Névnapok: Herman, Armand, Armanda, Armandina, Ármin, Árpád, Asszunta, Azucséna, Jelek, József, Kreola, Kreszcencia, Lotár, Manna, Mária, Szenta, Urzulina
Események:
529 – I. Justinianus bizánci császár kiadja a Corpus Juris Civilis (Justinianus-kódex), azaz a római jog kodifikált gyűjteményének első könyvét.
1348 – IV. Károly német-római császár megalapítja a prágai egyetemet.
1521 – Adrian Boeyens főinkvizítor betiltja az evangélikus könyveket.
1724 – Johann Sebastian Bach Szent János-passiójának bemutatója a lipcsei Szent Miklós-templomban. ––> Prégardien, az Evangélista
1805 – Ludwig van Beethoven 3. (Esz-dúr, op. 55), „Eroica” szimfóniájának bemutatója a bécsi Theater an der Wienben, a zeneszerző vezényletével.
1824 – Beethoven Missa Solemnis (Ünnepi mise, D-dúr, op. 123) című művének első előadása Szentpéterváron. ––> „Szívből fakadt”
1917 – Manuel de Falla A háromszögletű kalap című balettjének premierje a madridi Teatro Eslava-ban.
1948 – Egészségügyi világnap
1969 – az Internet születésének szimbolikus dátuma (RFC 1).
1978 – egy Guttenberg-biblia (Mazarin Biblia) 2 millió dollárért kelt el New Yorkban (49 példányról tudnak).
1983 – 80 000 éves emberi csontvázat fedezték fel Egyiptomban.
2004 – megtalálták Antoine de Saint-Exupéry francia író 1944-ben lezuhant repülőgépének roncsait Marseille közelében.
Meghalt El Greco (Domenikosz Theotokopulosz, 1541?-1614) görög származású reneszánsz festő, a spanyol manierizmus legnagyobb mestere.
Valószínűleg már Krétán elkezdte tanulni a mesterségét, majd huszonhat éves kora körül Velencébe mehetett. A Krétán elsajátított bizánci stílus mellett Tizianótól tanulta a színkezelést, a dramaturgiát, a testek mozgásának kifejezését. A manierizmus központja Rómában volt, ahova 1570-ben érkezett meg. A fiatal festő érezte, hogy itt nem tudna érvényesülni, 1575-76 körül Spanyolországba utazott. Toledóban sok portrét készített barátairól, ismerőseiről, ezek széles, könnyed, lendületes ecsetvonásaikkal, szürkés és okker színeikkel készültek. Sok megbízást kapott az egyháztól is. Egész munkássága alatt fennmaradtak képein a bizánci eredetű stílusjegyek. Festményeit sokszor átdolgozta, soha nem érezte őket befejezettnek. Műveiről kisebb méretű másolatokat készített. Élete vége felé egyre kevesebbet festett, pedig anyagi gondjai nem szűntek, újabb és újabb adósságokba verte magát (Az ötödik pecsét feltörése, Az utolsó vacsora, Laokoón és fiai).
Megszületett Ravi Shankar (1920-2012) háromszoros Grammy-díjas indiai szitárjátékos és zeneszerző.
Az egyik leghíresebb kortárs indiai zenész, aki sokat tett a szitár és a hagyományos indiai zene nyugati megismertetéséért. Munkássága során jelentős zenei személyiségekkel dolgozott együtt, nagy hatást gyakorolt a Beatles, azon belül különösen George Harrison zenei fejlődésére. 1967-ben fellépett a Monterey-i popfesztiválon és Yehudi Menuhinnal közösen Grammy-díjat kapott a West Meets East című közös munkájukért. 1971 augusztusában fellépett a George Harrison által a bangladesi természeti katasztrófák és katonai konfliktus áldozatainak megsegítésére szervezett New York-i koncerten. 1982-ben a Gandhi című film zenéjéért Oscar-díjra is jelölték.
Megszületett Jackie Chan (1954) Oscar-életműdíjas kínai harcművész, színész, rendező, forgatókönyvíró, producer, énekes és kaszkadőr.
Hírnevét magas szintű harcművészi képzettsége mellett elsősorban akrobatikus harc- és kaszkadőrstílusa, komikus szerepei, improvizatív eszközhasználata és veszélyes kaszkadőrmutatványai alapozták meg. Az 1970-es évek óta szerepel a filmvásznon, több mint 100 filmben játszott már, valamint számos képregényt és videójátékot is mintáztak, dalok is születtek róla. Jackie Chan maga végzi a kaszkadőrmutatványok többségét a filmjeiben. Az 1980-as években kezdett el lemezeket készíteni, melyekkel sikert aratott Hongkongban és Ázsiában, 1984 óta több mint 20 albumot adott ki. Mindig is szeretett volna példakép lenni a gyerekek számára, ezért sokáig visszautasította a gonosz szerepét és szinte soha nem használ erős káromkodást a filmjeiben. 2004 óta az UNICEF jószolgálati nagykövete, felszólalt a természetvédelem mellett és az állatkínzások ellen, számos természeti katasztrófa után segített pénzt gyűjteni a károsultak javára. Számos elismerést kapott a pályafutása során, a hírességek hollywoodi sugárútján és a hongkongi Csillagok sugárútján is van egy-egy csillaga (Részeges karatemester, Rendőrsztori, Csúcsformában).
Ezen a napon született:
Georg Druschetzky (1745–1819)
cseh származású zeneszerző. Előbb Pozsonyban tanult, majd Pesten. 25 évig Ausztriában, majd több mint három évtizeden át Magyarországon alkotott. Zeneszerzői pályáját végigkísérik a különböző fúvósegyüttesekre írt művek. Csaknem 300 fúvóspartitáról tudunk. Írt n operákat, versenyműveket, egyházi műveket és sok kamarazenét. Üstdobra és zenekarra írott versenyművei egyedülállóak a zenetörténetben.
Guzmics Izidor (Guzmics László, 1786-1839)
bencés szerzetes, közíró, teológus, az MTA tagja. A reformkori magyar művelődés jeles alakja volt, publicisztikai tevékenységével síkra szállt a katolikus–protestáns unió megteremtéséért, a nemzeti nyelv és irodalom megújulásáért. Írt dogmatikai tankönyveket, egyháztörténeti életrajzokat, fordított zsoltárokat (A nyelvnek hármas befolyása, Pannónia századjai, Theologia dogmatica).
Vas Gereben (Radákovits József, 1823–1868)
ügyvéd és hírlapíró, a szabadságharc utáni években Jókai után a legnépszerűbb elbeszélők egyike. Világos után a tíz hónapig bujdosott, majd feladta magát, az ügyvédi pályától eltiltották. Ekkor választotta végleges életpályául az irodalmat. Sok szatirikus jellemrajzot, népies életképet, anekdotát írt az akkori lapokba, folyóiratokba és évkönyvekbe. Szerkesztette a Nép Barátja című hetilapot, szerkesztőtársa Arany János volt (Irodalmi deres, A jegyző lánya, Az ügyvéd).
Bartos Gyula (1872–1954)
Kossuth-díjas színész, érdemes művész, a Nemzeti Színház örökös tagja. 15 évesen elszökött otthonról, s beállt színésznek. Beiratkozott a Színművészeti Akadémiára, ahol 1895-ben végzett. 1906-ban szerződtették a Nemzeti Színházba, 1907. május 13-án lépett föl először. 1932-ben az intézmény örökös tagja lett. 1939 után a második zsidótörvény miatt nem léphetett színpadra, 1945-től haláláig újból a Nemzeti Színház művésze volt.
Osvát Ernő (Roth Ezékiel, 1876-1929)
szerkesztő, irodalomkritikus, író. 1908–1929 között a Nyugat folyóirat szerkesztője. Első cikke 1897-ben jelent meg az Esti Újságban. 1898-tól a Budapesti Hírlap közölte irodalmi kritikáit, majd A Hét belső munkatársa lett 1899-től. 1905-ben Fenyő Miksával megalapította a rövid életű Figyelő című folyóiratot. Az 1908-ban indult Nyugat munkatársa, majd főszerkesztője volt. Számos tehetséget fedezett fel, köztük Babits Mihályt, Móricz Zsigmondot, Illyés Gyulát, Németh Lászlót. Keveset írt, aforizmái, gyűjteményes kötete csupán halála után jelent meg. A magyar irodalom – Kazinczy Ferenc mellett – egyik legnagyobb irodalomszervezője, kritikusa volt (Az elégedetlenség könyvéből, Aforizmák, Tessék színt vallani).
Békássy Ferenc (1893-1915)
költő, író, esszéista, a magyar költészet Angliában sokáig legismertebb alakja. Angliai iskolákban tanult. Az angolul és magyarul egyaránt verselő, műfordítóként és tanulmányíróként is megmutatkozó fiatalember Anglia eleven szellemi életének akkori formálói közé tartozott. Tagja volt a Cambridge Egyetem legkiválóbb diákjait tömörítő zártkörű irodalmi klubnak, az Apostolok Társaságának (Elmerült sziget, Fantáziák és gondolatok, Békássy Ferenc összes műve).
Lakner Artúr (1893-1944)
író, filmdramaturg, színházigazgató, Lakner Bácsi Gyermekszínházának alapítója. 1919-ben a Corvin filmgyár dramaturgja volt, 1924-ig a filmgyár intézője. Zenés gyermekszíndarabjai főleg a Vígszínházban kerültek bemutatásra, ahol 1930-1938 között tartott állandó gyermekelőadásokat. 1944-ben a zsidó származása miatt behívót kapott a Rökk Szilárd utcai gyűjtőtáborba. Az utolsó hír Kecskemétről érkezett róla, amikor a marhavagonba való beszállásra vártak a pályaudvaron, és ott is a sínek mellett az időt kihasználva, az elhurcolásra váró gyerekeknek játszott.
Finta Zoltán (1893-1947)
romániai költő. Verseit sajátos zeneiség hatja át. 1944-ben Magyarországra menekült, a kolozsvári népbíróság távollétében „fasiszta tevékenység” vádjával 20 év börtönre ítélte (Bort, búzát, békességet; Minden férfi gazember; Valaki, ismeretlen).
Patkó Károly (1895—1941)
festő és grafikus, a Római iskola tagja. Tanulmányait Budapesten végezte, a Képzőművészeti Főiskolán diplomázott. 1923-ban elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság római ösztöndíját. Megtanulta az olaszoknál divatozó temperatechnikát, amelyet később Aba-Novák Vilmos is nagy sikerrel alkalmazott. Az expresszionista és konstrutivista irányzatot sajátosan ötvözte a novecento neoklasszicista irányával. Erőssége volt a figurális ábrázolás, összefoglaló tájképek festése, mitológiai, bibliai és szociális témák megragadása és a rézkarcolás.
A. Tóth Sándor (1904-1980)
középiskolai rajztanár, festőművész, bábművész. 1922 és 1928 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, majd három évet külföldön, Londonban, Párizsban, Berlinben töltött, portrérajzolásból tartotta fenn magát. Művészi stílusa leginkább a kubizmus jegyeit mutatja. Tevékenysége nagy hatással volt Pápa művészeti életére, sokoldalú művészi, közéleti és pedagógiai tevékenysége a magyar művelődéstörténet jelesévé avatja.
Justus Pál (1905-1965)
költő, műfordító, társadalomtudományi író, szociáldemokrata ideológus. Bölcsészetet 1924 és 1927 között Bolognában és Párizsban tanult. Hazatérése után tagja lett Kassák Lajos Munka-körének. Innen 1930-ban kizárták, mert az irodalmi kulturális tevékenység mellett politikai aktivitást is szorgalmazott. Kassák hatása versei tartalmában és formájában is érzékelhető, ugyanakkor messze nem nevezhető Kassák-epigonnak; lírájában ugyanúgy érezhető a Nyugat második és harmadik nemzedékének hatása (Fekete ormok alatt, Miért államosítunk?, Végrendelet).
Billie Holiday (Eleanora Fagan Gough, 1915–1959)
Grammy életműdíjas dzsesszénekesnő, aki hangjával visszaadta a klasszikus blues erejét, amivel mindenkihez szólt. Bemutatkozását 1933-ban a Your Mother’s Son-In-Law című dal jelentette. Utolsó meghatározó fellépése 1957-ben történt. Csillaga van a Hollywoodi Hírességek Sétányán.
Gábor Miklós (1919-1998)
Kossuth-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. A Színművészeti Főiskolán végzett 1940-ben. Ösztöndíjasként a Nemzeti Színház szerződtette. Származása miatt egy hónap után elküldték a teátrumtól. 1941-ben szerződött a Madách Színházhoz, amelynek 1945-ig volt tagja. 1945-1954 között a Nemzeti Színház színésze volt, majd 1954-1975 között ismét a Madách Színház tagja volt. 1970-től kezdett rendezni. 1975-től 1979-ig volt a kecskeméti Katona József Színház tagja, majd 1979-1984 között a Népszínházhoz szerződött. 1984-1991 között ismét a Nemzeti Színház, majd 1991-től haláláig a Független Színpad színésze, 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt (Mágnás Miska, Valahol Európában, Budapesti tavasz).
Lénárt István (Löwinger, 1921–2021)
gyártásvezető-gyártásszervező, színész, 2004-től a Magyar Televízió örökös tagja. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt, a Színház- és Filmművészeti Főiskola gyártásvezetői szakát végezte el (1954). A Vígszínház médiamenedzsere (1996-tól), a Magyar Film- és Televíziós Művészek Szövetsége Etikai Bizottságának Elnöke (2005-től), a Fészek Művészklub Felügyelő Bizottságának Elnöke, a Filmjus Alapítvány kuratóriumi tagja (Én és a nagyapám, Gázolás, Szürkület).
Alan J. Pakula (1928-1998)
amerikai filmrendező. 1969-ben rendezte meg első önálló filmjét, a Liza Minnelli főszereplésével készült Első szerelem című vígjáték-drámát. Ismert filmrendezései közé tartozik az ún. „paranoia-trilógia”: a Klute (1971), A Parallax-terv (1974) és Az elnök emberei (1976).
James Garner (James Scott Bumgarner, 1928–2014)
többszörös Emmy- és Golden Globe-díjas amerikai színpadi és filmszínész. Hat évtizeden keresztül szerepelt nagyszámú kalandfilmben és televíziós sorozatban, emellett félszáz színházi mű filmes adaptációjában is szerepelt. Legnépszerűbb alakítása a Rockford nyomoz-krimisorozat címszerepe, Jim Rockford magánnyomozó volt (A nagy szökés, : Maverick – Halálos póker, Űrcowboyok).
Ian William Richardson (1934–2007)
brit (skót) színpadi, film- és televíziós karakterszínész, a Royal Shakespeare Company alapító tagja. Jellemző vonása a finom arisztokratikus stílus és hanghordozás (Brazil, A király és én , 102 kiskutya).
Francis Ford Coppola (1939)
Oscar-díjas olasz származású amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Diplomát a Hofstra Egyetemen szerzett dráma tagozaton, diplomamunkáját az UCLA Egyetemen filmgyártásból írta. Első önálló nagyjátékfilmjét Dementia 13 címen készítette 1963-ban. 1972-ben Coppola elkészítette legmaradandóbb alkotását A Keresztapát. A film elnyerte a legjobb film Oscar-díját. Coppola az Egyesült Államok egyik legszabálytalanabb, legenergikusabb és legvitatottabb filmkészítője (A nagy Gatsby, Apokalipszis most, Rablóhal).
Sarusi Mihály (1944)
József Attila-díjas író, újságíró, költő, könyvtáros, népművelő, fodrász. Végzettség szerint női fodrász, népművelő, könyvtáros, mozigépész, moziüzem-vezető, újságíró és filozófus, de volt matróz, szövetkezeti és megyeházi tisztviselő, nemkülönben éhezőművész is. Eddig legtovább Békéscsabán élt, mindamellett hosszabb időt töltött Veszprémben, Debrecenben, Budapesten, Székesfehérváron, Balatonfűzfőn, és általában hírlapíróként dolgozott. 2001-től Balatonalmádiban él (Magyar Krisztus, Túl-a-Gulág, Kopóirat ).
Andresz Kati (1955-2023)
színésznő. 1978-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Még ugyanebben az évben a kecskeméti Katona József Színház tagja lett. 1981–1984 között a Pécsi Nemzeti Színház, 1984–1986 között pedig a győri Kisfaludy Színház színésze volt. 1986–1987 között a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 1987-ben a Jurta Színház alkalmazottja volt. 1988 óta szabadfoglalkozású volt, szinkronmunkáitól 2021-ben visszavonult.
Fáy Miklós (1964)
újságíró, zenekritikus, publicista. 1987-től zenekritikákat írt a Vigiliának. Molnár Gál Péter hívására került a Népszabadsághoz, melynek 1994-től munkatársa volt. Zenekritikákat, valamint Wittmann fiúk néven gasztronómiai kritikákat ír. Cikkei az Élet és Irodalomban, a Pesti Műsorban, valamint a Mozgó Világban jelennek meg.
Russell Crowe (1964)
Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjas ausztrál filmszínész, filmproducer és zenész. Legelőször egy árva kisfiú szerepében tűnt fel egy népszerű ausztrál tévésorozatban. 14 évesen az énekesi pályára tévedt, a keményebb rock műfajában szeretett volna érvényesülni. Legnagyobb sikere 1980-ban megjelentetett kislemeze, melyből szép számmal kelt el. A Gladiátor című film hozta meg számára az Oscart-díjat (Gyorsabb a halálnál, Szigorúan bizalmas, Amerikai gengszter).
Gubás Gabi (1974)
Jászai Mari-díjas színésznő, szinkronszínész. 1996-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Kerényi Imre osztályában. 1996–2003 között a Radnóti Miklós Színházban szerepelt. 2003–2004 és 2009-2012 között szabadfoglalkozású színész volt. 2004-2009 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 2012 óta a Thália Színház társulatának a tagja.
Ezen a napon halt meg:
Anton Diabelli (1781-1858)
osztrák zeneszerző. Bécsbe került, ahol zongorázni és gitározni tanult. Itt került kapcsolatba Pietro Cappival. Sok négykezes darabot is írt. Egyik ismert műve a Sonatina, Op. 168. Feleségével alapított egy kiadó céget, amit később Schubert folytatott.
Ábrányi Emil (1820-1850)
író, drámaíró, politikus. Gondos neveltetésben részesült apja, Ábrányi Alajos házánál, rendkívül gazdag és szellemileg inspiráló környezetben. Írói hajlamai korán kibontakoztak, már 19 éves korában költeményeket, regényeket, drámákat és esztétikai értekezéseket írt. Sok írása jelent meg a Honderű és az Életképek című folyóiratokban. Megpróbálkozott drámák írásával is, de ezekből csak egy, az Omode Pál és családja címmel került színre, 1846-ban Pesten, a Nemzeti Színházban. Az irodalmi életben ezzel a művével tűnt ki először. Kossuth Lajos Pesti Hírlapjának is munkatársa volt, 1848. december 1-jén megalapította, illetve szerkesztette a Jövő című radikális napilapot, melynek szerkesztője volt.
Suzanne Valadon (1865–1938)
francia festő, modell, az első nő, aki a Société Nationale des Beaux-Arts tagja lett. Első kiállításai az 1890-es évek elején voltak. Rajzai igen jellegzetesek: alakjait egyetlen körvonallal rajzolta körül, ami valóban remek megfigyelőkészségről és rajztudásról ad tanúbizonyságot. Festményei egészen más stílusúak: Gauguin és a pont-aveni csoport festőinek hatásáról tanúskodnak.
Radó Vilmos (1913-2001)
színész, rendező, színházigazgató, érdemes művész, a kecskeméti Katona József Színház örökös tagja. Színészcsalád sarja, színészi oklevelét 1931-ben nyerte el, 1945-ben pedig megszerezte a rendezői diplomát. 1958-tól nyugállományba vonulásáig, 1974 januárjáig állt a kecskeméti Katona József Színház színház élén.
Tűz Tamás (1916-1992)
emigráns pap, költő, író. 21 évesen kezdett el verseket írni, első verseskötete 1941-ben jelent meg Tiszta arannyal címmel. A második világháborúban a keleti fronton tábori lelkészi szolgálatot teljesített, majd 1944 őszén Szegednél szovjet hadifogságba esett. Az 1947-es magyarországi politikai fordulat után publikálási lehetőségei beszűkültek. Az 1956-os forradalom után Nyugatra távozott, ahol a magyarság érdekében tevékenykedett papként, költőként, irodalomszervezőként. 1966-ban kezdeményezésére jött létre az Amerikai Magyar Írók csoportja (Két tenger közt, Hova tűntek a szitakötők?, Vihar a pusztán).
Várady Sándor (1920–2000)
Munkácsy-díjas szobrász, érdemes művész. 1938-ban kezdte tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán és 1944-ben fejezte be. Miskolcon alapította az Észak-Magyarországi Képzőművészek Szabad Szervezetét, és képzőművészeti szabadiskolát is létrehozott. Szobrászművészi tevékenységére a nyitottság és a sokrétűség a jellemző. Egyaránt alkotott figuratív és absztrakt, mobil alkotásokat, egyaránt készített szobrokat papírból, vörösrézlemezből, bronzból, alumíniumból, kőből, pirogránitból, műanyagból, egyaránt művelte a körbejárható szobrok, a domborművek, a plakett és az érem műfaját, és egyaránt készített nagy méretű alkotásokat és kisplasztikákat.
Szoó György (1921-1999)
színész. Színészi pályáját 1950-ben a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte. 1951-től egy évadot a Pécsi Nemzeti Színházban töltött. 1952-től a Katona József Színház, 1955-től a József Attila Színház szerződtette. 1956-tól az Állami Déryné Színház, 1960-tól a Fővárosi Operettszínház művésze volt. 1962-től a Tarka Színpadon és a Kamara Varietében lépett fel, 1964-ben a szolnoki Szigligeti Színházban szerepelt. 1967 és 1982 között a Pannónia Filmstúdió szinkronszínésze volt. (Liliomfi, Két félidő a pokolban, 141 perc a befejezetlen mondatból).
Jáki Szaniszló (1924-2009)
Templeton-díjas magyar származású amerikai tudománytörténész, tudományfilozófus, bencés szerzetes, teológus, fizikus, egyetemi tanár. Több mint negyven világszerte elismert könyv, ezenkívül több mint nyolcvan tudományos és teológiai esszé, valamint kritikák, könyvelőszavak, enciklopédia cikkek tucatjainak szerzője. 1948-ban Pannonhalmán pappá szentelték. 1947-ben ment Rómába tanulni, ahol doktorált. Utána az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le (Kozmosz és Teremtő; Newman kihívása, Az agy, az elme és a számítógépek).
Török Tamás (1925-1993)
rádiós rendező, Jászai Mari-díjas dramaturg, érdemes művész. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–filozófia–esztétika szakán végzett 1948-ban. A diplomája megszerzése után a Magyar Rádió rendezője lett, 1956 és 1957 között a dramaturgia vezetője volt. 1958-tól a győri Kisfaludy Színház dramaturgja, rendezője, 1960-tól a Hunnia Filmgyár dramaturgja volt. 1970 és 1985 között ismét a Magyar Rádió irodalmi igényességű, jó ízlésű, sokoldalú, árnyalatokra érzékeny rendezője volt.
Kósa András (1934-2001)
színész. Az Állami Déryné Színházban kezdte színészi pályáját 1957-ben. 1960-tól a Tarka Színpad, 1963-tól a Vidám Színpad tagja. Miután megszűnt a Vidám Színpad a későbbi Centrál Színházban játszott haláláig. A televízió kabaréműsoraiban is gyakran láthatták a nézők. A jelenetekben nem csak szerepelt, de közülük számosnak a szerzője is volt.
Szomjas György (1940-2021)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező. 1964–1968 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1969–1974 között a Balázs Béla Stúdió vezetőségének tagja, a szociológiai filmprogam egyik kezdeményezője. Ekkor rövidfilmeket készített, asszisztensként dolgozott. 1995 óta a Magyar Film- és TV-művészek Szövetségének főtitkára. 1999 óta az Európai Filmakadémia tagja (Szevasz, Vera!; Talpuk alatt fütyül a szél; Kopaszkutya). ––> Kopaszkutyák
B. Kopp Judit (1943-1995)
szobrászművész, Tanulmányait Budapesten és Firenzébenvégezte. Restaurálást és emellett faszobrászatot tanult. Szakmai gyakorlatot folytatott a budapesti Szépművészeti Múzeumban. Főleg fából készült szobrokat készített, de jelentős mennyiségű terrakotta és bronzplakett munkája is készült. Művei túlnyomórészt a szakrális művészet körébe sorolhatók (Patrona Hungariae-szobor – Budapest, liturgikus tér – Nagykanizsa, Feltámadt Krisztus – Eger).
Tornay Endre András (1949-2008)
romániai magyar szobrász- és éremművész. 1976-tól haláláig Magyarországon élt és alkotott. Először Balassagyarmaton, majd 1982-től Kőszegen telepedett le. Elsősorban fából dolgozott, de alkotásai anyagául időnként a követ vagy bronzot választotta. Munkáira jellemző az elvont formavilág, ami kezdetben erősen redukált plasztikákban fogalmazódott meg. Később szimbólumrendszere bővült, áttételesebbé vált, de mindvégig felfedezhető a mélyen a népművészetben gyökerező szemléletmódja.
