21) for Orchestra, WoO 1: no 18 in D major (1:15)
5) Hungarian Dances (21) for Orchestra, WoO 1: no 19 in B minor (1:48)
6) Hungarian Dances (21) for Orchestra, WoO 1: no 20 in E minor (2:38)
7) Hungarian Dances (21) for Orchestra, WoO 1: no 21 in E minor (1:33)
George Szell, Cleveland Orchestra
Sony Classical
Great Performances
Sony BMG, 2006
ADD, 678764
