Névnapok: Apollónia, Apol, Apolka, Bandó, Bódog, Brendon, Cirill, Cirilla, Donald, Donát, Donáta, Donátó, Évald, Félix, Kasztor, Kíra, Kirill, Metód, Odiló, Odó, Olinda, Vilibald
Események:
1498 – megalakul egy énekmesterrel és hat fiú énekessel az I. Miksa német-római császár által alapított legismertebb és a világ legrégebbi fiúkórusa a Bécsi Fiúkórus (Wiener Sängerknaben). A karigazgató Georg von Slatkonia karniói kórusmester, Bécs első püspöke lett.
1713 – Georg Friedrich Händel, az 1713-as utrechti béke ünnepére íródott kétrészes, szakrális Utrecht Te Deum and Jubilate (HWV 278, HWV 279) című kompozíciójának előadása a londoni Szent Pál-székesegyházban tartott istentiszteleten.
1789 – Bécsben megjelent a Hadi és Más nevezetes Történetek című magyar nyelvű lap első száma.
1814 – Walter Scott névtelenül kiadja első prózai munkáját, a Waverley hatvan éve című történelmi regényét. A címszereplő kénytelen választani a korona iránti hűsége és a jakobiták romantikus ügye iránti rajongása között.
1912 – I. Ferenc József uralkodó szentesítette a debreceni és a pozsonyi tudományegyetem felállításáról szóló törvényt.
1988 – Bartók Béla zeneszerző állami újratemetése Budapesten, a Farkasréti temetőben. Halála után 42 évvel hozták haza a holttestet New York-ból.
1990 – a „Három tenor”, Plácido Domingo, José Carreras és Luciano Pavarotti első fellépése Rómában (Caracalla terma caldarium). Az esemény hangfelvétele a világ legkelendőbb klasszikus koncertlemeze lesz.
2007 – nyilvánosságra hozzák a világ hét új csodáját: Colosseum, Kínai nagy fal, Machu Picchu, A Megváltó Krisztus szobra, Tádzs Mahal, Chichén Itzá és Petra.
Megszületett Gustav Mahler (1860-1911) morvaországi születésű osztrák zeneszerző.
Rendkívüli tehetséggel rendelkezett, hiszen hatévesen már komponált, és tizenöt éves korában került a bécsi konzervatóriumba. Karmesteri és operaigazgatói karrierjét húszévesen kezdte. Első komolyabb állását az olmützi színházban kapta. Bár csak egy szezont töltött itt, már kialakult a később mindvégig jellemző vad és kíméletlen karmesteri stílusa és emberi különcsége. 1888-ban Budapestre szerződhetett, ahol a négy éve épült, akkor Európa legmodernebb dalszínháza, a Magyar Királyi Operaház művészeti igazgatója és vezető karnagya lett.1888-ban Budapestre szerződhetett, ahol a négy éve épült, akkor Európa legmodernebb dalszínháza, a Magyar Királyi Operaház művészeti igazgatója és vezető karnagya lett. Itt mutatta be 1889-ben Első szimfóniáját. korai művein Anton Bruckner hatása érezhető. Richard Wagnert tekintette zenei példaképének, de soha nem próbálkozott opera írásával. Érett szimfóniáiban a romantikus szimfonikus zene fejlődésének végpontjáig jutott. A szépség megszállottja volt, romantikus képzeletű művész, akinek műveiben a szuggesztív hatású részek, a hallható boldogságkeresés fogják meg a hallgatót (D-dúr, „Titán” szimfónia; A fiú csodakürtje; Dal a Földről). ––> Mahler, az igazi
Megszületett Marc Chagall (1887-1985) orosz zsidó származású, francia szürrealista festőművész, a modern festészet egyik kiemelkedő alakja, a párizsi iskola tagja.
1907-ben Szentpétervárra költözött és különböző iskolákban festészetet tanult. 1910-ig élt Szentpéterváron, ahol zsidók csak engedéllyel tartózkodhattak, egyszer egy rövid időre bebörtönözték. 1910–1914 között egy ösztöndíjának köszönhetően Párizsban élt, később a családjával ide is költözött. Chagall nem sorolható be a századeleji avantgárd egyik irányzatába sem. Ugyanakkor hatása kétségtelenül nagy volt mind a szürrealistákra, mind az expresszionistákra. Emlékképeket, bensőjén átszűrt meseszerű fantáziavilágot, és nem a látható valóságot ábrázolta. Műveiben a szereplő emberek, állatok, tárgyak szimbolikus értelműek. Életműve elsősorban ifjúsága emlékeiből táplálkozik, Vityebszk zsidónegyedének rituális életéből, a szegénység vidám, szomorú költészetéből. 1930-as évektől pedig jelképei minden formai kötöttség nélküli szabadsággal, ugyanakkor lelki viharokkal telve kerülnek a képre (Holdkóros, Pátizs az ablakon, Én és a falu).
Ezen a napon született:
Fényes Elek (1807-1876)
statisztikai és földrajzi író, a honismereti szemlélet és munkálkodás hazai megteremtője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A magyar honismereti és statisztikai tudomány egyik megalapítójának tekintik. Műveinek többsége ma is forrásértékű (Magyarország leirása, A magyar birodalom statistikai, geographiai és történeti tekintetben, A magyar birodalom nemzetiségei és ezek száma vármegyék és járások szerint).
Kőváry László (1819–1907)
író, történész, akadémikus. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésekor Ellenőr címmel politikai lapot indított meg Kolozsvárott. A forradalom után a székelyföldi szent-demeteri kastélyban rejtőzött. A zsandárok felfedezték rejtekhelyét és a marosvásárhelyi várba, majd Kolozsvárra szállították. Néhány hónap múlva kegyelmet kapott (Erdély régiségei, Erdély építészeti emlékei, Visszaemlékezések a forradalom derűsebb napjaira).
Angster József (1834-1918)
orgonakészítő mester. Európa egyik legnevesebb és Közép-Európa egyik legkeresettebb orgonagyártója, a magyar iparművészet kimagasló alakja. 1866-ban Pécsett telepedett le, és megalapította orgonakészítő cégét az Angster orgona- és harmóniumgyárat. A következő évtizedekben sorban kapta a megrendeléseket, az ország és a régió országainak számtalan pontján, még Olaszországban is épített orgonát.
Radics Béla (1876-1930)
cigányprímás, zeneszerző. Eleinte édesapja zenekarában játszott, majd 1885-ben átvette annak vezetését. Gyakran szerepelt külföldön. Írt magyar nótákat, keringőket, kesergőket, indulókat és polkákat (Megállok a keresztútnál…, A faluban nincs több kislány, csak kettő, Titánia).
Lion Feuchtwanger (J. L. Wetcheek, 1884–1958)
az egyik legnépszerűbb 20. századi német író. 1908-ban saját kulturális magazint alapított. Már 1918-ban felfedezte a fiatal Bertolt Brecht tehetségét, akivel élete végéig barátok maradtak. 1927-ben költözött Berlinbe, hogy Brechttel közösen dolgozhasson az epikus színház koncepcióján. 1932 novemberében Londonba és az Amerikai Egyesült Államokba indult előadóesteket tartani, de hazájába már nem térhetett vissza – zsidó származásán túl a nemzetiszocialisták egyik fő intellektuális ellenfele volt (Rókák a szőlőben, Száműzetés, A zsidó háború).
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (1893–1930)
szovjet-orosz (Grúz) költő, drámaíró, az orosz futurizmus egyik szülőatyja. 15 évesen egy kerületi bolsevik szervezetben beírták a párttagok közé. Egy évig volt a szervezet tagja, a rendőrség többször letartóztatta. Az októberi forradalmat a maga ügyének is tekintette, és fáradhatatlanul harcolt az újért, politikában és művészetben egyaránt. 1922-30 között hét ízben utazott külföldre, bejárta Nyugat-Európát, az Egyesült Államok és Mexikó városait, ismert művészekkel és írókkal, például Picassóval, Aragonnal, Diego Riverával találkozott. Úgy ismerték, mint a legnagyobb kommunista költőt, pedig csak jóval a forradalom előtt, mindössze egy évig volt párttag (Csudajó, Teli torokból, Járjuk be az állatkertet!).
Miroslav Krleža (1893–1981)
horvát író, költő, drámaszerző és esszéíró, a 20. századi horvát irodalom egyik legnagyobb alakja. Volt gyanús, üldözött, megtűrt és ünnepelt személy is. Anyanyelvi szinten tudta a horvát, a magyar, a német nyelvet, valamint írt, olvasott és beszélt franciául és oroszul. Jól ismerte az irodalmat és művészeteket, de a természettudományokban, filozófiában, a klasszikus kultúra történetében is jeleskedett. Stílusát romantikus és realista hagyomány jellemzi, mely expresszionizmussal, szürrealizmussal, néhol pedig klasszicista és avantgárd törekvésekkel vegyül (Magyar királyi honvéd novella, Az ész határán, Terézvári garnizon).
George Cukor (1899-1983)
magyar származású amerikai filmrendező. Színházi segédrendezőként kezdett el dolgozni, majd az 1920-as évektől kezdődően rendező lett a Broadway-on. A hangosfilm megjelenésével Hollywoodba ment. 1929-ben a Paramount Picturesnél dolgozott, mint dialógrendező, de hamarosan rendezővé lépett elő. Előszeretettel filmesített meg színdarabokat. A Broadway-on megtanulta becsülni a sztárok munkáját, így hatékonyan tudott együtt dolgozni velük. Későbbiekben, a stúdiórendszer felbomlása kedvezőtlenül érintették, Gene Allen művészeti rendezővel saját produkciós vállalatot alapított 1963-ban, azonban jelentősebb sikereket nem tudtak elérni (Rómeó és Júlia, Gázláng, My Fair Lady).
Vittorio De Sica (1901-1974)
olasz filmrendező, színész. Művészi pályáját színészként kezdte, s noha ezen a téren is a legjelesebbek közé küzdötte fel magát, a filmtörténetben főleg rendezései miatt tartják számon. Különösen a neorealizmus jegyében készült munkái emlékezetesek. 1958-ban Oscar-díjra jelölték a Búcsú a fegyverektől című film mellékszereplőjeként (Biciklitolvajok, Egy asszony meg a lánya, Házasság olasz módra).
Robert A. Heinlein (1907-1988)
amerikai író sci-fi író, mérnök. A hard science fiction egyik legnépszerűbb, legbefolyásosabb és egyben legvitatottabb írója volt. Széles körben elfogadhatóvá tette a tudományos és a műszaki témákat – ami keveseknek sikerült –, és segített a műfaj irodalmi színvonalának emelésében. Ő volt az első író, akinek – az 1940-es években – sikerült betörnie leplezetlenül sci-fi témájú művekkel olyan népszerű magazinokba, mint a Saturday Evening Post. Az első írók közt volt, akiknek sikerült bestseller sci-fi regényt írnia (Őrjárat a világűrben, Csillagközi invázió, A Hold börtönében).
Margaret Walker (1915-1998)
amerikai írónő, költő, az afroamerikai irodalom vezéralakja. Mint irodalomprofesszor tanított 1949 és 1979 között a Jackson Állami Egyetemen. 2014-ben bekerült a Chicagói Irodalmi Hírességek Csarnokába. (Szabadulás, Népemért, Jubileum).
Joe Zawinul (1932-2007)
osztrák jazzbillentyűs és zeneszerző, a fúziós zene és az elektromos billentyűs hangszerek használatának egyik úttörője, ő az egyetlen európai származású zenész, akinek az amerikai mainstream jazzben valódi jelentősége volt. 1970-ben alakította meg Wayne Shorterrel a Weather Reportot, az évtized legendás fúziós jazz zenekarát.
Tóth-Máthé Miklós (Tóth Miklós, 1936-2019)
József Attila-díjas író, színművész. Részt vett az 1956-os forradalom miskolci eseményeiben. Saját versét olvasta fel a miskolci Petőfi-szobornál. 1957-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész tanszakára. Kilenc esztendeig vidéki és fővárosi színházakban játszott (A csokornyakkendős, Fény a redőny mögött, A Hamis Izabella).
Köves József (1938)
könyvkiadó, író, újságíró. 1975-1981 között az ELTE BTK könyvtár-magyar szakos hallgatója volt. 1972-től öt évig a Művelt Nép Könyvterjesztő sajtócsoportjának vezetője volt. 1977-1985 között a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése propagandaosztályának vezető helyettese, 1985-től a Rádióban dolgozott. 1992 óta a K.u.K. Könyvkiadó vezetője (Hullámvasút, Monet kertje, Szemenszedett irodalomtörténet).
Kecskeméti Kálmán (1942)
fotóművész, festő, grafikus. Kitanulta a nyomdász szakmát, majd korrektor és revizor is lett – eközben, napi szinten festett és képzőművészeti szabad-iskolákban tanult. 1962–1965 között Pécsett Martyn Ferenc mellett dolgozott, tanítványaként, műtermet is kapott. Mellette a nyomdában, mint korrektor ismerte meg Lázár Ervin írót, aki a Dunántúli Napló tördelőszerkesztője volt. 1963-tól szépirodalmi lapokban publikál. 1963 óta festő-, ill. fotóművészként kiállító művész.
Kígyós Sándor (1943-1984)
szobrászművész, népművelő és tanár. Egyszerre alkotóként és népművelőként foglalkozott a művészettel. Munkássága korai szakaszában a természeti körülmények között alakuló anyag formavilágának megőrzésére törekedett. Visszafogott szobrászi módszerét ebben az időszakban elsősorban nem a komponálás, hanem az anyagokban rejlő belső erő érvényesítése jellemezte. Későbbi művein a természetből származó organikus, és a társadalom absztrakt formákkal leírható rendszerének kölcsönhatása foglalkoztatta, amit elméleti munkáiban is megfogalmazott (Madár – Villány; Születés – Pécs; Kételemes krómacél plasztika – Százhalombatta).
Vajda Márta (1948)
színésznő. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1966-ban szerzett oklevelet. 1963-ban 15 évesen játszotta A Tenkes kapitánya Veronikáját, mely szereppel országos ismertségre tett szert. 1965–77 között a Pécsi Nemzeti Színház tagja. 3 évadot töltött a Szegedi Nemzeti Színházban. 1980–84-ben a Békés megyei Jókai Színház művésze. 1995-1996-ban és 2000-2001-ben a Ruttkai Éva Színházban is szerepelt (Pacsirta, Holnap lesz fácán, Gyerekrablás a Palánk utcában).
Szabó Győző (1970)
Jászai Mari-díjas színész, reklámgrafikus. Az 1986 és 1992 között aktív Lacht el Bahhtar zenekar egyik énekese volt. Színészetet nem tanult. Első színházi szerepét Csányi Jánostól, a Bárka Színház igazgatójától kapta. 1993-tól az ország egyik legjobb társulata – Katona József Színház – foglalkoztatta, 1995-ben szerződtette. 2010/2011-es évadtól a szombathelyi Weöres Sándor Színház állandó színésze volt, 2012-től a Thália Színház tagja. A filmen első jelentős sikerét a Valami Amerika című alkotásában aratta (Valami Amerika, Magyar vándor, Toxikoma).
Bérénice Bejo (1976)
argentin–francia színésznő. 1993 óta szerepel filmekben. Legismertebb szerepei a Lovagregény és a The Artist – A némafilmes című filmekben voltak (A múlt, Örökké, Az elfeledett herceg).
Kokics Péter (1977)
színész. 1996–2000 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója. 2000–2002 között szabadúszó volt. 2002–2004 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja, majd 2004–2012 között ismét szabadúszó. 2012-től a Miskolci Nemzeti Színház tagja (Ámbár tanár úr, Meseautó, Szezon).
Dömötör András (1978)
rendező, színész, egyetemi oktató. 1996–1999 között az ELTE magyar–esztétika szakos, 1999–2003 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakos hallgatója. 2002–2007 között az egyetem rendezői szakát is elvégezte. 2003–2010 között az Örkény Színház, 2010 és 2013 között a Magyar Színházrendezői Testület vezetőségi tagja volt. 2010-ben megalapította saját színházi csapatát SZAKKÖR néven, amely 2014-ig működött. 2014 óta rendszeresen dolgozik német nyelvterületen is. 2014 és 2019 között a berlini Maxim Gorki Theater stúdiójának állandó rendezője.
Ezen a napon halt meg:
Giacomo Barozzi da Vignola (1507-1573)
itáliai építész a 16. századi manierizmus egyik fő képviselője. Michelangelo halála után, 1564-ben a Szent Péter-bazilika építésze lett. Az antik formákat határozott szabályokba öntötte, úgyhogy az ő művészeti módja hosszú időn át irányadó volt Rómában és különösen a jezsuita rendnél. Ő a katolikus reformkor legkiválóbb építőmestere, akinek szigorúan klasszikus iskolája a barokk stílust sokáig ellensúlyozta.
Johanna Spyri (Johanna Louise Heusser, 1827–1901)
svájci írónő. Gyermekként sok nyarat töltött Chur környékén, ami több későbbi regényének helyszínéül szolgált. Írói pályafutása 1852-ben kezdődött, főként arról kezdett írni, hogyan telik az élete vidéken. Könyveiben páratlan szépséggel mutatja be az alpesi tájakat. Számtalan filmes, televíziós és színpadi adaptációval rendelkezik.
Ráth György (1828–1905)
jogi és művészettörténeti író, könyv- és régiséggyűjtő, táblai tanácselnök, jogász, főrendiházi tag. Több jogtudományi kézikönyvet írt, de mellette gyűjtötte a muzeális értékű könyveket és iparművészeti tárgyakat, tanulmányokat írt a magyar reformáció történetéről, a régi magyar könyvművészetről. 1881-ben megszervezte az Iparművészeti Múzeumot, amelynek 1896-ig igazgatója volt. A képzőművészeti és az iparművészeti társaságban sokat tett a hazai képzőművészet és iparművészet támogatása érdekében.
Arthur Conan Doyle (Sir Arthur Ignatius Conan Doyle, 1859-1930)
skót orvos, író, aki leginkább Sherlock Holmesról szóló detektívregényei, valamint Challenger professzor kalandjai miatt ismert. Termékeny író volt, akinek egyéb művei közt találhatunk sci-fi történeteket, úgymint a számtalan filmfeldolgozást megért Az elveszett világ, történelmi regényeket, drámákat, regényes történeteket, lírát és prózát. Első jelentős alkotása A bíborvörös dolgozószoba volt. Rendkívül érdekelte a spiritizmus, s talán ezzel összefüggésben jelentkezett a szabadkőművesekhez, krikettjátékosként is ismert volt (A Sátán kutyája, A Vörös Kör esete, A rettegés völgye).
Erdős Renée (Ehrenthal Regina, 1879-1956)
írónő, költőnő. 1894-től 1897-ig színésznőnek tanult a fővárosban, ám tanulmányait hamarosan megszakította. Tehetségére Eötvös Károly figyelt fél. Első verseivel A Hét költőjeként indult, s a női lélek merész ábrázolójaként mutatkozott be. Szenvedélyes lírájával a közfigyelmet csakhamar magára irányította. Regényeit ifjú lányok csak titokban olvasták, s a közvélemény nemsokára mint a legerotikusabb magyar írónőt tartotta számon. Legnagyobb sikerét a vatikáni pompát és római miliőt pazarul visszatükröztető Santerra bíboros című regényével érte el (Leányálmok, Római napló, Antinous).
Gottfried Benn (1886-1956)
német író, költő, esszéista. A német avantgárd költészet sokat vitatott, de mindenképpen jelentős és úttörő alakja kezdettől fogva provokatív módon szembeszegült az uralkodó társadalmi normákkal. Elutasította az alanyi költő romantikus típusát, életrajza eseményeit nem tartotta sem fontosnak, sem költészeti témának. Költészete az expresszionizmus jegyében indult. Az expresszionista avantgardizmus szétrobbantotta a szépségre és harmóniára irányuló klasszikus-idealista esztétikát (Hullaház és más költemények, Kifejezésvilág, Mámorözön).
Gyergyai Albert (Schlesinger, 1893-1981)
irodalomtörténész, egyetemi tanár, író, műfordító. Az első világháború kitörésekor egy atlanti-óceáni szigetre internálták, majd betegsége miatt engedélyezték, hogy 1917-ben Svájcba távozzon. 1919-ben hazajött, a budai Kossuth Lajos Kereskedelmi Iskolában közel 20 évig volt tanár. Az Új Idők közölte első novelláját 1909-ben, melyet gimnazistaként írt, majd a Nyugat 1920-ban közölte első tanulmányát. 13 könyvet írt, 50 műfordításkötete és 36 általa szerkesztett antológia jelent meg (Mit olvassunk?, Francia irodalom, Ősz és tél között).
Miskolczi László (1923–1988)
Munkácsy-díjas festőművész, 1943-tól 1950-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol mesterei Rudnay Gyula és Szőnyi István voltak. Ezután négy évig volt Szőnyi István mellett tanársegéd. 1952-től a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára volt 1983-ig.
Simon István (1926–1975)
Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, egyetemi tanár. A fényes szelek nemzedékével érkezett az irodalmi életbe, pályakezdő versei a falusi élet idilli képei. A forradalom utáni időszak lírai önelszámolásra késztette, Az 1960-as, 1970-es években az életképszerű jelenetezést gondolati igényesség váltotta fel, az elmúlástudat problémái foglalkoztatták (Egyre magasabban, Rapszódia az időről, Szemek emléke).
Mednyánszky Ági (1927-2015)
színésznő, a Budapesti Operettszínház örökös tagja. 1957-ben, a Magyar Televízió első tévéadásaiban Mednyánszky Ági szerepelt bemondónőként. Országos népszerűségét többek között a Szabó család Icujaként érte el. 1933–tól az Operaházban volt balettnövendék. Pályáját táncosként kezdte a Kamara Varietében és a Moulin Rouge-ban. 1943-tól az Erzsébetvárosi és a Magyar Színházban kezdett prózai szerepeket alakítani. Főként szubrettszerepeket formált meg. Alig 16 évesen kapta első filmfőszerepét a „Heten, mint a gonoszok” című vígjátékban (2×2 néha 5, Szemüvegesek, Tűzoltó utca 25.).
Fónod Zoltán (1930–2021)
szlovákiai magyar irodalomtörténész, kritikus, publicista, egyetemi oktató, szerkesztő. 1954-ben végzett a Szlovák Egyetem Pedagógiai Karán. 1958-ban szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet a pozsonyi Comenius Egyetemen. 1969-től bölcsészdoktor, 1984-től kandidátus. Számos antológiát és válogatást szerkesztett. Számos társaság tagja volt (Vallató idő, Ugrás a semmibe, Szellemi őrjárat).
