Christie és a Les Arts Florissants, az Accademia Bizantina és a Purcell kórus koncertje
Szerző: Lehotka Ildikó, 2025. március 7.
Három különféle műsorú esemény szerepel a Régizene Fesztivál keretében, a Müpa szervezésében valósul meg a sorozat. A február 21. és március 23. között rendezett estek során eddig két, világszerte ismert együttest hallhattunk, a William Christie vezett Les Arts Florissants-ot és az Accademia Bizantina együttest, a Purcell Kórus közreműködésével. Mindkét koncert műsora izgalmas volt.
Sokan kissé elavultnak vélik a barokk, de inkább a bécsi klasszika korszakának zenéjét, azonban a korhű zenei előadásmódnak köszönhetően ez a vélemény kezd megváltozni. Újabb és újabb művek szólalnak meg koncerteken, lemezeken, az előadásmód egyre mívesebb, egyre inkább „közönségbarát”.
„Happy Birthday Bill” volt a címe William Christie és a Les Arts Florissants koncertjének, a mindig piros zokniban vezénylő Christie-t köszöntötte a közönség. Mondani sem kell, hogy pótszékeket is beraktak a Müpába, annyian érdeklődtek az esemény iránt. A nyolcvanéves Christie születésnapját turnéval ünnepli, a koncert műsora francia barokk szerzők műveiből áll. Charpentier, Lully és Rameau operáiból, összesen hétből kaphatott a közönség egy szvitszerű, szünettel meg nem szakított előadást. Tarthatjuk pasticciónak a különféle operarészletekből szőtt műsort, de olyan szvitnek is, amelyben énekelnek. Mint ismeretes, a francia barokkban gyakorlattá vált egy-egy opera legszebb részleteit tartalmazó zenekari letét. Az örökifjú Christie csembalózott, orgonált, és irányította a zenészeket. Az együttes hangszerei között láthattunk alt-, mély- és kvinthegedűt, viola da gambát, egyéb mélyvonós hangszereket, fuvolát, oboát, fagottot, és theorbát. Nehéz kiemelni bármelyik részt is a produkcióból, minden egyes számból áradt a szépség, a tökéletesség. Az énekesek: Ana Vieira Leite (szoprán), Rebecca Leggett és Juliette Mey (mezzoszoprán), Richard Pittsinger és Bastien Rimondi (tenor), valamint Matthieu Walendzik (bariton) tolmácsolása jó értelemben belesimult a zenekari hangzásba. Bár a műsorban nem szerepelt Handel Rinaldójának ismert Cara sposa áriája, ez volt az első ráadás. Az ünnepelt a színpapon ült, nem ő vezette az előadást. Helena Charlston énekelt, kifejezéstelenül, az ária szépségét elrejtve. Kár volt ezt a műsorszámot bemutatni. Mindenesetre Christie régizenéről alkotott és meg is valósított elképzelése maradéktalanul mutatta azt, hogy a bécsi klasszika előtti zenék is lehetnek lebilincselőek az addig azt nem ismerők számára.
Február 28-án az Accademia Bizantina és a Purcell Kórus tolmácsolásában szólalt meg Francesco Bartolomeo Conti Il Trionfo della Fama (A hírnév diadala) című serenatája. A magyarországi bemutatóként elhangzott mű először 1923-ban szólalt meg Prágában. Az allegorikus, vokális szereplők dicsőítették IV. Károlyt és feleségét, Erzsébet Krisztinát. A művet a pompázatos két kórusszám keretezte, a Purcell Kórus hangszíne gyönyörű, egységes. A szünet nélkül játszott darab tartogatott izgalmas zenei elemeket. Érdekes, hogy mindössze egyetlen duettet hallottunk. Maximiliano Danta kontratenor (a műsorfüzetben altként szerepel) rendkívül virtuóz énekes, nem mellesleg zenei szempontból is megkérdőjelezhetetlen. Szintén remekelt Benedetta Mazzurato alténekesnő, aki fiatal kora ellenére magabiztosan, kifejezően tolmácsolta szólamát. Martin Vanberg svéd tenorról is biztosan fogunk még hallani. Hangja a magasabb régiókban is kiegyenlített, zeneileg is kiváló megoldásokat hallottunk tőle. Arianna Vendittelli szoprán éneklése kevésbé idomult a régizenei gyakorlathoz ezen az estén. Riccardo Novaro basszus mély hangjai sajnos nem hallatszottak megfelelően.
A koncertet Ottavio Dantone irányította a csembaló, orgona mellől. Nem véletlen, hogy az Accademia Bizantina nagy hírnevet szerzett, és végre a magyar közönség is meghallgathatta az együttest (a Covid időszak alatti elmaradt a koncert). És ami a régit és a modernet illeti: a férfi énekes szólisták között volt fülbevalót viselő, az egyik hölgy haja az egyik oldalon felnyírt volt, és bőségesen élt a tetoválás lehetőségével. De ki bánja, ha ilyen színvonalon énekelnek?
